Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-19 / 42. szám, kedd
CSEH ÉS SZLOVÁK FILMEK FESZTIVÁLJA A hazai gazdasági és kulturális életbe egyre jelentősebb szerepet játszó Nitra városában holnap, február 20 án kezdődik a cseh és a szlovák filmek seregszemléje; a nemzeti film- fesztivált ez évben már hetedszer rendezik meg (a szemle színhelye a korábbi években Plzeň volt). A február 20—27. között lezajló hazai filmek fr 'álján tizenhárom játék- ' i kilenc cseh és négy szlo- ' kerül vetítésre; a ver zotlsága a seregszemlére az alábbi alkotásokat nevezte be: Az árulás napjai {rendezte Otakar VávraJ, A völgy (Štefan Uher], A fekete toll csapata (Otta Koval), Katarína Pady- chová vétke (Martin Hollý), A víziló (Karéi Steklý], Autós kockázat (Antonín Kachlík), Egy forró nyár krónikája (Jifí Sequens], Szerelmesek az első évben (Jaroslav Balík], Očovái pasztóráié (Jozef Zachar), Rejtett forrás (Vladimír Bahna J, A cseh és a szlovák filmek fesztiváljának ünnepélyes megnyitására szerdán este a nitrai Moskva filmszínházban kerül sor. Ez alkalomból bemutatják a Katarína Padychová vétke című szlovák filmet. A k*-ün: a versenyfilm egyik jelenete senyfilmeket a bíráló bizottság — társadalmi és művészi szempontok alapján — a múlt évi hazai filmtermésből (harminchét alkotásból) válogatta ki. A nitrai fesztivált a Csehszlovák Film, a Szlovák Film, a Cseh, illetve a Szlovák Színművészek Szövetsége, a Szak- szervezetek Szlovákiai Tanácsa, a Nyugat-szlovákiai Knb, a Jnb és a Nitrai Vnb rendezi. A fesztivál célja és küldetése, hogy évenként bemutassa az előző év legsikeresebb alkotásait, teret adva a szocialista elkötelezettségű műveknek s a legkorszerűbb kifejezési eszközöket alkalmazó filmeknek. A seregszemle tehát lehetővé teszi, hogy évről évre konfron- táljuk az előző esztendő eredményeit, felmérjük szocialista filmművészetünk sikereit s feltárjuk a hibákat és a fogyatékosságokat, hogy ezeket áthidalva művészi igénnyel párosuló szocialista elkötelezettségű ulkotásokat hozzunk létre. A Három iérji úton (Oldŕich Lipský] Hamupipőke három diója (Václav Vorlíček), Magas kék fal (Vladimír Čech). A szemlén külön kategóriában versenyeznek a rövid- • és dokumentumfilmek. Az évi több száz rövidfilm közül harmincat (tizenhét cseh és tizenhárom szlovák alkotást) tűznek műsorra. A fesztiválon — versenyen kívül — több új cseh és szlovák filmet is bemutatnak. Az érdeklődők megtekinthetik a Jozef Režucha rendezte Napforduló című szlovák filmet, továbbá a Forró tél (Karéi Ka- chyňa), az Egy éjszaka Karl- štejnen (Zdenék Podskalský), a Cirkusz érkezett (Véra Plívo- vá-Šimková), a Három ártatlan (Josef Mach), a Viharos tenger (Eldar Kulijev), a Lövések Mariánské Láznéban (Ivó Toman) és a Bűntény a Kék Csillagban című cseh filmeket. A nitrai fesztivált különféle viták, filmszemináriumok. kiállíA szemle során versenyen kívül több új hazai produkciót is bemutatnak. Ezek egyike a Cirkusz érkezett című cseh film; képünkön ennek egyik kockája látható. nemzeti fesztivál ily módon tág teret biztosít filmgyártásunk jelenlegi helyzetének és távlatainak elemzésére. Az alapszabályzat értelmében a versenybe csak azok a cseh és a szlovák filmek nevezhetők be, melyek a múlt évben készültek és műsoron szerepeltek. De azok se mind, hiszen szavazás útján döntöttek arról, mely alkotások juthatnak be a szemle versenymezőnyébe. A versenyfilmek fö kritériuma a szocialista társadalmi elkötelezettség és mélységes humanizmus, esztétikai és művészi szempontok alapján a film új nyelvezetének és kifejező eszközeinek a keresése. E szempontok figyelembe vételével a fesztivál előkészítő bitás, közönség-művész találkozók teszik majd színesebbé. A bíráló bizottság — dr. Rudolf Mrliannak, a bratislavai Művészeti Főiskola rektorának elnökletével — három fesztiváldíjat ítélhet oda, ezenkívül díjjal jutalmazhatja a legjobb forgatókönyvet, a legjobb színészi alakítást s különdíjat is kiadhat. A nézők szavazatai alapján a legnépszerűbb filmet közönségdíjjal jutalmazhatja. Ugyancsak díjazzák a rövid- és dokumentumfilmeket is. A szakemberek és a filmkedvelők tábora érdeklődéssel várja, hog/ a bíráló bizottság mely filmeket, illetve alkotócsoportokat érdemesíti a fesztivál díjaira és az ezzel járó pénzjutalomra. —ym— A HALAK RIASZTÓ BERENDEZÉSE Néhány évtizeddel ezelőtt a fürge cselle hallóérzékével kapcsolatos vizsgálatok során bizonyos megjelölt példányokat visszahelyeztek a szabad vízbe. A jelölés következtében a halak bőre egy kissé megsérült, vérzett. Ezek a halak nagy riadalmat keltettek az addig békésen úszkáló fajtestvéreik között. Az utóbbiak elmenekültek arról a környékről és később még az eleség kedvéért is csak vonakodva voltak hajlandók oda visszatérni. Egy másik alkalommal azt figyelték meg, hogy ha valamely etetés közben megsérült hal visszakerült a társai közé, azok nyugtalanná váltak és elmenekültek. Ezek az észlelések fölkeltették a kutatók figyelmét: vizsgálni kezdték, hogy mi ennek a gyors menekülésnek az oka. A hosszas vizsgálatok során kiderült, hogy a halak bőrsérülése miatt elpusztult sejtekből valami olyanféle anyag szabadul fel, amely a környezetükben levő halakra riasztóan hat. Ma már elég sokat tudunk erről a riasztóanyagról. Az alábbiakban Dr. Körtvélyessy László szakcikke alapján nyújtunk bepillantást ebbe az érdekes problémakörbe. A riasztóanyagok a halaknál minden esetben a bőrben képződnek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy csak bőrsérülés készteti a halakat menekülésre. Akváriumban végzett vizsgálatok igazolták: ha csupán bőrkivonatot juttatnak a vízbe, máris megkezdődik a nyugtalan mozgás. A hal más szervének kivonata nem idéz elő hasonló reakciót. Az is bebizonyosodott, hogy az állat bőrében ezek a hatóanyagok egyenletesen oszlanak meg. A riasztóanyagot tartalmazó sejteknek nincs kivezető nyílásuk, a felszínnel nincsenek kapcsolatban. így anyaguk csakis sérüléskor kerülhet ki a környező vízbe. A riasztóanyagok kémiai összetételét még nem ismerjük pontosan, annyit azonban tudunk róluk, hogy kis molekulájú anyagok. A bőrkivonat papírkromatográfiailag alkotórészeire bontható. (A kromatográfia folyadék- vagy gáz- elegyek szétválasztására szolgáló eljárás. Egyebek között alkalmas anyagok mérhetetlenül parányi mennyiségének elkülönítésére. Az ún. pa- pírkromatográfia porózus anyagként, amelyen át az elegyet vezetik, oldószerrel impregnált, nem simított, papírt pl. szűrőpapírt használ.) Ez az eljárás annál is inkább szükséges, mert elképzelhetjük, hogy a szabad vizekben milyen kis töménységben fordul elő sebesülés alkalmával a riasztóanyag. Hiszen biológiai jelentősége csak akkor van, ha szinte végtelen nagy hígításban is hatásos, azaz ha az érdekelt állat érzékelni tudja. Kísérleti körülmények között a fürge csellének 0,002 mg bőre — azaz egy por- szemnyi bőr — elegendő ahhoz, hogy egy 20 literes akváriumban az etetőhelyről elűzze a fajához tartozó halakat. Felvetődik a kérdés: vajon melyik érzékszervével érzékeli a hal az erősen felhígított anyagot. A kísérletek igazolták, hogy nem az ízlelő-, hanem a szaglószervével érzékeli a riasztóanyagot. Ha például a fürge cselle szaglóidegvégét elvágják, nem reagál a riasztóanyagra. A halak között vannak kitűnő szuglásúak. Az angolnának és a lazacnak a szaglószervét ismerjük az egész állatvilágban a legkiválóbbnak. Ha egy bizonyos szaganyagnak egyetlen milliliterjét (a liter ezredrészét) összekevernénk például a Balatonénál százszor nagyobb vízmennyiséggel, az angolna ezt az anyagot így is érzékelné. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az állat az ilyen anyagnak már két-három molekuláját is képes fölfogni. Ezért talál vissza az angolna sok ezer kilométeres vándorlás után ívás végett születésének helyére, a hazai folyóba. Ugyancsak akváriumi kísérletekkel állapították meg azt, hogy riasztóanyag már háromhetes korban kezdődik a hámsejtekben, de ennek az érzékelése, illetve a menekülési reakció csak a negyedik hét után „érik be“. Ez a képesség nem gyakorlással, hanem vele született tulajdonságként alakul ki, tehát feltétlen reflex. Eszerint a riasztóanyag észlelése és az ezzel kapcsolatos menekülés ösztönös cselekvés. Ha elvágott szaglóidegű állatot helyezünk az egészséges rajba, ennek menekülésekor a kezelt állaton is nyugtalanság vesz erőt, és ő Is a rajjal együtt menekül. Ilyenkor az állat a szemével és a fajtestvérek viselkedéséből „ismeri fel“ a közös veszélyt. S hogy ez valóban így van, azt a következő kísérlet igazolja: két, fürge csellével telt akváriumot helyeztek egymás mellé, és az egyikbe vészanyagot öntöttek. A vészreakció nyomban bekövetkezett. Ezt látva, a másik akvárium halai is megriadva ide- oda cikáztak a vízben. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a fürge csellére a különféle pontyfélék riasztóanyaga is hat, igaz, nem olyan mértékben, mint saját fajtestvéreinek az anyaga. Például a különböző földrészek pontyainak egymásra való hatását is vizsgálták, és az eredmény pozitív volt: a délamerikai fajokat erős izgalomba lehet hozni afrikai rokonaik bőrkivonatával. Azt vizsgálva, hogy melyik rendszertani kategóriába tartozó halak körében találjuk meg ezt a tulajdonságot, nem kapunk egységes képet. Főként a pontyalakúak és a harcsafélék körében elég gyakori, ha nem is általános, és a porcos halak között találkozunk riasztóanyagot termelő fajokkal. Az életmód szempontjából is elég változatos a kép: a békés rajban élők körében éppúgy megtalálhatjuk, mint a magános ragadozóknál. A szó szoros értelmében rajban élő halakból, a szardíniából, a heringből hiányzik ez a tulajdonság. Inkább édesvízben gyakoribb, mint a tegner halai között. Tehát csupán a jelenlegi állapotokat vizsgálva semmi „logikus“ szabály- szerűséget nem találhatunk. A riasztóanyagok; elterjedésével kapcsolatban is csak akkor kapunk tiszta képet, ha a kérdést a történeti fejlődés menetében és a környezettel szoros ösz- szefüggésben vizsgáljuk. Az elmondottakból következik, hogy a riasztóanyagok termelése és érzékelése a védekezés célját szolgálja. Eredetileg minden bizonnyal azokban a fajokban alakult ki, illetve azok szerezték meg ezt a tulajdonságot, amelyek társas életmódot folytattak, rajokban éltek, és ragadozó halak támadásának voltak kitéve. Ha a rajból csak egy állatot kapott el a ragadozó, az ebből felszabaduló riasztőanyag vészjelként szolgált a többiek számára, éberek, mozgékonyak lettek, és menekülésre szánták el magukat. Ezáltal fajuk megmenekült a nagyobb mérvű pusztulástól. A halaknak ezt az érdekes biológiai védekezését a gyakorlatban Is felhasználják az emberj veszélyeztető cápák elleni védekezésben. A cápák ugyanis termelnek riasztóanyagot, és erősen reagálnak is reá. Már a második világháborúban az amerikai légierők és tengerészek fölszereléséhez hozzátartozott a „cápariasztó konzerv“. Ez a cápák termelte riasztóanyagot tartalmazta, és ezt kényszerleszállás vagy hajótörés esetén a mentőcsónakot veszélyeztető cápák ellen használták. A konzervet felbontották, tartalmából a zsákmányra éhes falánk ragadozó elé öntöttek — s hatására a legvérengzőbb tigriscápák is elmenekültek. Ezt az anyagot használják olyan tengeri fürdőhelyeken is. ahol cápaveszedelem fenyeget. Ä FÖLD ALATTI PÁRIZS Párizs külvárosaiban — amilyen a jobb parton Belleville, Ménilmontant, Montmartre, Ro- mainville és Nanterre — olykor előfordult, hogy váratlanul megnyílt a föld, és a keletkezett réseken emberek, állatok, sőt egész házalt tűntek el. Az első ilyenfajta szerencsétlenség 1774-ben történt az Orleans-ba vezető országút mentén. 1830-ban a híres Boul’ Michenl, egy békésen ebédlő fodrász elől hirtelen eltűnt az asztal, a fél boltja, 20 méter járda, s ő egy szakadék szélén ült, 1876-ban és 1879-ben háromhárom ház pusztult el ily módon. 1953. január 13-án a föld elnyelt egy gyermekével a piacról hazatérő asszonyt. Egy héttel később Nan- terre-ben 116 m átmérőjű szakadék támadt, és több ház összedőlt. A szerencsétlenségnek több mint száz kárvallottja volt. így folytathatnánk tovább... A történtekről azonban nem Párizs talajának összetétele, hanem a múlt századok műszakilag képzetlen és felelőtlen építkezői tehetnek. Párizs szerencsétlenségére ugyanis az építőanyag minden fajtája ott feküdt a földben, csak le kellett hajolni érte ... Párizs altalajának legmélyebb rétege harmadkori mészkő, amelyből kiváló meszet égetnek. Fölötte tégla és cserép készítésére alkalmas agyagtelep következik, majd újabb mészkő, amelyből házak, hidak, katedrálisok épültek. Másutt kitűnő habarcsanyagot, nagy szilárdságú mészkőréteget, majd sok ezer hektár területen 50 méter vastag tömör gipszréteget, különböző agyagpadokat fedeztek fel, végül legfelül a könnyű és jól használható „fontainebleäu-i homok“ következik. A gazdag altalaj első feltárói a gallo-román cserepesek voltak, majd a kőbányászok következtek, akiket a gipsz és a mészkő vonzott. A külszíni fejtések egészen a középkorig tartottak. A XI. században a bal parton az odatelepedett papok, a jobb parton pedig a királyok kezdtek nagyarányú építkezésekbe. Amikor a felszíni kitermelés kimerült, . megkezdődött a föld alatti bányászat. A bányákat a városfalakon kívül nyitották meg ugyan, Párizs azonban terjeszkedett, és lassan a föld alatti üregek fölé került. A kőfejtők viszont — tekintet nélkül a városra — minden irányban termelték a mészkövet és a gipszet, nem törődve a rendeletekkel. Az elhagyott bányákban — amelyek valóságos útvesztőt alkottak, ahol nem egy ember tévedt el örökre — az idő múlásával kérlelhetetlen folyamat indult meg. A fedőkőzeteket kikezdte a vízmosás, s az üregek boltozata a nagy terhelés, nyomás hatására megrepedezett, szétmál- lott, az elmorzsolódó oszlopok között. Az évtizedek és évszázadok folyamán az üregek beszakadtak, s e folyamat mind feljebb hatolt, majd váratlanul megnyílt a föld a polgárok lába alatt. 1881 óta Párizsban, 1945 óta pedig Szajna megyében kizárólag a bányafelügyelőség adhat építési engedélyt. Ez például előírja, hogy — egy elhagyott gipszbánya miatt — 40 méter magas betonoszlopokra kell alapozni a házat, vagy gyámíveket, boltozatokat építeni egészen a szilárd kőzetig. Néhány esetben azonban hasznosnak is bizonyult az elhagyott bányák szövevénye. Az 1900 évi párizsi világkiállítás ott rendezte be föld alatti csodavilágát: Róma katakombáit, Agamem- non sírját stb. Az egyenletes hőmérséklet miatt a nagy italkereskedő cégek ott tartják raktáraikat, a csillagvizsgáló intézet pedig precíziós műszereit. Másutt gombatermelés folyik. Párizs" városa a temetők összegyűjtött csontmaradványait tárolja a bányákban. (dj) 0 J FILMEK
