Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-21 / 17. szám, hétfő
A leningrádi re itély Nemregiben Leningrádban rendezték meg a junior jégko- rorigozók kísérleti világbajnokságát, amely a csehszlovák színek képviselői számára kudarccal végződött, hiszen csapatunk a hattagú mezőny utolsó helyét foglalta el. A csehszlovák csapat legnagyobb gyengéi közé a kapuralö- vés tartozott. Különösen a távoli lövéseket hiányolták a szakaszvezetők, az edzők. Csatáraink rengeteg helyzetet hoztak össze, de nem tudták áttörni az ellenfelek jól működő védelmét és a Leningrádban kivételesen jól szereplő kapusok is megoldhatatlan feladat elé állították őket. Ami különösen meglepő, a csehszlovák csapat védöjátékában is rengeteg volt a kifogásolni való. Azokon a mérkőzéseken, amelyeken számunkra kedvezőtlenül alakult az eredmény, a f.'úk megfeledkeztek a kapott intelmekről és feladatokról, meggondolás nélkül mindannyian támadni akartak, s ezzel szabad teret engedtek kapunk felé az ellenfelek csatárainak. Egyesek, főleg a védők hibájáért az egész csapatnak lakolnia kellett. Ugyancsak meglepő az a megállapítás, hogy a kapusok sem bizonyultak a csehszlovák csapat erősségének. A csehszlovák junior válogatottban 15 olyan játékos szerepelt, aki már a ligacsapatok mezét is magára öltötte, de csak kilenc kapott gyakrabban helyet anyaegyletóben. Ezek a jég- korongozók klubjaikban taktikai feladatok megoldására kerülnek bevetésre, s ezt a feladatot akarták a válogatottban is megoldani. Ezért mutatkoztak azután törvényszerűen a kap kodó, végrehajtás következményei. Az ötlet terén is sokkal maradt adós a csehszlovák együttes. A kísérleti világbajnokság utolsó helye olyan sikertelenség, amilyenre a csehszlovák jégkorongsport figyelői régóta nem emlékeznek, de nem vonatkoztatható az egyetemes csehszlovák jégkorongsportra. Emlékezzünk csak arra, hogy 18 éves játékosaink a Nitrán sorra került jun'or világbajnokságon aranyérmet szereztek és a Leningrádban szerepelt 20 évesek csapata előzőleg a svájci portyán dicséretesen helyt állt. Az ifjúsági jégkorongozókkal eddig nem folyt rendszeres munka, csupán 1973-ban állt be javulás ezen a téren, s ennek meg kellett mutatkoznia a világbajnokságon. Feltétlenül javítani kell az egyesületek és a válogatott csapatok együttműködését, egységesíteni az ifjúsági jégkorongozók felkészítését és edzésmódszerüket modern'zálni kell. Ez idén májusban ellenőrző összpontosításon találkoznak 18, 19 és 20 esztendős játékosaink és az ellenőrzés alapján tesztelik őket. Ennek megfelelően dolgozzák ki edzési terveiket. FIATALNAK MARADNI A Skotnicke testvérek évről évre fejlődnek, s ma már nemcsak európai, hanem világviszonylatban is a legjobbak közé tartoznak. Megvalósításra váró tervek Álteilános érvű állítás, hogy •a tornázó, sportoló, testét edző nő fiatal marad. A košicei nők különösen sokat adnak magukra, törődnek az egészségükkel. A Lokomotíva alapfokú testnevelő szervezete a tornázni vágyé nőknek lehetőséget biztosít. A Kovács utcában levő tornatereimnek Stofčí'ková Mária a vezetője. ★ Mi volt a célja, amikor ezt a test név etlési és gyógytornász gyakorlatot útjára indították? — Ez a lehetőség már régóta kínálkozik a tornázni vágyóknak. Vain, aki egészen gyermek korától jár ide. Akad közöttük olyan is, aki kilencévesen kezdte, s ma 56 éves fejjel még mindig folytatja. Nem célunk versenyzőket nevelni, hanem felüdülést, szórakozási lehetőséget kívánunk nyújtani az asszonyoknak és a lányoknak. Elsősorban azoknak, akik a munkahelyükön egész nap állnak, vagy egyoldalú fizikai megterhelést kapnak, vagy pedig semmiféle jelentősebb fizikai terhelésük nincs. ★ Ezek szerint a résztvevők összetétele sokrétű? — Igen. A résztvevők nagy része sportoló volt, de akadnak, akik az iskola elvégzése után tovább nem sportoltak, így az egyéni foglalkozás került előtérbe. Igény szerint szerepelnek a közös bemelegítő után a gyakorlatok. ★ Milyen az érdeklődés? — Évente százra tehető a jelentkezők száma. Közülük mintegy húszán minden alkalommal részt vesznek a foglalkozáson. Mivel a tornateremben a legfontosabb szerek (svéd szekrény, szőnyeg, gerenda, bordásfal, ló, gyűrű s a különféle labdajátékokra való lehetőségek) rendelkezésre állnak, a foglalkozás szinte tetszés szerinti lehet. ZOLCZER JÁNOS Hazahívják, aki számit „Ha ütőképes csapattal akarunk részt venni a nyugatnémet országi v ii ág baj no ks á gon, akkor szerepeltetnünk kell külföldre szerződött játékosainkat“ — jelentette ki Roberto Porta, az uruguayi válogatott új szakvezetője. Roberto Porta a szövetség elnökével, Fermin Sorhuetával a közeljövőben Brazíliába utaznak, s igyekeznek megsze rezni a VB előkészületeire a hátvédjátékos Pablo Forlant, a csatár Pedro Rochát, valamint az 1966-os világbajnoki kapusukat, Ladislao Mazurkiewi- czet. Argentínában is vannak uruguayi játékosok, közülük a védőjátékos Elbiio Pavonira számit különösképjoen Roberto Porta, akii kemény kézzel látott hozzá az utóbbi időben erősen szétzilált sorok rendezéséhez. 60 000 néző az ökoivtvó VB-n Kuba egy év leforgása alatt három világbajnokságot rendez. A súlyemelő VB nagy sikerrel zajlott le. Ugyancsak általános népszerűségnek örvendett Kuba legkedveltebb sportja a baseball-világbaj- noksága, ez év nyárutóján pedig a viliág legjobb amatőr ökölvívói adnak egymásnak találkát a Karib-tengeri sziget- országban. Jorge Garda Bangó ikubaii sportminiszter annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a rendezők a súlyemelő világbajnokság során sok értékes tapasztalatot szereztek, s azokat hasznosíthatják a következő rendezvényeken is. Kuba apraja-nagy ja nagy sportsii kérnék tartja, hogy az ország megkapta, méghozzá nagy versengésben az okőlvívó-VB rendezésének jogát. A „pelota“, vagyis a baseball ulián Kubában az ökölvívás a legnépszerűbb sport. A mintegy 15 ezer nézőt befogadó sportlétesítmény, a Ciudad Deportivo, a súlyemelő viliágba jnokság során szűknek bizonyult, és éppen azért máris azon gondolkodnak, hogy az ökölvívó-világbajnokságát a 60 ezer nézőt befogadó laitin- amer lkali stadionban bonyolítják le. A falvakon általában gazdag hagyománya van a labdarúgásnak. Akadnak azonban közsé-. gek, főleg kisközségek, ahol a falu lakosai hosszú évekig nem dicsekedhettek futbalcsapattal, amely esetleg ráadásul még jó eredményekkel is gazdagította volna a község hírnevét. És bizony sok esetben az élcelődés tárgyát is képezték ezek a falvak, mert ugyebár mit ér egy falu futballcsapat, jó futballcsapéit nélkül. Van valami a dologban. A falu embere is örül labdarúgóinak, szurkol nekik, lelkesedik értük; örül, ha győznek, szo- morkodik, ha veszítenek. így van ez már vidéken is. Az emberek ugyanis aszerint is rangsorolják a falvakat, hogy hol milyen jóképességű csapat van, milyen tehetséges focisták kergetik a bőrt a faluban, mit tudnak nyújtani a pályán, hogyan „verik tönkre“ az „ősi ellenséget“, a szomszéd falu legényeit. Ahol pedig egyáltalán nincs csapat, arra csak legyintenek a szomszédok: „Ezek még focizni sem tanultak meg ...“ Ez pedig ugyebár sértésnek számít. Mit tehet ilyenkor a „szenvedő“ falu embere? Legjobb, ha lenyeli a gúnyolódást és hallgat, mert visszavágni nem lehet. Nincs tromf. A mintegy 1500 lakosú Hódoson (Vybrany) is sokáig hallgattak, mert nem volt „adu“ a visszavágásra. De hát azért ember az ember, hogy ne elégedjék meg azal, ami van, hanem keresse, kutassa a többletet, a jobbat, a szebbet. A sportéletben, a vidéki sportéletben is. Tíz évvel ezelőtt Hodoson is összedugták fejüket a futballszerető emberek. Miért ne lehetne a falunak labdarúgócsapata? Miért járnak a hodosiak A Družstevník Tekovské Lu- žany (Nagysalló) labdarúgó- csapata nagy hagyományokkal rendelkezik. Több mint harminc éven át jó játékáról híres volt messze földön. A legtöbb esetben a kerületi bajnokság résztvevője volt. Három éve ez a csapat búcsút mondott a kerületi I/B osztálynak, amelyben a levicei (lévai), komáméi (komáromi) és Nové Zámky-i (érsekújvári) járás legjobb csapatai kezdenek a bajnoki pontokért, s azóta sem sikerült feljutnia i a legjobbak közó. Az ifjúsági csapat követte a felnőttek példáját, s most ugyancsak a járási II/A osztályban küzd a bajnoki pontokért, A vezetőség, s egyben a hnb nagyon sokat tett az utébbi (időben a helyi labdarúgás fellendítése érdekében. Több tehetséges játékost igazoltak át az ifjúsági csapatból. Horváth József tanító a diákcsapattal foglalkozik és védencei a járási bajnokságban szerepelnek. Ez más csapatokba „profiskodni“? Nálunk nem játszhatnának? Ilyen és hasonló kérdésekre kereste a választ az a néhány lelkes sportember, akik elhatározták: Hodoson megalakítják a labdarúgó-egyesületet és a csapatot benevezik a járási bajnokság legalacsonyabb osztályába, a negyedik osztályba. 1963-ban aztán napvilágot látott az újszülött. Persze olyan önkéntes sportvezetők nélkül, mint például Simon Gyula bácsi és a többiek, a szövetkezet és a hnb közreműködése nélkül aligha hozzák létre az egyesületet. Tíz év. Rövid idő. A hodosi futballcsapat azonban ezalatt a rövid idő alatt hosszú utat tett meg, a legalacsonyabb osztályból felkerült a járási bajnokság II. osztályába, ami egy ilyen kis falu esetében nagy dolognak számít. Hogyan történt mindez? Az elmélet világos: fáradságot nem ismerő lelkes sportvezetőkre, focizni akaró fiatalokra és kevésbé fiatalokra, a szövetkezetre és a falusi szervek támogatására van szükség. Az elmélet tehát egyszerű. A kivitelezés valamivel bonyolultabb, de távolról sem olyan lehetetlen, amint azt néhány községben elsírják a kezdeti nehézségektől visszariadó, úgynevezett sportvezetők. Lelkesedéssel, összefogással csaknem minden megoldható és Hodoson meg is oldották a problémákat. Hodos futballistái jelenleg a járási bajnokság II. osztályában szerepelnek, az őszi idény után a negyedik helyen állnak. Tavaly őta Sidő Ferenc, a volt labdarúgó irányítja a csapatot. Fiatalember, kiváló szaktudással. Nemsokára megszerzi az I. osztályú edzői képesítést. És ez az egyik biztosítéka anlesz az egyetlen helyes és járható út a nagy sál lói labdarúgás számára, nem pedig a kési játékosok átigazolása más egyesületektől. A szurkolók türelmetlenek, padiig a csapat jól játszik, a megtisztelő második helyet foglalja el Plástovce (Palást) csapata mögött. Igaz, három pontot kellene ledolgoznia, s ez nem látszik könnyű feladatnak. Szabó Sándor edző, a szövetkezet zootechnikusa ingyen vállalta a labdarúgócsapat edzéseinek vezetését. Hetente kétszeri edzésre kerül sor. A labdarúgók a szövetkezet autóbuszán járnak minden mérkőzésre. Felszerelésről a szövetkezet gondoskodik. Tavaly szép lelátót építetteik, de még további fejlesztési lehetőség is van a „Z“-akció keretében. A . tavaszi idényre a felkészülést január 3-án tornateremben kezdte meg a Družstevník Tekovské Lužany csapata. VERESS VILMOS nak, hogy a csapat rövid időn belül megpályázhatja a feljebb- jutást. A többi feltétel is adva van, mert a szövetkezet és a hnb a labdarúgók „mögött áll“. Igaz, a sportvezetők tiltakoznak, ha megemlítik előttük a feljebbjutás gondolatát. Nem olyan „nagyravágyók“ ők, hogy az I. B osztályban, a járások közötti bajnokságban hirdessék: „Nézzétek emberek, tíz évvel ezelőtt még csapat sem volt Hodoson, most pedig már az I/B osztályban játszunk ...“ Nem. Hodoson, akárcsak az ország más kisközségeiben szerények az emberek. Szerények, mert elsősorban dolgozni, cselekedni szeretnek, nem a nagy szavak emberei, hanem inkább a tetteké. Most is azt hangoztatják: nem érett még meg a csapat az I/B osztályban való szereplésre. Lehet, hogy igazuk van. Ha egyszer azonban azt látják majd, hogy van fantázia a csapatban, akkor valószínűleg maradéktalanul biztosítanak minden feltételt a sikeres szereplés érdekében. És a labdarúgókban van fantázia. Ezt az edzőjük mondja, aki ért a focihoz és akinek munkájával elégedettek a sportvezetők és a falu szurkolói. A végkövetkeztetés világos: Hodoson ugyan nincs nagy múltja a futballnaft\ de jövője annál ígéretesebb. Mert Hodoson csaknem tökéletesek a föltételek. Már amennyire egy faluban tökéletesek lehetnek, fis mindezt az emberek, a lelkes, szorgalmas, erős akaratú emberek teremtették meg. Álljon itt a nevük, akik jelenleg ott szorgoskodnak a csapat körül: Orbán Péter, Kovács Sándor. Piver Dezső, Kázmér Sándor, Kmety Mihály, Varga Tibor és Strbka Lajos. (T.V.) A csehszlovák női sífutók közűi kétségtelenül Paula Bianka Paulu kezdte a legsikeresebben az idényt. Az NDK-beli Klingenthal- ban két versenyszámban hagyta maga mögött a díszes mezőnyt. Mit ér egy falu futballcsapat nélkül...
