Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-01 / 27. szám, péntek

Gyümölcsözően fejlődnek a sznvjet és a kubai nép kapcsolatai Amint lapunk tegnapi számá­ban beszámoltunk róla, Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára látogatása alkal­mából Havannában szovjet- kubai barátsági nagygyűlést tartottak. Az alábbiakban részletesen ismertetjük Fidel Castrónak, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­ga első titkárának és Leo­nyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a nagygyűlé­sen elhangzott beszédét. Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke a ha­vannai tömeggyűlésen a többi között kijelentette: — Népünk nagy lelkesedés­sel jött el erre a nagyszabású tömeggyűlésre, hogy tolmácsol­ja önnek, Brezsnyev elvtárs, és a kíséretében levő szovjet párt­ós kormányvezetőknek azt a barátságot, szeretetet és tiszte­letet, amelyet a nagy szovjet nép iránt, a halhatatlan Lenin vezetésével az emberiség törté­nelmének első szocialista forra­dalmát megvalósító hősi párt Iránt érez. Fidel Castro ezután ismertet­te a kubai nép évszázados nem­zeti felszabadító harcainak tör­ténetét, s a többi között kifej­tette: — A neokolonlalista imperia­lista kizsákmányolás a munkás­osztály megjelenéséhez veze­FIDEL CASTRO BESZÉDE tett, mely a parasztsággal és a diáksággal együtt magasra emelte a harc zászlaját. Élcsa­pata pedig a proletariátus for­radalmi eszméinek hordozói­ként lépett fel. Az októberi forradalom vissz­hangja eljutott Kubáig is és hamarosan országunkban is megszületett az első marxista— leninista párt. Annak ellenére, hogy az ame­rikaiak Kubában nagyobb tőke- befektetéseket eszközöltek, mint más latin-amerikai országok­ban, annak ellenére, hogy ural­muk itt sok vonatkozásban erő­sebb volt, mint a kontinens bár­melyik országában, a kubai nép harcos hagyományai, Marx, En­gels és Lénin forradalmi esz­méi az üldözések, a rágalmak és a megtorlások ellenére sem merültek feledésbe, nem vesz­tették el vonzerejüket, tovább­ra is rendkívüli jelentőségű ideológiai fegyverként szolgál­tak a valóság megmagyarázá­sára és a forradalmi cselekede­tek ösztönzésére. És amikor ütött az óra, a ku­bai hazafiak ismét megindultak a szabadságért vívott harc út­ján, és alig négy évtizeddel a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme után, meg­döntötték a burzsoá és Impe­rialistabarát rendszert Kubában. A kubai nép — történelmében először — kezébe vehette sor­sának tényleges irányítását. A Szovjetunió sokoldalú segítsége a kubai forradalom vívmányainak megvédéséhez Amikor 1959-ben győzött a kubai forradalom, kevesen hit­tek életképességében. Sokan azt jósolták, hogy a kubai nép nem tud majd ellenállni az impe­rializmus gazdasági, politikai és katonai hatalmának. De az imperializmus alábecsülte a kubai népet. Az amerikai im­perializmus az általa kegyetle­nül kizsákmányolt, gazdasági fejlődésében meggátolt, termé­szeti kincseitől megfosztott, tel­jesen az amerikai piactól és árutól függő kis ország elleni harcában a legbiztosabb fegy­vernek a gazdasági fegyvert tartotta, és azt alkalmazta a kubai nép ellen. A fűtőanyagok szállításának hirtelen beszüntetése súlyos csapást mérhetett volna a kubai forradalomra. Ekkor azonban a Kubától több ezer mérföldre fekvő Szovjetunió, a kubai nép segítségére sietett és súlyos akadályokat leküzdve kőolajat szállított, amelyet Kuba abban az időben nem kaphatott meg más, az amerikai monopóliu­mok kezében levő forrásokból. Az országra mért második teljes gazdasági csapásként az Egyesült Államok bezárta pia­cait a kubai cukor előtt. A Szovjetunió akkor — újabb fe­lejthetetlen gesztusként — úgy döntött, hogy megvásárolja a kubai cukrot. A testvéri szovjet nép az im­perializmus gazdasági agresz- sziójának minden akciójára szo­lidaritásának újabb Ineg újabb megnyilvánulásaival válaszolt. Az imperializmus fegyvertá­rában ott volt még a katonai agresszió is. Amikor azonban Playa Gironban amerikai gyárt­mányú repülőgépeket, harcko­csikat és ágyúkat fordítottak a kubai néppel szembe, a megle­vő régi fegyverekkel együtt bevetésre kerülhettek a szovjet és a csehszlovák gyártmányú harckocsik és ágyúk. A kubai munkások, parasztok és kato­nák alig 72 óra alatt verték szét a zsoldosokat. Playa Glron után az impe­rialistáknak az a makacs törek­vése, hogy fegyveres úton old­ják meg a kubai kérdést, a Ka- rib-válságba torkollott. És en­nek következményeképpen az Egyesült Államok kormánya, miután a nukleáris katasztrófa szélére sodorta a világot, komp­romisszumra kényszerült, kény­telen volt magára vállalni azt a kötelezettséget, hogy nem tá­madja meg Kubát, ami a Szov­jetunió szilárd pozíciójával és határozott támogatásával együtt Kuba biztonságának fontos biz­tosítékaként szolgál. A Szovjetunió testvéri segít­sége mind sokoldalúbb jelleget öltött. Napjainkban Kubában szovjet segítséggel fejlesztik az olyan fontos gazdasági ágaza­tokat, mint az energetikát, az olajfinomító és feldolgozóipart, a textilipart, továbbá a cukor­nád aratásának gépesítését, a vasutak rekonstrukcióját, kor­szerűsítését és így tovább. A Szovjetunió, ez a szocialis­ta és mélységesen internaciona­lista ország egyetlen bányával, egyetlen gyárral, egyetlen bankkal és egyáltalán semmi­lyen olyan létesítménnyel, vagy olyan vállalattal sem rendelke­zik Kubában, amelyből profitot húzhatna és egyetlen kubai munkás sem dolgozik olyan üzemben, amely szovjet tulaj­donban lenne. Ez a valóban mély és elvi különbség a szo­cialista Kuba és a Szovjetunió internacionalista kapcsolatai és ama kapcsolatai között, ame­lyek országunk spanyol, majd amerikai gyarmatosításának ide jén alakultak ki. Kontinensünkön erősödik a nemzeti öntudat és a haladó politika A latin-amerikai kontinensen vannak más népek is — ki­emelkedik közülük a testvéri Perui Köztársaság —, amelyek természeti kincseik visszaszer­zéséért, gazdaságuk igazságos és független fejlesztéséért har­colnak. A kontinensen utat tör magának az ébredő nemzeti ön­tudat és a haladó politika. Sal­vador Allende kormányának bű­nös megdöntése és az uruguayi reakciós államcsíny azt bizo­nyítja, hogy a kontinens több országában a reakciós osztá­lyok és az imperializmus már nem tudják feltartóztatni a né­pi mozgalmakat és csak a leg­durvább erőre támaszkodva tart­hatják fenn hatalmukat. Brazí­liában, Chilében és Uruguayban a halaimon lévők tipikusan ná­ci módszereket alkalmaznak. De egyetlen társadalmi rend­szert sem lehet kínzásokkal és gyilkosságokkal örökösen fenn­tartani. A szónok ezután a tőkés vi­lág mostani válságáról és an­nak következményeiről beszélt. Annak ellenére — mondotta —, hogy valamennyi ország ilyen vagy olyan mértékben meg fogja érezni bármely gaz­dasági világválság kövelkezmé nyeit, semmi kétség nincs afe­lől, hogy a szocialista közösség jobban lesz felkészülve az el­lenállásra. A kubai nép számot- vetve ezzel, harcolni fog a ne­hézségekkel és pontosan egyez­tetve erőfeszítéseit a testvéri szocialista országokkal, tovább halad előre. Ebből kiindulva rendkívüli jelentőséget kapnak az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram és azok a határo­zott erőfeszítések, amelyeket Brezsnyev elvtárs személyesen tesz a nemzetközi enyhülés ér­dekében. Mint az el nem kötelezett or­szágok algíri konferenciáján hangoztattuk, a Szovjetunió lé­tezésének maga a ténye is tor­laszként zárja el az imperialis­ta világ agressziós erői katonai kalandjainak útját. Ha nem lenne ez az akadály, ezek az erők már rég belekezdtek vol­na Földünk újabb felosztásába és nem riadtak volna vissza még a kőolajjal és más alap­vető nyersanyagokkal rendelke­ző országokba való behatolás­tól sem. Pártunk ás népünk üdvözli a szovjet erőfeszítéseket a feszültség enyhítéséért Ezért, Brezsnyev elvtárs, a vi­lág népei magasra értékelik a szovjet békepolitikát és az ön állhatatos, a nemzetközi feszült­ség enyhülésére és a fegyver­kezési hajsza megszüntetésére irányuló erőfeszítéseit. Pártunk és népünk határozottan támo­gatja a Szovjetuniót ebben a harcban, tiszta szívből üdvözli az elért eredményeket. Természetesen nem kevesen vannak olyanok, akik kedvüket lelik a Szovjetunió és a szocia­lizmus rágalmazásában. A tör­ténelem első szocialista államá­nak létrejötte pillanatától a vi­lág összes reakciósai acsarko­dó dühükben minden eszközzel hurcolni kezdtek a szovjethata­lom és a proletariátus ideoló­giája ellen. Azóta a szennyes burzsoá propaganda szüntelenül dühödleu támadja a Szovjetunió és a szocializmus minden ered­ményét. De amiképpen a kiöntött vér, a bűntettek, az aljas erőszak, a hazugságok, a kolonializmus és az imperializmus a múltban sem tudtak ellenállni a független­ség eszméinek, aképpen ma sem tudják útját állni a szocia­lizmus eszméjének. Ha az igaz­ságos eszmék tettekben való­sulnak meg, ha a nemes eszme, a törvényes törekvés a nép leg­belsőbb ügyévé válik, akkor semmilyen aljas rágalom, sem­miben véres zsarnokság, sem­milyen reakciós filozófia sem tudja megállítani győzelmünket. Erre tanít minket a Szovjet­unió gazdag történelme és a saját nagyszerű történelmünk is. Ki kételkedne abban, hogy eljön a nap, amikor a chilei, az uruguayi, a brazíliai és minden ma még zsarnokságtól, rabság­tól, kizsákmányolástól szenve­dő nép meglátja hajnalát. Ki is kételkedne abban, hogy eljön a nap, amikor a valódi forradal­márokat és a felszabadult né­peket összekötő szálak ugyan­olyan testvériek lesznek, mint amilyenek a Kubát és a Szov­jetuniót napjainkban összekötő szálak. Ezért ma legyőzhetetlen hit­tel együtt kiáltjuk: Világ pro­letárjai, egyesüljetek! Ezután Leonyid Brezsnyev mondott beszédet. Az SZKP KB főtitkára bevezetőül megköszön­te a forró, baráti fogadtatást és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép forró test­véri üdvözletét tolmácsolta az első amerikai szocialista állam polgárainak. Ezután így foly­tatta: — Területét és lakosságát te­kintve Kuba nem tartozik a nagy országokhoz. A mostani nemzetközi életben mégis nagy, mondhatnám kiemelkedő helyet foglal el. Miért van ez így? Ennek egyetlen oka van: a szocialis­ta forradalom győzelme Kubá­ban. Kuba az első szocialista ország a nyugati féltekén. Eb­ben van történelmi szerepe és történelmi felelőssége. A kubai forradalom, amely megkoszorúzta az önök népé­nek szabadságért és független­ségért vívott évszázados har­cát, a konkrét kubai viszonyok szülötte volt. A népi tiltakozás kirobbanását jelentette a „sa­ját“ és külföldi kizsákmányolók elnyomásával szemben. LEONYID BREZSNYEV BESZEDE A győzelmes kubai szocialis­ta forradalom története egyút­tal újabb meggyőző bizonyítéka annak, hogy a társadalmi fejlő­dés törvényei visszafordíthatat- lanok és egységesek valameny- nyi ország és nép számára. Ma, amikor a kubai történe­lem legragyogóbb óráiról beszé­lünk, meg kell emlékeznünk az önök forradalmának bős zászló­vivőiről. A kemény diktatúra viszonyai között harcosok egy maroknyi csoportja bocsátko­zott küzdelembe az elnyomók­kal, gyújtotta lángra eszméivel a néptömégeket és vezette őket győzelmes harcra. Ez valóban hatalmas hőstett volt. A kubai forradalom vezetői által véghezvitt hőstett nagysá­gát az is mutatja, hogy képesek voltak megszabni a szabad Ku­ba fejlődésének helyet útját. Ezt az utat a lenini tanítás fénye világítja meg. A Kubai Kommu­nista Párt alkotó módon hasz­nálta fel a Nagy Október ta­pasztalatát, a szocializmus több évtizedes fejlődésének más or­szágokban összegyűjtött tapasz­talatait. A szabadság szigete a társadalmi fejlődés új szakaszába lépett A kubai forradalom 15 éve alatt elért fejlődés méltatása során Leonyid Brezsnyev kije­lentette: — Amit ezekben az években a szabadság szigetén véghez- vittek, önmagáért beszél. Vajon, nem tóny-e, hogy Ku­ba megszűnt a külföldi mono­póliumok hitbizományává lenni, és először dönt saját sorsa fe­lől? Ez tény. Vajon, nem tény-e, elvtársak, hogy Kubában immár senki sem él mások kizsákmá­nyolásából? Ez is tényl Vajon, nem tény e, hogy Ku­ba népe már most olyan szo­ciális vívmányokat élvez, ame­lyeket a kapitalizmus még a fejlett országokban sem képes biztosítani a dolgozóknak? A munkanélküliség felszámolásá­ra, az általános ingyenes okta­tásra, az ingyenes egészségügyi ellátásra és sok minden másra gondolok. Mindezek vitathatat­lan tények és rendkívül nagy jelentőségük van. Az önök társadalma a fejlő­dés olyan szakaszához érkezett, amikor a régi lerombolásának és az új formák keresésének el­kerülhetetlenül szükséges kor­szaka fokozatosan a pozitív, tervszerű építés . szakaszába megy át. A kipróbált szocialis­ta alapon magabiztosan bonta­kozik ki a párt-, állami és gaz­dasági építőmunka. Ennek egyik megnyilvánulása a dicső Kubai Kommunista Párt első kongresz- szusának már megkezdett előké­szítése. A kongresszus a jövő évben kerül sorra, és mi, szov­jet kommunisták, szívünkből a legnagyobb sikert kívánjuk munkájához. Elvtársak! Sok ezer kilomé­ter választja el Kubát az euró­pai és ázsiai országokban élő barátaitól. A szocialista inter­nacionalizmus természete már olyan, hogy a forradalmi Kuba soha nem volt és soha nem ma­rad egyedül. Kuba ma a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának Tag­ja. Erősödik együttműködése a testvéri országokkal. Mind gya­koribbá váltak a találkozók, ta­pasztalat- és véleménycserék, egyebek közt még a legmaga­sabb szinten is. Szólni kell arról is, milyen nagy tekintélynek örvend Kuba a gyarmati uralom alól felsza­badult és az imperializmus el­len, a népek szabadságáért ví­vott harcban mind jelentősebb szerepet játszó országok köré­ben. Kuba szabad, független fejlődésének tapasztalata szá­mos országban és mindenek­előtt természetesen Latin Ameri­kában reményt éleszt az elnyo­mottak és kizsákmányoltak szívében. Támogatjuk a latin-amerikai nemzeti felszabadító mozgalmakat A latin-amerikai népek sza­badságharca már több mint száz éves múltra tekinthet vissza. A XIX. század halhatatlanná tette a harc hőseinek — Simón Boli­vár, Bernardo O’Higgins, jósé Marti — nevét. A XX. század örökre dicsőségkönyvébe jegyez­te Emiliano Zapata, Augosto Sandino, Che Guevara, Camillo Cienfuegos, Salvador Allende és a nép ügyéért küzdő sok más, kiemelkedő harcos nevét. Nem­csak Latin-Amerikában, hanem más földrészeken is jól ismerik a népek fegyvertársunknak, a kubai szocialista forradalom ve­zérének, Fidel Castro elvtársnak a nevét. A latin-amerikai nemzeti fel­szabadító mozgalmakat méltat­va az SZKP KB főtitkára a töb­bi között kifejtette: — A forradalmat nem vala­miféle „propaganda“, vagy „fel­forgató tevékenység“ táplálja, ahogy erről különös szeretettel harsog az imperialista sajtó. A forradalmat maga a valóság, a nép elviselhetetlen életkörülmé­nyei táplálják. Itt rejlenek a forradalom legmélyebb és ki- téphetetlen gyökerei. A Szovjetunió megengedhetet­lennek, mitöbb, bűnösnek tar­tott és tart az „ellenforradalom exportjára“ irányuló minden kí­sérletet, minden olyan külső be­avatkozást, amely a forradalmi nép szuverén akaratának elnyo­mására irányul. A kommunisták hasonlóképpen nem hívei a „forradalom exportjának“ sem. A forradalom az adott ország belső talaján érik meg. Hogy mikor és hogyan fejlődik ki, milyen formákhoz és módsze­rekhez nyúl, ez az adott or­szág népének az ügye. Ami Latin-Amerikát illeti, meggyőződésünk, hogy törté­nelmi perspektívája elválaszt­hatatlan ez egész emberiség fej­lődésétől, s ez a szabadság, a (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom