Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-15 / 39. szám, hétfő

Belpolitikai kommentár Faluszépítés jelesre Ha valaki tavaszkor, nyáron, vagy ősszel utazik keresztöl Farnad községen, mindjárt fel­figyel a főutcát szegélyező fa­sorra, mert olyan furcsa ár­nyat adnak a fák. A japán szilva zöldes-vöröses levelei, lombjai adják azt a különös, jellegzetes árnyat. Ilyenkor persze mindebből semmi sem látható, mégis figyel, kutat az idegen tekintete, mert mosta­nában híre jár annak, hogy a farnadiak faluépítésből jelest kaptak a járási nemzeti bizott­ságtól. Mi igaz ebből a hírből? Mi­re kaptak jelest? Mivel érde­melték ki? Erre voltam kí­váncsi én is, amikor felkeres­tem Salátí András elvtársat, a helyi nemzeti bizottság elnö­két. A HÍR valónak, igaznak bizo­nyult. Néhány nappal ezelőtt értékelte a járási pemzeti bi­zottság a „Z“-akcióban elért e- redményeket. Farnad község az értékelés szerint 594 ponttal első helyet ért el a községek közötti versenyben*. A sportolók­tól kölcsönkérve a kifejezést, ez/t mondhatjuk eredményükről: biztos első helyet értek el, hisz a második helyezett több mint 50 ponttal kevesebbet kapott. önmaguk munkáját értékelve nem csupán azt a szempontot tartják fontosnak, hogy hány brigádórát dolgoztak le a lako­sok, hanem milyen értékes, mi­lyen hasznos volt a munka. Betonjárdákat építettek. Ér­téke 245 000 korona. Az építé­sére fordított költség 39 000 korona. A két szám közötti kü­lönbség kifejezően érzékelteti, hogy mire kaptak jelest. Ott áll már felépítve 120 gyermek részére az óvoda. Va­lójában hét hónap alatt — re­kordidő! — építették fel. Már csak a központi fűtés, a vízve­zeték bevezetése, beszerelése hiányzik. Ha időben találnak kivitelezőt erre a munkára, szeptember 1-én már át is ad­ják rendeltetésének. Ettől fiig- jgetlenül azonban az óvoda épí­tésének fő jellemzője a követ­kező két adat: tervezett értéke 3 millió korona, az építésére fordított érték 2 millió korona, A kettő közötti különbség jel­zi a lakosok munkájának érté­két. Erre persze csakis jelest lehet kapni. MILYEN MÓDSZERREL? Ho­gyan érték el ezt az eredményt? Nos, ez sem titok. Jő a párt- szervezet, a hnb és a Nemzeti Front szervezetei közötti kap­csolat, az együttműködés. Nem­csak értelmezik, hanem meg Is valósítják a jelszót: Arccal a tömegek felé! Jő példával a kommunisták járnak elől. Koncz Ernő elvtárs, az efsz műhelyének vezetője a pártszervezet elnöke. A 80 tagú szervezet határozatban kimond- Va döntött így: Példát mutat­va, „kommunista műszakok“ szervezésével biztosítjuk a „Z“- akcló sikerét. Minden párttag, függetlenül attól, hogy tagja egy tömegszervezetnek, — te­hát ott is brigádmunkát vállal, — de mint kommunista leg­alább két műszakot dolgozik majd a ,,Z“-akció során. A határozatot mindegyik párttag teljesítette. Annak elle­nére, hogy közülük nagyon sokan, mint a CSÉMADOK, vagy a CSSZBSZ, esetleg a SZISZ he­lyi szervezetének tagjai szin­tén brigádmunkút vállaltak. A Nemzeti Front helyi bizott­ságának elnöke Drozdík László elvtárs. Felhasználva a kom­munisták példamutatását, szer­vezte, irányította a Nemzeti Front helyi bizottsága a tömeg­szervezetek tagságának munka- felajánlásait, majd a későb­biek során a munkálatokat. Most az értékeléskor kitűnt, hogy a „Z“-akcióban Spanyo Ferenc elnök vezetésével a va­dászok szervezetének tagjai, nyomukban mindjárt Laukó Er nő elnök vezetésével a tűzol­tók szervezetének tagjai jó munkát végeztek. Ennek a két szervezetnek a tagsága vállalta a legtöbb brigádórát. A KOMMUNISTÁK PÉLDA- MUTATÁSA sikert aratott. Né­hány okoskodó, vagy éppen ok- vetetlenkedő egy évvel ezelőtt így érvelt: No, ha a kommunis­ták az építést, a brigádmunkát tartják oly fontosnak, aligha találnak majd követőkre a fia­talok közül. Tévedtek, rosszul számítot­tak. Legutóbb három fiatalember felvételét hagyta jóvá a párt- szervezet vezetősége. Rózsa Sándor, Virág László, Vastag Ernő, az efsz dolgozói, mind fiatalok, 25 éven aluliak. És nyomukba szívesen lépnének többen is. Tízen jelentkeztek, tízen szeretnének a párt tag­jai lenni. Ennek ellenére per­sze az idén is csak három új tagot vesznek fel, kiválaszt­ják a jelentkezők közül a leg­jobbakat, a legérdemesebbeket. A kommunisták példamutatá­sa tehát nemcsak a faluépítés­ben, hanem még a pártépítés­ben is sikert aratott. AMI A JÖVŰT ILLETI, mél­tó folytatást terveznek a far­nadiak. A közmondást em­legetik: Ha már lúd, legyen kövér.... és a „Z“-ak- ció keretében ilyen munká­latok elvégzését tervezik: új halottasház 0,5 millió korona, a temető körülkerítése, rende­zése, 245 000 korona, betonjár­dák építése 420 000 korona. A számok farnadi értelmezés sze­rint a létesítmények teljes ér­tékét jelentik, belefoglalva már a brigádmunkúk értékét is. Arról persze gondoskodnak, hogy elsősorban munkájuk ér­téke legyen dicséretre méltó. Nem titkolják: szeretnék meg­ismételni a tavalyi „bravúrt“, amikor 245 000 korona értékű járdát építettek, de az építés költségeire csak 39 000 koronát fordítottak. Egyetlen probléma, egyetlen esetleges „bökkenő“ akadá­lyozhatja tervük megvalósítá­sát: a szükséges építőanyagok esetleges hiánya. Persze ez­zel is számolnak, ilyesmit sem hagynak számításon kívül. A hnb tanácsában gyakran szere­pel napirenden ilyen és hason­ló kérdés: Honnan rendeljünk cementet? Melyik vállalatnál rendeljük meg az óvoda épüle­tébe szükséges vízvezeték be­szerelését? Ki tudja, hol lehet előregyártóit épületelemeket rendelni? Véleményük szerint azonban ezek csuk mellékes kérdések. A faluépítést így értelmezik: Vá­lasztáskor, amikor kidolgozták a választási programot, felad­ták a leckét. Most kell felelni. HAJDÚ ANDRÁS A vodňanyi Halászati és Hidrobiológiái Kutatóintézet az utóbbi két évtizedben a halászati ágazat rendszeres és átfogó kutatá­sával foglalkozik. Képünkön: Dr. Zdenka Svobodová, az intézet toxikológiai laboratóriumának vezetője munka közben. (Felvétel: Januš — ČSTK) TESTVÉRSZERVEZETEK Napjainkban kerül sor két 'jelentős tömegszervezet, az FSZM és a SZISZ évzáró taggyűléseire, illetve konferenciáira. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól, mert az ifjúmun­kások, u fiatal mérnökök és az ipari tanulók döntő több­sége tagja a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és a szakszer­vezetnek. Az évzáró taggyűlések, konferenciák anyagait vizsgálva arra a megállapításra jutunk, hogy a két szervezetet test­vérszervezetnek is nevezhetnénk, mert valamennyi szak­szervezeti évzáró taggyűlésen foglalkoznak a fiatalok prob­lémáival és minden SZISZ évzárón méltatják a fiatalok azt a sokoldalú segítséget, melyet a szakszervezettől kapnak. Ez a kapcsolat gyümölcsöző és mind a két „fél“ számára hasznos. Az ipari tanulók a jövő munkásosztályának az előfutárai, éppen ezért a szakszervezeti évzárókon velük külön foglal­koznak. Nemcsak a termelőmunka eredményes végzéséhez teremtenek számukra feltételeket, hanem biztosítják poli­tikai ismereteik bővítését is. Szlovákia fővárosában a szak- szervezet városi bizottságának irányításával ifjúság- gi bizottságokat létesítettek, s olyan szerződéseket kötöttek, melyek elmélyítik a két szervezet további együttműködését. A múlt év végén — amikor az FSZM több alajxszervezetében megtartották az évzáró taggyűléseket - arra törekedtek, hogy a szakszervezet tagságának legalább 30 százaléka fiatal legyen és a bratislavai szakszervezeti ta­nács, továbbá valamennyi szakágazat szakszervezeti szö­vetségének a tagsága a mintegy 35 000 új tisztségviselő megválasztásakor közel 16 000 fiatalra adta a szavazatát. Ezzel a szakszervezet bekapcsolta az ifjúság egy részét a szocialista társadalom építésének vérkeringésébe, teret, le­hetőséget biztosított a fiatalok kibontakozásához. Ezt a fo­lyamatot főleg különféle versenyek szervezésével — az ifjú­sági szervezet is előrelendíti. A SZISZ üzemi és iskolai szervezetei mind több fiatalt kapcsolnak be a Zenit, az Ifjú­sági Fényszóró és más, a verseny jól bevált formáiba. Az idősebb, tapasztaltabb szakszervezeti tagok irányításá­val vagy azok felügyelete mellett több üzemben a SZISZ ifjúsági munkacsoportokat szervez, melyeknek tagjai verse­nyeznek a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Ez lé­nyegében a fiatalok munkára való nevelésének egyik haté­kony módszere, melynek támogatásától egyetlen gazdasági vezetőnek, párt vagy szakszervezeti tisztségviselőnek sem szabad elzárkóznia. Számos példa bizonyítja, hogy a SZISZ-tagok egyetérte nek pártunk politikájával, támogatják célkitűzéseit, ezért nem szabad tőlük megtagadni a bizalmat. Az Ifjúsági szer­vezet a párt- és a tömegszervezetek segítségével már meg­találta a helyes utat, melyet az első kongresszus tűzött ki számára. Több, mint 10 000 ifjúsági munkacsoport határozta el, hogy értékes kötelezettségvállalások teljesítésével kö­szönti az SZNF és hazánk felszabadításának 30. évforduló­ját. Az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzéséhez segítséget kapnak a fiatalok a szakszervezettől is, mert az FSZM évzá­ró taggyűlésein elfogadott határozatok mindegyike tartalmaz ilyen mondatot: segítséget nyújtunk a környezetünkben dol­gozó fiataloknak. Ebben a hónapban befejeződnek a SZISZ alapszervezetei­nek évzáró taggyűlései ,és áprilisban kezdődnek a kerületi konferenciák. E hónapban megemlékeznek a SZISZ tagjai a Csehszlovák Komszomol megalakulásának 53. évfordulójáról és nem utolsósorban a februári győzelemről. Olyan évfor­dulók ezek, melyek az eddigieknél is igényesebb, értékesebb kötelezettségek vállalására serkenthetik a fiatalokat. Közismert, hogy senki sem jön bölcsen a világra. Ezt ne tévesszék szem elől azok a művezetők, mesterek, szakszer­vezeti tisztségviselők, akik naponta kapcsolatba kerülnek a munkásfiatalokkal. Az évzáró taggyűléseken, konferen­ciákon elfogadott határozatok szellemében segítsék politikai és szakmai fejlődésüket. A fiatalok hálásak a jó tanácsért, az elvtársi segítségért. Értékelik azt, hogy olyan társadalmi rendszerben élhetnek, melyben nem kell küszködniük lét- fenntartási problémákkal, faji és egyéb megkülönböztetések­kel. Nemcsak a szakszervezetet, de a többi tömegszervezetet is testvérszervezeteknek tekintik. És ez így helyes, mert valóban azok. Mindannyian szívükön viselik az ifjúság tu­datformálásával, az életre és munkára való nevelésével, világnézete alakításával kapcsolatos igényes feladatok tel­jesítését. (k. 1.) LÁNYOK A SZÁMÍTÓGÉPEK MELLETT Az elmúlt két évtized folya­mán világszerte új fogalom vo­nult be az emberiség tudatába. Számítógép. Mindebből néhány esztendő leforgása alatt új foglalkozási ágazat született, s kialakultak a számítógépek kezelésének igényességi fokozatai is. Ezek egyike a gépi adatfeldolgozás. Gépi adatfeldolgozót, számí­tógép-kezelőt hazánkban sem nehéz találni, hiszen alacso- nyabb-magasabb fokon többezer ember végzi ezt a munkát. Lai­kusként azt is hihetnénk, hogy csak a nagyvárosi üvegpaloták talni között — tehát stílszerű közegben — zakatolhat számí­tógép. A valós kép egészen más, és közel sem stílszerűt- len, ha egy-egy kisvárosban, vagy akár — mert erre is van példa — faluban adatfeldolgo­zó, vagy számító központra bukkan az ember. A számítógép betört az éle­tünkbe, s enyhítő árként árasz­totta el hétköznapjainkat. Ne­héz lenne felsorolni azt a sok területet, ahol az ilyen elmés szerkezetek közvetve vagy köz­vetlenül könnyítenek az éle­tünkön. Szinte felfoghatatlan tudományos feladatokat olda­nak meg, s ugyanakkor a leg- prózalbb irodai rabszolgamun­kát is képesek levenni az em­ber válláról. A dunaszerdahelyi adatfel­dolgozó- és számítóközpont összesen hatvanhét embert fog­lalkoztat. Mondani sem kell, hogy sokszáz ember munkáját végzi el. Számos nagyvállalat bérelszámolását bonyolítja le, teljesítmény-számításokat végez s jelentős feladatot vállal a statisztika-készítés szerteágazó területein. A hatvanhét alkal­mazott összesen hetvenhét megrendelő-partnernek dolgo­zik — természetesen csupán asszisztensként — mert a mun­ka oroszlánrésze a gépre ne­hezedik, s az viszont játszva végzi el a nehezét is. Persze a főszereplő azért az ember ma­rad, aki a számítógépet meg­alkotta, alkalmazza, irányítja, — akit végül is a számítógép szolgál. Az alkalmazottak nagyrésze nő. Férfi csupán elvétve, az irá­nyító és karbantartó munkában akad. Fiatal lányok, fiatal asz- szonyok, akik néhány évvel ezelőtt még álmukban sem gondolták, hogy valaha ilyen munkát végeznek majd. Pontosabban, kertelés nélkül mondva: a számítógépekről jó­formán még semmit sem tud­tak, legfeljebb annyit hallottak róla, hogy olyan is van. Nem is beszélve a legfiatalabbakról, akik annak idején még csak az alapiskola középső osztályait járták. A fentiek alapján az olvasó akár meg is kérdezhetné: hogy-hogy mégis ilyen munkát végeznek? A válasz egyszerű: megtanul­ták. Megtanulták és kifogástala­nul is látják el feladatukat. A vállalat elégedett velük, s munkájuk ellen a hetvenhét partner-vállalatnak sem lehet, és nincs is kifogása. Alapfokú programozást vé­geznek, lyukkártyákat készíte­nek, rendszereznek és ellen­őriznek, majd az adatok soka­ságából végeredményeket, egy­ségeket teremtenek, s létre-, hozzák mindazt, amit a meg­rendelő kíván. Az intézmény öt évvel ez­előtt alakult. A fejlődés során létrejött igények hívták életre, hogy beépüljön a hasonló szá­mítóközpontok országos hálóza­tába. Partnereik tudnák meg­mondani, mekkora is az ilyen számítóközpont munkájának a jelentősége, milyen óriási energia- és pénzmegtakarítá­sokkal jár. De nézzük inkább az em­bert, aki az ilyen egyszerűbb kategóriába tartozó számítógé­pek mellett, napjaink egyik új szakemberének minőségében keresi a kenyerét! • • • BALATONI KATÖ kamaszos bizonytalansággal árulja el ko­rát. Nem tudja, büszkélkedjen, vagy pironkodjon-e azért, hogy még a tizenhat évet sem töl­tötte be. Tavaly ilyenkor még a kilencedik osztály padjaiban ült, „drukkolt“ az év végi bizo­nyítványért, s törte a fejét: hová-merre induljon az élet küszöbéről? Végül megtalálta az irányt, döntött, elindult, s most itt ül a számítógép mel­lett. Azok közé tartozik, akik érettségi nélkül, egyéves ta- noncviszonnyal kezdik a mun­kát. Az érett­ségizetteket há­rom hónap a latt tanítják be, s e három hónap alatt tel­jes fizetésért dolgoznak, míg az egy évig | tanuló fiata­labbak a havi kilencven koro­nás tanoncbért kapják, napi hatórai munkáért. Katón nem látszik meg, hogy tizenhat éves. Takaros, érett nő. Azt mondja, nem volt nagy kedve a továbbtanulás­hoz, s végül az osztályfőnöke segítségével került erre a mun­kahelyre, ahol eleinte kicsit bi­zonytalanul mozgott, de most már úgy véli, beilleszkedett. Jól érzi magát, szereti a mun­káját, s úgy látja, őt is meg­szerették, ami rendkívül fon­tos. Nővére, aki három év után megszakította a szakiskolát, u- gyanitt dolgozik s teljes fize­tést* kap, mert három hónap a- latt dolgozta be magát. Katót arról faggatom, nem irigy]i-e azok fizetését, akik csak napi két órával dolgoznak többet a tanoncoknál, viszont leg­alább egy ezressel keresnek többet? Meggyőzően magyarázza, mi­ért nem irigyli. — Nem mondom, jól jönne az a pénz, de a megközelítőleg azonos teljesítmény ellenére sem lenne igazságos, mert a többiek liárom-négy évig jár­tak középiskolába, míg meg­kaphatták ezt a fizetést. Mi pedig egy éves tanoncviszony után, tehát előnyösebb úton juthatunk el ugyanoda. És per­sze ők messzemenően ügyeseb­bek, jobban bedolgozták már magukat. De semmi baj. Jú­liustól már én is felsorakozha- tom az önellátók közé, s az re­mek érzés lesz ... Majd arról beszél, hogy évek­kel később is minden bizony­nyal itt dolgozik majd, mert megszerette ezt a munkát, még akkor is, ha zsúfoltabb napo­kon fáradtan kelnek fel a szék-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom