Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-06 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. I. B. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság magasabb minőségi szakasza megköveteli a kémia, a biológia, valamint a technika terén elért tudományos és műszaki ismeretek következetes alkalmazását, késedelem nélküli bevezetését. A CSKP KB 1972 áprilisi plénumá- nak határozatoi, s ennek alapján az SZLKP Dunajská Streda-i járási bizottságának és a járás mezőgazdasági igazgatóságának koncepciós tervei arra irányulnak, hogy biztosítsák az érvényesítésükhöz és minél gyorsabb kihasználásukhoz szükséges teret. A szorvasmarha-tenyésztés járásunknak, de mezőgazdasági üzemeinknek is egyik legsokoldalúbb, legnagyobb körültekintést igénylő ágazata. Az ágazaton belül nemcsak a gazdaságos tej- és hústermelést kell megoldani eredményesen, hanem olyan tenyész- anyag-utánpótlásról is gondoskodni kell, amely képes lesz a termelés további fokozására, fgy szól lényegében az 1971. évi járási pártkonferencia határozata, amely feladatul tűzte 1975-ig elérni járási átlagban a 3660 literes tehenenkénti évi tejhozamot és az 1 kg on feletti napi súlygyarapodást a szarvasmarha hizlalásában. Emellett fokozatosan fejleszteni kell a tehén- állomány létszámát és genetikai poten- ciáliát Az 1972-es jó indulás lehetővé tette, hogy az áprilisi plénum határozatainak feldolgozása során feladatul tűzzük 1980-ig a tehenenkénti évi közel 4000 literes tej hozam és az 1 főre eső évi 120 000 literes termelés elérését. Az elért átlageredmények azt igazolják, hogy a feladatok szilárdítását járásunk szarvasmarha-tenyésztésének szinte Indokolttá teszi, hiszen a járás 28 szövetkezete és valamennyi állami gazdasága már 1973-ban megközelítette, illetve meghaladta a 3500 literes tejtermelési szintet. Ez szocialista üzemeinknek 74 százalékát jelenti, de ezen belül csaknem 40 százalékot képeznek azok az üzemek, amelyek már jó úton haladnak az 1980-ra kitűzött cél eléréséhez. Az átlageredmények mögött azonban gyengébb vagy egészen alacsony eredmények is meghúzódnak. Ügy is mondhatjuk, hogy részben ebben rejlenek a tartalékaink, de jobb volna tartalékainkat a magasabb szintű termelés gyorsabb előrehaladásában látni, mint így. Különösen a tejtermelés szakaszán kell sürgősen eltávolítani a hiányosságokat, részben magában a tenyésztésben, és nem utolsósorban a takarmánytermesztési és takarmányozási technológiában, technikában. Üzemeink vezető dolgozóinál a tehénállomány fokozatos fejlesztésének szakaszán találkozunk a legkisebb megértéssel. Ez egyrészt érthető is, hiszen a szarvasmarha-tenyésztés nemcsak nálunk, a mi járásunkban, hanem Euró- pa-szerte igen nagy nehézségekkel küzd, és sok ellentmondással terhelt. A szarvasmarhahús-termelés keretei állandóan szűkülnek, mert sok európai országban csökken a tehénállomány. A jövedelmezőség fenntartása, a tehéngondozók csökkenő száma, a drága gépesítési és építkezési költségek miatt egyre erőteljesebben érvényesül az a törekvés, hogy növekedjék a tehenenkénti tejtermelés, ami azonos tejmeny- nyiség előállítása esetén a szükséges tehénállomány csökkenéséhez vezet. Nálunk is tért hódított ez a nézet, melynek súlyos következményei lehetnének a tenyészanyag-utánpótlás és a hízó alapanyag-előállítás területén. A tehénállomány növelése nélkül bizony nem tudnánk megbirkózni a vágómarha- és a tejeladás tervezett emelkedésével. Természetesen rendkívül érdekes és tanulságos véleménycserét lehetne ezen a területen folytatni, az azonban bizonyos, hogy a központosított vágómarha előállítása egyértelműen megköveteli a tehénlétszám fokozott emelését. Ehhez már nem is szükséges megemlíteni azt a tényt, hogy éppen az elmondottak alapján a vágómarhának szinte korlátlan piaca kínálkozik a közeljövőben és távlatilag is. Erre viszont nem a tehénállomány csökkentésével, hanem a növelésével kell felkészülnünk. Más jelekből is következtethetünk A DUNAJSKÁ STREDA I «SZERDAHELYI) JÁRÁS CÉLKITŰZÉSEI A SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉSBEN arra, hogy köztársaságunk jó előre fel akar készülni a kínálkozó exportlehetőségekre, ezért a borjúszaporulat jobb kihasználása céljából csökkentették nálunk a borjúvágásokat, növelik a hizlalási vágósúlyt az okszerűség határáig, amire prémiummal ösztönzik a tenyésztőket. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyébként a tehénállomány gyarapodását is premizálja. A borjúelőállítás egyik jelentős tartaléka valamennyi üsző leelletése. Ezt is rendelet szabályozza nálunk, mégpedig az előhasi tehénistálló szervezése által. Azon is lehetne vitatkozni, hogy milyen feltételek mellett érdemes ezt a módszert hasznosítani. Általában az a vélemény, hogy az üszőnevelés a legtöbb helyen drága, és azokat csak árkiegészítés segítségével érdemes leelletni. Amint ismeretes, az állam ad is ilyen felárat, éspedig azokra a vágási célokra eladott, to- vábbtartásra nem alkalmas, egyszer ellett teheneknél, amelyek előhasi istállókból, tehát államilag tesztvizsgáit körülmények között selejteződtek ki, éspedig 2,50 koronát 1 kg élősúlyra számítva, ami egy tehénnél körülbelül 1500 koronát tesz ki. A genetikai potenciál fokozását két úton kívánjuk biztosítani. Az egyik az előhasi tehenek istállóinak megszervezése, ami lehetővé teszi magának a fenotípusnak a letesztelését, és meggyorsítja az előrehaladást. A másik út - amelyet már 1967-ben megkezdtünk a járásunkban - a keresztezés, melynek keretében további üzemeket kapcsolunk a programba, éspedig öt szö- vetkezetet és a csilizközi egyesített szövetkezetet a feketetarka lapálymar- hóval való keresztezésbe, hat további szövetkezetet pedig a vöröstarka lapálymarhával való keresztezésbe. A fedeztetési tervet már ennek a tervnek megfelelően dolgozta ki az állat- tenyésztési és nemesítő központ so- mórjai üzemegysége. A sikeres kivitelezéshez 5 db feketetarka kanadai típusú tenyészbikát vásárolnak, amelyek közül 3 db tisztavérű és 2 db 50 %-os vérarányú lesz. Vásárolnak továbbá 2 db F-1-es 50 %-os vérarónyú kanadai típusú vöröstarka tenyészbikát is. E program megvalósulásával a járás szarvasmorha-tenyésztésében 3 elhatárolható terület alakul ki. A feketetarka és a vöröstarka lapálymarhánál ezek összefüggő területek lesznek, míg a tisztavérű szlovák tarkánál elszigetelt tenyészetek alakulnak ki. A feketetarka lapálymarha egységes területe a Duna mentén, valamint a járási székhelytől északra és nyugatra eső terület lesz. A vöröstarka lapálymarha összefüggő területe a Dunajská Streda - Jahodná - Čalovo szöget bezáró, északkeletre fekvő terület lesz. Szarvasmarha-tenyésztésünk eredményeit mérlegelve megállapíthatjuk, hogy az áprilisi plénum feladatai még a magasabb szinten termelő járások számára is reálisak. A járási mezőgazdasági igazgatóság által irányított szektorokban a tejeladás 1973 végéig 16,7 °/o-kal, a vágómarha-eladás 18,37o-kal nőtt 1970-hez viszonyítva, az 1975-ig előirányzott 18,0 %-kal szemben. Megjegyzendő, hogy a tejeladás százaléka 17 % fölé emelkedne, ha beszámítanánk a száj- és körömfájás okozta kiesést. Feltételeink és lehetőségeink a tej- és a vágómarha-eladást illetően olyanok, hogy 1974 végével már túlszárnyalhatjuk az átlagosan megadott, előirányzott fejlesztési százalékot. A továbbiakban egynéhány zavaró körülményről, illetve tényezőről szeretnék szólni, amelyek szarvasmarha-tenyésztésünkre negatívan hatnak, és nem csekély termeléskiesést okoznak üzemeinknek. A rohamosan terjedő és veszélyes méreteket öltő tejmirigy-megbetegedés a koncentrált tehenészetek egyik legveszedelmesebb fertőző betegsége. Kiváltó okai többrétűek. A betegséget inkább meg kell előzni, mint gyógyítani. A megelőzéshez tartozik a betegség azonnali felismerése, a beteg állatok elkülönítése, kézi fejése. Nem arról van szó. hogy a betegség előidézője a gép, hanem arról, hogy a gép helytelen használata hozzájárul a tejmirigyek megbetegedéséhez (főleg üres járatban, valomint a vákuum és a szi- vási ütemek rossz szabályozásánál). Éppen ezért a fejőket iskoláztatni kell a tél folyamón, a tőgy felépítését és működését, a fejőgép szerkezetét és működését, valamint a fejés technikáját és higiéniai követelményeit illetően. A betegség elterjedésének a tej feldolgozásánál jelentkező negatív hatás mellett, további nagyon súlyos következménye van, ez pedig nem más, mint a nagymérvű borjúelhullás. Meg kell vizsgálni üzemeinkben a borjakkal itatott teljes tej minőségét, nem szenved-e a tehén fertőző tőgymirigy megbetegedésben, amelytől a tej származik. A tőgygyulladás elleni védekezés leghatásosabb módja a tőgybimbó bemár- tása fertőtlenítő oldatba a fejés után, valamint a szárazon állás idején rendszeresen végzett gyógyító és megelőző kezelés tartós hatású antibiotikumkészítményekkel. A másik ilyen negatív jelenség az előhasi teTienek istállóinak megszervezése körüli bizonytalanság. Sokan a szervezés körüli nehézségekre hivatkoznak, úgy látszik, hogy vezető dolgozóink nincsenek teljesen tisztában azokkal a pozitívumokkal, amelyekre számítani lehet a szakszerűen szervezett előhasi istállók kapcsón. A leborjazott üszők továbbtenyésztés- re vagy selejtezésre való meghagyásakor döntő kritérium az első laktáció eredménye. Ez mindeddig nagyon csekély mértékben honosodott meg mezőgazdasági üzemeinkben, és mivel ez a tenyészkiválasztósi módszer nem vált általánossá, nehéz felmérni az ebből keletkező nagy veszteségeket. Elemezzük egy kissé ezt a problémát. Az eddigi gyakorlat szerint a tehénállományokban az előhasi teheneket nem csoportosítják, hanem elosztják az egyforma takarmányadagokkal táplált összes tehéncsoport között az egyes gondozóknak. Ugyanis egyetlen állat- gondozót sem akarnak megkárosítani azzal, hogy tehéncsoportjába több első laktációs tehén kerüljön, mint a többié- be. A vemhes üszők és előhasi tehenek ilyen elosztási rendszere mellett az első laktáció eredménye alapján végzett hatékony tenyészkiválasztás nem is lehetséges. Az első laktáció eredményeit már kedvezőtlenül befolyásolják maguk a dolgozók, mivel tudják, hogy az első laktáció alatt a tehén kevesebb tejet ad, ezért az előhasi tehenek takarmányából az idősebb tehenek takarmányadagját javítják. Az így gondozott előhasi tehén korábban elapad anélkül, hogy jó előkészítéssel, kitő- gyeltetéssel és táplálással felszínre hoznánk rejtett termelőképességét, tgy a kiváló tenyészértékü egyedek is kiselejtezésre kerülnek, a tehénállománybon pedig megmoradnak a már esetleg kiöregedett, kisebb tejelőképességű tehenek. A tehenek első laktációban elért termelése alapján végzett tenyészkiválasztás az állomány állandó minőségi javítása és az egyes tehenek termelékenysége közötti nagy különbségek csökkentése felé vezető egyetlen fit. Ám minden esetben, ha döntenünk kell az előhasi tehenek kiselejtezéséről vagy továbbtenyésztéséről, a többi értékmérő tulajdonságot, a típust, a fej- hetőséget és az izmoltságot is figyelembe vesszük. Nagyon fontos az a körülmény is, hogy a tehén mindenek» előtt a terimés takarmányok alapján érjen el jő eredményeket, mert a mértéktelen mennyiségű abraktakarmány nagyon rontja a tejtermelés gazdaságosságát. Szorosan ide tartoznak még a borjú- és az üszőnevelésben előforduló negatív jelenségek. Lényegében két problémáról van szó: a borjúelhullásról é« az üszők túltápláitságáról. Amilyen a borjúnevelés, olyan az állomány - tartja a szakember. Bizony, ezen a szakaszon tapasztalható a legtöbb fogyatékosság. Legtöbbször azok a dolgozók kerülnek ide, akik mór más szakaszon nem állják meg a helyüket, legtöbbször koruknál fogva. Ez még nem is volna a legnagyobb baj, mert az idősebb embernek jobb a vonzalma a növendékek Iránt, a baj abból származik, hogy nem teremtik meg az optimális feltételeket sem a borjak, sem pedig a gondozóik részére. Hiányosak a felszerelések az ivós elkészítéséhez, sokszor nincs melegvíz, mixer, hőmérő, megfelelő itató és szoptató edény, kevés és nedves az alomszalma, nincs fűtés, nincs szellőztetés a borjúistállóban. Nem vizsgáljuk meg kellő körültekintéssel a borjaknok szánt teljes tejet, úgy itatjuk meg, ahogyan átvittük a tehénistállóból, lehűlve, nem testmelegen stb. Nincs kellő higiénia és rend a borjúistállóban, sokszor még a tisztító és fertőtlenítő szerek is hiányzanak. Csodálkozhatunk-e fgy a nagyobb mérvű elhulláson? Hogy mi a megoldás? Sok felsorolt nemnek és nincsnek a kiküszöbölése. Állatorvosi szolgálatunk nagyon sok esetben tehetetlen az elhullások megakadályozásában, mert a borjúnevelés- ben is az a szabály, hogy a bajokat nem gyógyítani, honem megelőzni kell. A legjobb megelőzés pedig az optimális környezet megteremtése. Az üszőnevelésben kifogásolni valót hagy maga után a túltápláltság kérdése. Sovány, avagy jó tenyészkondf- oióban levő üszőket ritkábban látni, mint elhízottakat. A túltápláltság - főként ha a szénhidrátos takarmányok nagy részaránya okozza - azzal a következménnyel jár, hogy az üszők inkább hústípusú, és nem tejelő típusúvá fejlődnek, amelyeknél problematikusabb a fedeztetés és az ellésnél nehézségek merülnek fel. Mindenekelőtt arró van szó, hogy az üszők megfelelően fejlődjenek, azaz ne legyenek túl- táplálva, sem pedig éheztetve. Utoljára hagytam a zootechnika! nyilvántartás elhanyagolásából eredő veszteségeket a tehenészetben. Találkozunk olyan nézettel zootechnikusaink körében, hogy nem fontos a nyilvántartás, hiszen az inszeminátor is vezeti, pedig éppen a zootechnikai nyilvántartásban tapasztalható hiányosságok következtében nagyon gyakran későn veszik észre az ivarzást és ezért megnyúlik az ellések közötti időszak. A tenyésztés nagyüzemi feltételei között nem bízhatjuk magunkat az emlékezőtehetségünkre, sem pedig az állatgondozók jelentéseire, vagy a termelékenység ellenőrzésével kapcsolatos bejegyzésekre. Annál is inkább érvényes ez a megállapítás, mivel az új technológia kapcsán egyre nagyobb mértékben vezetjük be a két- vagy több műszakos üzemeltetést, amelynek keretében az állatgondozók a tehenészetben is kollektívaként dolgozhatnak, és esetleg nem gondozzák majd ugyanazt a tehén- csoportot. Természetesen az is érvényes, hogy a nyilvántartást nemcsak vezetni, hanem használni is tudni kell. Annak érdekében, hogy valóra válthassuk a további években kitűzött feladatokat, mint ahogy eddigi célkitűzéseinket is maradék nélkül teljesítettük, tovább kell javítani a munkánkat, főleg az említett hiányosságok eltávolításával. Energiánk nagyobb részét a nopi üzemeltetés biztosítása mellett a genetikai potenciál fokozatos emelésére kell fordítani. Erre okvetlenül szükségünk van az eddig kiharcolt előkelő helyezésünk megvédéséhez. MANDÁK JÓZSEF járási főzootechnikusnak, a járási állattenyésztési konferencián elhangzott beszámolőjóbőL
