Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-28 / 23. szám, hétfő
HARCBAN EDZŐDTEK „Fivéremmel, Bernarddal Český Téšínnél léptük át a lengyel határt, s eljutottunk egészen Lvovba, de már nem értük ott a csehszlovák légiót. Aztán tovább utaztunk a Szovjetunióba és eljutottunk a gor- kiji körzetbe. Ott tudtuk meg; csehszlovák katonai egységek alakulnak a Szovjetunióban. Rögtön írtunk a csehszlovák nagykövetségnek, hogy közöljék, hol jelentkezhetünk ebbe az egységbe ...“ Vilém Ravek alezredes, akivel a kijev—Ívovi vonalon utazom, pillanatnyi szünet után folytatja emlékezéseit: „A véletlennek összejátszása folytán, vagy tévedésből Tas- kentba küldtek minket, ahová a lengyel Anders-hadsereg egységeit helyezték át Buzulukból, s amely hadsereg a Szovjetunió elhagyására készült, hogy Afrikában harcoljon a szövetségesek oldalán. Szariszijában a katonai parancsnokságon kijelentettük, hogy nem akarunk a Nyugatra menni, s hosszas utazás után végre 1942 februárjában megérkeztünk Buzu- lukba. De mindketten megbetegedtünk tífuszban, valószínűleg a számunkra szokatlan közép-ázsiai viszonyok következményeképpen. Fivéremet legyűrte a betegség, én meggyógyultam és megkezdtem a katonai kiképzést... Buzulukot sohasem felejtem el. Megismerkedtem lakosaival, eljártam egy orosz családhoz, ahol a nagyapa csodálatos orosz népmeséket tudott. Noha felnőtt voltam, mesemondása nagyon megragadott, az egész légkör olyan különös volt, ünnepélyes, akárcsak maga az öregember Kiképzésünk kemény volt. Különösen a menetgyakorlalok- ra emlékszem, melyek olykor 30 km hosszúak Is voltak, akármilyen volt is az időjárás. Egyszer egy menetgyakorlat után, amely másfél napig tartott, azt hittük, hogy megszállunk valamelyik faluban. Meglepetésünkre azonban parancsot kaptunk, hogy állítsuk fel a sátrakat, és ottmaradtunk az erdőben tíz napig szorgalmas gyakorlatozás közepette. Hát akkor bizony nem nagyon tetszett a dolog, csak később, az első harci tapasztalatok után értettük meg, mennyire helyes volt a harci felkészülés... Elégedetlenségünkről tudomást szerzett Ludvík Svoboda alezredes, zászlóaljparancsnok és Otakar Jaroš, századunk parancsnoka. Reagálásuk igazi, iskoláskönyvbe való példája a hatásos politikai munkának — éjszaka riadóztatták az egységet, és hosszabb menetelés után egyszerre csak egy kivilágított hely felé közeledtünk. Azt hittük, egy falu az, ahol megmelegedhetünk. De egy tisztásra érkeztünk, ahol a csupasz földön álltak egy kiürített üzem gépei, s mesterséges fénynél asszonyok dolgoztak ott, akik a fagyos éjszaka hidegében fegyveralkatrészeket gyártottak. Minden magyarázat nélkül megértettük, hogyan teljesíti a szovjet nép a hátországban a „mindent a front számára“' felhívást, és hogy ez a hősiesség semmivel sem kisebb a harcosokénál. Szokolovóban töltöttem tagjelölt! időmet; a kommunista pártba különös és drámai körülmények között vettek fel, noha formálisan csak Novopo- perszkban. Azzal kezdődőt a dolog, hogy gyakran elbeszélgetett velem Machač elvtárs — a kommunista pártról, a Szovjetunióról és politikájáról. Beszélgetéseink egyre intenzivebbe* ettek a Valujekba való hosszú menetelés folyamán magam tettem fel kérdéseket, ha nem volt valami világos e’ ittom. s aztán közvetlenül megkérdeztem, van-e pártszervezet a mi alakulatunknál is. A va.aszt csak a szokolovói csata után kaptam meg. Nov . hoperszkbari odajött hozzám a csehszlovák egység akkori politikai tisztje, Procházka százados és azt mondta: — Ravek elvtárs, tekintsd magad párttagnak. A kommunistáktól elvárták a legteljesebb példamutatást a feladatok teljesítésében és mindenekelőtt a harcban. Külön- külön hívtak meg minket a gyűlésre. Emlékszem, boey egyszer hosszabb ideig nem volt gyűlés, de én már féltem, hogy engem talán nem hívtak meg, mert elvesztettem az elvtársak bizalmát. így aztán határtalan volt az f nőm, amikor gyűlésre hív ta».. Emlékszem, hogy egyszer hivatalos látogatásra Novoho- perszkba jött Klement Gottwald elvtárs és beszédet mondott az egységnek. Találkozott velünk, kommunistákkal is. Értékelte a munkánkat, megmagyarázta az akkori helyzetet és rámutatott a további feladatokra. Szemünkre vetette, hogy mi, kommunisták, együtt járunk kimenőre, és javasolta, hozzunk határozatot, hogy a kommunisták járjanak kimenőre a pártonkí- vüliekkel, magyarázzák meg nekik a CSKP politikáját és ezzel nyerjék meg őket a párt számára. Ez volt a mi feltételeink között az „Arccal a tömegek felé“ ismert gottwaldi jelszó alkalmazása. A Kijev elleni támadás előtt a legnagyobb hatással Ludvík Svoboda alezredes zászlóaljparancsnok látogatása volt. Svoboda alezredes egy szovjet tiszttel, a Szovjetunió Hősével jött el közénk. Ez a szovjet tiszt az elsők között volt, akik kierőszakolták a Dnyepr folyón való átkelést. Akkor nem tudtuk, hogy nyugati katonai szakértők hosszú és bölcs vitákat folytattak arról, hogy a Dnyeper nyugati partja bevehetetlen erőd, ahol megakad a Vörös Hadsereg támadása ... Láttuk, hogyan bíznak bennünk a szovjet emberek s ez kötelezett bennünket. Ezért azzal az érzéssel mentünk a harcba, hogy nem szabad csalódniuk ebben a bizalomban ...“ Vilém Ravek elvtárs harcolva tette meg az utat egészen hazáig, bent maradt a hadseregben különböző beosztásokban. Azonkívül aktívan tevékenykedik az Antifasiszta Harcosok Szövetsége výškoví járási bizottságának elnökségében, a Szocialista Akadémiában, és elnöke az egyik üzemi párt- szervezetnek. Mint az Antifasiszta Harcosok Szövetsége lektori csoportjának tagja előadásokat tart iskolákban és katonai alakulatoknál. Erről a mostani tevékenységéről ezeket mondja: „Munkánkból kiküszöböltük a múltra való céltalan visszaemlékezést. A CSKP KB júliusi határozatának szellemében szigorúan követjük a kitűzött célokat. Tudatában vagyunk annak, hogy a mai fiatalok nem edződtek az osztályharc iskolájában, saját életüket élik. A történelmet úgy magyarázzuk, hogy az tanulságok forrása legyen a ma számára, rámutatunk, hogy a hazafiság és az internacionalizmus, s a szovjet és a csehszlovák nép barátsága a közös harcban született.“ Másik beszélgető partnerünk, Jirí Sekmar ezredes 1973. május 1-től nyugállományban van. Még 1939-ben Kárpátaljáról ment át a Szovjetunióba. Szovjet katonaiskolát végzett, a kijevi csatában egy szakaszt vezetett. Emlékezik, milyen szörnyű hatással volt a katonákra, amikor egy erdőben szovjet lányok holttesteire bukkantak, akiket a fasiszták lőttek agyon. „A szovjet embereknek ma ugyanolyan jó a viszonya hozzánk. mint valamikor, amikor megosztottuk egymás között az utolsó krumplit vagy darab kenyeret" — mondja. Sekmar elvtárs a duklal harcokban megsebesült, s több mint tíz csehszlovák és szovjet kitüntetést kapott. Aktív munkát fejt ki az Antifasiszta Harcosok Szövetségében, tagja központi bizottságának, elnöke a vyškovi járási bizottságának, pártfunkciókat is betölt, előadásokat tart az Ifjúságnak. Kevés szabad Idejében a ieg- szívesebben két unokájával foglalkozik. Vilém Ravek és Jlrl Sekmar elvtárs azok közé tartozik, akiket nemcsak a múltban szerzett érdemeikért, hanem mai munkájukért is becsülünk. Azoknak az eszményeknek a szellemében tevékenykednek ma is, amelyekért harminc évvel ezelőtt maguk is harcoltak. SVATOMÍR AMflÄOŽ alezredes fi Győzelmes Február 26. évfordulójára készünk A Győzelmes Február 26. évfordulójának alkalmából interjút kértünk Klaudius Csáky elvtárstól, a népi milícia nyugatszlovákiai kerületi parancsnokától. • Parancsnok elvtárs, a nyugat-szlovákiai kerületben miként zajlanak le a Győzelmes Február 26. évfordulójának ez idei ünnepségei? — A nyugat-szlovákiai kerület a köztársaság számos kerülete egyikeként 26 évvel ezelőtt jelentős szerepet töltött be a szocialista forradalomban. Gyáraink munkásai Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével 1948 februárjában elszántan szembeszegültek a reakcióval, határozottságukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az ország dolgozó népe végérvényesen magához ragadta a hatalmat, és a szocialista építés útjára lépett. A Győzelmes Február 26. évfordulójának ez idei ünnepségein egységeink tagjai a többi dolgozóval együtt a reakció felett aratott nagy győzelemről emlékeznek meg. Ebből az alkalomból számos rendezvényre kerül sor. Közülük legfontosabb a népi milícia főigazgatósága és a Szocialista Ifjúsági Szövetség Pionírszervezete Központi Tanácsának Elnöksége közti egyezmény értelmében a SZISZ pionírosztagainak a népi milícia vezérkari egységeiben tett látogatásai lesznek a kerületben és járásokban egyaránt. A milícia tagjai ezzel hozzájárulnak ahhoz a programhoz, hogy a pionírokkal megismertessék a Klaudius Csáky, a népi milícia nyugat-szlovákiai kerületi parancsnoka. kommunista párt forradalmi hagyományait, hogy elmélyítsék Ismereteiket az 1948. évi februári eseményekről, a népi milícia megalakulásáról, ugyancsak a jelenlegi politikai eseményekről s egyben tevékenységünkről. © Kerületi parancsnok elvtárs, megemlíthetné, hogy konkrétan miről lesz szó? — Február 20-tól 28-ig a pionírszervezetek, a csoportok, a SZISZ Pionírszervezete járási és kerületi tanácsainak küldöttségei ellátogatnak az üzemekbe és a járási vezérkarokba, ahol jókívánságaikat fejezik majd ki a népi milfeia ünnepe alkalmából. Mi pedig ezt az alkalmat arra használjük fel, hogy pionírjainkkal elbeszélgessünk, átnyújtsuk nekik az apró ajándékokat, természetesen megvendégeljük ókét, s majd ismertetjük velük egységeink munkáját, ha érdeklődést tanúsítanak iránta. Főleg arra helyezünk súlyt, hogy ezeken a találkozásokon, ha az lehetséges, részt vegyenek a februári események közvetlen résztvevői. Ha a pionírok felkérnek bennünket, szívesen ellátogatunk körükbe, hogy beszámoljunk nekik az 1948. évi februári eseményekről. Ebből az alkalomból szeretném hangsúlyozni, hogy a milícia tagjai nagy gonddal készülnek a ponírokkal való találkozókra. Hiszen közülük már többnek van ilyen korban levő, sőt idősebb gyermeke is. Tehát a gyermekek iránti viszonyunk a lehető legjobb. Bizonyára megtaláljuk majd a legmegfelelőbb formát a pionírokkal való találkozókra. Végül szerelném még megemlíteni, hogy ezt a találkozót nem tartjuk az utolsónak. Hiszen éppen a fiatalok lesznek azok, akik egyszer majd a kommunista párt tagjaivá válnak, akik kiegészítik a milícia egységeinek a somit. F. SIVÁK Az évfordulók jegyében Szocialista munkaverseny és kötelezettségvállalásaik a néphadseregben A néphadseregben éppen úgy mint a polgári életben már hagyománya van a szocialista munkaversenynek. Az idei leképzési évben — a SZNF, a prágai felkelés, valamint a duklai harcok 30. évfordulója tiszteletére — a Ján Sverma nevét viselő gépkocsizó lövészegység felhívása nyomán bontakozott ki a verseny. A verseny- felhívás alapelve: a lehető legjobban teljesíteni az idei kiképzési év feladatait, amelyeket a nemzetvédelmi miniszter határozott meg parancsában. Magasra emelték a mércét így jellemezhetjük a legjobban a Ján Sverma gépkocsizóegység kötelezettségvállalását. Elsősorban is azt ígérik, hogy az 1973/74-es kiképzési év feladatait kitűnő és jó minősítési jegyre teljesítik. Az egység 80 százaléka megszerzi az I. vagy a II. minősítési szakosítást, 60 A lengyel néphadsereg feltártéinak és újítóinak nemrégen megtartott értekezletén bejelentették azokat az eredményeket, amelyeket az eltagadott 6s megvalósított találmányok és újítási javaslatok alapján értek el a lengyel néphadseregben. A megvalósított találmányok és újítási javaslatok értéke 93 millió zlotyt jelent a népgazdaság és a hadsereg számára. Az újítási javaslatok 49,9 százaléka a haditechnika kihasználására, 28,8 százaléka pedig a katonaság kiképzésére vonatkozik. A legsikeresebb feltalálók és újítók közé tartozik Wladyslaw Frankowskí ezredes f újításának értéke 28,5 m llió zioty). Tad-usz Balobrzeskl ezredes (29 millió zloty), valamint lan jankowiak at- ozrndes és Zblgniaw Waglarz ezredes (15—15 millió zloty). 1983—72-ben az újítók 43,7 százaléka a tisztek soraiból került ki. A hadsereg polgári alkalmazottjai az újítóknak és a feltalálóknak 28,9 százalékát képezték. 1972 ben a katonai feltalálók és újítók 91 találmányukat és 24 új típusú gyártmányukat jelentették a Lengyel Népköztársaság Szabadalmi Hivatalának, valamint 44 szabadalmat és a gyártmány védelmi bizonyítványt kaptak. —abž— százaléka a példás katona jelvényt. A rajok és szakaszok háromnegyede, a zászlóaljaknak pedig a fele a példás egység nevet szerzi meg. Az egység minden második katonája még egy „szakmát“ sajátít el, hogy a szükség esetén helyettesíteni tudja bajtársát, vagyis az egység nagyobb harci készenléttel rendelkezzen. Kiszélesítik az újítási mozgalmat, a kiképzési bázisokat és tökéletesítik a segédeszközöket, az SZNF 30. évfordulója alkalmából emlékszobát létesítenek. Minden téren a gazdaságosságra törekszenek. Nagy gondot fordítanak a politikai, főleg az internacionalista szellemű nevelésre. Kötelezettségvállalásukban ígérik, hogy a járásuk területén a honvédelmi és a polgárvédelmi témákra előadókat biztosítanak. Az Iskoláknak, melyek felett védnökséget vállaltak, annyi pionírvezetőt adnak, amennyire szükségük lesz. Vállalásukat a februári események 26., a felszabadulás 29. és a SZNF 30. évfordulóján értékelik. üsszvállalásuk teljesítésének Időpontját október 6-ra, a néphadsereg napjára tűzték ki. Vannak már követőik Számos visszhang, illetve vá^ lasz érkezett e nagy jelentőségű felhívásra. A válaszolók közé tartoznak a múlt évi verseny kezdeményezői a Ján Ziž- ka nevét viselő egység, a Ján Nálepka százados nevét viselő gépkocsizó lövészegység, a Jaroš századosról elnevezett híradóegység katonái és a Nové Mesto nad Váhom-1 katonai Iskola növendékei is. Bár ez a versenyfelhívás közvetlenül csupán a néphadsereget érinti, de közvetve kapcsolódik a polgári lakosság társadalmi tevékenységéhez is. Abban a városban, amelyben katonai alakulat van, fel kell használni a verseny adta lehetőségeket. Gondolunk itt elsősorban a honvédelmi és polgárvédelmi feladatok teljesítésének biztosítására. Ebben hathatós segítséget nyújthatnak a katonák. Vonatkozik ez a pionírvezetők számának növelésére is. A verseny első részét hamarosan értékelni fogják. A katonák, valamint a SZISZ-szerve- zetek és nemzeti bizottságok közös munkájáról szőlő tudósításoknak szívesen helyet adunk rovatunkban. —né— Tüzelőállásba vonulnak a rakéták A lepi néfíliateeg föltaláló és újítóinak