Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-16 / 40. szám, szombat

CSEHSZLOVÁK SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG A VDK-BAN SORBAN Hanoi — A VDK fővárosában Hanoi városi szakszervezeti képviselői szívélyesen fogadták hazánk szakszervezeti küldött­ségét, melyet Viliam Kožik, a Szakszervezetek Központi Ta­nácsának titkára vezet. Vu Dinh, a Vietnami Szak- szervezetek Szövetségének fő­titkára a csehszlovák vendé­gekkel ismertette azokat az eredményeket, melyeket az egy évvel ezelőtt aláírt Viet­namról szóló párizsi megálla­podások megkötése óta a fő­város újjáépítésében és a há­borús károk helyreállításában értek el. Küldöttségünk tagjait tájékoztatta azokról a problé­mákról, amelyek a vietnami szakszervezetek előtt állnak az 1974—75-ös években. Vladimír Hynek, a prágai szakszervezeti tanács elnöke a hanoi szakszervezeti képvise­lőknek átadta a prágai dolgo­zók üdvözlő levelét, melyben a prágai építővállalat dolgozói a többek között a következő­ket írják: „Tudjuk, mennyi fáradságot (és munkát jelent a házépítés. Ezért tudjuk értékelni azt a munkát, amelyet az önök or­szága fejt ki a háborús károk helyreállítása érdekében.“ „Őszintén örülünk a hős vietnami nép gazdasági sike­reinek, annak, hogy az ország­ban megindulhatott a békés országépítés. A VDK béketö- rekvései tovább szilárdítják a szocialista tábor egységes bé­kepolitikáját“ — hangsúlyoz­zák üdvözlő leveliikben az Avia Nemzeti Vállalat, vala­mint a juraj Dimitrov Üzem dolgozói. A csehszlovák küldöttség tagjai baráti találkozón vettek részt, melyen nagyra értékel­ték azt az igyekezetei és lel­kesedést, amellyel Hanoi lakos­sága a Vietnami Dolgozók Pártja és a VDK kormánya vezetésével újabb és újabb si­kereket érnek el az ország építésében, a tervezett felada­tok: határidő előtti teljesítésé­ben. Hazánk küldöttei hangoz­tatták: a VDK népe elkövet mindent azért, hogy egész In­dokínában tartóssá váljon a béke. DIPLOMÁCIAI OFFENZÍVA A KÖZEL-KELETEN Kairóba várják Nixont, Tanokat és Brandtot Kairó — Washington — Pá­rizs — A négy arab ország Al­gírban tartott csúcstalálkozója után, amelyen Egyiptom, Szíria és Algéria elnöke, valamint Szaúd-Arábia királya megvitat­ta a közel-keleti válság rende­zésének további lépéseit, tovább fokozódik a diplomáciai offen- zíva a térség országai, vala­mint a nagyhatalmak képvise­lői közötti tárgyalások kiszéle­sítésére — a közel-keleti kér­dés békés megoldása irányá­ban. Az algíri négyes találkozó ha­tározata értelmében Fahmi egyiptomi külügyminiszter és Omar el-Szakkaf szaúdi külügyi államminiszter tegnap Párizs­ba utazott, majd innen Wa­shingtonba látogat, hogy tájé­koztassa az ottani vezetőket a szíriai—izraeli csapat s zét vá­lasztás, illetve a genfi értekez­leten való szíriai részvétel fel­tételeiről. Franciaországi láto­gatásukat nyugati megfigyelők szerint gesztusnak szánják, an­nak az arabbarát magatartás­nak az elismeréseképpen, ame­lyet Párizs az olajfogyasztó or­szágok washingtoni konferen­cián tanúsított. Az arab miniszterek washing­toni tárgyalásainak fontos té­maköre nem ismeretes, nagyon valószínű azonban, hogy az Rendkívüli ENSZ-közgyűlést hívnak össze New York — Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 70 tag­állama biztosította eddig támo­gatásáról azt az algériai javas­latot, hogy hívják össze a vi­lágszervezet közgyűlésének^ rendkívüli ülésszakát az ener­giaválság nyomán kritikussá vált gazdasági világhelyzet megvitatására. A támogatók száma kettővel meghaladja a szükséges mini­mumot: az ENSZ-alapokmány értelmében ugyanis elegendő, hogy ha egyszeri többség ala­kul ki és a 130 tagállamból 68 szavaz a javaslat mellett. A szabályok értelmében Waldheim ENSZ-főtitkárnak 15 napon belül össze kell hívni a rendkívüli ülésszakot és a dá­tumról 10 nappal korábban ér­tesítenie kell a tagállamok kép­viselőit. A New York-i ENSZ- székhelyen azonban valószínű­nek tartják, hogy az alaposabb előkészítés érdekében nem ra­gaszkodnak a 15 napos határ­idő betartásához. A PERUI kormány államosí­totta több amerikai társaság perui vállalatát. Az államosítás­ról szőlő kormányrendelet han­goztatja, hogy a lépések össz­hangban állnak a perui nép nemzeti érdekeivel. olajbojkott jövőjéről esik majd a legtöbb szó. A közel-keleti kérdés rende­zésére tett diplomáciai erőfeszí­tések híranyagából kiemelkedik az Al Ahram egyiptomi lap ér­tesülése, amely szerint Szadat elnök a tavasz végére párizsi látogatást tervez. Nixon ame­rikai elnök és Tanaka japán kormányfő a lap szerint a kö­zeljövőben szintén Egyiptomba látogat. Kairó harmadik vendé­ge — egyiptomi nem hivatalos értesülések szerint — fírandt nyugatnémet kancellár lesz, aki április 21-e és 24-e között tesz hivatalos látogatást az arab államban. Bejrut — Libanon hadügymi­nisztere kijelentette, amennyi­ben Genf ben megállapodás szü­letik az ENSZ-erők felvonulta­tásáról a szíriai, jordániai és egyiptomi frontokon, Libanon a maga részéről csak ezután veszi fontolóra, hogy állomásoz- tasson-e „kéksisakosokat" sa­ját határain. Damaszkusz — A szíriai fő­városban közölték, hogy teg­nap kétórás fegyveres összetű­zésre került sor a Golan-fennsí- kon, miután az izraeli páncélos alakulatok egy része behatolt a szíriai hadsereg által ellen­őrzött területre. Egy izraeli páncélos kocsit megsemmisítet­tek és számos ellenséges kato­na elesett, illetve megsebesült. John Gnllan elvtárs, a brit kommunisták vezére (jobbról a máso­dik) sajtókonferencián ismertette a párt választási programját. (Telefoto: ČSTK — ZB) Az APN kommentárja Szolzsenyicin kiutasításához a Szovjetunióból A Szovjetunióból szerdán ki­utasított Szolzsenyicinnel fog­lalkozó kommentárjában az APN szovjet sajtóügynökség beszámol arról, hogy Szolzse­nyicin kétszeri idézésre sem jelent meg az ügyészségen. Azt remélte, hogy letartóztatják és erre vártak külföldi felbújtói is, akik a törvények megsér­tésére ösztönözték. A nyugati sajtó közleményeiből ítélve fel is készültek arra az esetre, hogy letartóztatják: akciók egész rendszerét dolgozták ki, idesorolva tiltakozó megmoz­dulások szervezését, valamint azoknak a nyilatkozatoknak a közzétételét, amelyeket Szol­zsenyicin és környezete már jó előre elkészített. A szovjetellenes hadjárat azonnal megindult, amint is­meretessé vált, hogy Szolzse- nyicint — miután nem tett ele­get az idézésnek — bekísér­ték az ügyészségre. A szerve­zők azonban melléfogtak. Az ügyészségen ugyanis azt közöl­ték Szolzsenyicinnel, hogy rendszeres, a szovjet állam- polgársággal összeegyeztethe­tetlen cselekményei miatt, amelyekkel kárt okozott a Szovjetuniónak, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége megfosztotta őt állampolgárságától. Szolzsenyicint — mint isme­retes — február 13-án utasítot­ták ki az országból és család­ja Is követheti őt, amikor jó­nak látja. Az APN kommentárja rámu­tat: a szovjetellenesek nagyon is jól tudják, hogy a Nyugaton tartózkodó Szolzsenyicin, aki a Szovjetunióban élt, már nem töltheti be ugyanazt a szere­pet. A Nyugat most megismer­heti a valódi Szolzsenyicint, Szolzsenyicin pedig a tőkés rendszer valóságát, habár anya­gi helyzeténél fogva nyilván csak a jobbik oldalát látja majd. Szovjetellenes pártfogói a végletekig ki akarják majd aknázni a benne rejlő „lehető­ségeket“ (a hírhedt Szabadság Rádióadó máris rendelkezésére bocsátotta az uszítás hullám­hosszait), kétségtelen azonban, hogy megbízói számára ő is éppen úgy elértéktelenedik, mint egy kémkedésen tetten ért és kiutasított diplomata. A szovjet közvélemény — ál­lapítja meg az APN kommen­tárja — elégedett a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének ha­tározatával. A moszkvai Pravda tegnapi számában számos olvasójának levelét közli, amelyekben a szovjet emberek felháborodot­tan ítélik el Alekszandr Szol­zsenyicin magatartását és he­lyeslik ki-utasítását. „Mélységes elégedettséggel hallottuk a hírt, hogy a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége meg­fosztotta Alekszandr Szolzse­nyicint szovjet állampolgárságá­tól és kitessékelte hazánkból“ — írják közös levelükben Pa­vel Alekszandrov és Andrej Kolmogorov akadémikusok. Rá­mutatnak, hogy Szolzsenyicin Nyugaton megjelentetett művei­ben nemcsak hazája társadal­mi rendszerét feketíti be, de még a Nagy Honvédő Háborúban elesettek emlékét is gyalázza, belegázol a szovjet nép leg­szentebb érzéseiba Mindezzel önmagát helyezte kívül a szov­jet társadalmon. EDWARD GIEREK, a I.EMP KB első titkára megnyitotta Varsóban a Központi Bizottság plenáris ülését, amely a párt ideológiai nevelőmunka felada­taival és a Lengyel Népköztár­saság megalakulásának 30. év­fordulója ünnepségei előkészü­leteivel foglalkozik. NICOLAE CEAUSESCU, az RSZK Államtanácsának elnöke Libanonban találkozott Arafat- tal, a Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet elnökével és a pa­lesztin mozgalom más neves képviselőivel. KEKKONEN, finn köztársasá­gi elnök nemhivatalos látoga­tásra a Szovjetunióba érkezett. MOSZKVÁBAN aláírták a Szovjet—Bolgár Baráti Szövet­ség és a Bolgár—Szovjet Baráti Tanács 1974-es együttműködési jegyzőkönyvét. AZ NSZK-BAN 1973 utolsó három hónapjában 150 ezerrel csökkent a külföldi munkások száma. Az elmúlt év első há­romnegyedében még 250 ezer külföldi munkás érkezett az országba. Az elmúlt év utolsó negyedében az NSZK-ban 605 ezer török, 535 ezer jugoszláv, 50 ezer olasz, 250 ezer görög, 190 ezer spanyol és 85 ezer portugál munkás dolgozott. AZ USA felderítő repülőgépe kétszer megsértette a Vietnami Demokratikus Köztársaság légi­terét. A VDK külügyminiszté­riuma jegyzékben tiltakozott hasonló provokációs berepülé­sek ellen. A WATERGATE ÜGY kivizsgá­lásában megbízott különleges ügyész bejelentette: Nixon el­nök visszautasította, hogy to­vábbi magnetofonszalagokat és más dokumentumokat bocsás­son rendelkezésre. AZ ENSZ Biztonsági Tanácsa közép-európai idő szerint 20,00 órakor ült össze, hogy kivizs­gálja Irak Iránnal kapcsolatos panaszát. A két ország határán az elmúlt hetekben több alka-< lommal is fegyveres összecsapá­sok robbantak ki, melyek halá­los és sebesült áldozatokat kö­veteltek. IZRAELBEN 50—75 százalék­kal emelkedett a kenyér, a vaj, a tojás, a tej, a cukor, a túró és más élelmiszerek ára. A drágulás a kormánynak arra a legutóbbi határozatára vezethe­tő vissza, amely a legminimá­lisabbra csökkenti az árak stabilizációját szolgáló állami hozzájárulást. sült Államok és Kolumbia 1903 januárjában szerződést kötött Panama vidékének csatornaépí­tésre való bérléséről. A szerző­dést 99 évre kötötték és az Egyesült Államok kötelezte ma­Egyezmény a Panama- csatornáról gát, hogy az akkor Panamát igazgató Kolumbiának tízmillió dollárt, továbbá évi 250 ezer dollár „bérleti“ díjat fizet. A kolumbiai alkotmányos szervek azonban megtagadták a szerző­dés ratifikálását, ezért az ame­rikai kormánykörök támogat­ták Panama elszakadási törek­véseit. 1903. november 3-án ki­kiáltották Panama független­ségét. Az akkori panamai kor­mány azonban lényegében ugyanolyan szerződést kötött a csatorna megépítéséről az Egyesült Államokkal, mint ami­lyet az előzőén Kolumbiára kényszerített. Az Egyesült Álla­mok a maga igazgatása alá vette a 16 kilométeres (1678 négyzetkilométer) földsávot, amelyen az amerikaiak 14 ka­tonai létesítményt építettek és katonai támaszpontjukká vál­toztatták a vidéket. A Panama-csatornát 1914-ben nyitották meg. Panama már a huszas évek végén arra töre­kedett, hogy az Egyesült Álla­mok emelje fel a használati dí­jat. Csak 1936-ban sikerült bi­zonyos emelést elérnie. A máso­dik emelésbe hosszas tárgya­lások után csak 1955-ben egye­zett bele Washington. Azóta évi 1 millió 930 ezer dollárt fizet­nek az amerikaiak Panamának. Ám tekintettel a dollár 1903. évi és jelenlegi vásárló erejére, a bérleti díjemelés csak név­leges, nem pedig tényleges volt. Sőt, az Egyesült Államok még a Panama-csatornát Igaz­gató Társaság által épített víz­vezetékek használatáért is díjat zsebel be Panamától, így aztán a bérleti díj majdnem teljes egészében visszakerül az ame­rikaiakhoz. A társaság az utób­bi években mintegy évi száz­millió dollár haszonnal dol­gozik, mivel az átkelési ille­tékek túl magasak és egyre emelkednek. Az Egyesült Álla­mok a múlt év végén bejelen­tette, hogy további 20 százalék­kal emeli az illetékeket. A gyarmati rendszer és ma­radványai elleni harc szerves részeként kell értelmeznünk a csatornaövezet fölötti panamai szuverenitás helyreállítására irányuló erőfeszítéseket. A pa­namai kormány 1972-ben felkér­te a Biztonsági Tanácsot, vitas­sa meg a Panamai-csatorna kérdését és a tárgyalások szín­helyéül válassza Panamát. Ta­valy márciusban meg is tartot­ták a Biztonsági Tanács kihe­lyezett ülésszakát, amelyen nemcsak a szocialista államok, hanem más további országok is támogatták a panamai kor­mány igazságos követeléseit. A rendezés útját megnyitó és az igazságos panamai követelése­ket tükröző határozati javaslat­ra a BT 13 tagállama szava­zott. Csak a brit konzervatív kormány képviselője tartózko­dott a szavazástól, az amerikai küldöttség pedig vétójoggal élt. A BT panamai tárgyalása meg­mutatta, hogy tarthatatlan az Egyesült Államok álláspontja és az Egyesült Államok bizo­nyos engedményekre kénysze­rül. Panama és az Egyesült Álla­mok jelenlegi megállapodása a jövőbeli szerződésnek csak a fő elveit jelöli meg. Ennek ér­telmében a jövőben felemelik a Panamának fizetett bérleti dí­jat. Az új szerződés elvei a csatorna védelmének kérdéseit is érintik. Az Egyesült Államok el akarja érni, hogy a csator­na védelme továbbra is Wa­shington hatáskörében marad­jon. Ami azonban a fontos, je­lentős mértékben helyreállítják Panama szuverenitását a csa­tornaövezet fölött. Ám számí­tani kell rá, hogy még nehéz és időben is Igényes tárgyalá­sok várhatók a szerződésről. A megbeszélések eddigi eredmé­nye Panama számára azonban kétségtelenül haladást jelent, mert e lépést feltétlenül a csatornaövezet fölötti szuvere­nitásának teljes visszaállítása fogja köevtni, s elkerülhetetlen, hogy ez legyen az végered­mény. JAN BLANSKÝ Kommentárunk P anama és az Egyesült Államok között már hosszabb ideje tárgyalások foly­tak a Panama-csatornáról. A Panamai Köztársaság az 1903. évi szerződés felülvizsgálását követelte, mert ezt úgy kény­szerítették rá s ezzel megfosz­tották annak a lehetőségétől, hogy területének egy részét igazgassa. Omar Torrijos tábor­nok koripányelnöksége idején Panama különösen nagy erő­feszítést tett a régi, nyilván­valóan gyarmati jellegű szerző­dés semmissé nyilvánítására, hogy visszanyerje szuvereni­tását az egész csatornaövezet fölött. „Panama sohasem lesz csillag az Egyesült Államok zászlaján“, — jelentette ki Tor­rijos. — „Az az ország, amely­nek területén oly fontos csa­torna húzódik, mint amilyen a Panama-csatorna, senkivel sem oszthatja meg a csatorna- övezet igazgatását.“ Panama a jogaiért vívott kitar­tó küzdelem után sikert ara­tott: február 7-én Juan Tack panamai és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter Pana­mában megállapodást írt alá azokról az elvekről, amelyek szellemében jön majd létre az új csatornaszerződés. Ezek az elvek nagymértékben tekintetbe veszik a panamai kormány kö­vetelményeit. A Panama-csatorna történetét kezdettől fogva diplomáciai viszályok, sőt, az erőszak és a nyílt gyarmati elnyomás meg­nyilvánulása kíséri. Az Egye-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom