Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-20 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
[íífiíMĽffi - TnRSHDHIDM A zzal kezdődött, hogy a Nószövetség Központi Bizottsága egyik plenáris ülésén Elena Litvajová elvtársnő a „Nőknek a testnevelésbe és a polgári védelembe való bekapcsolásáról“ tartott beszámolót. A vita majd a határozat minket a Bratislava I. körzet női szervezetének a tagjait is arra késztette, hogy tegyünk valamit az ügy érdekében. Mindenekelőtt az elhízott nőknek kellene lehetővé tenni, hogy tornázzanak. De hol? Hogyan? Töp rengtünk. Emília Rukríglová elvtársnő, a Nőszövet ség Központi Bizottságának titkára adta az ötletet, hogy „A nők szépségéért és egészségéért“ címmel hirdessünk akciót. Szerezzünk helyiséget, ahol a jelentkezők rendszeresen tornázhatnak, s ha ez valóban a szépségük és egészségük javát szolgálja, akkor mások is követik a példájukat . .. A tanácsot megfogadtuk, felhívást intéztünk a körzetünk alapszervezeteinek tagjaihoz, és huszonketten jelentkeztek kísérleti alanynak. Közben helyiséget kerestünk. Sorba vettük a belváros összes alap- és főiskoláit, de egyiknek a tornatermét sem tudták a rendelkezésünkre bocsátani. Azután fedett uszodát kerestünk. Titokban azt reméltük, hogy szaunát is sikerül A medencében A nők szépségéért és egészségéért A plenáris ülés határozata értelmében # Huszonkét jelentkező # Tornaterem, szauna, uszoda # Házi feladat # Követésre méltó szereznünk. Szauna, melyben a felesleges súly leadására kényszerül a test, eltűnnek a ráncok, felfrissül az idegrendszer. Azonban minden fáradozásunk hiábavaló volt. Amikor már minden erőnk és reményünk elfogyott dr. fán Michálikhoz, az Egyetemi Kórház igazgatójához fordultunk. Az I. körzet női szervezete tagjainak a nevében kértük, hogy segítsen ... A kórház vezetőivel való megegyezés után került sor a jelentkezők első találkozására. Az asszonyok úgy sem ismerték egymást, hiszen annak idején külön-külön jelentkeztek. Húszán voltak. Mielőtt még elkezdődött volna az akció, valamennyien Orvosi; belgyógyászati, endokrinológiai, ginekológiai kivizsgáláson vettek részt. S csak az lehetett „kísérleti alany“, akinél semmi rendellenességet nem találtak. Az akció felett dr. Laláková vállalt védnökséget. A jelentkezők az első napon és azután is minden alkalommal fél ötkor sorakoztak fel a kórház balneológiai osztályának tornatermében. Természetesen már tornaruhában. A tornateremben egy fiatal, de tapasztalt gyógytornásznő vezetésével először egyszerű, majd egyre bonyolultabb gyakorlatokat végeztek. Öt órakor bevonultak a szaunába. Fél hatkor átmentek az uszodába, ahol egy mosolygó, de szigorú tornatanár, Stacbovicová foglalkozott velük. Minden nő igyekezett a legmesszebbmenőkig teljesíteni a tanárnő parancsait, (Milan Markovié felvétele) bár ez egyeseknek szemmel láthatóan megerőltetést jelentett. A tornateremben, a szaunában, az uszodában valamennyien igyekeztek a legjobb teljesítményt nyújtani a közös cél, a fogyás, tehát az egészségük, szépségük érdekében. Otthon azonban már nem mindenki volt ilyen lelkiismeretes. Ugyanis házi feladatot is kaptak az asszonyok. Dié- tázniok kellett. S bizony nem tudtak valamennyien lemondani a finom falatokról. S hogy ki „vétkezett“, azt a heti mérésnél dr. Laláková mérlege megmutatta. Ezután mindenkinek egy füzetbe fel kellett jegyezni, hogy mit fogyasztott azonkívül, ami engedélyezve volt. Még egy szem bonbont sem volt szabad letagadni. Ezután már jobbak lettek az eredmények. Már harmadik hónapja folyt a kísérlet, melynek mi a LOTOS nevet adtuk s kíváncsiak voltunk, hogy mindaz, ami ennek keretében történik, valóban a részvevők egészségét, szépségét szolgálja-e? Ezért beszélgetésre jöttünk össze, melyen az akció munkáját irányító orvosok, egészség- ügyi dolgozók is részt vettek. Kiderült, jó úton haladunk. Utána még két hónapig folyt a kísérlet. Ha összegezzük az elért eredményeket, akkor elégedettek lehetünk. Az eredmények örömmel töltik el azokat, akik ebben az akcióban részt vettek és ugyanakkor minket is, hiszen olyan munkát végeztünk, mely követésre méltó. A LOTOS kísérlet második fázisa huszonöt nő részvételével kezdődött meg. Mivel körzetünkben sok a jelentkező, a fogyni, szépülni vágyó nő, további helyiségeket keresünk, ahol tornászhatnak, szaunázhatnak, úszhatnak a nők. JÚLIA POLAKOVICOV “V A só kétségtelenül háztartásunk nélkülözhetetlen alkotóeleme. Étkezésünk elképzelhetetlen nélküle. Most viszont a tónak hat olyan felhasználási módját ismertetjük, amelyek közül csupán egy kapcsolódik az étkezésünkhöz. 1. A zsebkendők mosása minden háziasszonynak komoly gondot okoz. Még ha géppel történik, ha beáztatjuk is, aggódnunk, elég tisztán kerülnek-e ki a mosásból, mert alig van fusztustalanabb valami, mint a foltokkal tarkított zsebkendő. Nos, ha a zsebkendőket mosás előtt néhány órára sós vízben áztatjuk, sokkal biztosabb eredményt várhatunk a mosástól. 2. Divatossá vált korunkban a gyertya használata. Nem is buta divat, mert bármikor előfordulhat rövidzárlat, vagy kiéghet egy körte, amelyet nem tudunk azonnal pótolni, és sötétség borul a lakásra. Ilyenkor nagyszerű szolgálatot tesz a divatból vásárolt gyertya. A gyertya, amelynek kellemetlen tulajdonsága, hogy: csöpög. Ha viszont 2 órára sós vízben áztatjuk, megszabadul ettől a tulajdonságától. 3. Ha korom kerül a ruhánkra, valósággal kétségbe esünk, hiszen sem keféléssel, sem dör* zsöléssel nem távolítható el. Ha sóval szórjuk be, egy óra múlva lekefélhetjük a foltot. 4. Természetes szivacsot könnyen tisztíthatunk, ha előzőleg 24 óráig sós vízben áztattuk. 5. Mindnyájunknak problémánk az új fogkefék tisztítása. Forró vízbe nem tehetjük, mert megpuhul, sőt kihullanak a szálai, pedig tudjuk, hogy piszkos, hiszen sok kézen ment keresztül, amíg elkészült. A sós víz itt is segít, a javasolt áztatási idő ebben az esetben is 24 óra. fi. És végül: meggyorsíthatjuk a tojásfehérje felverését, ha egy csipetnyi sót teszünk bele. Cs„ 'aknem száz évvel ezelőtt írta meg August Bebel námet író azóta híressé vált és számtalan kiadást megért könyvét „A nő és a szocializmus“ címen. Ebben a könyvben az író olyan módon ábrázolja a nő társadalomban elfoglalt helyét, hogy „egész generációk számára vált a szocializmus tankönyvévé, a szabadelvű nők számára pedig helyzetük megváltozásának ígéretét jelentette“. (Idézet az 55. kiadás előszavából.) Aki elolvasta, megérti, miért nem lehetett a könyvet Németországban 12 évig megjelentetni. Ez a könyv valóban forradalmat jelentett és értékét semmivel sem csökkentette a kritikusok bősz támadása, akik tudománytalannak, erkölcstelennek ítélték. Az igazság persze az, hogy még ma, a tudományos ismeretek nagyarányú fejlődésének korában sem találkozunk a témakör olyan tökéletes, tudományosan megalapozott elemzésével, mint Bebel munkájában. A mű ma is eleven és időszerű annak ellenére is, hogy sok akkori követelménye ma már megvalósult és természetesnek vett valóság lett. A felvetett kérdés azonban olyan széles körű, hogy még ma sem lehet lezárt ténynek tekinteni, ezért érdemes néhány gondolatát feleleveníteni és összeegyeztetni napjaink gyakorlatával. Bebel művének ereje főként a nőkérdés dialektikus értelmezésében rejlik. Első oldalától az utolsóig bizonyítja annak az alapgondolatnak az igazságát, hogy a nők megoldást követelő helyzete csak egy része az általános társadalmi problémáknak. Ezért, a kötet két első fejezete („A nő a történelemben“ és „A nő a jelenben“) után, „Az állam és a társadalom“, majd „A társadalom szocializálása“ címen következnek a fejezetek. Ebből is láthatjuk, hogy a lehető legszélesebb körben világít rá az őt foglalkoztató kérdésre. Ezért foglalkozik szinte minden kérdéssel, amely összefügg az emberiség előrehaladásával és a szocialista társadalom szervezettségével. Foglalkozik például a falu és a város közötti színvonalbeli különbségek felszámoláa munkafolyamatot, tehermentesíti a dolgozót, de mi célja volna mindennek, ha az ember az így nyert szabad időt nem tudná önmagának tökéletesítésére, ismereteinek bővítésére felhasználni? Tehát a személyiség fejlesztése a szocializmusban nemcsak a társadalom továbbfejlődésének az eszköze, hanem végső célja is. Ez a fejlődés annyiban különbözik az előző korszakok fejlőMA IS IDŐSZERŰ Klasszikusok a nőkérdésről sával, a vallás jövőjével, a népszaporulat kérdésével, a munka szervezésével és termelékenységének növelésével stb. Fölösleges volna újra hangsúlyozni, hogy e kérdések legtöbbje — mint például a nő tanulásra és művelődésre való joga, közgazdasági emancipációja, az erkölcsi normák fokozatos megváltozása — ma már a gyakorlatban is megvalósult. Helyesnek bizonyultak a szocialista társadalom populációs fejlődésével kapcsolatos feltételezései is. KUlön figyelmet érdemel a könyv 27. fejezete, amelynek címe: A személyiség szabad fejlesztése. Ez a kérdés ma is időszerű, a társadalmi haladásnak ez az egyik legfontosabb tényezője és feltétele. A műszaki tudományos fejlődés nem mehet végbe önmagától, hanem jó képességű, megalapozott tudású és művelt embereket követel. A kérdés másik oldala sem hanyagolható el: a fejlődés meggyorsítja és megkönnyíti désétől, hogy általános érvényű, mindenkit érint és senkit sem szorít háttérbe. A múlt társadalmakban a rabszolgatartó a rabszolgái rovására, a hűbérúr a jobbágyai rovására, a tőkés a proletár rovására, a férfi az asszony rovására gyarapodott és fejlődött. Ilyen és ehhez hasonló felismeréseket tartalmaz a mű 27. fejezete. További két rendkívül érdekes gondolatot is felvet, amelyek „A háztartás megváltozása“ és „A kommunista konyha“ cím alatt kaptak helyet. Idézek néhány sort ebből a fejezetből: „A magánkonyha az asszonyok millióinak veszi el az erejét és szabad idejét. Nemcsak költséges, de az egészség szempontjából ártalmas és lehangoló is lehet... A magánkonyha éppen olyan idejét múlt intézmény mint a kisiparos műhelye. Mindkettőre a legnagyobb mértékű gazdaságtalanság jellemző. Idő-, energia-, tüzelő-, villany- és élelmiszerpazarlást jelent." Lehetetlen meg nem látni az összefüggést azzal a gondolattal, amit a rnd zárófejezetében fejteget: „Senki se be« csülje alá a saját erejét, és ne gondol* ja azt, hogy a személye értéktelen, kevésbé fontos, mint a másiké. Az emberiség haladásáért vívott harcban min* denkire egyformán szükség van.“ Napjaink szemszögéből nézve talárt ez a rész a legfontosabb. Megdöbbentő az a tény, hogy a nő energiájával és szabad idejével való pazarlás fejlődést gátló és káros voltát Bebel csaknem száz évvel ezelőtt világosabban látta, mint mi, a késői utódok. Helyesnek bizonyult, az az előrelátása is, hogy a huszadik században a személyiség fejlesztésének legnagyobb kerékkötője a sok szabad időt elrabló közlekedés és a háztartás lesz. A kettő közül jelenleg a tömegközlekedés problémájának a megoldása a legégetőbb. A háztartás kérdése — bár a háztartási munkálatok terhének túlnyomó része a nő vállára nehezedik — egyelőre mint össztársadalmi probléma kisebb jelentőségű. Bebel harcos és forradalmár szellem volt. Nem volt olyan társadalmi kérdés, amelyet ne tanulmányozott volna tudományos alapossággal. Bátran szembeszállt az idejét múlt ezredéves hagyományokkal és hamis előítéletekkel. Ma, minőségileg megváltozott társadalmi helyzetünkben, amelyben lép- ten-nyomon Bebel valóra váltott eszméivel találkozhatunk — műve továbbra is érvényes marad. Arra késztet bennünket, hogy tudomásul vegyük a haladás szemszögéből felmért fontosságot, felismerjük a társadalom objektív törvényszerűségeit, és céltudatos erőfeszítéssel harcoljunk mindenért, ami ezt a haladást lehetővé teszi. Dr. JOLANA JANCOVICOVA 1974. I. 20. 16
