Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó
K ülföldi rendőrségi hírekben a minap is szerepelt egy ilyen jelentés: ismeretlen férfi holttestére bukkantak egy brazíliai városban. A szerencsétlent meggyilkolták, s minden jel arra vall, hogy a halálkülönítmé- nyék újabb áldozatáról van szó. A latin amerikai óriásnak már tíz éve réme a „halálkülönítménynek“, vagy „halálbrigádnak“ nevezett terrorista osztag, amely általában volt rendőrökből vagy kilétüket gondosan leplező rendőrtisztekből tevődik össze, és saját elképzelései szerint enged szabad utat az igazságszolgáltatásnak. Általában veszélyes, visszaeső bűnözőkkel végeznek a halálbrigádosok, olyanokkal, akik mindig átcsúsznak a brazil törvények résein, s a társadalom hiába harcol ellenük. Mivel Brazíliában nincs halálbüntetés (a katonai puccs óta politikai ügyekben kivételesen alkalmazzák), és a szabadságvesztés felső határa általában 30 év, a kilétükét titkoló halálkülönítményesek a brazíliai Lynch bíró szerepét töltik be. A gyakorlatban azonban nem ilyen egyszerű a kérdés. Nemcsak közveszélyes bűnözőkkel szemben szegik meg a törvényt, követnek el jogtiprást, hanem féktelen terrorjuk a kormányzó juntával szemben álló hazafias, demokratikus, antiimperialista ellenzék ellen is irányul. A rendszernek kellemetlen politikusok, értelmiségiek, sőt papok nyomtalan eltüntetése is a halálkiilö- nítményesek „specialitásai“ közé tartozik. Kezdetben volt a „gépesítés" 1958-ban különleges osztály létesült a Rio de Janeiró-i rendőrségen. Escuad- ro Mobilizade, azaz gépesített különítmény, vagy szakszerűbben rohamrendőrség volt a neve. A különösen veszélyes, társadalomellenes bűnözők ártalmatlanná tételére, az országos méretben is elharapódzott bűnözés, megfékezésére alakult, de már kezdetben felhasználták tömegtüntetések szétkerge- tésére, vagy a sztrájkoló mezőgazdasági munkások mozgalmának letörésére. Ennek a különleges osztálynak az élén állott bizonyos Milton Le Cocq ďOliveira nevű, francia származású rendőrtiszt, aki joviális ember, jó családapa, buzgó katolikus hírében állott, de azt is tudták róla, hogy különös szenvedéllyel fizi hivatását, kegyetlen vallató. A pályatársak körében szinte szállóige lett Le Cocq mondása: „Élve kell elkapni a gonosztevőket, de aki rendőrre lő, az nem méltó az életre.“ Le Cocq emberei gondoskodtak róla, hogy rendőrgyilkosok ne kerüljenek a törvény elé, mely csak börtönbüntetéssel sújthatja őket, viszont a börtönök zsúfoltak, s a rabokat büntetési idejük letöltése előtt kénytelenek szabadon engedni. A szigorú Le Cocqot is elérte vég zete. 1964-ben, 42 éves korában egy Lópofájú fedőnevű veszélyes gonosztevő kezétől halt meg. Bajtársai megesküdtek, hogy megbosszulják. Utóda, Euelides Naeimento, 43 éves detektív felügyelő három hétig lesben állt (közben 1,5 kilót fogyott), de nyomára akadt Lópofájúnak, és végzett vele. Le Cocq bajtársai róla elnevezett tár saságot alapítottak, hogy így őrizzék emlékét. Létezését először titkolták, s a már létező különítmény nem is ezen a néven hajtotta végre akcióit. Nagyon jó fedőnévnek bizonyult az E. M., azaz „eseuadro de morte“, vagyis halálbrigád jelzés, amely Portugáliában megegyezett a rohamrendőrség rövidítésével. A különítménynek eleinte több tucat tagja volt, kivétel nélkül rendőrtisztek a javából. Később civileket és különféle kétes egyéneket is befogadtak, és számuk napjainkban meghaladja a 2200-at. (New York rendőrei például az E. M. tiszteletbeli tagjai.) Rio de Janeiro és Säo Paulo elhagyott helyein 1964 óta gyakran bukkannak rá eléktelenített holttestekre, szitává lőtt áldozatokra. Mindegyik mellett ott volt a különítmény gondo: sár elhelyezett névjegye, s a magyarázat is, miért történt. „Autót loptam“, „Kábítószerekkel kereskedtem“, „Bankrablásra készültem“, „Rendőrt öltem“ stb. A halálbrigád évi „aratása" jelenleg eléri a 200 személyt. Az áldozatok nagy részét a Guando folyóban tüntetik eí. Egyébként a különítmény rendszerint lépre csalja az előre kiszemelt áldozatot, elhurcolja, és elhagyott területen gyorstüzelő géppisztolyokkal végeznek vele. A különítmény minden tagja lő, hogy senki se bizonyíthassa, ki adta le a gyilkos lövést. A halálkülönítményesek egyébként „avizálják“ áldozatuknak, hogy rajta a sor. A lakása kapujában elhelyezett halálfej, vagy E. M. névjegy vészjel az illető számára. A halálkülönítményesek egyébként a publicitásról is gondoskodnak. Rióban Vörös Rózsa néven jelentkezik a sajtó tájékoztatója, és pontosan megadja az irányt, hol találhatják meg a soros áldozat holttestét. Säo Pauióban ez a Rekedi Hang ... ellenzéki politikust, aki az anarchistákkal kacérkodott, megtámadták és súlyos gerincsérüléssel hagyták tettük színhelyén Candido Pinto de Meló diákvezért, továbbá szitává lőtték és egy faágra felakasztották Henriquez Pereira fiatal katolikus papot, szociológiatanárt. Megfojtották Salvadoré To- lesanót, a bankalkalmazottak szakszervezetének elnökét, meggyilkolták Olav Hansent, a kohászok szakszervezetének Säo Pauló-i vezetőjét és másokat. A fasiszta alvilág egyik legnagyobb gaztette az ún. Bandeirantes-művelet volt. 1970 októberében. Rióban és Säo Pauióban egyszerre 30 ezer katona és rendőr segédletével nagyszabású razziát, illetve pogromot rendeztek „kommunisták és más felforgató elemek kézrekerltésére“. Az akció során sok embert öltek meg, köztük olyanokat, akik sohasem politizáltak, és magánéletükben is törvénytisztelő emberek voltak. Bieudi ügyész általában bűnöző elemek meggyilkolásával kapcsolatban gyűjtött terhelő adatokat az E. M. ellen. Most ilyen anyag birtokába jutott, és ennek alapján letartóztatta az akcióban tevékeny szerepet játszott Sergio Fiery bizalmi emberét, Almar Au- gusto de Oliveirát, akii Fininho gúnynéven ismertek az E. M. világában. A halálkülönítmények vezetői ugyanis előszeretettel használnak ilyen fedőneveket. A büntetett előéletű rendőrügynök egyébként nagy becsben lehetett gazdáinál, mert nyomban akció indult megmentésére. Ugyanakkor Bicudi ügyész egymás után kapta a fenyegető telefonhívásokat és leveleket. „Ha nem hagyod abba, rövidesen te is »csikk* leszel“. (A halálkülönítményesek így hívják áldozataikat.) Bicudi nem hagyta abba, sőt egy rendőr elárulta neki, hogy tudomása van arról, merényletet szerveznek az ügyész ellen (a főszerepet a börtönből megszöktetendő Fininho játszotta volna). Az ügyész felettesei tudomására hozta a bejelentést és védelmet kért. Erre az óvatosságból fegyverrel és testőrök kíséretében közlekedő ügyész védelmére kirendelt utolsó rendőr is eltűnt. Állítólag „nem volt rá keret“. Fininho pedig tárgyalásának előestéjén megszökött. Bicudi ügyész életben maradt, de dö- videsen, 1971 augusztusában leváltották. Utóda Silveira Lobe tapasztalt jogász eleinte legendának tartotta az E. M. létezését, de amikor földijének, Jorge Antunhez Pereirának a feleségét, Tere- sát is meggyilkolták a különítményesek, csak azért, mert egy szegénynegyedben elkövetett gaztettük szemtanúja volt, s magát Jorgét is később halálra keresték, nekilátott az ügy felgöngyölítésének. Tanúk, bizonyítékok kellettek. Az első számú tanú megvolt Jorge személyében, később akadt egy másik, bizonyos Nelson Florencio hivatásos rendőrségi besúgó, aki maga is részt vett a büntető akciókban. Többek között terhelő tanúvallomást tett Silvio Carneiro és Arlindo Domingos da Cruz rendőrtisztek ellen, akik egyszer autós őrjáratuk során unalomból megtámadtak egy szerelmespárt. A fiatalembert lelőtték, a lányt az autóba cipelték és megerőszakolták. Később kidobták. Útközben azon veszekedtek, ki adta le a gyilkos lövést, és vajon Domingosnak hányadik áldozata volt a fiatalember. A vitatkozás hevében halálra gázoltak egy átkelő aggastyánt. Mindkettőjüket letartóztatták, és ügyük tárgyalását 1971. június 12-én, 10 órára tűzték ki. Azon a napon éjjel 2 órakor két fehérruhás, mezítlábas férfi mászott ki a DOPS börtönének ablakából. Lepedőből és törülközőkből hevenyészett kötélen ereszkedtek le a szomszéd ház tetejére, majd a lefolyócsatornán végigcsúszva, földet értek az udvarban. Egy álmatlan lakó az erkélyen észrevette őket, mire közölték vele, hogy rendőrök, és két szökevényt üldöznek. Noha a házzal szemben állandóan egy rendőr állt őrt, a két idegen nem akart mutatkozni előtte, és azon zsörtölődtek, hogy „miért nincs még itt az autó". Később kiosontak és eltűntek. Amikor a jámbor lakó közölte az őrt álló rendőrrel, hogy alapos a gyanúja: ezek voltak a szökevények, a rendőr, mintha cinkosuk lett volna, nyugodtan aludni küldte a lakót, mondván, hogy ha szökés történt, úgyis szirénázni fognak ... A két fehérruhás idegen valóban Domingos és Carneiro volt. A tárgyalás elmaradt. Olyasmi is előfordult, hogy egy E. M. különítményes elleni perben a tanúkat bírósági tárgyalásra szállító autót hivatalos igazolványokat felmutató emberek állították meg, a rendőröket lefegyverezték, és magukkal hurcolták a tanúkat * Ez Brazília, napjaink Brazíliája. A most megválasztott új államelnök, Geisel még csak nem is kecsegtetett azzal, hogy változni, javulni fognak a viszonyok. így aztán továbbra is időszerű ez a szállóige: „Ha valamilyen bajod van, ne kiálts segítségért, mert még magadra tereled a rendőrség figyelmét. L. L. Gyilkolt a halálkülönítmény a zsilipeket, nehogy a főváros ivóvízellátási bázisául szolgáló folyó vize megfertőződjék ... Amikor Lacerda csillaga leáldozott, és a tetteseket felelősségre kellett vonni, a nagy névtelenségből csak a sofőrt tudták előkeríteni, ő lett a bűnbak. A brazíliai rendszer fasizálódásával arányban nőtt az E. M. szerepe, már nemcsak mint önkényes ítéletvégrehajtóé, hanem a haladó politikai erők elleni terror sötét eszközéé. Viszont ezzel kapcsolatban a különítményeseknek ki kellett lépniük a névtelenségből. A junta megbízásából Agostinho Gonzales rendőrfelügyelő vezetésével 1970 júliusában nagyarányú razziát és letartóztatásokat hajtottak végre Rióban, s az akció során az E. M. Szent Berta- lan-éjszakára készült a baloldal ellen. A gyilkosságok kapcsán Nelson Fonseca bíró vizsgálatot rendelt el a rendőrség ellen, és támadta Danilo da Cuniia Meló ezredest, a rendőrség fő- parancsnokát, aki fedezte embereit. Elio Bicudi ügyész név szerint vádolta Sergió Flery rendőrfelügyelőt, a DOPS sza, hogy e szervezet polgári ruhás emberei a tüntető tömegben elvegyülve, „kitippeljék“, megjegyezzék a baloldali aktivistákat, hogy később a halálkülönítmény kezére játsszák őket. Más alkalommal meg a PARASAR emberei provokátorok szerepében léptek fel, hogy a hatóságoknak ürügyet szolgáltassanak megtorlásra a baloldal ellen. Az E. M. összekötői révén szorosan együttműködik a haladó erők üldözésében olyan szervezetekkel is, mint a CCC (kommunista-vadászkülönítmény), MAC (antikommunista mozgalom), s a már említett DOPS. Kéz kezet mos Amikor 1969-ben gerillaharcosok elrabolták Charles Elbrick amerikai konzult, és elengedése fejében számos politikai fogoly szabadon bocsátását és külföldre távozását kényszerítették ki a brazil hatóságoktól, az ultrareakciós szervezetek bosszút lihegtek. A halál- különítmény szabad kezet kapott. Akkor csalták tőrbe Carlos Maringuella osztályvezetőjét, akire rábizonyult, hogy aktív tagja a halálkülönítménynek. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy az E. M. egyes tagjai beépültek különféle biztonsági szervezetekbe, így mindenről értesülnek, s ha bizonyítékok merülnek fel ellenük, idejében eltüntethetik a kompromittáló anyagokat. így kitudódott, hogy a különítményesek már 1964. óta együttműködnek a Nemzeti Hírszerző Szolgálattal (SNl), a Szövetségi Rendőrség Osztályával (DPFj, a Biztonsági Titkársággal, a katonai rendőrség titkosszolgálatával, a politikai és társadalmi rendszer védelmének osztályával fDOPSf stb. Sergio Flery szoros kapcsolatban állt a PARASAR nevű szervezettel is, amely a légierő különleges alakulataként életmentésre, árvizek, elemi csapások idején segélynyújtásra hivatott, de Flery és társai arra éltek vele viszKoIdusirtással politikai gyilkosságokig A halálkülönítmény kezdetben szigorú inkognitóban működött, s az alvilág rettegésében kísérteteket vélt megelevenedni. A közvélemény egy része még napirendre is tért volna az alvilág törvényellenes ritkítása fölött, ha az E. M. más jellegű gyilkosságokkal nem tereli magára még inkább a figyelmet. A hírhedt Lacerda kormányzó parancsára ennek a rendőrtiszti különítménynek kellett megoldania a fővárost ellepő koldusok kérdését. Még 1960- ban történt, amikor az E. M. „hivatalosan“ nem is létezett, de már működött. Az összefogott koldusok azt hitték, hogy szokásosan a „megújhodási központba“ viszik, és megetetik, megfürdetik őket, de tévedtek. A halomra gyilkolt koldusok tetemeit a Guando folyóba hajigálták, s fel kellett húzni Bűnüldözés brazíliai módon • Erőszakot erőszakkal nemlehet megszüntetni • A terror eszközei a demokratikus ellenzékkel szembei|
