Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-17 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó
VASÁRNAP 1974. február 17. A NAP kel — Nyugat-Szlo- vákia: 6,58, nyugszik: 17,15: Közép-Szlovákla: 6,46, nyugszik: 17.03; Ke- let-Szlovákla: 6,41, nyugszik: 16.58 órakor. A HOLD kel: 4,25, nyugszik: 12,42 órakor. NÉVNAPIKON SZERETETTEL KttSZONTIÜK DONÄT— MILOSLAVA nevil kedves olvasóinkat ■ 1794-ben született KAREL BOftlVO) PRESL cseh botanikus (+1852) ■ 1864-ben született JOZEF MURGAS, a drótnélküli távíró szlovák úttörója (+1929) ■ 1949-ben halt meg PETR STRANSKY, a CSKP dolgozója (szül.: 1878). A következő tartalmából: A párt nyilvános gyűlései Irta: KAREL ŠIMON, a CSKP KB propaganda- és agitációs osztályának helyettes vezetője Korszerű szálloda — házgyári elemekből Makrai Miklós riportja Tehergépkocsigyártás a KGST- tagországokban Pákozdi Gertrúd írása Szibéria felkelő csillaga Riport a Szputnyik c. szovjet folyóiratból Arcok, képek, emlékek Egri Viktor írása A hazatérő Bereck József elbeszélése BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A fegyelemről Napjaink egyik legfontosabb feladata az elmúlt évi munka, a termelési, gazdasági és társadalmi eredmények értékelése. A termelési ágazatok vállalatai és üzemel mellett működő pártalapszervezetek értékelő taggyűlésein a termelési és gazdasági eredmények mellett a feladatok teljesítésének anyagi-technikai és szervezési feltételeit, a kollektívák és az egyének munkáját, hozzájárulását Is értékelik. Az értékelés csak akkor lehet teljes és eredményes, csak akkor lehet levonni belőle hasznos tanulságokat, ha mindenre kiterjed, mert a termelési folyamatok fokozódó bonyolultságában nagyon sok tényezőtől függ a munka sikere, hatékonysága. A legpontosabban dolgozó fémmunkás sem tud hibás anyagból hibátlan alkatrészeket gyártani, s a legjobb minőségű anyagot Is el lehet rontani felületes munkával. Emellett a gyártó és építő vállalatok az elmélyülő szakosítás és kooperáció következtében egyre jobban egymás munkájára vannak utal* va, mind a szállítások minősége, mind a határidők megtartása szempontjából. Egy-egy alkatrész, vagy berendezési tárgy megkésett szállítása olyan lemaradás! láncreakciót vonhat maga után, amely tetemes, néha milliós károkat okozhat a társadalomnak. Ilyenkor aztán hiába keressük a fennakadás okozóit és körülményeit, a termelési kiesésben keletkezett károkat már nem lehet megtéríteni, azok terhe egész társadalmunkat nyomasztja. Az ilyen fogyatékosságok okait vizsgálva objektív vagy szubjektív tényezőkkel találkozhatunk. Ez a kettő nehezen választható el egymástól, az objektív okokra történő hivatkozás mögött ugyanis csaknem minden esetben rejlik bizonyos fokú személyi felelőtlenség, felületesség. Az Igazi objektív okok területe nagyon szűk, ilyenek lehetnek például a természeti csapások következményei, a világpiaci helyzet alakulása és a kapitalista államokból történő szállítások különböző gazdaság- politikai összefüggései, bár az utóbbi tényezőkkel szemben a tervgazdálkodást folytató KGST-tagállamok szorosabb együttműködésével eredményesen védekezhetünk. A termelési folyamatokban előforduló fogyatékosságok ezért elsősorban szubjektív okokra vezethetők vissza, amelyek a legtöbb esetben különböző jellegű és mértékű fegyelmezetlenségből erednek. Társadalmi rendszerünkben a demokratikus centralizmus elvének gyakorlati alkalmazása a dolgozók személyi és társadalmi érdekeltségére, tudatos önfegyelmére épül. A szocializmus lényegével nem férhetnek össze olyan kényszerítő körülmények, amilyen például a munkanélküliség fenyegető réme. A munkafegyelem kérdésének ezért a mi viszonyaink között megkülönböztetett figyelmet kell szentelni, s ezzel a kérdéssel a pártszervezetek értékelő gyűlésein is mélyrehatóan kell foglalkozni. Ugyanakkor a fegyelmezettséget nem értékelhetjük egyoldalúan, csupán az utasítások végrehajtása szempontjából. A fegyelmezettség követelménye az utasításokat adó és közvetítő vezető gazdasági dolgozókra is vonatkozik, hiszen a felületes, esetleg célszerűtlen utasítások is köny- nyen lerombolhatják a feladatok teljesítésében érdekelt dolgozók fegyelmezett hozzáállását. A fegyelmet természetes emberi tulajdonsággá, életszükségletté kell kifejleszteni. Ez éppúgy társadalmi, mint személyi érdek, mert a termelés mai szintjén és a közlekedés növekvő forgatagában a fegyelem hiánya súlyos balesetekhez is vezethet. MAKRAI MIKLÓS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A szolidaritás jegyében A világ haladó közvéleménye az elmúlt napokban lejezte ki harcos szolidaritását Chile népével. Tagadhatatlan, hogy a világméretű akció, amelyet több magas szintű nemzetközi fórum is pártfogolt, újabb indítékot adott annak a küzdelemnek, amely világszerte, de szorosabb értelemben véve Latin-Ame- rikában kibontakozóban van a santiagói fasiszta jellegű katonai junta ellen. Nem véletlen, hogy a chilei nép iránti szolidaritás ilyen hatalmas méreteket öltött. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó akciók tömeges méreteire és valóban heves megnyilvánulási formáira sem Santiagóban, sem Washingtonban nem számítottak. Nyilvánvaló továbbá az is. hogy Pinochet tábornok katonai kormányzata niind jobban érzékelhetően elszigetelődik a dél-amerikai szubkontinensen. Több ízben hangsúlyoztuk, hogy nem vált be a santiagói tábornokok számítása. Tény ugyan, hogy áruba bocsátják az ország érdekeit, kiárusítják természeti gazdagságát, viszont az is tény, hogy egyre szűkül a „vevők" tábora. Persze, nem véletlen, hogy a sokat emlegetett „bizonyos“ washingtoni körök számára egyre kellemetlenebbé válnak a chilei vezetés módszerei. A tiltakozási hullám mind az EgyesUlt Nemzetek Szervezete, mind más jelentős nemzetközi fórumokon megnyilvánul. Ugyanakkor nem titok, hogy a chilei puccsot kívülről szervezték és irányították. Tagadhatatlan, hogy a CIA santiagói politikája bumerángként koppan megalkotói fején. Az ún. burzsoá demokráciák szószólóiról végeredményben éppen Pinochet tábornok és társainak a puccsa rántotta le a leplet. Megmutatkozott, hogy abban a történelmi pillanatban, amikor a burzsoázia és a monopoltőke hatalma veszélybe kerül, lemond bőszen hirdetett elveiről, felrúgja maga alkotta parlamentarista rendszerét és erőszakhoz folyamodik, hogy fékezze a haladó erők hatalomra jutását. Ez történt Chilében is, és ez történt több más latin-amerikai országban. Nem véletlen, hogy a nyugati kapitalista országok vezető politikusai szintén igyekeznek egyre távolabb kerülni a santiagói juntától. Erre pedig jó okuk van, hiszen saját politikai platformjuk ingatagságát bizonyítják éppen a chilei események. A santiagói tábornokok természetesen időzavarba kerültek. Fennen hirdetett „életszínvonal-politikájuk“ szintén csődöt mondott, nem következett be a feltételezhető konjunktúra, amelyet a külföldi monopóliumok zsebéből óhajtottak fedezni. Nem téveszthetjük magától érthetően szem elől azt a tényt sem, hogy Chile valóban gazdag nyersanyagbázissal rendelkezik, ugyanakkor legalábbis latin-amerikai vonatkozásban stratégiai-politikai szempontból is fontos szerepet tőit be. Feltételezhető tehát, hogy a monopoltőke talál megfelelő módot a chilei reakciós erők támogatására. Azonban más kérdés, vajon az antidemokratikus puccsokat előkészítő boszorkánykonyhák irányítói nem látnának-e szívesebben egy „tisztább kezű" vezetést Santiagóban. Vitathatatlan ugyanis, hogy a chilei tábornokok hatalomátvétele, a chilei börtönökben lejátszódó események, a terror maximális felfokozása a Pinochet tábornok mögött álló befolyásos külföldi erőket is elszigetelődéssel fenyegeti. A világ haladó és demokratikus erői a Chile iránti szolidaritás napján ismét megmutatták: töretlenül folytatják küzdelmüket a chilei nép elvitathatatlan jogaiért. (bpl) A hét elején a prágai Hrzán-palotában tanácskozás kezdődött a CSSZSZK és a Líbiai Arab Köztársaság kormányküldöttséget között. (Telefoto: ČSTK1 Herbert Durkovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT alelnöke hétjön fogadta Zandangijn Enebist, a Mongol Nép- köztársaság csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, diplomáciai szolgálata megkezdése alkalmából. (ČSTKj Országos bérkövetelést sztrájkba kezdtek február 11-én a nyugatnémet közalkalmazottak. A felvétel a nyugat-berlini doh gozók tüntető menetéről készült. (ČSTK — AP) E heti karikatúránk merre billen a mérleg nyelve? ... (Abramov rajza) 2
