Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-27 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
szarvasmarhatartásban 1974. I. 27. A takarmányfeldolgozó ipar fejlődése lehetővé tette az iparszerű technológiák bevezetését a baromfi- és a sertéstartásban. Ezek az állattenyésztési ágazatok gyakorlatilag már nem függnek a mezőgazdasági földterületek közelségétől. Ezzel szemben a szarvasmarha-tartás és a növénytermesztés kölcsönös kapcsolatát az állatok takarmányozásának mai szintje és a növénytermesztés követelményei még mindig megszabják. A szarvasmarha-tenyésztésben azonban fokozatosan olyan technológiák bevezetésére kerül sor, amelyek már meggyerr- gltik ezt a kapcsolatot, például amikor a szarvasmarhákat iparilag előállított pogácsákkal, vagy a borjakat speciális üzemekben gyártott takarmányokkal hizlalják. Régebben a kérődzők takarmányozásában a takarmányadag változatosságát tartották fontosnak. Ezt azzal magyarázták, hogy biztosítani kell a teljes értékű takarmányozást. Ma az a törekvés érvényesül, hogy állandó takarmányok formájában egyszerű és táplálóanyagok tekintetében maximálisan kiegyenlített, állandó összetételű takarmányt adjunk az állatoknak. Az állandó takarmányadagok úgy biztosíthatók, ha egyszerű, ún. mondo- diétás takarmányozásra térünk át. Ez a takarmányozási módszer megfelel a nagyüzemi termelés követelményeinek és leegyszerűsíti a takarmányozási technikát. Ezenkívül lehetővé teszi, hogy maradéktalanul érvényesülhessen az állatok termelő- képessége, hogy gépesíthessük a termelési folyamatokat és lényegesen fokozhassuk a munka termelékenységét. - . . í A komplett takarmányok és az abraktakarmányok hőlégszárítása A takarmányszárítási technológia fejlődésével a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban új takarmányozási módszereket kezdtünk alkalmazni a szarvasmarhák takarmányozásának gyakorlatában. A szárítóüzemekben eleinte főképpen szénalisztet szárítottunk, melyre az ipari keveréktakarmányok előállításához volt szükség. Ezáltal elegendő mennyiségű emészthető nitrogéntartalmú anyagot tartalmazó takarmányt állítottunk elő, amely részben helyettesíti az abraktakarmányt a gazdasági állatok takarmányadagjaiban és karotinnal dúsítja a keveréktakarmányokat. A szárítóüzemek további fejlődésük során egyre inkább részt vesznek a szarvasmarha-takarmányok előállításában. A szárítóberendezésekben előállított takarmány-alapanyagot újabban a G-600 préssel szeincsézzük, melyet a pardubicei malomgépgyártó üzem hoz forgalomba. Ezzel a préssel a felaprózott takarmány-alapanyag szemcsézésén kívül pogácsák állíthatók elő aprított alapanyagból. A szárítóvonalak pogácsáző présekkel való végleges kiegészítése után a pogácsák alkalmazásában a következő fő módszerek alakultak ki: — pogácsákat etetünk komplett takarmányként; — meleg levegővel szárított pogá- csázott abraktakarmányokat alkalmazunk a tömegtakarmányok kiegészítésére; nyáron terimés takarmányként zöldtakarmányt, télen pedig szilázst vagy szenázst etetünk; — különböző takarmánykomponensekkel dúsított, pogácsázott szalmát etetünk, ezáltal a pogácsázott szalmát kiegészítő töinegtakarmányként hasznosítjuk. Ma már mindhárom pogácsa-féleséget nagy mennyiségben etetjük az állatokkal. A takarmánypogácsákat komplett takarmányként alkalmazzuk az állatok hizlalására. A pogácsák összetétele rendszerint összhangban van az adott termelési ágazat növénytermesztésével. A takarmánypogácsa 62 —70 százaléka meleg levegővel szárított növényi komponenseket és 30— 38 százalék melaszt, abraktakarmányt, karbamldot, ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaz. A 200—550 kg élősúlyú hizlalandó bikaborjak fejenként és naponta 9,5 kg takarmánypogácsát kapnak. Ennek a takarmányozási módszernek a legfontosabb előnye az, hogy alkalmazásakor a munka fölöttébb termékeny és sok abraktakarmányt takarítunk meg. Egy állat etetése naponta 0,5 percnél kevesebb időt igényel. A napi súlygyarapodás a szilázs vagy szenázs monodiéta alkalmazásához viszonyítva 1 kg-ról 1,2 kg-ra nő, ugyanakkor jelentősen csökken az abUj termelesi ■ i ■ > -■ > i technológiák nyomában raktakarmány-szükséglet, mert az állatok 1 kg súlygyarapodást 1,6 kg takarmány ellenében érnek el. Amikor meleg levegővel szárított, pogácsázott abraktakarmányokkal egészítjük ki a tömegtakarmányokat, a takarmányadag nagyobb része szenázs vagy szilázs. Ezekből a takarmányokból áll a takarmányadag kétharmad része, míg az egyharmad rész takarmánypogácsa 40—45 százaléka szemestakarmány, 50 százaléka meleg levegővel szárított takarmány és mindössze 5—10 százaléka melasz és ásványi anyag. Ezt a takarmányozási módszert fogjuk alkalmazni a tehenészetekben. A különféle komponensekkel dúsított pogácsázott szalma etetése A belterjes mezőgazdasági termelésben a szalmát nemcsak alomnak vagy a mezőn alászántva hasznosítjuk, hanem az állatokkal is etetiíik. Táplálóértéke körülbelül 65 tak.-egység, ugyanakkor potenciális energetikai értéke a kérődzők esetében megközelíti a szemestakarmányokét. A szalma energetikai potenciális értéke a szarvasmarhák takarmányozásában úgy hasznosítható, ha kedvező viszonyokat létesítünk a szalmát lebontó mikroorganizmusok tömeges hatásához. Ez azáltal érhető el, ha maximális felületet létesítünk a szalma Intenzív lebontásához. A legcélszerűbb technológiai megoldás, ha erjesztett és aprított szalmát etetünk pogácsák formájában. Mind ez ideig tulajdonképpen nem világosak azok a folyamatok, amelyek ilyenkor elpusztítják a szalma sejt- szerkezetét. Feltételezzük, hogy ezt azok a gőzök okozzák, amelyek a po- gácsázó-prés nagy nyomása folytán keletkeznek. A szalmapogácsákhoz adott komponensek serkentik a mikroorganizmusok erőteljes tevékenységét. Ilyen a cukor, amely melasszal, és a nitrogéntartalmú anyagok, melyek a kar- bamlddal kerülnek a takarmányba. Ezenkívül a szükséges ásványi anyagokkal és vitaminokkal is kiegészítjük a pogácsákat. A szalmapogácsák különböző összetételek, ami a mezőgazdasági üzemek lehetőségeitől függ. A pogácsa- típusok minősítésekor a döntő tényező, hogy mennyi szalmát tartalmaznak. Az előző típusokban (komplett takarmány vagy koncentrátumokj a szalma hányada 10—30 százalék és nem haladja meg az 50 százalékot. A szalmapogácsákban mindig a szalma van túlsúlyban és általában nem kevesebb 50 százaléknál. Szalmapogácsák etetésekor a takarmányadagot szenázzsal vagy szi- lázzsal egészítjük ki. A szarvasmarhák hasznosítási irányától függően a takarmányadag 35—60 százaléka ilyen pogácsából áll. A szalmapogácsák előnye az, hogy előállításuk lényegében nem függ a szárítóüzem teljesítményétől. A pogá- csázó prések azért terjedtek el jelentősen az utóbbi két évben hazánk állattenyésztő gazdaságaiban, mert alkalmazásukkal gyorsan megjavítható a mezőgazdasági üzemek takarmánymérlege. A szalmapogácsák takarmányértéke különféle komponensekkel kiegészítve a lucernaszénával egyenlő, ez pedig lehetővé teszi, hogy csökkentsük a szálastakarmányok vetésterületét és a szántóföldek egy részét szemestermények termesztésére használjuk fel. A takarmánypogácsák az állatok termelését növelő közvetlen hatásukon kívül közvetve is fokozzák a mezőgazdasági termelést. A szálastakarmányok meleg levegővel való szárításakor ugyanis a minimumra csökken a táplálóanyag-veszteség, ami nem küszöbölhető ki a zöldtakarmányok másfajta tartósítási módszerei esetén. A szarvasmarhák préselt takarmányokkal való etetésekor kisebb tárolóhelyre van szükség, egyszerűbb a takarmány mozgatása, szállítása és az etetővályúba juttatása. Jóllehet a zöldtakarmány szárítása és a pogácsázás több költséget igényel, a pogácsák mégis nagyon hatékonyan etethetők a szarvasmarhákkal, különösen amikor nagy az állatkoncentráció a nagyüzemi iparszerű állattartásban. ÉV préselt takarmányok tárolása, szállítása és raktározása A préselt takarmányok főképpen szénapajtákban és egyéb tömegtakar- mány-raktárakban tárolhatók. A pogácsákat, mielőtt tárolásra kerülnek, hűteni és természetes szárítással vagy mesterséges szellőztetéssel szárítani kell, hogy nedvesség- tartalmuk ne haladja meg a 14 szá- , zalékot. Nagyobb nedvességtartalom a pogácsák megrepedezésével és romlásával fenyeget. A kész pogácsákat először vékony rétegben a padlón tároljuk, s csupán 12—14 óra elmúltával rakjuk föl magasabb sorokba. A préselt takarmányoknak a tehénistállóba való szállítása technológiailag a tárolóhely távolságától függ. Ha a raktárak messze vannak, akkor mozgó szállítóeszközöket alkalmazunk, ha viszont az istállók mellett épültek, beépített berendezéseket, például szállítócsigákat vagy szalagokat használunk. A préselt takarmányok legfeljebb 80 m-re szállíthatók szállítócsigákkal. Nagyobb távolság esetén lelentős a veszteség a pogácsák törése miatt. Szállítószalagokkal nagyobb távolságra továbbíthatók a préselt takarmányok, ezek azonban nem gazdaságosak, mert igen drágák. A préselt takarmányok kiadagolására egyaránt használjuk az istállókban mind a beépített, mind a mozgó szállítóeszközöket, például a PZO 3,5, DOZP 100, DOZP 100 R típusú takar- mánykiadagolókat és a vályús vagy más rendszerű szállítóberendezéseket. K. BÚDRA, S. SYROVATKA Korszerű , takarmánykészítés s az NDK-ban Az áttérés az iparszerű állattenyésztésre a takarmánytermesztésben is hasonló minőségű változást igényel. A Bauern-Zeitung egyik írása azzal foglalkozik, hogy hogyan akarják ezt megvalósítani az NDK-ban. A hőlégszárítás és a szalma takarmánnyá való átalakításával alapvetően más, fejlettebb szakaszba lépünk a takarmánykészítésben — írja a lap. Lehetővé válik, hogy két-három millió tonna szalmát bocsássunk a kérődzők takarmányozásának céljára. Ez több mint 100 000 hektár vetésterület takarmányhozama. Ha ekkora terület szabadul fel cukorrépa és gabona termesztésére, a szükséges takarmány sem okoz majd gondot. Szakértők sokasága hangsúlyozza a hőlégszárítás előnyeit más konzerváló eljárásokkal szelmben: e módszer alkalmazása esetén a tápanyagveszteség csak 8 száza, lék, míg a nyers takarmánysiló- zásnál például elkerülhetetlen a legalább 15—20 százalékos veszteség. Előny az is, hogy az ily módon konzervált takarmány sokféleképpen használható fel és a szállítása is egyszerű. A takarmánykoncentrátumok iránti igény az NDK-ban az utóbbi években 35 százalékkal nőtt — írja a továbbiakban a cikk. A takarmánygabona termőterületét, hozamait már nehéz növelni, így az egyetíiili megoldásnak a cukorrépa iparszerű, a kézi munkákat kiküszöbölő termelése és a termék nagy részének hőlégszárítással való konzerválása látszik. Számos tudós tulajdonít igen nagy jelentőséget az ún. kompaktált takarmányoknak. Ezek nyerstakarmányból készülnek, 40 százalékban szalmából, 30 százalékban gabonából, 10—12 százalékban cu_ korrépa szeletekből, ezenkívül szárított zöldfélékből, karbamidból és más kiegészítő anyagokból. A tervek szerint a jövőben 40—60 százalékban szárított takarmánnyal biztosítják a szarvasmarhák élelmezését, csak a fennmaradó 40— 60 százalék lesz majd zöld takarmány. (ADN) Új irányzat a fehérjeteimelésten Bármilyen növényi zöld anyagból rostmentes fehérjei kivonatot tud előállítani a világ első ún. levélfehérje gyártó üzeme, amely a magyarorszőgi Tolna megyei Tamási községben működik. Az eljárás alapja egy magyar szabadalom, amely a VEPEX nevet viseli. Az élesztősítéssel a növényi alapanyag nem valódi fehérje- és szénhidráttartalmát is fehérjévé alakítják át, s ezzel a VEPEX- technológia lényegében olyan terméket eredményez, ameflynek fehérjetartalma magasabb az eljárást megelőző szintnél. Sűrítés, valamint két szárítási művelet után lisztformájú anyag ömlik a zsákokba: ez a VEPEX-fehérjeki- vonat. Proteintartalma 45—50 százalékos: ez a tény sorolja a szó- jaliszttel egyenlő kategóriába. A fehérjekivonat mellett egy rostos, de még jelentős fehérje- tartalmú másodtermék is létrejön, s ezt ugyancsak takarmányozásra lehet használni. Lényegébein így százszázalékosan kihasználják a növényi alapanyagot. Az üzem működése folyamatos. A zöldszezonban — áprilistól októberig — a VEPEX fehérjekivonat és a sajtgyártás mellékterméke, a tejsavó felhasználásával VELAC száraz tejport pótló anyagot gyártanak. Télen szójaliszttel vegyítik a tejsavót, s így készítenek PHYLLAC nevű tejporpótlót. A tamási üzemet 100 millió forintos beruházással három Tolna megyei termelőszövetkezet hozta létre. B. 1. mmíwiTí íímíwwi/Imif/ jlüíHüu U /aIÍMjíWaIjvj z/ HÍM az iparszerű