Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-31 / 26. szám, csütörtök

Nemes cél érdekében Gyarapodik, erősödik a szövetség tagállománya 0 A tűz megelőzése elsőrendű feladat ^ A honvédelmi és a polgárvédelmi feladatok biztosításáról sem feledkez­nek meg % Méltóan köszöntik a közelgő jubileumot Az önkéntes tűzoltó moz­galomnak Szlovákiában gaz­dag múltja van. Bár az el­nevezés többször megválto­zott, küldetése — némi mó­dosulással — megmaradt. A Szlovák Tűzoltó Szövetség tevékenységéről, Stefan Ma­jor elvtárssal, a központi bi­zottság elnökével beszélget­tünk. 0 Elnök elvtárs, hogyan ér­tékeli az elmúlt évet? — Kezdeném talán azzal, hogy a CSKP kongresszusából adódó feladatokat az 1972 de­cemberében TrenCínben meg­tartott szlovákiai kongresszu­sunkon megvitattuk. E felada­tok megvalósítása képezte lé­nyegében az elmúlt évben vég­zett munkánkat. Igyekeztünk te­vékenységünkben elmélyíteni a párt vezető szerepét, s fokozato­san új, átgondolt, és célszerű munkamódszerek bevezetésére törekedtünk. Az illetékes álla­mi és pártszervekkel együtt­működve sikerült .a szövetség további fejlődéséhez olyan fel­tételeket és lehetőséget terem­teni, hogy kongresszusunk ha­tározatait maradék nélkül tel­jesítsük. Amellett, hogy részt vettünk a brnói nemzetközi tűz­oltó verseny (CTIF) szervezésé­ben — amely jól sikerült — a párt júliusi plenáris ülésének határozata alapján kidolgoztuk és kiszélesítettük az ifjúság kö­rében végzett munkánkat. Ter­mészetesen nem feledkeztünk meg a honvédelmi és a polgár- védelmi nevelő munkánk töké­letesítéséről, valamint vonzób­bá tételéről sem. Egyszóval az elmúlt évben a határozatok ér­telmében igyekeztünk elmélyíte­ni és aktivizálni a szövetség munkáját. Erre törekedtünk az évzáró taggyűléseinken is. 0 Hány tagja van a szövet­ségnek? — A Szlovák Tűzoltó Szövet­ségnek 3684 alapszervezetében 152 300 tagja van. Ugyanakkor a 2306 tűzoltó érdekkörben csaknem 27 ezer 9—15 év kö­zötti fiatal tevékenykedik. Ar­ra törekszünk, hogy munkánkat, illetve befolyásunkat az üze­mekre is kiterjesszük. Ugyanis itt pusztít legtöbbet a vöröska­kas. Szlovákiában 1960—1971 között a tűzesetek 738 152 381 korona kárt, és 412 ember ha­lálát okozták. Szükséges, hogy az üzemekben növeljük tagjaink és alapszervezeteink számát és ezáltal csökkentsük a tűzve­szélyt. A fiatalok nevelése is ezt a célt szolgálja. Jól meg­értjük egymást a Szlovák Nő­szövetséggel és a SZISZ Pionír­tanácsával. Nem az a célunk, hogy szövetségünk minden egyes tagja a szó szoros értel­mében tűzoltó legyen, hanem az, hogy kivegye részét a meg­előző és felvilágosító munkából. Az üzemekben jelenleg 329 szervezetünk működik, ebből 35 tavaly alakult meg, vagyis az SZLKP KB Elnökségének a közvagyon tűz ellen való vé­delméről hozott határozata óta. örvendetes tény, hogy tavaly sorainkba 9150 új tag lépett, ebből 1750 nő. Az utóbbinak főleg azért örülünk, mivel igen sok olyan község van, ahonnét a férfiak idegenbe járnak dol­gozni, s így tűz esetén a nők­re hárul a tűzoltás. 0 Miben nyilvánul meg leg­inkább a szövetség munkája? — Szövetségünk tagja a Nem­zeti Frontnak. így azt mondha­tom, hogy tömegpolitikai neve­lőmunkát végzünk. Emellett fe­ladatunk a megelőzés.' E téren segítséget nyújtunk a nemzeti bizottságoknak, az üzemeknek és más létesítményeknek. Ter­mészetesen arról sem feledke­zünk meg, hogy minél több ak­cióképes tűzoltórajunk legyen. Az érvényben lévő törvények alapján fő küldetésünk a meg­előzés. Járőreink tűzrendészeti •szempontból ellenőrzik a lakó­házakat, gazdasági épületeket és a nemzeti bizottságok irányí­totta kisebb üzemeket. Tavaly 1 184 633 lakóházban és más épületben, valamint 40 785 kis­üzemben tartottak ellenőrzést. Számos fogyatékosságra rámu­tattak, ezek eltávolítását a nemzeti bizottságoknak kellene STEFAN MAJOR figyelemmel kísérniük. Szüksé­ges, hogy a közrendészeti szak- bizottságok az eddigieknél job­ban felelősségre vonják, illetve bírságolják a tűzrendészeti elő­írások megszegőit. A szövetség — figyelembe véve a tűzesetek számának állandó növekedését, a műanyag és más vegyszerek térhódítását — megtette a szük­séges lépéseket, hogy járőreit jobban felkészítse munkájukra. Q A tűzoltórajok akcióképes­ségének növelése fontos ténye­ző. Mit tesznek ennek érdeké­ben? — Az egyik legjobb módszer­nek a rajok közötti versenyt tartjuk, amelybe tavaly a nyil­vántartottak 67 százaléka kap­csolódott be. Ez nem sok, de nem is kevés. 151 rajjal több versenyzett mint 1972-ben. Ugyanakkor 3020 raj — 29 000 önkéntes tűzoltóval — és 2257 egyén versenyzett a magasabb minősítési osztályba való jutá­sért. Az év első felében 1636 he­lyi és 104 körzeti jellegű takti­kai gaykorlatot tartottunk. Azt is meg kell mondanom, annak ellenére, hogy az utóbbi évek­ben számos tűzoltószertár épült, még többre volna szükség. A jövőben fokozni kell a felsze­relésről való gondoskodást is. Itt a tagságon kívül ismét a nemzeti bizottságokra hivatko­zom, amelyek felelősek azért, hogy a rendelkezésre álló fel­szerelést jól elhelyezzék és szakszerűen kezeljék. Az alap­szervezeteink és a hnb-ok min­den bizonnyal megtalálják a legmegfelelőbb megoldást, a jő és gyümölcsöző együttműködés­re. 0 Milyen tevékenységet fej­tenek ki a honvédelmi, illetve a polgárvédelmi nevelésben? — A honvédelmi nevelésben elsősorban az iskolákban és a pionírházakban tevékenykedő szakkörök munkájában érünk el eredményeket. Ehhez hozzájá­rul a „Láng 74“ elnevezésű ver­seny, illetve játék is, amelyhez megfelelő segédeszközökkel rendelkezünk. Ugyancsak érde­kesnek ígérkezik — s ebben a tűzoltó szakkörök tagjai is részt vesznek —, a rádió díjá­ért kiírt pionír több-tusa. A szakkörökre (9—15 éves fiata­lokról van szó) az idén nagy gondot fordítunk, annál is in­kább, mivel Pionírszervezetünk az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az ifjúsági tűz­oltó rajok eredményei még nem a legjobbak. Ennek oka a meg­felelő oktatók hiányán kívül az, hogy országos viszonylatban még nem dolgozták ki részük­re az útmutatóul szolgáló meg­felelő segédanyagot. — Ami a kérdés másik részét érinti, a lakosság polgárvéde­lemre való felkészítéséből 1500 oktató veszi ki a részét. Jelen­leg 342 oktatót készítettünk fel a XI. * gyakorlati foglalkozás megtartására. Feladatunk a je­lenlegi ciklus sikeres befejező-' se. A további öt évre még igé­nyesebb feladatokat tűzünk ki célul. Nem feledkezünk meg a polgárvédelem rendszerébe tar­tozó önkéntes tűzoltóegységek parancsnokai, gépészei és le­génysége szakmai tudásának növeléséről sem. 0 Milyen egyéb tömegpoliti­kai munkát végeznek? — Eddig a tűzrendészetről s az ezzel összefüggő tevékenysé­günkről beszéltem. Helyi szer­vezeteink élete azonban jóval gazdagabb. Szakembereink az előadások százait tartották meg. Számos kulturális rendezvényt szerveztek, amelybe fiatalok és idősebbek egyaránt bekapcso­lódtak. A szövetség számos tag­ja képviselőként, pártfunkcio­náriusként tevékenykedik. A női tagjaink részére szakágaza­tonként értekezleteket tartunk, amelyeken megvitatjuk gondja­inkat és feladatainkat. Az eddig megtartott rendezvények szín­vonalasak voltak. Majdnem el­felejtettem, hogy ifjú tűzoltó­ink részére rendszeresen nyári táborozást rendezünk. A szö­vetség lapjainak hasábjain be­mutatjuk a veterán tűzoltókat, hogy ezzel is példaképül szol­gáljunk a fiataloknak. A leg­jobb járások közé tartozik a Dunajská Streda-i (dunaszerda- helyi), a topoľčanyi, a čadcai, a Rimavská Sobota-i (rima- szombati) és a rožňavai (rozs- nyói). 0 Hogyan készölnek az SZNF 30. évfordulója megünneplésé­re? — E jelentős évfordulót a szövetség tagjai egyéni és kol­lektív kötelezettségvállalással köszöntik. Az eddig beérkezett jelentések alapján önkéntes tűzoltóink 1 439 421 brigádóra ledolgozására tettek ígéretet. Az üzemekben kollektívák verse­nyeznek a „Tűzoltó szocialista munkabrigád“ cím elnyeréséért. Az évforduló előtt ellátogatnak a szakkörökbe az egykori har­cok résztvevői és elbeszélget­nek a fiatalokkal a harcokról és a mai életünkről. A jubileum ünnepségei alkalmából a fiatal tűzoltók — spartakiádi számok­ból összeállított — tornagya­korlatot mutatnak majd be. 0 Mivel egészítené még ki az elmondottakat? — A tűz elleni harc nemcsak szövetségünk feladata, hanem több más intézményé is. Minél jobban sikerül együttműködé­sünket elmélyíteni, annál job­bak lesznek az eredményeink. Bízom abban, hogy a szövetség tagjai és funkcionáriusai úgy mint a múltban, a jövőben sem sajnálják szabadidejük egy ré­szét a köz javát szolgáló mun­kának szentelni. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy teljesítsük a párt XIV., valamint szövetségünk kongresszusának határozatait. NÉMETH JÁNOS A félévi bizonyítvány Vége az első félévnek, az iskolákban ma kiosztják a bi­zonyítványt, mely mérceként jelöli a tudás fokát. Ám ezek­kel a jegyekkel még nem dőlt el véglegesen az osztályzat, még minden jóvátehető és el is rontható. Az iskolai előre­haladást, az első nekilendülés sikereit és sikertelenségeit összegezik menet közben a pedagógusok — a gyerekek és a szülők számára, hogy levonva az első összegező értékelés tanulságait változtasson a diák a tanulás módszerén, szor­galmasabban, eredményesebben tanuljon vagy tartani igye­kezzék az elért színvonalat. A félévi osztályzatnak tehát az a célja, hogy részletesen elemezze minden tanuló iskolai magatartását, előmenetelét, lehetőséget adva a gyerekeknek és szüleiknek arra, hogy végiggondolhassák a tanév eddigi tapasztalatait, összegez­hessék a legfontosabb teendőket s a szükséges tanulságo­kat levonva megszervezzék a következő hónapok munkáját — a végső értékelés, az év végi bizonyítvány érdekében. Szeretnénk hangsúlyozni: az osztályozás, az osztályzat nem cél csupán eszköz, segítség, amelynek a pedagógiai munka részeként kel! szolgálnia oktatási, nevelési céljain­kat, segítenie a tanulók fejlődését, növelni a tanítás-tanu­lás személyiség formáló hatását. A pedagógusnak mindent meg kell tennie azért, hogy az osztályzatok gondos nevelői mérlegeléssel alakuljanak ki, sokoldalú ellenőrzés alapozza meg azokat, s feltétlenül nevelő hatásúak legyenek. A szü­lőknek viszont nem szabad elfelejteniük, hogy az osztály­zatok a gyerek fejlődésének, ismeretei gyarapodásának csak egy szakaszáról adnak tájékoztatást, s nem határoz­zák meg eleve életüket, sorsukat. A bizonyítványt tehát — legyen az jó vagy gyengébb — minden körülményt figyelembe véve értékelje a szülő, hi­szen a gyerek tudásán kívül azt is jelzi, milyen körülmé­nyeket és feltételeket teremtettünk számára a tanuláshoz s miként törődtünk vele. Ezért, amikor véleményt mon­dunk a gyerekről és bizonyítványáról, ne feledkezzünk meg az önvizsgálatról sem, mert az esetleges szidás vagy dorgáló szó is csak annyiban indokolt, amennyiben a szü­lők is belátják saját mulasztásukat az ellenőrzést, a kö­vetkezetességet, a példaadást tekintve. Szeretnénk a szülők figyelmét felhívni arra, hogy a bi­zonyítvány értékelésekor kerüljék az összehasonlítást. Alig van szülő, aki nem esik ebbe a hibába s nem faggatja gyermekét, hogy milyen jegyet kapott a padtárs, a barát, a szomszéd vagy az ismerős gyereke. Ha jobbat, a peda­gógust vagy a gyermeket hibáztatják, ha rosszabbat, meg­nyugodnak s nem „vallatják“ a gyereket tovább. Szüksé­gesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy egyik módszer sem helyes és célszerű, mert megtévesztő lehet, hiszen a szü­lőknek nincs biztos összehasonlítási alapjuk s általában csak a gyermek — nem mindig tárgyilagos! — informá­cióira támaszkodhatnak. Nevelési szempontból is veszélyes az ilyen összehasonlítás, mert csökkenti a gyermek fele­lősségérzetét, viszont fokozza a hiúságát. Helytelen az is, ha minden esetben csak önmagunkban vagv a pedagógusokban keressük a hibát. Gyakran elő­fordul ugyanis, hogy a gyermek hangosan méltatlankodik, mondván: a tanító „pikkel rám“, holott meggyőződése, hogy az osztályzatot megérdemelte. Nem helyes, ha a szülő „beugrik“ az ilyen fogásnak, és szentírásnak veszi a gyermek minden szavát, megfeledkezvén arról, hogy az ilyen és ehhez hasonló „magyarázatok“ legtöbbször csak kifogásként szolgálnak. Az elégséges vagv elégtelen osz­tályzat aligha fejez ki különleges szorgalmat, adottságot és igyekezetét. A leghelyesebb, ha a szülő gyermeke bizonyítványát ösz- szeveti a reális lehetőségekkel, főleg a gyermek adottsá­gaival ás képességeivel, valamint a szülői ház nyújtotta feltételekkel. A jövőt illetően csak így vonhatunk le szi­gorú, tárgyilagos és őszinte következtetést. Mindenkitől képességei szerint — ezt a helyes elvet valljuk és követjük a dolgozó társadalomban, a felnőttek minősítésében. Alkalmazzuk ezt a helyes elvet gyerme­keinkkel szemben is, s akkor — a szülők az iskolával közösen — a mo>st jobbra vagy balra billenő mérleget a második félévben egyensúlyba hozhatják. TÖLGYESSY MÁRIA Pályaválaszték figyelmébe Košicén a Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskolában az 1974—75. tanévben a nappali tagozaton öt első osztályt nyit­nak. Az öt osztály közül ket­tőben erősáramú villamos be­rendezések-, háromban pedig gépészeti szakágazatokban fo­lyik majd az oktatás. Újdonság­nak számít, hogy a Szlovák Szó­ÚTBAN A FRONT FELÉ Ma 31 éve annak, hogy a buzuluki állomásról elindult egy katonai szerelvény, amely a Szovjetunióban megalakult el­ső csehszlovák önálló tábori zászlóalj katonáit vitte a front­ra. Ludvík Svoboda ezredes az indulás előtt a következő táv­iratot küldte a szovjet fegyve­res erők főparancsnokának: „Halál a német megszállók­ra" — ezzel a jelszóval és az­zal a szilárd elhatározással in­dulunk a frontra, hogy követ­jük a hősi Vörös Hadsereg ra­gyogó példáját. Mindent megte­szünk, ami erőnkből telik, hogy kiérdemeljük a Vörös Hadsereg főparancsnokságának bizalmát és megvessük a Csehszlovák Köztársaság szabad életének alapját". A szerelvény — amely a 22 904-es számot kapta — tehát útban volt a hadszíntér felé. A vagonokban 26 tisztt 10 tiszt­helyettes, 237 altiszt, 663 köz­katona és 38 nő utazott. Ezek az emberek több mint 10 hóna­pon keresztül készültek erre a pillanatra. Télen mínusz 30 fo­kos hidegben gyakorlatoztak, de fütötte őket a vágy, hogy mielőbb megütközzenek a fa­sisztákkal, megmutathassák, hogy a csehszlovák katonák tudnak harcolni. Az agitátorok kezdeményezé­sére, a sztálingrádi győzelem és a körös-körül látható pusztí­tás közvetlen hatására a sze­relvényen pénzt gyűjtöttek sa­ját, csehszlovák harckocsik vá­sárlására. A szerelvény egyre közelebb gördült a fronthoz. Vitte a cseh­szlovák katonákat, hogy bősz- szút álljanak a hazájukon elkö­vetett sérelmekért, honfitársaik üldözéséért, a kivégzettekért... — né — cialista Köztársaság Oktatás-. ügyi Minisztériuma és a Kelet- szlovákiai Kerületi Nemzeti Bi- L zottság iskolaügyi osztálya a Košicei Magyar Tannyelvű Kö- . zépfokú Ipariskola Igazgatósé- •. gának engedélyezte, hogy az 1974—75. tanévben egész Szlo­vákia területéről vehetnek fel tanulókat az első osztályokba. Az iskola Igazgatósága tehát várja azoknak a nyugat-, közép- és kelet-szlovákiai fiataloknak a jelentkezését, akik az emlí­tett szakokon szeretnék tovább folytatni tanulmányaikat. Az érvényes előírások értel­mében a jelentkezéseket a ki­lencéves alapiskolák (illetve iparitanuló-intézetek) igazgató­ságainak a közvetítésével 1974. március 15-ig a következő címre kell eljuttatni: SPŠ s vyučova­cím jazykom maďarským, 04213 Košice, Ždanovova ul. 1. — szák Űj suíáraílawnérő A Szovjetunióban kifejlesztet­ték a TERN-1 típusú sugáradag- mérőt, amely a gamma sugár­zás folyamatos mérésére, illet­ve a mért értékek egyidejű re­gisztrálására szolgál. A műszer az érzékelőből, a kezelőpultból és a táplálásra szolgáló akku­mulátortelepből áll. A műszert mind hordozható, mind pedig beépített változatban gyártják. Súlya mindössze 7,6 kg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom