Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-05 / 4. szám, szombat
Hátrál a leukémia réme? A Nemzetközi Hematológiai Társaság európai és af rikai tagozatának II. ülésén, amelyen a világ 30 országából összejött csaknem ezer szakember vett részt a minap Prágában, a többi között foglalkoztak a leukémia kérdésével is. A leukémia a fehér vérsejtek daganatos természetű káros elszaporodása. Ez a rosszindulatú betegség idült állapotában nemrégen még kivétel nélkül halálos kimenetelű volt. Dr. J. Libánský profesz- szor, az említett orvosi kongresszus végrehajtó bizottságának elnöke, aki a prágai Hematológiai és Transzfúziós Intézetben a fehérvérűséggel foglalkozik, válaszolt néhány kérdésre: nii a helyzet ma és mik a reális kilátások a közeljövőben. Ami a keletkezés okát illeti, ma bebizonyítottnak tekinthető, hogy állatoknál ezt a betegséget leukémia-vírusok okozzák. 1951-ben első ízben sikerült felnőtt egerekről újszülöttekre átvinni a leukémiát, s azóta különböző országok laboratóriumaiban nagy mennyiségű ismeretet gyűjtöttek, amelyek igazolják az állatoknál fellépő leukémia vírusos eredetét. A vérképző sejtek kóros burjánzása nyilván valamennyi emlős állatot megtámad — tüzetesen tanulmányozták e szempontból pl. kutyákat és macskákat, de előfordul a szarvasmarhánál és vadon élő állatoknál is. Megtámadja a madarakat és súlyos károkat okozhat a baromfiállományban. Az egereknél tapasztalt leukémia vírusát sokszor megfigyelték elektron- mikroszkóppal — a vírus kerek, 1200 angström átmérőjű és ugyanabba a csoportba tartozik, mint az influenza kórokozója. Vannak érzékeny laboratóriumi egértörzsek, amelyeknél a vírus 10 közül 6, sőt 8 egyednét leukémiát okoz, más törzseknél viszont aránylag ritka ez az eset. Számos állatnál kimutatták a vírus jelenlétét anélkül, hogy kitört volna a betegség. Más tényezők is szerepet játszanak tehát, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a vérképző szövetek sejtjei nagymértékben és céltalanul szaporodni kezdenek. © És mi a helyzet az embernél? — Itt még bonyolultabb a helyzet. Az egereknél leukémiát okozó vírushoz hasonló vírust ugyan már sokszor „felfedeztek“ fehérvérűségben szenvedő betegeknél, ezt nemegyszer elektronmikroszkóppal is észlelték — csakhogy ez nem elég a közvetlen bizonyításhoz. Ehhez az kellene, hogy beteg ember véréből előállított vírus-preparátummal hívjanak elő leukémiát újszülött csecsemőknél — ez azonban természetesen nem jöhet számításba. Olykor híre jön, hogy az ember leukémiáját sikerült majom-csecsemőre átvinni, ezt azonban ismételt kísérletek eddig nem igazolták. Az utóbbi időben sikerült fontos ismereteket szerezni a leukémia-ví- rusoik biokémiájáról és arról, hogy milyen módon vivődik át genetikai információjuk a sejtre. E kutatásban világviszonylatban is előkelő helyet foglal el a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Szerveskémiai és Biokémiai Intézetének J. ftínia,n professzor vezette munkacsoportja. De minden arra vall, hogy a fehérvérűség keletkezése a tényezők nagyobb számától függ, amelyek közül eddig nyilván csak egynéhányat sikerült felismerni. © A besugárzás önmagában nem elég? — Az ionizáló besugárzás a betegség keletkezéséhez kétségkívül hozzájárul, de ennél többet nem lehet állítani. Azoknál az embereknél, akik túlélték az első atombomba- robbanást Hirosimában, gyakrabban fordult elő leukémiás megbetegedés, mint másoknál — a maximum hat év után következett be —, azonban csak egyesek betegedtek meg, távolról sem mindannyian. © A beteg számára nyilván közömbös, hogy mi okozta a betegséget. De milyenek a gyógyítás mai eredményei? — A heveny leukémiában megbetegedettek közül 10—15 évvel ezelőtt csaknem mindenki meghalt néhány hét vagy hónap alatt. Ma sokkal jobbak a kilátások — ha egyes betegeknél erősen eltérőek is. A kezelésbe vett gyermekeknek ma már csaknem egyhármada több mint öt év óta panaszok nélkül él, nem mutatkoznak náluk a betegség jelei... © Az új gyógyszerek alkalmazásának következménye ez? — Ami a sejtek kóros burjánzását, a rosszindulatú daganatok képződését fékező cy- tosztatliikumokat illeti, nem sikerült az utóbbi időben olyan készítményt előállítani, amely jobb lenne a megelőzőknél. Személyes meggyőződésen], hogy ma már igen csekély egy hasonló felfedezés reménye. Üj lehetőségek körvonalazódnak az immunterápiában, amely elősegíti a szervezet védekező reakcióit. A klinikai gyakorlat számára azonban még nem elégségesek a jelenlegi ismeretek — nem sikerült ugyanis kellőképpen kizárni annak a lehetőségét, hogy a gyógyeljárás ne károsítsa nagyobb mértékben a páciens szervezetét, mint amennyire hasznára van. Ezért folytatni kell a kísérleteket, a kutatást. © És mi a helyzet jugoszláv atomfizikusok egykori szenzációs párizsi gyógyításával? — Ebben az esetben nem leukémia gyógyításáról volt szó, hanem kísérlet történt a besugárzástól károsodott csontvelőnek Idegen vérképző sejtek átültetésével való kicserélésére. Azoknak, akiik a vini- cai reaktor-robbanást túlélték, végeredményben szerencséjük volt, hogy túlélték a transzplantációt. Az idegen csontvelő befogadója számára ugyanis sokkal nagyobb a kockázat, mint más szervek és szövetek átültetése esetén. Ezeket a szervezet a legrosszabb esetben nem fogadja be és elpusztítja, a csontvelő azonban nagy mennyiségű fehér vér- sieijtet tartalmaz, ami agreszA Szovjetunió és a többi szocialista ország támogatásával sok gyárüzem épült a fiatal Kubai Köztársaságban, közülük egyik a cienfuegosi hőerőmű, amelynek berendezését a plzeni Skoda Művek szállította. Ennek az erőműnek, amelyet 1968-ban helyeztek üzembe, 66 megawatt a kapacitása. (Felvétel: ČSTK — ZBJ szív hatást fejthet ki a befogadóra és halálos betegséget okozhat. © Voltak azonban kísérletek a fehérvérűség gyógyítására egészséges csontvelő átültetésével is __ — Ezekkel felhagytak, amint megmutatkozott, hogy milyen nagy kockázattal járnák. Megállapították ugyanis, hogy az átültetett egészséges sejtek idővel leukémia-hordozó sejtekké válhatnak. Ma azonban a csontvelő-átültetés ismét az élenjáró laboratóriumok érdeklődésének homlokterében áll, ámde más okból. A sikeres gyógyításhoz szükséges nagy c y t os z t a ti k u in- ad,a gok ug yainis olykor a vérképző szövetek elhalásához vezetnek. A kilátások átültetéssel való pótlásukra sokkal jobbak, mert a mai ismeretek alapján sokkal jobban meg lehet találni a megfelelő donort, de ez a fajta átültetés még így is nagyon igényes és bonyolult feladat. © Mégis minek köszönhető, hogy egyre javulnak az idült leukémiában szenvedő betegek gyógyításának kilátásai? — Noha a kórokozót tulajdonképpen még mindig nem ismerjük, mégiscsak sokkal többet tudunk, mint tizenöt évvel ezelőtt. Sokkal racionálisabban tudjuk al kalmaznii a rendelkezésünkre álló gyógyszereket. Kimerítően tanulmányozták például a leukémiás sejtek fejlődési ciklusait, és lehetőség nyílt többségükben a fejlődési szakaszban tartani őket, amikor a legérzékenyebbek a cytosztatikuniokra. Tökéletesebb lett a szervezet ellenállóképességét támogató kezelés is. A páciensek jelentős része korábban másodlagos fertőzés következtében halt meg — nagy adag cytosztatiiiku- mok alkalmazása esefén ugyanis bizonyos időre csökken a szervezet természetes védekezőképessége. Ezeknek a komplikációknak ma nagymértékben elejét lehet venni. Specializált kórházi osztályokon sterilkamrákat rendeznek be, másutt a betegeket műanyag- fóliából készült ún. sátrakban helyezik el. Az antibiotikumok elpusztítják az egyébként ária Imát la n bé lba kiéri uniókat, amelyek a szervezet legyengü- lése esetén halálos szepszist okozhatnak. A kritikus időszak áthidalására szolgál a fehér- vérsejt-transzfúzió is. Í3? Milyen következtetésre jutott a kongresszus? — Beigazolódott, hogy a heveny fehérvérűségnek nem kell okvetlenül halálos kimenetelűnek lennie B zonyos fenntartással egyes esetekben gyógyulásról lehet beszélni — habár még nemigen tudjuk, mi okozta a betegség visszafejlődését. Intézetünkben 14 évvel ezelőtt kezeltünk például egy bizonyítottan heveny fehérvérűségben szenvedő asszonyt — és már 12 esztendeje él anélkül, hogy a betegségnek bármiféle jelei mutatkoznának, és normális a vérképe is. Felnőtteknél mintegy száz hasonló eset ismeretes világszerte, gyerekeknél még több. Sőt olykor a heveny leukémia átmenetileg tartósan megszűnik anélkül, hogy a beteg kezeltetné magát. Ilyesmi ugyan elég ritkán fordul elő, de tény, hogy van ilyen. A prágai kongresszus első ízben próbálta meg külön vitában osztályozni és értékelni az ilyen esetekről szóló információkat. A szimptómák spontán megszűnése nyilván igen különböző okokból következhet be. Ilyen ok lehet például a szervezet fokozott ellenállóképpessége fertőző megbetegedés következtében, a terhesség hatása, valamilyen eddig ismeretlen beavatkozás a sejtnövekedést szabályozó igen finom mechanizmusba, vagy valamilyen más, eddig ismeretlen befolyások. A leukémia kigyógyításá- nak esetei ugyan igen ritkák, akárcsak azok, amikor spontán ehűnnek a szimptómái — de vannak ilyen esetek. A tudósok szorgalamasan tanulmányozzák őket, s ez további ok arra, hogy a jövőre vonatkozó kilátásokat bár józanul, de határozottan derűlátóan ítéljük meg. (Megjelent a Tvorbában) Egy új, motoros vitorlázó repülőgép prototípu. sát készítették el Brnó-Medlán kyban. A vitor lázó repülőgép fából készült, kétüléses és motorja a törzs előterében van. A berepülést František Kdér érdemes sporto ló (felvételünkön), próbapiló ta végzi. A repülőgép súlya 384 kg, teherbíró képessége 2 pilótk és az üzemanyag, gyorsasága 160 km/ó. (Felvétel: Jozef Smolka — CSTKj Munkavédelem a leipzÉsáian Közismert dolog, hogy a munkavédelem és a munkavédelmi előadó munkája is elsősorban a rendszeres ellenőrzéseken és az iskolázásokon alapszik. A Bal- vanyi Magtermesztő Állami Gazdaságban ilyen iskolázásokat 3—4 havonként szoktunk tartani, a gépesítési dolgozóknál főleg a csúcsmunkák, pl. az aratás megkezdése előtt. Minden új gépkezelőt kioktatunk a gép kezelésére és működésére, továbbá figyelmeztetjük őt a lehetséges balesetekre, amelyek a gép működése folytán őt; illetve munkatársait érhetik. A baleseteket ellenőrzésekkel is igyekeztünk megakadályozni. Ilyen ellenőrzéseket elsősorban a csúcsmunkák megkezdése előtt tartunk, amikor sorba vesszük az erő- és munkagépek műszaki állapotát, s ha valamilyen rendellenességet tapasztalunk, azonnal intézkedünk a hiba eltávolításáról. Meg kell azonban őszintén mondanunk, hogy a gépek kezelői — néha még a vezető dolgozók is — nem szívesen veszik az ilyen ellenőrzéseket, mondván, hogy a hibák eltávolítása nekik csak többletmunkát jelent, s egyébként sem történhet semmi baj. Igen, ezt mondják, de csak addig, amíg nem fordul elő valamilyen komoly baleset. Milyen okai lehetnek a baleseteknek? Lehetségesek objektív és szubjektív okok. A legtöbb baleset forrása az emberi könnyelműség, a munkavédelmi előírások elhanyagolása. Ha kor szerint vizsgáljuk a kérdést, a legtöbb balaset a tizennyolc éven aluliaknál és a hatvan éven felülieknél fordul elő. Az előbbiek nem vesz;k elég komolyan a munkavédelmi előírások betartását, nincs elég élettapasztalatuk. Az utóbbiak később veszik észre a veszélyt, kevésbé mozgékonyak, s ha menekülni kell, nem tudnak elég gyorsan. Munkahelyek szerint a legtöbb baleset a gépesítésben és az állattenyésztésben van. A legkevesebb a két kézi munkáknál. üzemünkben 1972-ben 11 munkabaleset volt, ebből egy súlyosabb jellegű. Súlyosabb balesetnek nevezem azt az esetet, amely tartós nyomot hagy maga után. Az állattenyésztés baleseted többnyire objektív jellegűek. Például a tehén rálép gondozója lábára, vagy a bika elrántja, esetleg a falhoz nyomja gondozóját. Ezért ha csak lehet, az állattenyésztésben nyugodt embereket alkalmazzunk, elsősorban olyanokat, akik szeretik az állatokat. Ugyanis ha az állatokat ütik-verik, gorombán bánnak velük, nyugtalanokká és támadókká válnak, s ezt a rossz tulajdonságukat az állatok sokáig megtartják. Megtörténhet, hogy ha jó szándékkal is közeledünk az ilyen állathoz, az ideges lesz, rálép gondozója lábára, vagy egyenesen támad: rúg, harap, vagy a szarvával döf. Ha lóhoz közelít a gazdája, szólítsa a lovat mindig nevén, hogy a ló megismerje hangjáról. Ha a ló nyugtalan, soha ne közelítsük meg hátulról (mivel hátrafelé rúg), hanem oldalról. Ideges, nyugtalan lovat soha ne tisztítsunk istállóban, hanem kint az udvaron, mert ellenkező esetben gondozóját könnyen a falhoz nyomhatja. Ugyanitt azt is meg kell említeni, hogy ©gyesek az igáslovakat is hátaslovaknak nézik és megülik őket. Természetesen nyereg és más felszerelés nélkül. Ez pedig elég veszélyes dolog, mert lovaink nincsenek ilyesmihez hozzászokva, könnyen ledobhatják utasukat, s nem egy ilyen kaland bordatöréssel végződik. A bikák és tenyészbikák szintén számtalan baleset okozók A Földművelésügyi Minisztérium 182/60 számú hirdetmény® elrendeli, hogy a tenyészbikákat két oldalra kell kikötni, hogy még véletlenül se szabaduljanak eh Orrukba egyéves korukban karikát kell tenni, s vezetni csakis vezetőrúdon szabad, melynek hossza legalább 150 centiméter. Előírja továbbá azt is, hogy a dolgozó közelében, aki a bikákat gondozza, tartózkodjon még egy másik személy • is, ha valami történne, legyed az, aki közbelép. Az állattenyésztésben előforduló kisebb balesetek többnyire a régi istállók rovására írhatók. Ilyen baleset volt az is, amikor a dolgozó a tehén nyakán levő láncot akarta megigazítani. A tehén elmozdította á fejét és szarvával mellbevágta: az eredmény bordatörés. Súlyosabb jellegű baleset volt, amikor a gondozó kosárral vitt takarmányt az állatoknak. Mikor a telién farához ért, az a farkával a dolgozó l>al szemébe vágott, s erre á szemére megvakult. Üzemünktől 10 965 korona kártérítést kapott, s a biztosító is megfizette a magáét, de sajnos a szemét senki sem tudja visszaadni. Az is előfordult, hogy a részleg zootechnikusa napközben észrevette, hogy az istállóban folyik a vízcsap. El akarta zárni, mire a szabadon levő bika megtámadta őt. Első támadására két oldalbordája berepedt, š bizonyára még szörnyűbb dolgok is következtek volna, de közben leesett a kalapja, s míg a bika két lábával a kalapot tiporta, sikerült elmenekülnie. Az említett esetekből azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy az istállók és a munkafolyamatok korszerűsítésének munkavédelmi jelentősége is van. A gépesítés balesetei főleg a védőburkolatok eltávolítására vezethetők vissza. Hogy miért távolítják el a védőburkolatokat? A gépkezelők azt mondják, hogy gátolja őket a munkájukban. A magtisztításnál például a tisztítógép kezelője azt mondta, hogy a fő szíjhoz azért nem tesz védőrácsot, mert a szíjat gyantázni kell, s a rácsok eltávolítása és visszaszerelése időveszteséget jelent. Vagy a szecskavágóról azért távolítják el a védőburkolatot, mert a szecskavágó gyakran befullad. De amikor hallották, hogy a szíj egy 18 éves nő homlokán egy égési sebhez hasonló heget hagyott, amely örökre megmarad, vagy amikor látták, hogy a szecskavágóból milyen nagý erővel vágódik ki egy kődarab, amit a szecskázandó anyag bedobásakor senki sem vett észre, mindjárt más volt a véleményük. A körfűrészek szintén számos baleset okozói, mert ezekről is eltávolítják a védő- burkolatot, mondván, hogy vágáskor nem látják a rajzot a vágandó anyagon. A körfűrészek 90 százaléka nem is felel meg a technológiai követelményeknek. Szerkezetük könnyű, s ha bekapcsolják az 5,5 kW-os villanymotort, már üres járatban is vibrálnak. Ezen a konstruktőröknek érdemes lenne elgondolkozniuk. Csak néhány példát ragadtunk ki a leggyakrabban élő- forduló balesetek közül. Ismételten szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy minden dolgozónak tudatosítania kellene a munkavédelmi előírások betartásának szükségességét, hiszen saját egészségünkről és testi épségünkről van sző. VALKOVlC DUSÁN — GYÖRGY ETEK ól SZÓ 1974. I. 5.
