Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-28 / 23. szám, hétfő

HARCBAN EDZŐDTEK „Fivéremmel, Bernarddal Čes­ký Téšínnél léptük át a len­gyel határt, s eljutottunk egé­szen Lvovba, de már nem ér­tük ott a csehszlovák légiót. Aztán tovább utaztunk a Szov­jetunióba és eljutottunk a gor- kiji körzetbe. Ott tudtuk meg; csehszlovák katonai egységek alakulnak a Szovjetunióban. Rögtön írtunk a csehszlovák nagykövetségnek, hogy közöl­jék, hol jelentkezhetünk ebbe az egységbe ...“ Vilém Ravek alezredes, aki­vel a kijev—Ívovi vonalon uta­zom, pillanatnyi szünet után folytatja emlékezéseit: „A véletlennek összejátszása folytán, vagy tévedésből Tas- kentba küldtek minket, ahová a lengyel Anders-hadsereg egy­ségeit helyezték át Buzulukból, s amely hadsereg a Szovjet­unió elhagyására készült, hogy Afrikában harcoljon a szövetsé­gesek oldalán. Szariszijában a katonai parancsnokságon kije­lentettük, hogy nem akarunk a Nyugatra menni, s hosszas utazás után végre 1942 feb­ruárjában megérkeztünk Buzu- lukba. De mindketten megbe­tegedtünk tífuszban, valószínű­leg a számunkra szokatlan kö­zép-ázsiai viszonyok következ­ményeképpen. Fivéremet le­gyűrte a betegség, én meg­gyógyultam és megkezdtem a katonai kiképzést... Buzulukot sohasem felejtem el. Megismerkedtem lakosaival, eljártam egy orosz családhoz, ahol a nagyapa csodálatos orosz népmeséket tudott. Noha felnőtt voltam, mesemondása nagyon megragadott, az egész légkör olyan különös volt, ün­nepélyes, akárcsak maga az öregember Kiképzésünk kemény volt. Különösen a menetgyakorlalok- ra emlékszem, melyek olykor 30 km hosszúak Is voltak, akár­milyen volt is az időjárás. Egy­szer egy menetgyakorlat után, amely másfél napig tartott, azt hittük, hogy megszállunk vala­melyik faluban. Meglepetésünk­re azonban parancsot kaptunk, hogy állítsuk fel a sátrakat, és ottmaradtunk az erdőben tíz napig szorgalmas gyakor­latozás közepette. Hát akkor bizony nem nagyon tetszett a dolog, csak később, az első har­ci tapasztalatok után értettük meg, mennyire helyes volt a harci felkészülés... Elégedetlenségünkről tudo­mást szerzett Ludvík Svoboda alezredes, zászlóaljparancsnok és Otakar Jaroš, századunk pa­rancsnoka. Reagálásuk igazi, iskoláskönyvbe való példája a hatásos politikai munkának — éjszaka riadóztatták az egysé­get, és hosszabb menetelés után egyszerre csak egy kivilágított hely felé közeledtünk. Azt hit­tük, egy falu az, ahol megme­legedhetünk. De egy tisztásra érkeztünk, ahol a csupasz föl­dön álltak egy kiürített üzem gépei, s mesterséges fénynél asszonyok dolgoztak ott, akik a fagyos éjszaka hidegében fegyveralkatrészeket gyártot­tak. Minden magyarázat nélkül megértettük, hogyan teljesíti a szovjet nép a hátországban a „mindent a front számára“' fel­hívást, és hogy ez a hősiesség semmivel sem kisebb a harco­sokénál. Szokolovóban töltöttem tag­jelölt! időmet; a kommunista pártba különös és drámai kö­rülmények között vettek fel, noha formálisan csak Novopo- perszkban. Azzal kezdődőt a dolog, hogy gyakran elbeszélgetett velem Machač elvtárs — a kommu­nista pártról, a Szovjetunióról és politikájáról. Beszélgetéseink egyre intenzivebbe* ettek a Valujekba való hosszú menete­lés folyamán magam tettem fel kérdéseket, ha nem volt valami világos e’ ittom. s aztán közvetlenül megkérdeztem, van-e pártszervezet a mi ala­kulatunknál is. A va.aszt csak a szokolovói csata után kap­tam meg. Nov . hoperszkbari odajött hozzám a csehszlovák egység akkori politikai tisztje, Procházka százados és azt mondta: — Ravek elvtárs, te­kintsd magad párttagnak. A kommunistáktól elvárták a legteljesebb példamutatást a feladatok teljesítésében és min­denekelőtt a harcban. Külön- külön hívtak meg minket a gyű­lésre. Emlékszem, boey egy­szer hosszabb ideig nem volt gyűlés, de én már féltem, hogy engem talán nem hívtak meg, mert elvesztettem az elvtársak bizalmát. így aztán határtalan volt az f nőm, amikor gyű­lésre hív ta».. Emlékszem, hogy egyszer hi­vatalos látogatásra Novoho- perszkba jött Klement Gottwald elvtárs és beszédet mondott az egységnek. Találkozott velünk, kommunistákkal is. Értékelte a munkánkat, megmagyarázta az akkori helyzetet és rámutatott a további feladatokra. Sze­münkre vetette, hogy mi, kom­munisták, együtt járunk kime­nőre, és javasolta, hozzunk ha­tározatot, hogy a kommunisták járjanak kimenőre a pártonkí- vüliekkel, magyarázzák meg nekik a CSKP politikáját és ezzel nyerjék meg őket a párt számára. Ez volt a mi feltéte­leink között az „Arccal a tö­megek felé“ ismert gottwaldi jelszó alkalmazása. A Kijev elleni támadás előtt a legnagyobb hatással Ludvík Svoboda alezredes zászlóaljpa­rancsnok látogatása volt. Svo­boda alezredes egy szovjet tiszttel, a Szovjetunió Hősével jött el közénk. Ez a szovjet tiszt az elsők között volt, akik kierőszakolták a Dnyepr folyón való átkelést. Akkor nem tud­tuk, hogy nyugati katonai szak­értők hosszú és bölcs vitákat folytattak arról, hogy a Dnye­per nyugati partja bevehetet­len erőd, ahol megakad a Vö­rös Hadsereg támadása ... Lát­tuk, hogyan bíznak bennünk a szovjet emberek s ez kötele­zett bennünket. Ezért azzal az érzéssel mentünk a harcba, hogy nem szabad csalódniuk ebben a bizalomban ...“ Vilém Ravek elvtárs harcolva tette meg az utat egészen ha­záig, bent maradt a hadsereg­ben különböző beosztásokban. Azonkívül aktívan tevékenyke­dik az Antifasiszta Harcosok Szövetsége výškoví járási bi­zottságának elnökségében, a Szocialista Akadémiában, és elnöke az egyik üzemi párt- szervezetnek. Mint az Antifa­siszta Harcosok Szövetsége lektori csoportjának tagja elő­adásokat tart iskolákban és ka­tonai alakulatoknál. Erről a mostani tevékenységéről eze­ket mondja: „Munkánkból kiküszöböltük a múltra való céltalan vissza­emlékezést. A CSKP KB júliu­si határozatának szellemében szigorúan követjük a kitűzött célokat. Tudatában vagyunk annak, hogy a mai fiatalok nem edződtek az osztályharc iskolájában, saját életüket élik. A történelmet úgy magyaráz­zuk, hogy az tanulságok for­rása legyen a ma számára, rá­mutatunk, hogy a hazafiság és az internacionalizmus, s a szov­jet és a csehszlovák nép barát­sága a közös harcban szüle­tett.“ Másik beszélgető partnerünk, Jirí Sekmar ezredes 1973. má­jus 1-től nyugállományban van. Még 1939-ben Kárpátaljáról ment át a Szovjetunióba. Szov­jet katonaiskolát végzett, a ki­jevi csatában egy szakaszt ve­zetett. Emlékezik, milyen ször­nyű hatással volt a katonákra, amikor egy erdőben szovjet lá­nyok holttesteire bukkantak, akiket a fasiszták lőttek agyon. „A szovjet embereknek ma ugyanolyan jó a viszonya hoz­zánk. mint valamikor, amikor megosztottuk egymás között az utolsó krumplit vagy darab ke­nyeret" — mondja. Sekmar elvtárs a duklal har­cokban megsebesült, s több mint tíz csehszlovák és szovjet ki­tüntetést kapott. Aktív munkát fejt ki az Antifasiszta Harco­sok Szövetségében, tagja köz­ponti bizottságának, elnöke a vyškovi járási bizottságának, pártfunkciókat is betölt, elő­adásokat tart az Ifjúságnak. Kevés szabad Idejében a ieg- szívesebben két unokájával foglalkozik. Vilém Ravek és Jlrl Sekmar elvtárs azok közé tartozik, akiket nemcsak a múltban szer­zett érdemeikért, hanem mai munkájukért is becsülünk. Azok­nak az eszményeknek a szel­lemében tevékenykednek ma is, amelyekért harminc évvel ez­előtt maguk is harcoltak. SVATOMÍR AMflÄOŽ alezredes fi Győzelmes Február 26. évfordulójára készünk A Győzelmes Február 26. év­fordulójának alkalmából inter­jút kértünk Klaudius Csáky elv­társtól, a népi milícia nyugat­szlovákiai kerületi parancsno­kától. • Parancsnok elvtárs, a nyu­gat-szlovákiai kerületben mi­ként zajlanak le a Győzelmes Február 26. évfordulójának ez idei ünnepségei? — A nyugat-szlovákiai kerü­let a köztársaság számos kerü­lete egyikeként 26 évvel ezelőtt jelentős szerepet töltött be a szocialista forradalomban. Gyá­raink munkásai Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezeté­sével 1948 februárjában elszán­tan szembeszegültek a reakció­val, határozottságukkal hozzá­járultak ahhoz, hogy az ország dolgozó népe végérvényesen magához ragadta a hatalmat, és a szocialista építés útjára lé­pett. A Győzelmes Február 26. év­fordulójának ez idei ünnepsé­gein egységeink tagjai a többi dolgozóval együtt a reakció fe­lett aratott nagy győzelemről emlékeznek meg. Ebből az al­kalomból számos rendezvényre kerül sor. Közülük legfontosabb a népi milícia főigazgatósága és a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség Pionírszervezete Közpon­ti Tanácsának Elnöksége közti egyezmény értelmében a SZISZ pionírosztagainak a népi milí­cia vezérkari egységeiben tett látogatásai lesznek a kerület­ben és járásokban egyaránt. A milícia tagjai ezzel hozzájárul­nak ahhoz a programhoz, hogy a pionírokkal megismertessék a Klaudius Csáky, a népi milícia nyugat-szlovákiai kerületi pa­rancsnoka. kommunista párt forradalmi ha­gyományait, hogy elmélyítsék Ismereteiket az 1948. évi feb­ruári eseményekről, a népi mi­lícia megalakulásáról, ugyan­csak a jelenlegi politikai ese­ményekről s egyben tevékeny­ségünkről. © Kerületi parancsnok elv­társ, megemlíthetné, hogy konk­rétan miről lesz szó? — Február 20-tól 28-ig a pio­nírszervezetek, a csoportok, a SZISZ Pionírszervezete járási és kerületi tanácsainak küldöttsé­gei ellátogatnak az üzemekbe és a járási vezérkarokba, ahol jókívánságaikat fejezik majd ki a népi milfeia ünnepe alkalmá­ból. Mi pedig ezt az alkalmat arra használjük fel, hogy pio­nírjainkkal elbeszélgessünk, át­nyújtsuk nekik az apró ajándé­kokat, természetesen megven­dégeljük ókét, s majd ismertet­jük velük egységeink munkáját, ha érdeklődést tanúsítanak iránta. Főleg arra helyezünk súlyt, hogy ezeken a találkozá­sokon, ha az lehetséges, részt vegyenek a februári események közvetlen résztvevői. Ha a pio­nírok felkérnek bennünket, szí­vesen ellátogatunk körükbe, hogy beszámoljunk nekik az 1948. évi februári eseményekről. Ebből az alkalomból szeret­ném hangsúlyozni, hogy a milí­cia tagjai nagy gonddal ké­szülnek a ponírokkal való ta­lálkozókra. Hiszen közülük már többnek van ilyen korban levő, sőt idősebb gyermeke is. Tehát a gyermekek iránti viszonyunk a lehető legjobb. Bizonyára megtaláljuk majd a legmegfe­lelőbb formát a pionírokkal va­ló találkozókra. Végül szerel­ném még megemlíteni, hogy ezt a találkozót nem tartjuk az utolsónak. Hiszen éppen a fia­talok lesznek azok, akik egy­szer majd a kommunista párt tagjaivá válnak, akik kiegészí­tik a milícia egységeinek a so­mit. F. SIVÁK Az évfordulók jegyében Szocialista munkaverseny és kötelezettségvállalásaik a néphadseregben A néphadseregben éppen úgy mint a polgári életben már ha­gyománya van a szocialista munkaversenynek. Az idei le­képzési évben — a SZNF, a prágai felkelés, valamint a duklai harcok 30. évfordulója tiszteletére — a Ján Sverma ne­vét viselő gépkocsizó lövészegy­ség felhívása nyomán bontako­zott ki a verseny. A verseny- felhívás alapelve: a lehető leg­jobban teljesíteni az idei ki­képzési év feladatait, amelye­ket a nemzetvédelmi miniszter határozott meg parancsában. Magasra emelték a mércét így jellemezhetjük a legjob­ban a Ján Sverma gépkocsizó­egység kötelezettségvállalását. Elsősorban is azt ígérik, hogy az 1973/74-es kiképzési év fel­adatait kitűnő és jó minősítési jegyre teljesítik. Az egység 80 százaléka megszerzi az I. vagy a II. minősítési szakosítást, 60 A lengyel néphadsereg feltár­téinak és újítóinak nemrégen megtartott értekezletén bejelen­tették azokat az eredményeket, amelyeket az eltagadott 6s megva­lósított találmányok és újítási ja­vaslatok alapján értek el a len­gyel néphadseregben. A megvaló­sított találmányok és újítási ja­vaslatok értéke 93 millió zlotyt jelent a népgazdaság és a had­sereg számára. Az újítási javasla­tok 49,9 százaléka a haditechnika kihasználására, 28,8 százaléka pedig a katonaság kiképzésére vo­natkozik. A legsikeresebb feltalálók és újítók közé tartozik Wladyslaw Frankowskí ezredes f újításának értéke 28,5 m llió zioty). Tad-usz Balobrzeskl ezredes (29 millió zloty), valamint lan jankowiak at- ozrndes és Zblgniaw Waglarz ez­redes (15—15 millió zloty). 1983—72-ben az újítók 43,7 szá­zaléka a tisztek soraiból került ki. A hadsereg polgári alkalma­zottjai az újítóknak és a feltalá­lóknak 28,9 százalékát képezték. 1972 ben a katonai feltalálók és újítók 91 találmányukat és 24 új típusú gyártmányukat jelentették a Lengyel Népköztársaság Szaba­dalmi Hivatalának, valamint 44 szabadalmat és a gyártmány védel­mi bizonyítványt kaptak. —abž— százaléka a példás katona jel­vényt. A rajok és szakaszok háromnegyede, a zászlóaljak­nak pedig a fele a példás egy­ség nevet szerzi meg. Az egy­ség minden második katonája még egy „szakmát“ sajátít el, hogy a szükség esetén helyette­síteni tudja bajtársát, vagyis az egység nagyobb harci készen­léttel rendelkezzen. Kiszélesítik az újítási mozgalmat, a kikép­zési bázisokat és tökéletesítik a segédeszközöket, az SZNF 30. évfordulója alkalmából emlék­szobát létesítenek. Minden té­ren a gazdaságosságra törek­szenek. Nagy gondot fordítanak a politikai, főleg az internacio­nalista szellemű nevelésre. Kö­telezettségvállalásukban ígérik, hogy a járásuk területén a hon­védelmi és a polgárvédelmi té­mákra előadókat biztosítanak. Az Iskoláknak, melyek felett védnökséget vállaltak, annyi pionírvezetőt adnak, amennyi­re szükségük lesz. Vállalásukat a februári ese­mények 26., a felszabadulás 29. és a SZNF 30. évfordulóján ér­tékelik. üsszvállalásuk teljesí­tésének Időpontját október 6-ra, a néphadsereg napjára tűzték ki. Vannak már követőik Számos visszhang, illetve vá^ lasz érkezett e nagy jelentősé­gű felhívásra. A válaszolók kö­zé tartoznak a múlt évi ver­seny kezdeményezői a Ján Ziž- ka nevét viselő egység, a Ján Nálepka százados nevét viselő gépkocsizó lövészegység, a Ja­roš századosról elnevezett hír­adóegység katonái és a Nové Mesto nad Váhom-1 katonai Is­kola növendékei is. Bár ez a versenyfelhívás köz­vetlenül csupán a néphadsere­get érinti, de közvetve kapcso­lódik a polgári lakosság társa­dalmi tevékenységéhez is. Ab­ban a városban, amelyben kato­nai alakulat van, fel kell hasz­nálni a verseny adta lehetősé­geket. Gondolunk itt elsősorban a honvédelmi és polgárvédelmi feladatok teljesítésének biztosí­tására. Ebben hathatós segítsé­get nyújthatnak a katonák. Vo­natkozik ez a pionírvezetők számának növelésére is. A verseny első részét hama­rosan értékelni fogják. A kato­nák, valamint a SZISZ-szerve- zetek és nemzeti bizottságok közös munkájáról szőlő tudósí­tásoknak szívesen helyet adunk rovatunkban. —né— Tüzelőállásba vonulnak a rakéták A lepi néfíliateeg föltaláló és újítóinak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom