Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-15 / 39. szám, hétfő
Tizenkét perces vastaps A MACSKAJÄTÉK PRÁGÁBAN A KULTÚRA IGÉNYLÉSE Gondolatok a szabad idő kihasználásáról Kezdjük a végével. Amikor véget ért a Macskajáték utolsó jelenete, a közönség szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a kitűnő előadást. Lemértem: több mint tizenkét percen át ütemesen tapsoltak, felállva bravóztak, csillogó szemmel köszöntötték a színészeket, a rendezőt, s ezzel együtt Örkény Ist ván színművét is. — Ritka nagy siker volt — szólt oda a ruhatárosnő, amikor meghallotta, hogy magyarul beszélünk, s hozzátette: — több mint ötven éve dolgozom ebben a színházban, de ilyen vastapsot bizony ritkán hallottam. Néhány órával később az elcsendesedő Vencel téren tárgyilagosságot igyekeztem önmagámra erőltetni, s próbáltam megmagyarázni — hálátlan feladat! — a sikeres előadás ösz- szetevőit. A Macskajáték a kedvező magyarországi fogadtatás után aránylag rövid idő alatt párját ritkító nemzetközi sikert ért el. Ma már lassan könnyebb lesz azt megszámolni, hogy hány neves európai színházban nem játsz- szák, mint felsorolni azokat a helyeket, ahol műsorra tűzték. Örkény István tragikomédiája látszólag két nővér életének, megöregedésének, tragikus és komikus, bonyolult és egyszerűnek tűnő mozzanatait ábrázolja sajátos eszközökkel. Valójában azonban nemcsak erről van szó. A színműben ugyanis két életforma, kétfajta szemlélet körvonalazódik ki. Orbán Erzsi a küzdelmes életet választotta: nagy szavak nélkül keresi a mindennapi örömöt, az életet megszépítő érzéseket, menekül a magány elől, s nem torpan meg akkor sem, amikor csalódások, megpróbáltatások érik. Harcol szerelméért, Viktorért, de ugyanilyen energiával száll szembe a kövér húst árusító hentessel, a posta és a taxiszolgálat alkalmazottaival. Nővére, Gizella, München mellett él jómódban, minden mozdulata kimért, pontosan átgondolt, betartja a viselkedés, s az úgynevezett öregkör írott és írhatatlan törvényeit. Örkény az egyéni problémákon kívül általános társadalmi s filozófiai problémákat is felvillant, sőt állást foglal, természetesen a színmű adta határokon belül. A prágai előadás sikerének egyik legfontosabb tényezője •z. hogy Székely Gábor magyarországi vendégrendező, a Macskajátékot a maga sokszínűségében állította színpadra. Az egyéni problémákkal együtt 0 " rvendetes tény, hogy a Szlovák Nemzeti Színház operaogyüttesének művészi tevékenysége, valamint dramaturgiai munkája egyre sokrétűbb és igényesebb. Az utóbbi és az idei évadban ugyanis nemcsak hagyományosnak mondható operák kerülnek színre, hanem számos korszerű, nálunk eléggé ritkán játszott zenemüvet is műsorra tűznek. A Makro- pulosz-ügy tavalyi sikeres fogadtatása után most az operaegyüttes művészeti vezetősége valóban merész tettre szánta el magát: Bartók Béla egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát tűzte műsorra. Az est első részében, mintegy zenei ellentétként Telemann Pimpino- ne c;mű vígoperáját adták elő. A német barokk egyik Ismert zeneszerzőjének e bűbájos vígoperáját Miroslav Fischer rendezte, a díszlet P. M. Gábor munkája. Telemann mintegy 40 operája közül a Pimpinone a legsikeresebbek közé tartozik. Elsősorban a zenéje megkapó, s emiatt is megfelelő előadásban méltán kelti föl a mai néző figyelmét. Az opera cselekménye ugyan meglehetősen ismert, de a friss, ötletekkel teli rendezés, valamint a jő énekesi teljesítmények következtében a közönség valóban kellemesen és igényesen szórakozhat. A már említett jó teljesítmények közül a címszerepet éneklő Jozef Špaček, valamint Sidónia Haljáková (Ves- petta) érdemel külön elismerést. éreztette az általános összefüggéseket, s a szavak filozófiai töltetét is. Megfelelő arányba kerültek a színmű különböző fajtájú elemei (tragikum, komikum, groteszk, líra stb.) is, s így az első rész néhány jelenetét kivéve töretlen ritmu sú előadást láthattunk. Ez a prágai Macska játék valamivel dinamikusabbnak tűnt az eddig látottaknál, ami véleményem szerint nem ártott a darabnak. Ez a valamivel hangosabb hangvétel elsősorban aljból adódott, hogy a színészek többnyire a szó nemes értelmében játszottak, az öregedés folyamatának jórészt a derűsebb oldalait mutatták föl. Már említettem, hogy az első részben különösen a leíró jeleneteknél ttt-ott kissé lelassult a játék ritmusa. Nem elsősorban a rendezés hibájából, hanem azért, mert Dana Medric- ká dinamikus játékával ellentétben Vlasta Fabianová a szerep adta lehetőségeken belül kissé visszafogottabbnak, halványabbnak tűnt a kelleténél, s így a monológokból néhányszor nem lettek párbeszédek. Ez csupán az apró „csikorgás“ volt az egyébként hibátlanul működő gépezetben, amely semmit sem von le a rendezés és az előadás értékéből. Örkény István színművében két parádés szerep van. Ezek közül az Orbán Erzsit alakító Dana Medrická maradéktalanul kihasználta a lehetőséget, s eddigi sikerekben gazdag színészi pályafutásának egyik legkiválóbb teljesítményét nyújtotta. A zenei est csúcspontja azonban kétségtelenül Bartók világhírű egyfelvonásos operája. Bartók ezt a művét 1911-ben szerezte Balázs Béla szövegkönyve alapján. A cselekmény abban az időben teljesen újszerűén, a lélektani és a pszícho- analiti'kal .szempontokat sem mellőzve vetette föl művészi eszközökkel a férfi és a nő közötti kapcsolatot. Az opera cselekményének a színhelye a Kékszakállú herceg titokzatos vára, amely a hét, lakatra zárt ajtóival erőteljesen csábítja Juditot, aki minden rémhír ellenére szereti a Kékszakállú herceget. Nem riad vissza attól sem, hogy a hírek szerint a várban már sok nő vesztette az életét. A Kékszakállú herceg hinni kezd Juditnak. egyre inkább bízik a nő szerelmének az erejében. Amikor azonban Judit nem tud megállni a szerelem, s az egymás iránti bizalom elviselhető határain és egyre inkább az örök kíváncsiság és féltékenység uralkodik el rajta, megtörik a szerelem varázsa. Judit tönkreteszi önmaga és a herceg boldogságát. A herceg hiába kérleli a nőt a hét ajtó előtt. A nő kinyitja azokat, s ezért meghal, átváltozik — Kékszakállú, herceg eddigi szerelmeihez hasonlóan — örök időkig élő gyönyörű emlékké és álommá. Tanulmányt lehetne írni játékának sokszínűségéről, a legapróbb részletekig kidolgozott szerepformálásáról, a bravúros dikcióról, valamint a sok-sok látványos és alig észrevehető mozdulatból, gesztikulálásából kerek egésszé összeálló játékáról. Úgy vélem nem járok mesz- sze az igazságtól, amikor azt állítom, hogy az Orbán Erzsit eddig alakító színésznők között Dana Medrická a legjobbak közé tartozik. a Gizellát játszó Vlasta Fa- bianová teljes egészében a játék második részében talált rá a megfelelő hangerősségre, s jellemábrázolásra. Ekkor már megfelelő partnere volt Dana Med- rickának. A többi szereplő közül külön ki kell emelni a tehetséges Jaroslava Tvrzniková groteszk, néha a paródiába hajló Egérkéjét. A Paulát alakító Vlasta Matulová, továbbá a Viktort életre keltő jirí Sovák teljesítménye sem mondható rossznak a további szereplők- hez hasonlóan. A Macskajáték prágai bemutatója a cseh és a magyar szocialista kultúra kölcsönös megismerésének, gyümölcsöző együttműködésének a nemes ügyét szolgálta. Egyúttal bébi zonyította azt is, hogy a szocialista országokban nemcsak a színjátszás, hanem a kortárs drámaírás is számos értéket tud fölmutatni, amelyeket mielőbb közkinccsé kell tenni. Ilyen szempontból is példamutató a prágai Nemzeti Színház műsorpolitikája és dramaturgiai munkája. SZILVÁSSY JÓZSEF Egyedül marad a herceg is álmaival és emlékeivel, várát újra a sötétség és a titokzatos ság fedi. Elsősorban a néző feladata, hogy ebből a szimbolikus, több értelmű, gyakran új elemekkel bővülő cselekményből kihámozza a számára leglényegesebb tanulságot és következtetést. Annyi tény, hogy Bartók századunk elején kiváló operát szer zett. A kékszakállú herceg vá rának zenéje impresszionista ihletettségével, zenekari sok színűségével, és korszerűségé vei tűnik ki. Az opera bratislavai előadá sa minden túlzás nélkül euró pai színvonalú, s ez minden résztvevőt egyaránt dícsér. Mégis külön kell szólnunk a zenekar kivételes teljesítményéről. Zdenék Košler karmester néhány éves bratislavai tartózkodása alatt szinte csodákat művelt ezzel a valamikor oly fegyelmezetlen, eléggé közepes zenekarral. Ezúttal Is a zenekar valamennyi tagja fegyelmezett, hibátlan teljesítményt nyújtott. Ondrej Malachovský (Herceg) és Ľuba Baricová (Judit J az opera elején igényes, sok-sok buktatót rejtő egy órás dialógusba kezdett. Erőfeszítésüket és lelkesedésüket megérdemelt siker koronázta. TeljesítméKorunk technikai fejlődésének dinamizmusa, a tudományos-technikai forradalom új helyzetet teremtett az ember és a termelés korábbi kapcsolat- rendszerében. Korlátozta a termelékenység alacsony fokából fakadó, a termeléssel szembeni emberi kiszolgáltatottság kényszerét. Az ember számára ebből a konkrétumból adódik az egyre nagyobb mértékben felszabaduló szabad idő, melynek társadalmon belüli felhasználása jelenti — természetesen a munkatevékenység mellett — a társadalom életmódját, annak szerkezetét. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban öt év óta hetente két szabad nappal, tehát 48 órával rendelkezünk. A hét öt munkanapján egyénenként általában 42 órát dolgozunk. Joggal mondhatjuk, hogy szabad időnk megnövekedett. Ebből adódik azonban az a kérdés: vajon dolgozóink célszerűen, tartalmason használják-e ki szabad idejüket, vajon valóban mindent megteszünk-e annak érdekében, hogy felszabadítsuk az embert a szocializmusból fakadó tartalmas élet élésére? Úgy érzem, a kérdésre nem válaszolhatunk egyértelmű igen nel. Szlovákia Ipari városaiban szombatonként a lakosság fele a háztartásban dolgozik. Egy ötödük sportolással vagy más hasonló tevékenységgel tölti szabad idejét. A többiek családi körükben, barátjaik látogatásával, újságolvasással, televíziónézéssel töltik szabad szombatjaikat. A fenti „ megállapításokból adódik, nem lehetünk elégedettek azzal, hogy a dolgozók közül sokan beérik a technikai civilizáció javaival, személyi kényelmük biztosításával, s megfeledkeznek u más irányú kulturális tevékenységről. Sajnos, a népművelési intézmények gyakran csak a tánc- mulatságok és fiimelőadások megszervezésével törődnek. Ám jó lenne, ha a népművelési intézmények a műkedvelő tevékenység fellendítésére, a szakkörök létrehozására, a társadalmi játékok, kirándulások szervezésére is nagyobb figyelmet fordítanának. Szaporább lépésváltoztatásokkal kellene felzárkózni korunk követelményeihez. Dr. Jozef Mravík, az SZSZK művelődésügyi miniszterhelyettese a népművelők napján tartott beszédében (1973. okt. 28.) méltán hangsúlyozta: „A jelen időszakban megnövekedett az esztétikai nevelés jelentősége. Ezért szükséges a marxi—lenini esztétika tételeinek következetesebb és céltudatosabb érvényesítése életünk nytik minden szempontból elsőrangú volt. A második szereposztásban a fiatal páros — juraj Hrubant és Ružena Štúrova — már nem tudott az előbbi magaslatokra emelkedni. Különösen a fiatal énekesnő rutinhiánya ütközött ki, s emiatt az ő alakításuk a szépen kidolgozott részletek mellett több helyen pontatlan és vitatható volt. Branislav Kriška rendező mértéktartó, s ugyanakkor kifejező játékra vezette a színészeket. Elképzeléseit a színészek csaknem maradéktalanul valóra váltották. Ladislav Vycho dil díszletei illúziót keltőek, s európai viszonylatban is figyelemre méltónk. Nyilvánvaló, hogy a két merőben más hangvételű opera nehezen fér össze egy est keretében. Az Igényes előadás azonban részben feledtetni tud'i ezl a problémát. A kékszakállú herceg várának ez az európai színvonalú előadása újra azt bizonyítja, hogy ma a bratislavai opera együttes a legigényesebb feladatokat is képes sikerre] megoldani. Ez nem túlzás, hanem eredményekkel alátámasztott valóság. Mos.t már csupán az szükséges, hogy a közönség is pártolja az operaegyüttes művészi törekvéseit. ALFRÉD GABAUER minden szakaszán, főleg az élet- és munkakörnyezet kialakításában, a szabad idő és a kultúrált pihenés megszervezésében, a kulturális és művészi értékek terjesztésében és közvetítésében. Nagyobb erkölcsi és anyagi támogatást kell nyújtani a kulturális, népművelési és művészeti intézmények, társadalmi szervezetek, klubok és művészetbarátok esztétikai nevelő tevékenységéhez“. A jövőben az ifjúság esztétikai nevelésére is fokozottabb figyelmet kell fordítanunk. Az SZLKP KB tavalyi júliusi ülése behatóan foglalkozott a kulturális és népművelő intézmények szerepével a fiatalok nevelésében. A plenáris il 1 és határozatai következetesen megszabják e jelentős munka sikeres végzésének hogyanját. Ehhez csak any- nyit teszünk hozzá, tudatosítanunk kell, hogy mai fiatal nemzedékünk az idősebb nemzedéktől eltérő feltételek közepette nőtt fel. Ebből kifolyólag egyéniségének kialakulását más behatások formálták s formálják. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a fiatalok körében végzett munka sikere jelentős mértékben attól függ, mennyire ismerjük problémáikat, megértjük-e gondolkodás- módjukat és mentalitásukat. A CSKP KB és az SZLKP KB határozatai arra kötelezik az iskolákat, a tanítókat, a társadalmi szervezeteket, valamint a kulturális és népművelési intézményeket, hogy az eddiginél jobban támogassák a fiatalok és a felnőttek művelődését. A szabad idő nyújtotta lehetőségek megvalósításához hosz- szú út vezet. Az értelmetlenül felhasznált idő elfecsérelt idő. A szabad idővel úgy kell gazdálkodnunk, hogy az ember kipihenje fáradalmait, aztán jusson idő a szórakozásra, játékigényeink kielégítésére, de a kulturális értékek elsajátítására is. SZÁSZAK GYÖRGY KULTURÁLIS HÍREK □ Egy szovjet szerző — V. Bondarevszkij — nemrég arról írt, hogy a társadalom számára nem a valamennyi tantárgyból kitűnő tanulók az Igazán értékesek, hanem azok, akik egy- egy terület iránt különösen érdeklődők. Állítását sok egyéb mellett két érdekes adattal bizonyítja: 800 híres tudós, feltaláló életrajzának tanulmányozásából kiderült, hogy közülük mindössze 12-en voltak kitűnő tanulók a középiskolában: 1200 kitűnő tanulmányi eredményű egyetemi hallgatónak pedig csak valamivel több mint 20 százaléka volt a középiskolában is mindenből eminens. □ Renoir-, Monet , Sisley- festményeket készít egy brémai üzletember megrendelésére az NSZK-ban Günther Heitman festő. A dolog úgy pattant ki, hogy két eredeti festmény, amelyet egy oldenburgi gyűjtő vásárolt, hamisítványnak bizonyult, s a pórul járt gyűjtő a rendőrség hez fordult. Kiderült, hogy nemzetközi árveréseken Heitman több mint 40 „művét“ adták már el. Egyik „Renoir-képe“ 100 ezer márkáért kelt el. Maga Heitman egy-egy hamisítványáért mindössze 250 márkát kapott brémai megbízójától. Q A szov/et írószövetség moszkvai szervezetének kezdeményezésére 43 író, költő, drámaíró, kritikus, valamint munkás részvételével munkacsoportot alakítottak az írók és a moszkvai vállalatok dolgozói közötti együttműködés elősegítésére. A csoport vezetője, Szer- gej Narovcsatov költő, a moszkvai írószervezet első titkára. A megállapodások végrehajtásaként az írók és a munkások közösen vitatnak majd meg különböző műfajú irodalmi műveket és színházi előadásokat. Az írók segítséget nyújtanak majd az üzemekben működő irodalmi köröknek. Az írószervezet tagjai megállapodás alapján több éves alkotói kiküldetésben lehetnek a vállalatoknál. A moszkvai író- szervezet kezdeményezése a szovjet hatalom első éveinek a hagyományait eleveníti fel. A merészséget siker koronázta BARTÓK OPERÁJA A SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZBAN Dana Medrická Orbán Erzsi szerepéi e :»v<4v'd'i 'elvétele)
