Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-24 / 20. szám, csütörtök

események margójára? A VDK FÖ FELADATA SZTRÁJKOK CHILÉBEN Hanoi — Az 1973-as népgaz­dasági terv és állami költség- vetés teljesítésének eredmé­nyeit összegezte a Vietnami Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsa Hanoiban tartott ülésén. A minisztertanács ugyanakkor elfogadta az 1974- re szóló népgazdasági tervet és költségvetést. Az ülésről közleményt adtak ki, amely megállapítja, hogy a VDK fő feladata 1974-ben to­vábbra is a háború következ­ményeinek gyors felszámolása, a népgazdaság helyreállítása és aktív fejlesztése. A közle­mény rámutat annak szüksé­gességére, hogy az országban tovább erősítsék a szocialista termelési viszonyokat, a mi­nisztertanács egyidejűleg fel­szólította a VDK népét, hogy fokozza éberségét, erősítse az ország védelmi képességét. Mint a TASZSZ közli, a Hold-újévvel kapcsolatos ün­nepség-sorozatra Hanoiba érke­zett Norodom Szihanuk kam­bodzsai államfő. A VDK főváro­sának repülőterén Pham Van Dong miniszterelnök és más vietnami vezetők fogadták. Phnom Penh — Szerdán haj­nalban súlyos harcok folytak egy kis kambodzsai települé­sen, mindössze három kilomé­ternyire Lón Nol elnöki palotá­jától. Ugyancsak a hajnali órákban a hazafiak rakétákkal lőtték a főváros Pochentong repülőtéréi is. KISSINGER A SZOVJET-AMERIKAI VISZONYRÓL Washington — Henry Kissin­ger amerikai külügyminiszter kedden Walter Stuesselnek, az Egyesült Államok új moszkvai nagykövetének eskütétele al­kalmából kijelentette, hogy az Egyesült Államok számára je­lenleg nincs fontosab diplomá­ciai poszt a moszkvainál. Hang­súlyozta, hogy a két nagyhata­lom kapcsolatainak javítása nemcsak a két ország érdekeit, hanem a világ egészének ér­dekét szolgálja. „Nem csupán bizonyos kérdések megoldását várjuk ettől, hďnem az egész emberiség elpusztításának lehe tőségével rendelkező két állam viszonyának minőségi megvál­tozását is“ — mondotta Kis­singer, majd hozzáfűzte: „Re­ményt lát arra, hogy az elkö­vetkező években számottevő lé­pések történnek majd ebben az irányban.“ A amerikai külügyminiszter elismeréssel szélt Anatolij Dob- rinyin washingtoni szovjet nagykövet tevékenységéről és azt példaként állította az Egyesült Államok új moszkvai nagykövete elé. Nehézségek a Skyíabon Cap Canaveral — A térbeli helyzet biztosításában döntő szerepet játszó giroszkóp is­métlődő meghibásodása miatt esetleg már három nappal a tervezett 85 napos határidő" le­járta előtt visszatér a Földre a Skylab amerikai űrállomás harmadik személyzete.- A berendezés működése több­ször is kihagyott, ezért a hous­toni központ úgy rendelkezett, hogy a leszállásnál közreműkö­dő New Orleans hajó már va. sárnap induljon útnak a Csen­des óceán kijelölt körzetébe. A stabilizáló készülék elég­telen működése nem veszélyez­teti a három űrhajós életét, Buenos Aires — Huszonnégy- órás sztrájkkal válaszoltak az El Teniente rézbánya munkásai a chilei fasiszta katonai junta népellenes politikájára. A bá­nyászok a munkabeszüntetéssel mindenekelőtt a junta által al. kalmazoít terror és megtorlá­sok, valamint a magas adók a az egyre növekvő drágaság el­len tiltakoztak. A Chile-films elnevezésű ál­lami film társaság munkásai és alkalmazottai ugyancsak sztrájkba léptek, hogy ily mó­don támasszák alá szociális kö­veteléseiket. Montevideo — A chilei kato­nai junta hatóságai december végén Santiagóban letartóztat­ták Alejandro Filibertot, a chi­lei szocialista párt vezetősé­gének tagját, aki jelenleg sú_ lyos állapotban fekszik egy san­tiagói katonai kórházban. Párizs — A francia kormány nem engedélyezte két francia cég számára könnyűharckocsik és távközlési bürendezések el­adását a chilei katonai junta számára. Köbért Galley hadügy­miniszter nyilatkozatában beje lentette: a francia kormány egyidejűleg megtiltotta a kato­nai felszerelések exportját is Chilébe, mivel a katonai junta ezeket minden volószínűség sze­rint a belső elnyomás céljaira használná fel. HADERÖCSÖKKENTÉSI ÜLÉS BECSBEN Bécsben kedden tartottak az európai haderőcsökkentési tár­gyalások 16. plenáris ülését. Az ülés rövid ideig tartott, mtlrt — mint a sajtóközpont­ban közölték — csak egy fel­szólaló volt: Tadeusz Slrulak, a lengyel küldöttség vezetője fejtette ki kormánya állásfog­lalását. A zárt ülésen elhang­zott beszédről nem adtak ki hivatalos tájékoztatást, de ér­tesülések szerint a lengyel kül­döttség vezetője a szocialista országok korábban előterjesz­tett egyezménytervezetének realitásáról buszéit. A tárgyaló felek megegyez­tek abban, hogy a haderőcsök­kentési tárgyalások legközeleb­bi ülését ma délelőtt tartják. Új vezér London — Űj vezért válasz­tott az Észak írországi Unionis- ta Párt Hurry (Henry William) West személyében. Az ötvenhat éves West parlamenti képvise­lő, s legutóbb földművelésügyi miniszter volt az 1972-ben fel­oszlatott, úgynevezett Stor. mont-kormányban. Az ülésről Brian Faulkner, a volt pártvezér támogatói távol­maradtak. Harry West vezeti az unionista párt úgynevezett „el nem kötelezett“ szárnyát. A csoport másik vezéralakja a szélsőséges nézeteiről ismert John Taylor, volt belügyminisz­ter. A frakció visszaköveteli a régi protestáns egyeduralmat, és harcol a sunningdale i pak­tum ellen, amelyben Faulkner az angol és a katolikus északír politikusokkal, valamint az ír Köztársaság vezetőivel együtt kötelezettséget vállalt az Ússz- írországi Tanács felállítására. A szélsőséges unionisták úgy látják, hogy a tanács egy lé­péssel közelebb hozza Írország egységét, amelyben katoli­kus többség lenne. Zambia gazdasági sikerei Valutahelyzet Lusaka — A független Zam­bia 1973 folyamán kiemelkedő sikereket ért el a gazdaság kü. lönböző ágazataiban. A fiatal ország a gazdasági független­ség megszilárdításában elért eredményei annál is inkább je­lentősek, mivel nehéz harcot kelllett vívnia a szomszédos fajüldöző Rhodesia részéről megnyilvánuló gazdasági zsa­rolás következményeinek fel­számolásáért. A fajüldöző rtlzsim tettei Zim­babwe népének harcát sem tud­ták megakadályozni. A haza­fiak sikeresen tevékenykednek Rhodesia területén és az ország afrikai lakosságának széles kö­rű támogatását élvezik. A rhodesiai fajüldözők köré­ben jelenleg fejvesztettség és bizonytalanság uralkodik. A ftll- szabadítási harctól való félel­mében sok farmer elhagyja földjét és nem foglalkozik me­zőgazdasági termeléssel, ami igen káros hatással van a rho desiai gazdaságra. Fokozódott az országból történő kivándor­lás is. Párizs — A Francia Nemzeti Bank csak jelentős dollárelladá- sokkal tudta megvédeni a pári­zsi valutapiacon a frank árfo­lyamának még elfogadható, mintegy 4,5 százalékos csökke­nését. Értesülések szerint a Nemzeti Bank a lebegtetés élet­be lépése óta eltelt két nap alatt 130 millió dollárt adott el a frank támogatására. Bonn — Willy Brandt nyugat, német kancellár a szociálde­mokrata parlamenti képviselők értekezletén ismét hitet tett az EGK-országok együttműkö­dése mellett. Ntlm tagadta vi­szont, hogy a frank lebegtetése következtében a gazdasági és pénzügyi unió megvalósítása óhatatlanul halasztást szenved. Kari Klasen, a Bundesbank el­nöke szerint a frank lebegteté­se ellenére fennmaradhat az öt, közös valutapolitikát foly­tató tagállam pénznemeinek „összehangolt lebegtetése“. Tokió — Kétnapos zárva tar­tás után szerdán kinyitották a tokiói valutapiacot és az első órákban lázas dollárfelvásárlás kezdődött. A közel-keleti háború efred- ményeként létrejött ener­giaválság csak egyik meg­nyilvánulása azoknak a gazda­sági problémáknak, amelyek­kel a legfejlettebb tőkés or­szágok iparának a jövőben szembe kell néznie. Az Egye­sült Államok, Japán és a Kö­zös Piac országainak nagy ka­pacitású Ipara azonban nem azonos mértékben függ a külső piacoktól. A szűk hazai nyersanyagbázis­sal rendelkező japán ipar pl. már évtizedekkel ezelőtt is nagymértékű nyersanyagim­portra szorult. A második vi­lágháborút követő ipari felllen- dülés és az energiafelhaszná­lásnak a kőolaj javára történt eltolódása azt eredményezte, hogy a hazai szénkészleteket és vízenergiát felhasználó ja­pán ipar az energiahordozók tekintetében egyre fokozottabb függőségbe került a külső for­rásoktól. A Japánban felhasz­nált kőolaj, földgáz, vasérc, bauxit és egyes színesfémek csaknem teljes egészében im­portból származnak. A Közös Piac országainak iparfefjlesztésében a kezdeti időszakban a hazai lehetősé­gekkel számoltak. Az ipar a hazai energiahordozókra és nyersanyagforrásokra települt. Csak a fejlődés magasabb fo­kán, az új iparágak megterem­tésével és a szénhidrogénekre történt áttéréssel jöttek létre azok a körülmények, amelyek az Európai Gazdasági Közösség iparát egyre növekvő mérték­ben tették függővé az import nyersanyagoktól. Az NSZK ha­zai forrásokból fedezi szén és kálisó szükségletét, de nagy- mennyiségű kőolaj, földgáz, cink, ólom és vasérc behozata­lára szorul. Nagy Britannia ha. zai termelésből biztosítja szén­NYUGATI NYERSANYAGGONOOK szükségletét, de a kőolajon kí­vül jelentős mennyiségben im­portál vasércet és színesféme­ket. A kapitalista országok leg­nagyobb nyersanyag felhaszná­lója az Egyesült Államok ipara. 1971-ben az USA használta fel a tőkés országokban termelt kőolaj 38 százalékát, a földgáz 73,89 százalékát, a vasérc 42,9 százalékát, az alumínium 47,4 százalékát, a réz 33 százalékát. A hazai természeti források év­tizedeken át kielégítették az UJ3A Iparának nyersanyagszük­ségletét, de napjainkban az Egyesült Államok egyre inkább nyersanyagszegény országgá válik. Míg 1947-ben az Egye­sült Államok fddezte a ka­pitalista országok ipari nyers­anyagszükségletének 40 száza­lékát, ez az arány 1971 ben már csak 20 százalék volt. A gazdaságosan kiaknázható ásvány készletek kimerülésére jellemző, hogy míg 1900 bán a kitermelt rézérc átlagos fém­tartalma még 4 százalék volt, ma már a 0,8 százaléknál ala­csonyabb réztartalmú érceket is kénytelenek feldolgozni. 1900-ban az USA még 15 száza­lékkal több ásványi eredetű nyersanyagot termelt, mint amennyi saját szükséglete volt. 1971-ben azonban már a fel­használt nyersanyagok 20 szá­zalékát külföldről importálták. Szakértők becslése szerint 1985-ben a belhozatal aránya eléri az 50 százalékot. Az Egye­sült Államok importjának egy­re jelentősebb hányadát az acélötvöző anyagok és egyes színesfém fajták alkotják. Győr. san növekszik a vasérc és a bauxit importja is. A világ legnagyobb nyers­anyag lelőhelyei a fejlődő or­szágokban találhatók. Az ón készletek 89,8 százaléka, a ko­balt 70 százaléka, a mangán 91 százaléka, a bauxit 65,2 szá­zaléka, a réz 60 százaléka és a vasérc 46,3 százaléka a fej­lődő országokban van. Hasonló arányokat mulat ezek kiterme, lése is. Tekintettel arra, hogy a közeli években az ipari nyers­anyagok külkereskedtllmi for­galmának gyors növekedésére számítanak, a kapitalista orszá­gok nyersanyagszükségletük túl­nyomó részét a „harmadik vi­lágból“ kénytelenek biztosíta­ni. A volt gyarmati országok gazdasági függetlenségük kiví­vása érdekében növelik az ás­ványi nyersanyagok kitermelé­sének és feldolgozásának ál­lami ellenőrzését. A fokozódó nyersanyaglmpnrt és az árak emelkedése a fejlődő országok gazdasági megerősödését, az ipa­rilag fejlett tőkés országok nyersanyagellátási problémái­nak növükedését eredményez­heti. (TERRA) ELMÉLYÜLŐ VÁLSÁG A francia kormány döntése a frank hathónapos lebegteté­séről Nyugat-Európában, el­sősorban a közös piaci orszá­gokban nagy felindulást kel­tett. A megfigyelők egyönte­tűen elismerik, hogy Párizs­nak ez a lépése újabb súlyos megrázkódtatásnak teszi ki a Közös Piac amúgy sem legszi­lárdabb helyzetét, sőt vannak, akik e gazdasági tömörülés közeli széthullását jósolják. A frank lebegtetésére vo­natkozó döntést, amely tulaj­donképpen a francia valutá­nak közvetett formában való leértékelésével egyenlő, pári­zsi kormánykörökben azzal in­dokolják, hogy ez a lépés a jelenlegi helyzetben elkerül­hetetlenné vált. Pillanatnyilag ugyanis, a kormány szerint a legfontosabb gazdasági fela­dat az export növelése, hogy az ország megfelelő deviza- készletekkel rendelkezhessen az importált olaj árának meg­fizetésére. Ehhez a lépéshez az utolsó lökést a közös pia­ci pénzügyminiszterek múlt heti római tanácskozása adta meg, amelyen a Német Szö­vetségi Köztársaság az olaj­kérdésben egyértelműen Wa­shington álláspontjával azono­sította magát. Ez nagy csaló­dást jelentett azoknak a fran­cia elképzeléseknek, hogy a Közös Piac egységes gazdasá­gi és pénzügyi politikát ala­kítson ki. Ezért a francia kor­mány úgy döntött, hogy fel­szabadítja a frank árfolyamát, és ily módon kiválik a valu­tájukat közösen lebegtető EGK-országok tömbjéből. Nyugat-Németországban szin­te pánikhangulatot keltett a párizsi döntés. Bonni körök­ben hangoztatják, hogy e lé­pés mind gazdaságilag, mind politikailag súlyos csapás a Közös Piac integrációs törek­véseire. Franciaország szemé­re vetik, hogy „cserben hagy­ta“ szövetségesét, annak el­lenére, hogy az NSZK három- milliárd dollár értékű szük­séghitelt ajánlott fel Francia- országnak, s olyan döntést ho­zott, amely csupán saját nem­zeti érdekeihez igazodik. A nyugati valutapiacon most úgy alakul a helyzet, amint az az Egyesült Államoknak megfelel. Ebben az új helyzet­ben pedig nemcsak a gazda­sági és pénzügyi unió megva­lósítása válik nehezebbé, ha­nem a Közös Piac mezőgazda- sági politikájának érvényesí­tése is. A francia fővárosban most azt-remélik, hogy a frankár­folyam esése segítséget nyújt a francia kivitelnek a kül­földi versenytársakkal szem­ben. Mivel olcsóbbak lesznek a francia kiviteli cikkek, megnőnek az exportlehetősé­gek, s ezáltal remélik a mun­kanélküliség csökkentését is elérni. A leértékelés azonban a belföldi piacon tovább nö­veli az inflációt, tovább csök­ken a bérek és a fizetések vásárlóereje — a behozott áruk drágulása következtében — és ezáltal még jobban ki­éleződik a szociális feszült­ség. A frank lebegtetésének azonban nemcsak igen bonyo­lult belső következményei le­hetnek, hanem igen súlyos külsők is. A Közös Piacon be­lül egyelőre teljesen kizárja a korábbi csúcsértekezleteken elhatározott program megva­lósítását. A francia intézkedés nyomán a többi tagállam vár­hatóan egyéni akciókkal igyekszik majd leküzdeni a válságot, s ebből természete­sen nem összehangolt politi­ka, hanem vetélkedés lesz. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ugyancsak Franciaország ál­lásfoglalása miatt a múlt hé­ten újabb válság robbant ki a kilencek mezőgazdasága, pontosabban a húsárak körül, amit még szintén meg kell ol­daniuk. Mindez arról tanús­kodik, hogy a tőkés világban a válság ahelyett, hogy eny­hülne, egyre tovább mélyül. PROTICS JOLÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom