Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-21 / 17. szám, hétfő
Világ proletárjai f egyesüljetek! Szlovákia; kommunista partja központi bizottságának napilapja 1974. január 21. HÉTFŐ BRATISLAVA 0 XXVII. ÉVFOLYAM 17. szára Ára 50 fillér A prágai Lenin Múzeum A Prágai Lenin Múzeum minden évben több meglepetést tartogat látugatói számára. Az idén azonban — a Szlovák Nemzeti Felkelés, a prágai felkelés s hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 30., jubi- láris évfordulója évében — különösen kitesz magáért. Dolgozói nagy szeretettel és körültekintéssel készültek fel Lenin halálának fél évszázados évfordulójára. A kiállítás sikeréhez — mely ina nyílik meg — a Moszkvai Lenin Múzeum N. N. Zsukov nemzeti művész alkotásaival járult hozzá. A megszokott fényképeken kívül tehát ezúttal Lenin életének főbb mozzanataival és a művész képzelőtehetségével — külön- legességszámba menő száz grafikai alkotásán keresztül — ismerkedhetünk meg. A múzeum dolgozói a Csehszlovák Nőbiznttsággal együtt februárban N. Krup- szkaja születése 105. évfordulójának alkalmából „Lenin ul- dalán“ címmel további kiállításra készülnek. Ezzel azonban még nem érnek véget a múzeum rendezvényei. Dolgozói a Kommunista Internacionále megalakulásának 55. évfordulójáról „Lenin és a nemzetközi munkásmozgalom“ címen ez év márciusában emlékeznek meg. A további rendezvényt Lenin születésének évfordulója alkalmából rendezik. A lelkesedés is sokban hozzájárul a Lenin Múzeum rendkívüli népszerűségéhez,-kmÜjobb tárgyalások a 101 es kilométeiikőnél Fontos lépés a békéhez vezető úton Közzétették az egyiptomi—izraeli megállapodás szövegét 0 Szadat elnök és Kissinger külügyminiszter tárgyalásai az arab országokban 0 A moszkvai Pravda óva int az elbizakodottságtól Kairó — Tel Aviv — A szuezi fronton szembenálló egyiptomi és izraeli fegyveres erők szétválasztásáról kötött egyezmény értelmében tegnap délelőtt a 101 es kilométerkőnél ismét megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások az egyiptomi és izraeli hadsereg vezetői között, hogy megvizsgálják a pénteken aláírt megállapodás rendelkezéseinek végrehajtását. A tárgyalások valószínűleg négyöt napig is eltarthatnak. A megállapodás világszerte bizonyos megnyugvást keltett. Az Arab Szocialista Unió Központi Bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben megmagyarázza a megállapodás lényegét. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a megállapodás lehetőséget nyújt az Izrael által megszállt arab területek végleges felszabadítására. Ugyanakkor megemlíti, hogy Egyiptom erőfeszítéseket tesz a szíriai —izraeli fronton szembenálló csapatok szétválasztó Sára is. Időközben a MENA hírügynökség közzé tetto u csapatok szétválasztásáról aláírt egyiptomi—izraeli egyezmény szövegét. Az egyezmény hangsúlyozza, hogy Egyiptom és Izrael L enin ötven éve halott. Tanítása közben bejárta és meghódította a világ nagyobbik felét. A leninizmus a nemzetközi kommunista munkásmozgalom és a szocialista világközösség alapja, a párt és a szocialista építés általános érvényű eszmei-politikai kiindulópontja, útmutatója. Lenin neve jelképe lett a Nagy Október győzelmének, azoknak az igen nagy forradalmi tetteknek, amelyek gyökeresen megváltoztatták a világ arculatát, s az emberiséget a szocializmus és a kommunizmus felé fordították. A leninizmus zászlaja alatt a forradalmi mozgalom a legtöbb országban új szintre emelkedett, kommunista pártok alakultak és erősödtek meg, a nemzetközi kommunista mozgalom a jelenkor valóban világot átfogó, legbefolyásosabb politikai erejévé változott. A világszocializmus, a munkás és nemzeti felszabadító mozgalom egész tapasztalata igazolta a marxi—lenini tanítás nemzetközi jelentőségét. Ám a burzsoázia propagandistái és a szolgálatukba szegődött revizionisták és jobboldali opportunisták ezzel mit sem törődnek. Egyedül a saját maguk kigondolta modellt tartják jónak, korszerűnek és azt hangoztatják, hogy „a leninizmus orosz és elavult jelenség“. A leninizmus hordozója valóban Oroszország. E tényt azonban nem az határozza meg, hogy itt született Lenin, hanem elsősorban és sokkal inkább az, hogy a múlt század végén és a huszadik század elején a polgári demokratikus forradalom küszöbéhez ért Oroszország viszonyai tették lehetővé leginkább a marxizmus gyakorlati alkalmazását, alkotó módon történő továbbfejlesztését, és az imperializmus kora marxizmusának: a leninizmusnak a megteremtését. A leninizmus ellenfelei a válságos években nálunk is azt követelték, hogy szűnjék meg a leninizmusnak Marxot értelmező „monopolizmusa“. Figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a leninizmus nem a marxizmus monopolizálása, hanem Marx tanításának következetes, egyedüli helyes értelmezése. Akadnak olyan „marxisták“ is, akik elhatárolják magukat Lenin tanításától és megpróbálják a leniniz- must szembeállítani a „korszerűsített marxizmussal“. A burzsoázia teoretikusai például miután kudarcot vallottak a marxizmus elleni frontális támadásokkal, az agyonhallgatásra vagy a tagadásra tett kísérletekkel, ma azzal próbálkoznak, hogy a marxizmust mint „a nyugati világ termékét“ megpróbálják kisajátítani, és a saját elképzelésüknek megfelelően értelmez ni. Ám ezek az okoskodók bármennyire is ügyeskednek és bármennyire csűrik csavarják a szavakat, előbb-utóbb mindenütt leleplezik magukat, és világossá válik hamis elméletük, a marxizmus—leninizmus- sal szembeni ellenséges magatartásuk. A lényeg az, hogy antileninista marxizmus nincs. Vannak marxista köntösbe bújt an- tileninisták, ezeknek a „marxizmusa“ azonban nem marxizmus, hanem csak ilyen vagy olyan antikommunizmus. Lenin él Előfordul, hogy marxistának—lemnistá- nak nyilvánítják magukat olyanok is, akik elfogadják ugyan az imperializmusról szóló lenini elmélet sok kétségbevonhatatlan megállapítását, „túlhaladotténak tekintik viszont a marxizmus—leninizmus alapelveit a proletárdiktatúráról, a szocialista államról és a munkásosztály vezető szerepéről. Az ideológiai fellazítás időszakában — főleg 1968-ban — nálunk például az utóbbi kérdésről folyt a legtöbb vita. Találkozni olyan „marxistákkal“ és „leni- nistűkkal“ is, akik a két világrendszer békés egymás mellett élésének lenini elvét az ellentétes ideológiák „békés egymás mellett élésének“ igazolására, az ideológiai osztályharc feladására, a burzsoá ideológiák előtti kapitulációra próbálják felhasználni. (Az 1968-as és az 1969 es év első fele erre is számos példát szolgáltatott a mi társadalmi gyakorlatunkban is). Márpedig, aki Lenin eszméit antileninista nézetekkel keveri, az nem a fejlődés támogatója, nem marxista, nem leninista, nem internacionalista. Óriásit tévednek azok is, akik a marxista—leninista tanítást a tudományos-műszaki foiradalom követelményeivel nem számoló, a nemzeti sajátosságokat figyelmen kívül hagyó „merev és lezárt“ eszme- rendszernek tekintik. Lenin meggyőzően hirdette, hogy „Mi egyáltalán nem tekint* jiik úgy Marx elméletét, mint olyasmit, ami befejezett és érintetlen, sőt meggyőződésünk, hogy ez az elmélet csak a sarkköveit rakta le annak a tudománynak, amelyet a szocialistáknak tovább kell fejleszteniük minden irányban, ha nem akarnék lemaradni az élettől“. A leninizmus nemcsak nem tagadja a különféle országok sajátos fejlődését, a szocialista demokrácia és a proletárdiktatúra sajátosságait, hanem megköveteli a sajátosságok figyelembe vételét. Nem igényli és nem is teszi viszont lehetővé az olyan „sajátosságok“ érvényesítését, amilyet nálunk egyesek 1968-ban akartak, és amely során a kommunistákat, a marxistákat—leninis tákat igyekeztek elűzni a hatalomból, és a ténylegesen progresszív erők nélkül próbáltak „szocializmust“ építeni. Kontinensünkön ma már mintegy 90 kommunista párt működik. Mozgalmunk a világfejlődés hatalmas tényezőjévé vált. Mindez rendkívül megnövelte egyrészt a nemzeti, másrészt a nemzetközi vonatkozású feladatainkat. Ma már nemcsak az élet által előírt követelmény, hanem egyre felelősségteljesebb és nagyon fontos kötelesség is, hogy minden valóban marxista—leninista párt — és egyénileg minden kommunista — elmeleti és gyakorlati tevékenységében egyaránt helyesen kapcsolja össze a nemzetközi és a nemzeti érdeket, illetve a nemzetközi és a nemzeti ügy érdekében végzett munkál. Ezen a területen sem lehet egyiket a másikkal szembeállítani. Aki lebecsüli, elhanyagolja a nemzeti mozzanatot, gépiesen alkalmazza a tételeket, elkerülhetetlen elszakad az élettől, elveszti a tömegek bizalmát. A proletár nemzetköziség és a szocialista liazafiság feltételezi és kiegészíti egymást. Ellenkező esetben kozmopolitiz- mussal vagy nacionalizmussal állunk szemben. A lenihizmus elveti a gondolkodás sematizmusát, renyheségét és konzervativizmusát. Követelménye: az alapelvek világossága, a szabatosság, az elméleti következetesség, a problémák bátor feltárása és megoldása, az osztályérdekek állandó védelme. Erejének* életképességének és korszerűségének az 'a forrása, hogy az igazságra épül, hogy képes választ adni az élet, a társadalmi gyakorlat és a modern tudomány kérdéseire, hogy lépést tart a fejlődéssel. A leninizmus élő, időszerű tanítás ma, és élő, időszerű tanítás lesz még sokáig a jövőben. BALÁZS BÉLA szigorúan tiszteletben tartja a fegyverszünetet: a szárazföldön, a tengeren és a légtérben — ahogy azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa is javasolta. Az egyiptomi és izraeli csapatokat szétválasztják és a köztük felállítandó mintegy 30 km-es szélességű sávot ENSZ-erők szállják meg és tartják felügyeletük alatt. A szétválasztás részleteit Egyiptom és Izrael katonai szakértői vitatják meg. A hadseregek szétválasztására e tanácskozások befejezése után 48 óra leforgása után kerül sor és 40 napon belül kell lebonyolítani. Az egyezmény végül hangsúlyozza, hogy sem Egyiptom, sem Izrael nem tekinti a most aláírt egyezményt végleges béke szerződésnek. Ez csak az első lépés a végleges és igazságos rendezéshez, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 338-as határozata és a genfi közel-keleti béke konferencia határozatainak értelmében. Az egyezmény aláírásával kapcsolatban az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatot tett közzé és pozitív eseménynek könyveli el a megállapodást. Szintén azt hangsúlyozza, hogy ez fontos (Folytatás a 2. oldalon) THIEU elnöK megerősítette hatalmát Saigon — A saigoni nemzet- gyűlés viharos szavazással több mint kétharmados többséggel módosította az alkotmánytörvényt, amely lényegesen megerősíti a saigoni diktátor-elnök, Thieu hatalmát. Az új alkotmánytörvény módot nyújt Thieunak arra, hogy a harmadik választási időszakban is megtartsa elnöki tisztségét, sőt feljogosítja arra, hogy kinevezze a tartományi közigazgatási hivatalok vezetőit és beavatkozzék az igazságügybe is. A szavazás előtt 55 ellenzéki szenátor nyilatkozatot tett közzé, amelyben megállapítja, hogy az új alkotmánytörvény a demokrácia megcsúfolását, a korrupció és a diktatúra további elterjedését vonja maga után. Hanoiban közlemény jelent meg arról, hogy a saigoni rendszer parancsot adott egységeinek a hazafiak által ellenőrzött területek visszaszerzésére. A hanoi közlemény elmondja, hogy a Thieu-hadsereg harmadik és negyedik alakulatának vezetői nyíltan kijelentik, rövidesen támadást intéznek a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány által ellenőrzött területek visszaszerzésére. Ez a tény világosan bizonyítja azt a korábban hangoztatott saigoni elhatározást, hogy a párizsi vietnami békeegyezményeket figyelmen kívül hagyva továbbra is folytatódik a saigoni csapatok területszerző háborúja. Az indokínai félsziget másik országából, Kambodzsából érkező jelentések szerint a hazafiak folytatják sikeres támadásaikat a Lón Nol-rendszer csapatainak állásai ellen.
