Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-03 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó
E heti karikatúránk Energiaválság idején Emma 1974. február 3. A NAP kell — Nyugat-Szlo- vákla: 7.20, nyugszik: 16,53. Közép-Szlovákla: 7.08, nyugszik: 18.41. Ke- let-Szlovákla: 7.03, nyugszik: 16.36 órakor. A HOLD kel: 12.43, nyugszik: 4.32 órakor. nEvnapiükon SZERETETTEL KÜSZÜNTIÜK BALÁZS nevű kedves olvasóinkat ■ 1809-ben szUletett FELIX MENDELSSOHN BARTHOL- DY német zeneszerző, karmester, zongora- és orgo- namfivész, a német zenei romantika kiváló képviselö- fe (+ 1847) ■ 1864 ben balt meg ANTON FALŠOVlC szlovák Író (szül.: 1771). A következő tartalmából: A természettudósok társadalmi felelőssége Jurij Zsdonov cikkének második része Lenin szülővárosában F. Sivák riportja A jelszó: Euzkadi A baszkok — a Franco-rendszer veszélyes ellenfelei Színes műsor — változatos kínálat Érdekes filmújdonságok Oerékszán Kormos Gyula novellája Hogyan közlekedtünk 1973-ban? A közúti balesetstatisztika óvatosságra int BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Nyugdíjkorhatáron felül... Szinte minden üzemben találkozhatunk velük. Ha megkérdezzük őket, miért dolgoznak, sokféleképpen válaszolnak: az öregembernek is szüksége van pénzre, ... „aki mozog, lassabban öregszik“, ... nem tudok ölbe tett kézzel ülni: Hosszan sorolhatnám válaszaikat. A XIV. pártkongresszus határozata feladatul adta: a fontosabb népgazdasági ágazatokban olyan lehetőségeket kell kialakítani, hogy a nyugdíjkorhatárt elérők szívesen dolgozzanak még tovább, hiszen munkájukra, évtizedes tapasztalatukra szüksége van társadalmunknak. Szlovákiában 1970-ben 422 000 hatvanöt éven felüli állampolgár ólt. A statisztikusok szerint 1975-ben a lakosság 16,4 százaléka, vagyis 780 000 személy lesz hatvanöt éven felül. Társadalmunk sokrétű gondoskodását tükrözi, hogy a nyugdíjkorhatárt elérők jelentős hányada olyan egészséges, hogy továbbra is munkaképes. Szlovákiában az elmúlt évben kb. 70 000 nyugdíjas dolgozott. Egy részük csupán néhány hónapot, de az említetteknek a fele még néhány évet munkaviszonyban marad. Nagyon sok üzemben panaszkodnak munkaerőhiányra, de nem minden üzemben használják ki a lehetőségeket a nyugdíjasok foglalkoztatására. Márpedig ez is egyik módja a munkaerő gondjaik csökkentésének. Azok a nyugdíjasok, akik úgy érzik, hogy továbbra is munkaképesek, szívesen maradnak az üzemben. A szakmunkások többsége rendszerint azt mondja: adjatok valami könnyebb munkát, én már a kevesebb keresettel is megelégszem. Nem az ő hibájuk, hogy mégis sokan „búcsút mondanak“ munkahelyüknek. Nem találnak, pontosabban nincs aki keressen számukra könnyebb munkát. Vannak üzemek, ahol a szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetők nem „tizenkettő előtt öt perccel“, hanem jóval előbb beszélgetésre hívják össze a nyugdíjba készülőket. így már néhány hónappal a nyugdíjjogosultság előtt pontosan ismerik minden egyes dolgozó további elképzeléseit. Aztán igyekeznek az elképzelést és a lehetőséget közös nevezőre hozni. Ez egy kis jóakarattal mindig sikerül. Csakis ezzel magyarázható, hogy a fontos ágazatok üzemeiben egyre több nyugdíjjogosult szakmunkás dolgozik és adja át tapasztalatait a fiatalabb nemzedéknek. Szocialista társadalmunk egyik jellemző vonása, hogy nemcsak a termelésben részt vevőknek, hanem a nyugdíjasoknak, a már nem munkaképes embereknek is szociális biztonságot nyújt. A XIV. pártkongresszus határozata értelmében mind fokozotabban gondoskodik társadalmunk azokról az idős egyénekről, akik nem vehetnek részt a termelő munkában. Már az ötéves terv első évében rendezték az alacsony nyugdíjakat és az öregségi segélyeket. Szlovákiában ez az intézkedés azt eredményezte, hogy évente 233 millió koronával nagyobb összeget kapnak a nyugdíjasok. Módosították a szövetkezeti tagok, valamint a fasisztaellenes harcosok nyugdíját is. Míg 1970-ben Szlovákiában 5,9 milliárd, tavaly már több mint 7 milliárd koronát fizettek ki a nyugdíjasoknak. A nemzeti bizottságok is mind fokozottabban törődnek az idős emberek életének alakulásával. Szlovákiában a nyugdíjasok 54 százaléka a gyermekével közös háztartásban, a többiek magányosan élnek. 6600-an élnek nyugdíjas otthonban és több mint 600-an szeretnének oda költözni, jelenleg hat nyugdíjasotthon épül, sajnos igen lassú ütemben. A nemzeti bizottságok betegápolói szolgálatot szerveznek, így nyújtanak segítséget a magányosan élő idős embereknek. Sok üzem példásan gondoskodik nyugdíjas dolgozóiról, szükséges, hogy a példákat mind többen kövessék és a nyugdíjasok mind fokozottabban érezzék a társadalmi megbecsülést. —cs— KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A kör bezárul A chilei katonai hatalomátvétel tragikus következményeiről, az időről időre megismétlődő letartóztatási hullámokról, a megtorlás embertelen akcióiról viszonylag tájékozott a közvélemény. Viszont kevésbé áttekinthető a sokat szenvedett latin-amerikai ország gazdasági helyzete. Igaz ugyan, hogy a santiagói junta gazdaságpolitikáját — ha egyáltalán létezik ilyen — hivatalosan még nem körvonalazták. Az előjelekből, néhány nagyobb visszhangot keltő megnyilatkozásból azonban kiszűrhető: Pinochet rendszere teljes mértékben elvetette az Unidad Popular kormányának vonalvezetését, amely Chile független gazdasági fejlődését állította gazdaságpolitikájának gyújtópontjába. Köztudomású, hogy Allende népi kabinetje az adott körülmények között minden erejét és figyelmét az ország gazdasági helyzetének megjavítására összpontosította. A földreform következetes végrehajtása, a nemzetközi monopóliumok és nagybankok vagyonának az államosítása természetszerűleg ütközött a reakció, a jobboldali ellenzék érdekeivel. Részben ennek tulajdonítható, hogy bár a különböző szociális intézkedések fokozatosan éreztették jótékony hatásukat, emelkedett a legszélesebb néprétegek életszínvonala, javult egészségügyi ellátottsága — a kormányra nehezedő nyomás, a gazdasági élet számottevő részét a kezében tartó jobboldali erők bojkottja és szabotázspolitikája a végsőkig feszítette a húrokat. A Népi Egység kormánya a szocialista urszágok felé orientálódva igyekezett enyhíteni az egyre súlyosbodó gazdasági nehézségeken. Nos, az önzetlen segítségnyújtás nem maradt el. Ugyanakkor tény, hogy a gazdasági stabilitás feltételeinek a megteremtése elképzelhetetlen volt rövid távon. A puccs hátteréből és „bázisából“ ítélve nem volt nehéz következtetni, hogy a junta a hazai nagyburzsoáziával összefonódott nemzetközi monopóliumok és tőkeérdekeltségek révén kísérel meg konjunktúrát teremteni. Az ügylet sima lebonyolítását azonban jelentős mértékben zavarták a zajos terrorakciók. Kétségtelen ugyanis, hogy a santiagói nemzeti stadionban lejátszódott véres események megfeküdték a nyugati burzsoá demokráciák gyomrát is, a junta nyílt gazdasági támogatása felettébb kényes kérdéssé vált. S bár Pinochet tábornok emberei buzgólkodva sürgetik — messzemenően előnyös feltételek mellett — a külföldi beruházásokat, az eddigi eredmények várakozáson alul maradtak. A junta tehát „kevésbé feltűnő“ helyre szállította a politikai foglyokat, ugyanakkor az ország gazdasági egyensúlyát további adó- és áremelésekkel szeretné helyre billenteni. Kétségtelen, hogy ez utóbbi intézkedések teljes dilettantizmusra vallanak. Egyúttal viszont elárulják, hogy a junta távlatilag is a terror szintjén óhajt „kormányozni“. Nem szólottunk arról, hogy Pinochet gazdaságpolitikai stratégiája — az ország érdekeinek kiárúsítása — latin-amerikai viszonylatban is rendkívül népszerűtlen orientáció. A szubkontinens országainak túlnyomó többségében — fokozottabban, vagy mérsékelten — Amerika-ellenes hangulat uralkodik, s ez főként a monopóliumok rablógazdálkodásra beállított újgyarmatosító törekvéseinek tulajdonítható. Pinochet tábornok tehát rossz lóra tett. A kör hamarosan bezárul körülötte. A juntapolitika, saját zsírjában fuldokolva előbb-utóbb elszigetelődik Latin-Amerikában. (bp4) Támad a dollár. Cél: Nyugat-Európa és Japán. (Gorohov rajzai 1974. II. 3. A Német Demokratikus Köztársaságban elfogadták az ifjúságról szóló új törvényt. Ebből az alkalomból a berlini fiatalok nagygyűlést tartottak, amelyen megjelent Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára és Willi Stoph, az NDK Államtanácsának elnöke is. IČSTK — ZB) Kuba földjén mindenütt szeretettel fogadják a Szov/etunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárát. A havannai repülőtéren elsőként Fidel Castro üdvözölte Leonyid Hrezsnye- vet és kíséretét. (CSTK — TASZSZ) Brüsszelben befejeződött az európai tőkés országok kommunista pártjainak a tanácskozása. Az elfogadott dokumentumok hangsúlyozzák a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége további megszilárdításának a szükségességét. (ČSTK — ÄP)
