Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-24 / 20. szám, csütörtök
Ä párizsi futurista és kubista festők kiállításán i. Már egy hete voltam Francia- országban, amikor a futurista festők kiállítását megnéztem. A futurizmus kora 1909—1916. Én tehát e mozgalomra alig emlékszem, hisz mindössze 10 éves lehettem akkor, mégis a későbbi években már értesültem a futurizmusról ... Sőt Pa- pinit és Martinettit, a futurizmus e prófétáit a húszas években — ha nem is alaposan — de megismertem. Papininek például Krisztusról szóló könyvét és Danteről szóló életrajzát olvastam. Fényképük most a vitrinben, üveg alatt látható röplapjaikkal, füzeteikkel, amelyek a futurizmust magyarázzák és magasztalják. A vitrinben látható volt a futuristák manifesztuma is, amelyet 1909- ben adtak ki. Nézegettem a kiállított alkotásokat, a képeket és szobrokat, amelyeket a mozgás lelkes ábrázolása feszegetett. A gépek, és a mozgás iránti lelkesedés, mondhatnám azt is, rajongás jellemzi ezeket az alkotásokat. E képeken az ember maga mozgó anyaggá válik. Az óriás gépek csodálói a technika hirdetői e művek alkotói. A futurista festők zöme és kiállított műveik a New York i párizsi, zürichi és milánói múzeumokból Kerültek ide. Tehát több futurista festő képeit látni, mégis a művekben volt valami hasonlóság, az volt a benyomásom, hogy egyfajta élmény ösztönözte ezeket a művészeket műveik megalkotására, mégpedig a technika egyre nagyobb és gyorsabb ütemű térhódítása. Amikor az ember most nézi ezeket a képeket és szobrokat, első benyomása a múlt, Illetve az idejétmúlt légkör. Valahogy visszatükröződött bennük a huszadik század aranyozott eleje. A mozgás csodavárásának a korszaka voltak ezek az esztendők. A festőművészek megfeledkeztek magáról az emberről, csak a mozgás, a gyorsaság, a száguldozás ábrázolása tartotta őket fogva. A pihenés, a fegyelmezett gondolkozás petyhüdtséget, az élet lényegének a sikkasztását jelentette számukra. Emlékszem, az egyik kép ezt Jgen ötletesen kifejezésre juttatta. A művész annyira nem tűrte a megállást, a körülhatárol tságot, hogy a kép színei, a zöld és halványbarna, a kereten folytatódtak. A keret tehát ily módon szervesen a képhez tartozott... A bizarr kép láttán önkéntelenül Pirandelló- ra kellett gondolnom, a Hat szerep keres egy szerzőt című művére. De néhány perc múlva a hasonlat elhalványult. Rájöttem ugyanis, hogy a kép, a bizarr kerettel már több mint hatvan éves, míg Pirandello müve halhatatlan. Eddig sosem jutott eszembe, hogy kikutassam Pirandello művének születési évét. A képnél viszont eszembe jutott... Ez hát a különbség a két mű között. II. A szegényes futurista kiállítás után, a Párizsi Modern Művészetek Múzeumában megtekintettem a kubista festők tárlatát is. Azzal kezdem, hogy nagyon értékes kiállítás volt és összehasonlíthatatlanul szebb, mint a futuristáké. A gazdag kiállítást Picasso, Bracque, Láger, Cézanne alkotásai is fémjelezték. Persze Picasso és Cézanne nem maradtak a kubizmus mellett, hanem ezt az irányzatot is felhasználták továbbfejlődésükre. Sokáig állok egy Cézanne arckép előtt, valami oda kényszerít, mintha lábam gyökeret vert volna. Egészen kis- formátumú, de ragyogó mű. A legjobb képei közé tartozik. Vörössel és kékkel szebben és hitelesebben alig ábrázoltak emberi arcot. Picasso és Bracque rajztanulmányok sorozatával szerepel. E rajzokon mindketten a figurák és a tér felbontásának az ábrázolásával kísérleteznek. Léger azonban egy egész termet tölt meg kubista képeivel. Az ő képein a futurizmus is nyomot hagyott, de lényege a gépesítés térhódítása, amely a világ minden zugába nyomult és a zugot nyomban meg is változtatta. Képein Léger éppen ezt a megrendítő felfedezését akarja kifejezésre juttatni. Mintha előre látná a hatalmasan Több tehetséges csehszlovákiai kubista művész szerepel ezen az értékes kiállításon. Így Emil Fllla Reggel és Csendélet című képei egy rokonszenves nagy festőt mutatnak he. Bohumil Kubista „Katonafeje“ nyomban a Svejket juttatta eszembe, és itt Párizsban egy Picasso; Önarckép hömpölygő autó- és gépáradatot a világ fővárosaiban, de ugyanakkor a géproncsok óriási temetőit is. Léger képein az ember figuraként szerepel, szeme, keze, lába alkatrészként kap képein szerepet. Róbert Delaunax képei is egy külön teremben kaptak elhelyezést. Hatalmas képein Párizst akarja megragadni, sokféleségében ábrázolni. Egyik óriási képén a századeleji Párizs látható. A háttérben az elmaradhatatlan Eiffel-toronnyal, mellette a bécsi Práter-kereké- hez hasonló forgó alkotmánynyal, fölötte egy skatulyaszerű sárga négyszög, amelyen szárnyak jelzik, hogy a repülőgép már elindult hódító útjára. Mindez fent, a magasban látható, lent ugyanakkor a labdarúgás egyes kiválóságai a levegőben lebegő labda földre- hullását lesik nagy izgalommal. A kép élénk színei ragadják meg az embert és a naiv szárnyas skatulya, amely elénk varázsolja a századeleji mindennapi fémszárnyas csodát. Egy másik képe ugyancsak Párizst örökíti meg. A tomboló tavaszi színek mögött a Sacré- Coeur temploma emelkedik a magasba homályos, de uralkodó jellegű vonalaival. R. Delaunay felesége Is kubista festő, de ezen a kiállításon egyetlen képével sem szerepel. A kubista festőnők közül figyelemreméltók Maria Blanchard alkotásai. Szép, igen vonzó kubista képekkel szerepel R. Fresnaye. Különösen a „Csendélet könyvekkel“ című képére figyel fel a látogató. A finom, nemes színek őszi hangulata az, ami oly vonzóvá teszi ezt a művét. Megindító a korán elhunyt csehszlovákiai Ottó Gutfreuhd szobrásznak a Hamlet című karcsú, kis figurája. Az első pillanatokban, amikor megláttam, azt hittem, hogy Don Quijotet ábrázolja és csak miután megnéztem a címét, derült ki, hogy Hamletról van szó. Tévedésem azonban nem zavart. A két figura jelleme nem is áll egymástól oly távol, mint ahogyan az ember az első pillanatokban hinné. Mindketten, végül is az igazságért szálltak síkra. A magasba törő Hamlet karcsú figurája remekmű és az ember szívből sajnálja, hogy ez a nagy tehetség oly fiatalon távozott az élők sorából. Mondják, hogy 36 éves korában fürdés közben örvénybe került, ahonnan többé élve ki nem szabadult. percre, mintha Prágában éreztem volna magam. A kubista szobrok megindítják az embert, fgy Archipenko Tánc című szobra vagy Ossip Zadkine férfifejei megállítják és gondolkozásra késztetik a látogatót, hogy e nagy művészek mit is akartak kifejezni szögletes síkjaikkal, amelyek erőről, és megfeszített akaratról adnak hírt. Befejezésül hadd említsem még meg Diego Rivera spanyol festő kubista Csendéletét. A színek összhangja az, ami e képben megkapja az embert. Marcoussis lengyel származású festő pedig a Húrom költő című nagyméretű képével lepi meg kellemesen a látogatót. A három költői fej messziről inkább rajznak, mint festménynek hat és amíg nézegettem az intellektuális fejeket ábrázoló merész vonalakat, nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy a három költő közül az egyik Apollinaire. Végűi hadd adjak hírt arról is, hogy Csáky magyar szobrász is szerepelt a kiállításon. A kiállítás látogatóinak zöme fiatalokból tevődött össze. Csak elvétve lehetett idősebb férfit vagy asszonyt látni köztük. SZABÓ BÉLA KULTURÁLIS HÍRÜK □ CSEHSZLOVÁKIA magyar művész szemével címmel a budapesti Csehszlovák Kultúrában Pituk József Viktórián festőművész tárlata látható. □ A HIROSIMÁI atombombázásról rövidesen tízkötetes album jelenik meg Japánban. A japán fényképész 29 év alatt készített tízezer felvételéből válogatta az anyagot. □ A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR márciusban Japánban vendégszerepei. Egy tokiói lap Ferencsik János fényképével illusztrált hírben közli az eseményt. □ PETER WEISS, a világhírű drámaíró és elbeszélő a Neues Deutschlandnak, az NSZEP központi sajtóorgánumának adott nyilatkozatában kifejtette az antiimperialista harcokról vallott írói felfogását, és állást foglalt a chilei eseményekkel kapcsolatban Is. Azt tervezi, hogy darabot ír Chiléről. Jelenleg az antifasiszta ellenállásról szóló művén dolgozik. Nyilatkozatában kijelentette, hogy az íróknak szoros kapcsolatot kell fenntartaniuk a munkásosztály- lyal, különben képtelenek ábrázolni mindazt, ami a világban végbemegy. L SZ ÜLŐK, NEVE LŐ K F Ó RUM A"- - — .■■■■ : ■ ■.: OKTASSUNK, NEVELJÜNK VÁLTOZATOSAN Varietas delectat. A változatosság gyönyörködtet — tartja a latin közmondás. S ahogy a felnőtt ember is megúnja az egyhangúságot, éppúgy a diákok is elfáradnak a szokványos tanítási órákon. Ezért szükséges, hogy a hétköznapokat változatossá, a tanítást színesebbé tegyük. Hogy ez az egyes tanintézetekben hogyan jut kifejezésre, az az iskolavezetés okos és megfontolt tervezésétől függ. Iskolánkban, a Seneci (Szenei) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban nem szoktunk megfeledkezni erről a fontos tényezőről sem, amikor évi tervünket készítjük. Tisztában vagyunk azzal, hogy a 16—20 éves korú fiatalok, bár komolyabban veszik napi kötelességüket, olykor mégis nyomasztóan hat rájuk a megszokott munkaütem betartása. Ezt tartottuk szem előtt akkor is, amikor a hétköznapokat a szokásostól eltérő programmal és hangulattal tarkítottuk. Nekünk, pedagógusoknak, tudnunk kell azt is, hogy mindennapi munkánkban ma is fontos feladat közelebb hozni az életet az iskolához, illetve a növendékeket a valósághoz. Ahogy ez megvalósítható a politechnikában, a fizikai vagy kémiai gyakorlaton, megtehető a humán tantárgyakban is. Ehhez csupán tudnunk kell, hogy a szépirodalom nemcsak oktat és nevel, de gyönyörködtet is, hiszen tartalma és eszmei mondanivalója révén nemcsak a tárgyi ismereteket gyarapítja, de általa a fiatalok jellembeli tulajdonságai is gazdagodnak 's egyben szellemi élményt is nyújt számukra. Iskolánkban az utőbbi időben jó néhány olyan esemény zajlott le, mely ugyan nem tekinthető kimondottan pedagógiai jellegűnek — véleményünk szerint —, mégis többet nyújt növendékeinknek, mint a legsikeresebb tanítási óra. Ellátogatott diákjaink körébe többek között l.őrincze Lajos, üeme László, Szemere Gyula és Buga László. Minden jóindulatú, szeretette és kölcsönös megbecsülésre törekvő ember tudja, hogy Duna menti népeink egymásra vannak utalva, s közös elnyomatásuk a múltban közös bánat is volt. Erről tanúskodik irodalmi nagyjaink: Ady Endre, jó- zsef Attila, Pavol Országh Hviezdoslav és mások munkássága is. Hogy ezt az együvé tartozást közelebbről is megvilágíthassuk növendékeink számára, találkozót rendeztünk Emil Boleslav Lukáč neves szlovák íróval, költővel és műfordítóval. E neves költő, széles körű munkássága mellett is talált annyi időt, hogy Ady Endre és József Attila irodalmi munkásságát mérlegre téve bizonyítsa, mindketten valóban internacionalisták voltak és szívük egyformán dobogott a szlovák, román és a többi Duna menti népért. A mester úgy megnyerte diákjaink szívét, hogy levélben köszönték meg neki irodalmunk és népünk iránti szeretetét és oduadó munkásságát. Persze, nagyjaink között vannak a szép szónak és előadásmódnak is kiváló mesterei. Ezek közé tartozik Tompa László, a budapesti Egyetemi Színpad előadóművésze is, akit szintén vendégül láttunk iskolánkban. Egy másik találkozó során Kemény G. Gábort, a budapesti Széchenyi Könyvtár tudományos dolgozóját üdvözöltük körünkben. Szép előadásából sokat tanult ifjúságunk nemcsak történelmi vonatkozásban, de az irodalmi művek sze- retete és megbecsülése tekintetében is. Ebben a tanévben meglátogatták iskolánkat a bratislavai Komenský Egyetem Bölcsészeti Kara magyar tanszékének oktatói, köztük Csandar Sándor docens, író és publicista, aki a magyar és szlovák irodalmi kapcsolatok terén kifejtett tevékenységével bizonyítja, hogy irodalmi nagyjaink valameny- nyien a megbékélés, az egymás mellett élés gondolatát fogalmazták meg irodalmi műveikben, s távol állt tőlük a nacionalizmus, a káros nemzeti gyűlölködés gondolata. Kedves vendégünk volt e napon Duba Gyula író, az Irodalmi Szemle főszerkesztője, valamint Tóth István, pécsi egyetemi oktató is. Régóta terveztünk ilyen jellegű találkozót, s most hogy megvalósulhatott, csaknem 300 főnyi halgatóságunkat elbűvölték vendégeink irodalmi fejtegetései. Eszmefuttatásuk, a szlovák és magyar nép irodalmi kapcsolataiból vett szebbnél szebb példák még jobban fel- lobbantották tanulóink szívében azt a szikrát, melyet a proletár nemzetköziségnek, a népek és nemzetek egymás kölcsönös tiszteletének és megbecsülésének nevezünk. Szocialista iskolánknak éä társadalmunknak fő feladata, hogy e szép gondolatokból kiindulva mindig azt keresse, ami a barátság fonalával ösz- szeköt bennünket s nem azt, ami tán elválaszt egymástól. E gondolatok jegyében zajlott le ez a találkozó is. Biztos vagyok benne, gimnáziumunk minden növendéke még jobban tudatosította, hogy a Duna menti kis népek egymásra vannak utalva s keresnünk kell egymás jobbját. Mit is mond a közmondás? „A feléd nyújtott kezet elereszteni vétek, ellökni átok. Egymásba simuló kezek tartják össze a világot." Szocialista Iskoláink ezt tartják szem előtt s ennek szellemében tevékenykednek a jövőben is. Hisz minden nemzet értelmes tagja tudja, hogy aki ezeket nem képes idejében felfogni és tudatosítani, olyan úton jár, melyen előbb vagy utóbb, de elveszíti önmagát is. HERDICS JÁNOS „Irodalom“ — kilóra Szolzsenyicin — ,,irodalmi vlaszovista' „Irodalmi vlaszovlstának“ minősíti a múlt heti számában a Lityeraturnaja Gazela, a Szovjet írószövetség lapja Alekszandr Szolzsenyicint, aki a Gulaj szigetcsoport című legújabb, Nyugaton kiadott könyvében Vlaszov tábornokot és az ukrán nép más árulóit is védőimébe vette a szovjet rendszerrel szemben. Szolzsenyicin — hangoztatja a Lityeraturnaja Gazeta „irodalmár“ aláírással megjelent cikke — mint az illegálisan külföldre juttatott könyv nyugati recenziói is kénytelenek elismerni, mind a cárizmus felmagasztalásának, mind az orosz nép befeketíté- sének ódiumát vállalja a Szovjetunió elleni mélységes gyűlöletében. A Lityeraturnaja Gazeta az egész Szolzsefnyicin-kérdést abból a szemszögből vizsgálja, hogy kinek az érdekelt szolgálja az író Irodalmi köntösbe bújtatott politikai tevékenysége. „Szolzsenyicin neve — állapítja meg a cikkíró — régóta a külföldi reakciós propaganda fegyvertárába tartozik, és provokációs, szovjetellenes célok érdekében kerül felhasználásra. Ideológiai ellenségeink elszántan fáradoznak a világközvélemény félrevezetésén, s minden üázküzzel próbálják emelni Szolzsenyicin irodalmári ázsióját. Ez azonban hiábavaló kísérletezés. A nyugati reklám- hadjárat, a Szolzsenyicin tevékenysége körüli zsivaj fő oka az, hogy Irományainak mérgezett sorain ádáz szovjet- ellenesség üt út“. Annak illusztrálására, hogy Szolzsenyicin milyen nagymértékben a szovjetellenes propagandatevékenységre berendezkedett nyugati sajtószervek eszközévé vált, a Lityeraturnaja Gazeta fényképeit is közöl, amelyen egy stockholmi könyvesbolt kirakata látható Alekszandr Szolzsenyicin regényeivel tömve: a Szolzsenylcin„műveket“ a kirakatban látható felirat és az árcédulák szerint — kilóra árulják. (n) 1974. I. 24.
