Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-22 / 18. szám, kedd

A NOVERVÍ feladatok is teljesíthetűk Lengyel, csehszlovák és NDK-beli szakemberek dolgoznak a Né­met Demokratikus Köztársaság hagenwerdeni külszíni bányájá­ban egy óriási kotrógép szerelésén. (ČSTK — CAF felvétel) Új kikötőt építenek Bratislavában Bár a Rini. Sobota-i (rima­szombati) járás mezőgazdasági üzemei még nem készítették el gazdaságuk mérlegét, az már az előzetes számításokból is ki­tűnik, hogy sikeres esztendőt zártak. Mi erről a véleménye Vitárius Lajos mérnöknek, a járási mezőgazdasági igazgató­ság igazgatójának. — Az elmúlt gazdasági évben mezőgazdasági üzemeink újabb figyelemreméltó eredményeket értek el. A gabonaneműek, a burgonya, a vágómarha és a tojás felvásárlási tervét túlszár­nyaltuk, a cukorrépa és a tej eladási tervét pedig teljesítet­tük. Ugyancsak elértük a me­zőgazdasági állatállomány ter­vezett létszámát. Kevésbé örvendetes tény, hogy a vágósertések felvásárlá­si tervét nem tudtuk teljesíte­ni, s a gabonatermesztés ered­ményeivel sem lehetünk elé­gedettek. Az elért hektáiiioza- mok, főként a szemeskukorica esetében nem felelnek meg ter­melési feltételeinknek és a szükségleteknek. A gabonater­mesztés alacsony színvonala és lassú fejlődése nagy nehézsé­geket okoz, mivel képtelenek vagyunk az állattenyésztés nö­vekvő igényeit kielégíteni. Ez­által az egész fejlődés üteme is lelassul, s egyszersmind me­zőgazdasági üzemeink gazdasá­gi megszilárdulása is késleke­Á Hroboňovói (Alistáli) Efsz vezetősége körültekintő figyel­mességgel törődik a tagság munka- és életkörnyezetének javításával. Az üzemi étkezdén kívül a tagok mosodákkal, öl­tözőkkel is rendelkeznek, a szö­vetkezet 170 munkaruhát is vá­sárolt az állattenyésztési dol­gozóknak, melyek cseréjéről és tisztításáról tíznaponként gon­doskodnak. Beszélgetésünk alkalmával Hodosi Benő elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke azt is el­mondta, hogy a szociális gon­doskodás az egészségvédelem­re és a szervezett üdültetésre is kiterjed. Az elmúlt évben A szakosított állattenyésztési telepek a mezőgazdasági terme­lés igen jelentős bázisát és jö­vőjét képviselik — állapította meg legutóbbi ülésén az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizott­ságának plénuma. Kelet-Szlovákiában a szövet­kezetek közös tehénállományá­nak 1968-ban mindössze egy­ötöde volt műszakilag megfele­lő istállókban. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kerületben ezen a helyzeten csak nagyarányú épí­téssel, bővítéssel lehet változ­tatni. Ennek céljából elkészítet­ték a szarvasmarha-program rövid és hosszú távra szóló ter­vét, s azt az illetékes szervek megtárgyalták és jóváhagyták. A kerületi program alapján a járási szervek főbb vonalakban szintén megtervezték a járási teendőket. Az 1970—71-ben megkezdett építkezések java­részt már befejeződtek, egyes üzemeknél még a betelepítés folyik, másutt már rendelteté­sének megfelelően működik az új telep. A kelet-szlovákiai kerület Közös gazdaságaiban jelenleg .274 600 szarvasmarhát és lül 500 tehenet tartanak. A szarvasmar­ha állomány az elmúlt év alatt dik. Jó eredményeket értünk el azonban a vízszubályozási be­ruházások, a talajjavító munká­latok és a talaj mészellátása terén, ami a jövő szempontjá­ból biztató jelenség. — Milyen feladatok várnak a járás mezőgazdasági üzemeire az 1974-es esztendőben? — Az 1974-re szóló állami terv fölöttébb igényes. Egyebek között feladatul tűzi a tehén- állomány 1400 állattal és az anyasertés-áliomány 000 állat­tal történő növelését. Úgyszin­tén növekedtek teendőink a gabona, az étkezési hüvelyesek, a takarmányhüvelyesek, a bur­gonya, a len, a dohány, a zöld­ség, a vágóállatok és a tej ter­melése terén. Továbbra is kulcsproblémánk marad a gabonatermesztés gyors ütemű fejlesztése. Ezt a feladatot komplex módon kell megoldanunk, ami elsősorban a vetésterületek kibővítésében, a hektárhozamok növelésében és a gabonaalap hatékony kihasz­nálásában rejlik. A gabonaprob­léma megoldásának részét ké­pezi a terimés takarmányfélék termesztésének növekedése, me­lyek révén a szarvasmarháknál és a juhóknál csökkentjük a szemestakarmány-fogyasztást. Nagyon fontos feladatunk lesz a nagy befogadóképességű tehénistállók építésének befe­jezése, valamint a már említett 250 000 koronát fordítottak er­re a célra. Az utóbbi két évben több mint 300 szövetkezeti tag vett részt hazai és külföldi tár­sasutazáson, emellett évente 7—8 dolgozót küldenek külön­böző gyógyfürdőkbe. A vezető­ség a tagok gyermekeinek nyá­ri üdültetését is bebiztosítja, er­re a célra 1973-ban 20 000 ko­ronát fordítottak. A szociális gondoskodás ke­retében a nyugállományba vo­nult szövetkezeti tagokról sem feledkeznek meg. A tiszteletük­re rendezett összejöveteleken megajándékozzák őket, s a ve­zetők meghitt környezetben el­beszélgetnek a szövetkezet 60 700-al gyarapodott, ezen be­lül a tehenek száma 11 600 zal. A gazdaságokban összesen 30 szarvasmarha-telep építéséhez láttak hozzá. Több mint 15 000 szarvasmarhát helyeznek el majd ezeken a telepeken. Ez­zel a kerületben a közös szarvasmarhaállomány közel egy harmada került korszerű tartási viszonyok közé. A sertéstelepek száma kilenc. Ebből hármat építenek az ál­lami gazdaságok, a többi az efsz-ek kezelésében valósul meg, háromnál szövetkezeti tár­sulás révén. A tervek szerint ezek a telepek évente százezer­nél több hízót szállítanak a vágóhidaknak. A beruházás egyik jellemzője, hogy az építkezéseket általá­ban nem a tervezett időpontok­ban fejezték be. A tehenészeti telepeken átlagosan féléves volt a határidő elcsúszás, a sertéstelepeknél azonban a ter­veknek megfelelően folyik az építkezés. Az építkezési költsé­gek viszont nem egyformán ala­kultak a két állattenyésztési ágnál. A tehenészeti telepek­nél összesen ötödével lettek ma­gasabbak, mint ahogy a tervben vízszabályozási és talajjavítási munkálatok folytatása. Fokozott gondot kell fordíta­ni mezőgazdasági üzemeink személyi és gazdasági megszi­lárdítására, a befektetések ha­tékonyságára. 1974-ben egyet­len mezőgazdasági üzemünk mérlege se legyen negatív. Az előttünk álló gazdasági év tervfeladatainak teljesítéséhez egyébként jó feltételeink van­nak. Az elmúlt évekkel szem­ben jelentősen megjavul az üze­mek műszaki anyagi ellátottsá­ga. Új nagy teljesítményű gé­pek segítik majd dolgozóink munkáját. A vetőmaggal és mű­trágyával való ellátottság is megjavul. Természetesen az 1974-es eredmények is elsősorban az emberektől függenek, mind­azoktól, akik részt vesznek a termelésben és az irányításban. Meggyőződésem, hogy járásunk mezőgazdasági üzemeinek dol­gozói a szolgáltató vállalatok és az irányító szervek dolgo­zóival együtt a SZNF 30. év­fordulója és a mezőgazdaság szocializálásának 25. évforduló­ja jegyében minden erejüket latba vetik a tervezett felada­tok teljesítése érdekében, s ez­zel újabb jelentős lépést te­szünk a CSKP XIV. pártkong­resszusa határbzatainak teljesí­téséhez. HACSI ATTILA nyugdíjas tagjaival, érdeklőd­nek életük, problémáik iránt. A jelentősebb taggyűlésekre és az évzáró taggyűlésre is rend­szeresen meghívják őket. De a nyugdíjas tagok sem maradnak adósak, hetvenen-nyolcvanan bekapcsolódnak a csúcsmun­kákba, és a szőlőtermesztési munkákban is jelentős részt vállalnak. A szövetkezet veze­tősége méltányolja a nyugdíja­sok aktív hozzájárulását, s já­rulékuk mellé, valamint az el­végzett munkáért járó munka­béren kívül személyenként évi 600 koronát és tárgyi ajándéko­kat is kapnak. KRASCSENICS GÉZA szerepeltek. Kiugró eltérések azonban nem fordultak elő. Az üzemelési tapasztalatok során több helyen kiderült, hogy csupán azért ráfizetése­sek a szakosított telepek, mert nem készültek fel a takarmány­bázis biztosítására. Vásárolt takarmánnyal pedig az orszá­gos tapasztalatok szerint is csak igen magas fokú szerve­zettség mellett lehet jövedel- mezősőget biztosítani. A ked­vezőtlen gazdasági eredménye­ket sok esetben az alacsony termelési szint is előidézte. A tehénistállóknál például tavaly csak tíznél haladta meg az egy tehénre jutó tejtermelés a há­romezer litert, a többinél vi­szont a kerületi átlag alatt ma­radt. A sertéstelepeknél szin­tén elég nagy volt a malacel­hullás. Az eredményesen működő szakosított telepek viszont azt igazolták, hogy a fenti példák nem törvényszerű jelenségek. A korszerű állattartás mindenkép­pen a jövő útja, a gazdaságok­nak is az a feladatuk, hogy pontos elemzéssel feltárják a hibákat. Szinte mindenütt első­rendű szempont a kellő szín­vonalú takarmányozás biztosí­tása. Minden szövetkezetben megtárgyalják, hogy milyen se­gítséggel lehet gazdaságosabbá tenni a szakosított telepeket. Ez azért is fontos, mert már meglevő vagy befejezés előtt álló nagy értékű beruházások­ról van szó, amelyek haté­kony működtetése népgazdasági szempontból sem közömbös. A tehenészeti telepeknél a kettős hasznosítás helyett egyirányú szakosítással kell számolni. A kidolgozás alatt levő szabályo­zó rendszer az évi négyezer­ötezer literes tejtermelésnél fog eredményezni jó jövedelmező­séget, ezért a gazdaságoknak gondoskodniuk kell a betelepí­tés korszerűsítéséről, a megfe­lelő fajták kiválasztásáról. ILLÉS BERTALAN Világjelenség, hogy a fejlett ipari országok vasútjai túlter­heltek. Az áru- és utasszállítás­sal foglalkozó szakemberek fi­gyelme ezért a hajózható fo­lyók felé fordult, ezúton remél­ve a probléma megoldását. Itt ugyanis még sok, eddig kihasz­nálatlan lehetőség kínálkozik és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a leggazdaságo­sabb szállítási forma. Az arány lag olcsó vasúti szállítás négy­szer drágább a vízi úton törté­nő szállításnál, s az utóbbi években bevezetett tolómódsze- les hajózás (a remorker tolja a speciálisan eléakasztotl: uszá­lyokat) a duplájára emeli a hagyományos (vontató) mód­szer gazdaságosságát. Egy 1500 tonna teherbírású uszály 60—80 vagon áru befogadására és szál­lítására alkalmas. Igaz ugyan, hogy sebessége kisebb a vasúti kocsik sebességénél, de ez a hátrány elhanyagolható, mivel a szállított nyersanyagok és mezőgazdasági termények szál­lításánál fontosabb tényező az egyszerre és olcsón szállított nagy mennyiség. Ahhoz, hogy gazdaságos le­gyen a folyami hajózás, meg­felelő színvonalon levő és nagy­ságú kikötőkre van szükség. Sajnos ennek a követelménynek a bratislavai már régen nem felel meg. Még a múlt század­ban, 1897-ben kezdték meg a kiépítését. Nagyobb változtatá­sokat, átépítéseket csak a hú­szas évek végén és a harmin­cas évek elején hajtottak végre a kikötő területén. Az évi más- lélmilliós kapacitás az akkori igényeknek teljesen megfelelt. Azóta is történtek kisebb — nagyobb bővítések, de a kikötő jeleulegi nagysága ennek elle­nére is fékezi dunai hajózásunk fejlődését és kereskedelmi kap­csolatainkat Délkelet-Európa országaival, nem is beszélve az északi államok, Lengyelország •és az NDK Balkánra és Közel- Keletre irányuló egyre fokozó­dó tranzitforgalmáról. Minde­nekelőtt legnagyobb kereske­delmi partnerünkkel, a Szov­jetunióval kötött szerződések lebonyolításában van nagy szükségünk a Dunára. Ugyanis a mostani áruszállítás a két or­szág között túlhaladta az évi 20 millió tonnát. Ebből a meny- nyiségből a Dunán szállított anyagok és áruk mennyisége a hat százalékot sem éri el. Legnagyobb szárazföldi kikö­tőnkben, Čierna nad Tisou-ban (Tiszacsernyő) pedig állandó gondot okoz a nagy mennyisé­gű áru átrakása. Az itteni problémát külföldi segítséggel is csak részben sikerült meg­oldani, a Duna nyújtotta lehe­tőségek ezzel szemben kihasz­nálatlanok. A számítások sze­rint a Szovjetunió és hazánk közötti áruforgalom mintegy 25 százalékát lehetne lebonyo­lítani hajóúton, sokkal gazda­ságosabban. Ha pedig figyelem­be vesszük az előrejelzéseket, amelyek kereskedelmünk meg­kétszereződését Ígérik az elkö­vetkező tíz évben, akkor csak a dunai hajóflotta bővítéséről várhatunk megoldást. Az új, modern bratislavai ki­kötő kiépítését a jövőben meg­építendő, kontinensüket átsze­lő Rajna—Majna—Duna vízi út is megköveteli. 1981-re várható a nagy jelentőségű, a Fekete- teiigeri az Északi-tengerrel ösz- szekötő vízi út megvalósítása. Hajóink ezután bárhol láthatók lesznek a Duna torkolatától kezdve a hollandiai Rotterda­mig, ami jóval közelebb lesz hozzánk, mint a Duna-deltánál levő Sulina. Bécs és Bratislava tehát központi helyet foglal majd el e kontinenst átszelő vízi úton, ami nem kis gazdasági előny. Kormányunk döntése után vízügyi szakembereink ko­molyan hozzáláttak a bratisla­vai új kikötő terveinek kivite­lezéséhez, amit nem kis előké­szítő munkálatok előztek meg. A Pálenisko városrészben tíz évre tervezik az űj kikötő meg­építését. A Dopravoprojekt n. v. tervei alapján az első épí­tési szakaszban a kikötő kapa­citását évi 4,25 millió tonnára növelik. Az építés második sza­kasza után ez a szám 8 mil­lió tonnára emelkedik. Az új kikötőt a legmodernebb techni­kai felszerelésekkel látják el, a legfontosabb portáldarukon és szállítószalagokon kívül mo­dern hütőraktárak, számítóköz­pont, csőposta, ipari televíziós lendszer stb. szerepel a ter­vekben. A világviszonylatban egyre jobban kihasznált konté­nerszállítással számolva speciá­lis átrakó berendezésekkel sze­relik fel az új kikötőt. Mindezt annak érdekében, hogy a for­galom gyors, folyamatos le­gyen, mert az a gazdaságos, ha a hajók minél kevesebbet időz­nek a kikötőkben. Az új kikötőben vámmentes zóna kialakításával is számol­nak, ami szintén nagyban hoz­zájárul majd a gyors és zök­kenőmentes áruforgalomhoz. A vízi személyszállítással nincsenek problémák. A ma­gyar építővállalatok által ki­épített személyhajó kikötő elő­reláthatólag a századfordulóig megfelel a követelményeknek. Ha mégsem így lenne, akkor itt minden nehézség nélkül sor kerülhet bővítésekre, moderni­zálásra. A személyforgalomban talán csak a hajók számának gyarapítása válik majd szüksé­gessé. Új és nagyszerű távlatok nyílnak majd az új kikötő meg­építésével és a közös, magyar— csehszlovák dunaszakasz átala­kításával, kitisztításával a gaz­daságosabb áruszállítás előtt. Jobban fokozódhat a KGST ko­operáció, és közvetlen, hatéko­nyabb kapcsolatok jöhetnek létre Európa más gazdaságilag fejlett országaival is. A virág­zó kereskedelem pedig hozzá­járul Európa népeinek barátsá­gához, ami talán a legfonto­sabb, legkívánatosabb célja a Duna menti népeknek. SZTROPKAY A. AZ ÖREGEKRŐL IS GONDOSKODNAK A fejlődés útja az állattenyésztésben Új petrokémiai üzemegységet építenek a neratovicei Spoľana n. v. területén. (Felvétel: B. Krejči — ČSTKJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom