Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-21 / 17. szám, hétfő

Világ proletárjai f egyesüljetek! Szlovákia; kommunista partja központi bizottságának napilapja 1974. január 21. HÉTFŐ BRATISLAVA 0 XXVII. ÉVFOLYAM 17. szára Ára 50 fillér A prágai Lenin Múzeum A Prágai Lenin Múzeum minden évben több meglepe­tést tartogat látugatói számá­ra. Az idén azonban — a Szlovák Nemzeti Felkelés, a prágai felkelés s hazánknak a szovjet hadsereg által tör­tént felszabadítása 30., jubi- láris évfordulója évében — kü­lönösen kitesz magáért. Dol­gozói nagy szeretettel és kö­rültekintéssel készültek fel Lenin halálának fél évszá­zados évfordulójára. A kiál­lítás sikeréhez — mely ina nyílik meg — a Moszkvai Le­nin Múzeum N. N. Zsukov nemzeti művész alkotásaival járult hozzá. A megszokott fényképeken kívül tehát ez­úttal Lenin életének főbb mozzanataival és a művész képzelőtehetségével — külön- legességszámba menő száz grafikai alkotásán keresztül — ismerkedhetünk meg. A múzeum dolgozói a Csehszlovák Nőbiznttsággal együtt februárban N. Krup- szkaja születése 105. évfordu­lójának alkalmából „Lenin ul- dalán“ címmel további kiállí­tásra készülnek. Ezzel azon­ban még nem érnek véget a múzeum rendezvényei. Dolgo­zói a Kommunista Internacio­nále megalakulásának 55. év­fordulójáról „Lenin és a nem­zetközi munkásmozgalom“ cí­men ez év márciusában em­lékeznek meg. A további ren­dezvényt Lenin születésének évfordulója alkalmából rende­zik. A lelkesedés is sokban hoz­zájárul a Lenin Múzeum rend­kívüli népszerűségéhez,-km­Üjobb tárgyalások a 101 es kilométeiikőnél Fontos lépés a békéhez vezető úton Közzétették az egyiptomi—izraeli megállapodás szövegét 0 Szadat elnök és Kissinger külügyminiszter tárgya­lásai az arab országokban 0 A moszkvai Pravda óva int az elbizakodottságtól Kairó — Tel Aviv — A szue­zi fronton szembenálló egyipto­mi és izraeli fegyveres erők szétválasztásáról kötött egyez­mény értelmében tegnap dél­előtt a 101 es kilométerkőnél ismét megkezdődtek a kétolda­lú tárgyalások az egyiptomi és izraeli hadsereg vezetői között, hogy megvizsgálják a pénteken aláírt megállapodás rendelke­zéseinek végrehajtását. A tár­gyalások valószínűleg négyöt napig is eltarthatnak. A megállapodás világszerte bizonyos megnyugvást keltett. Az Arab Szocialista Unió Köz­ponti Bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben megma­gyarázza a megállapodás lé­nyegét. A nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy a megállapodás lehetőséget nyújt az Izrael ál­tal megszállt arab területek végleges felszabadítására. Ugyanakkor megemlíti, hogy Egyiptom erőfeszítéseket tesz a szíriai —izraeli fronton szem­benálló csapatok szétválasztó Sára is. Időközben a MENA hírügy­nökség közzé tetto u csapatok szétválasztásáról aláírt egyipto­mi—izraeli egyezmény szöve­gét. Az egyezmény hangsúlyoz­za, hogy Egyiptom és Izrael L enin ötven éve halott. Tanítása köz­ben bejárta és meghódította a vi­lág nagyobbik felét. A leninizmus a nemzetközi kommunista munkásmozga­lom és a szocialista világközösség alapja, a párt és a szocialista építés általános ér­vényű eszmei-politikai kiindulópontja, út­mutatója. Lenin neve jelképe lett a Nagy Október győzelmének, azoknak az igen nagy forradalmi tetteknek, amelyek gyö­keresen megváltoztatták a világ arculatát, s az emberiséget a szocializmus és a kom­munizmus felé fordították. A leninizmus zászlaja alatt a forradalmi mozgalom a legtöbb országban új szintre emelkedett, kommunista pártok alakultak és erősöd­tek meg, a nemzetközi kommunista moz­galom a jelenkor valóban világot átfogó, legbefolyásosabb politikai erejévé válto­zott. A világszocializmus, a munkás és nemzeti felszabadító mozgalom egész ta­pasztalata igazolta a marxi—lenini taní­tás nemzetközi jelentőségét. Ám a bur­zsoázia propagandistái és a szolgálatukba szegődött revizionisták és jobboldali op­portunisták ezzel mit sem törődnek. Egye­dül a saját maguk kigondolta modellt tart­ják jónak, korszerűnek és azt hangoztat­ják, hogy „a leninizmus orosz és elavult jelenség“. A leninizmus hordozója valóban Orosz­ország. E tényt azonban nem az határozza meg, hogy itt született Lenin, hanem első­sorban és sokkal inkább az, hogy a múlt század végén és a huszadik század elején a polgári demokratikus forradalom küszö­béhez ért Oroszország viszonyai tették le­hetővé leginkább a marxizmus gyakorlati alkalmazását, alkotó módon történő to­vábbfejlesztését, és az imperializmus kora marxizmusának: a leninizmusnak a megte­remtését. A leninizmus ellenfelei a válságos évek­ben nálunk is azt követelték, hogy szűn­jék meg a leninizmusnak Marxot értelme­ző „monopolizmusa“. Figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a leninizmus nem a marxizmus monopolizálása, hanem Marx tanításának következetes, egyedüli helyes értelmezése. Akadnak olyan „mar­xisták“ is, akik elhatárolják magukat Le­nin tanításától és megpróbálják a leniniz- must szembeállítani a „korszerűsített mar­xizmussal“. A burzsoázia teoretikusai pél­dául miután kudarcot vallottak a marxiz­mus elleni frontális támadásokkal, az agyonhallgatásra vagy a tagadásra tett kí­sérletekkel, ma azzal próbálkoznak, hogy a marxizmust mint „a nyugati világ ter­mékét“ megpróbálják kisajátítani, és a sa­ját elképzelésüknek megfelelően értelmez ni. Ám ezek az okoskodók bármennyire is ügyeskednek és bármennyire csűrik csa­varják a szavakat, előbb-utóbb mindenütt leleplezik magukat, és világossá válik ha­mis elméletük, a marxizmus—leninizmus- sal szembeni ellenséges magatartásuk. A lényeg az, hogy antileninista marxizmus nincs. Vannak marxista köntösbe bújt an- tileninisták, ezeknek a „marxizmusa“ azonban nem marxizmus, hanem csak ilyen vagy olyan antikommunizmus. Lenin él Előfordul, hogy marxistának—lemnistá- nak nyilvánítják magukat olyanok is, akik elfogadják ugyan az imperializmusról szó­ló lenini elmélet sok kétségbevonhatatlan megállapítását, „túlhaladotténak tekintik viszont a marxizmus—leninizmus alapel­veit a proletárdiktatúráról, a szocialista államról és a munkásosztály vezető sze­repéről. Az ideológiai fellazítás időszaká­ban — főleg 1968-ban — nálunk például az utóbbi kérdésről folyt a legtöbb vita. Találkozni olyan „marxistákkal“ és „leni- nistűkkal“ is, akik a két világrendszer bé­kés egymás mellett élésének lenini elvét az ellentétes ideológiák „békés egymás mellett élésének“ igazolására, az ideoló­giai osztályharc feladására, a burzsoá ideológiák előtti kapitulációra próbálják felhasználni. (Az 1968-as és az 1969 es év első fele erre is számos példát szolgálta­tott a mi társadalmi gyakorlatunkban is). Márpedig, aki Lenin eszméit antileninista nézetekkel keveri, az nem a fejlődés tá­mogatója, nem marxista, nem leninista, nem internacionalista. Óriásit tévednek azok is, akik a marxis­ta—leninista tanítást a tudományos-mű­szaki foiradalom követelményeivel nem számoló, a nemzeti sajátosságokat figyel­men kívül hagyó „merev és lezárt“ eszme- rendszernek tekintik. Lenin meggyőzően hirdette, hogy „Mi egyáltalán nem tekint* jiik úgy Marx elméletét, mint olyasmit, ami befejezett és érintetlen, sőt meggyő­ződésünk, hogy ez az elmélet csak a sark­köveit rakta le annak a tudománynak, amelyet a szocialistáknak tovább kell fej­leszteniük minden irányban, ha nem akar­nék lemaradni az élettől“. A leninizmus nemcsak nem tagadja a különféle orszá­gok sajátos fejlődését, a szocialista de­mokrácia és a proletárdiktatúra sajátossá­gait, hanem megköveteli a sajátosságok figyelembe vételét. Nem igényli és nem is teszi viszont lehetővé az olyan „sajá­tosságok“ érvényesítését, amilyet nálunk egyesek 1968-ban akartak, és amely során a kommunistákat, a marxistákat—leninis tákat igyekeztek elűzni a hatalomból, és a ténylegesen progresszív erők nélkül pró­báltak „szocializmust“ építeni. Kontinensünkön ma már mintegy 90 kommunista párt működik. Mozgalmunk a világfejlődés hatalmas tényezőjévé vált. Mindez rendkívül megnövelte egyrészt a nemzeti, másrészt a nemzetközi vonatko­zású feladatainkat. Ma már nemcsak az élet által előírt követelmény, hanem egy­re felelősségteljesebb és nagyon fontos kötelesség is, hogy minden valóban mar­xista—leninista párt — és egyénileg min­den kommunista — elmeleti és gyakorlati tevékenységében egyaránt helyesen kap­csolja össze a nemzetközi és a nemzeti érdeket, illetve a nemzetközi és a nemzeti ügy érdekében végzett munkál. Ezen a te­rületen sem lehet egyiket a másikkal szembeállítani. Aki lebecsüli, elhanyagol­ja a nemzeti mozzanatot, gépiesen alkal­mazza a tételeket, elkerülhetetlen elsza­kad az élettől, elveszti a tömegek bizal­mát. A proletár nemzetköziség és a szo­cialista liazafiság feltételezi és kiegészíti egymást. Ellenkező esetben kozmopolitiz- mussal vagy nacionalizmussal állunk szemben. A lenihizmus elveti a gondolkodás se­matizmusát, renyheségét és konzervativiz­musát. Követelménye: az alapelvek világos­sága, a szabatosság, az elméleti követke­zetesség, a problémák bátor feltárása és megoldása, az osztályérdekek állandó vé­delme. Erejének* életképességének és kor­szerűségének az 'a forrása, hogy az igaz­ságra épül, hogy képes választ adni az élet, a társadalmi gyakorlat és a modern tudomány kérdéseire, hogy lépést tart a fejlődéssel. A leninizmus élő, időszerű tanítás ma, és élő, időszerű tanítás lesz még sokáig a jövőben. BALÁZS BÉLA szigorúan tiszteletben tartja a fegyverszünetet: a szárazföldön, a tengeren és a légtérben — ahogy azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa is javasolta. Az egyip­tomi és izraeli csapatokat szét­választják és a köztük felállí­tandó mintegy 30 km-es széles­ségű sávot ENSZ-erők szállják meg és tartják felügyeletük alatt. A szétválasztás részleteit Egyiptom és Izrael katonai szakértői vitatják meg. A had­seregek szétválasztására e ta­nácskozások befejezése után 48 óra leforgása után kerül sor és 40 napon belül kell lebonyo­lítani. Az egyezmény végül hang­súlyozza, hogy sem Egyiptom, sem Izrael nem tekinti a most aláírt egyezményt végleges bé­ke szerződésnek. Ez csak az el­ső lépés a végleges és igazsá­gos rendezéshez, az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa 338-as határo­zata és a genfi közel-keleti bé­ke konferencia határozatainak értelmében. Az egyezmény aláírásával kapcsolatban az Izraeli Kommu­nista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatot tett közzé és po­zitív eseménynek könyveli el a megállapodást. Szintén azt hangsúlyozza, hogy ez fontos (Folytatás a 2. oldalon) THIEU elnöK megerősítette hatalmát Saigon — A saigoni nemzet- gyűlés viharos szavazással több mint kétharmados többséggel módosította az alkotmánytör­vényt, amely lényegesen meg­erősíti a saigoni diktátor-el­nök, Thieu hatalmát. Az új al­kotmánytörvény módot nyújt Thieunak arra, hogy a har­madik választási időszakban is megtartsa elnöki tisztségét, sőt feljogosítja arra, hogy ki­nevezze a tartományi közigaz­gatási hivatalok vezetőit és beavatkozzék az igazságügybe is. A szavazás előtt 55 ellenzéki szenátor nyilatkozatot tett köz­zé, amelyben megállapítja, hogy az új alkotmánytörvény a demokrácia megcsúfolását, a korrupció és a diktatúra to­vábbi elterjedését vonja maga után. Hanoiban közlemény jelent meg arról, hogy a saigoni rendszer parancsot adott egy­ségeinek a hazafiak által el­lenőrzött területek visszaszer­zésére. A hanoi közlemény el­mondja, hogy a Thieu-hadsereg harmadik és negyedik alakula­tának vezetői nyíltan kijelen­tik, rövidesen támadást intéz­nek a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány által el­lenőrzött területek visszaszer­zésére. Ez a tény világosan bi­zonyítja azt a korábban han­goztatott saigoni elhatározást, hogy a párizsi vietnami béke­egyezményeket figyelmen kívül hagyva továbbra is folytatódik a saigoni csapatok területszer­ző háborúja. Az indokínai félsziget má­sik országából, Kambodzsából érkező jelentések szerint a hazafiak folytatják sikeres tá­madásaikat a Lón Nol-rendszer csapatainak állásai ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom