Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-18 / 15. szám, péntek

Világ proletárjai y egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1974. január 18. PÉNTEK BRATISLAVA • XXVII. ÉVFOLYAM 15. szám Ára 50 fillér A CSKP KB ideológiai bizottságának ülése (ČSTK) — Tegnap Prágában tanácskozott a CSKP KB ideo­lógiai bizottsága. A tanácsko­zást Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB tit­kára vezette. Tájékoztatta a bi­zottságot a szocialista orszá­gok kommunista és munkás­pártjai központi bizottsági tit­kárai múlt év decemberében Moszkvában megtartott értekez­letének eredményeiről. A CSKP KB ideológiai bizott­sága továbbá megvitatta a tár­sadalomtudományok szerepéről és feladatairól szóló dokumen­tumot. Elhunyt František Hons (ČSTK) — A CSKP Központi Bizottsága, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizott­sága és a Szövetségi Gyűlés Elnöksége mély fájdalommal jelenti, hogy tegnap Brnóban 70 éves korában elhunyt Fran­tišek Hons elvtárs, a párt há­ború előtti tagja, a Köztársasá­gi Érdemrend, a Győzelmes Február Érdemrend, a Munka­érdemrend és más állami ki­tüntetések tulajdonosa. František Hons elvtárs 1904. január 8-án a tŕebíči járási Pfedín községben született munkáscsalád gyermekeként. Miután kitanulta az asztalos­szakmát, több munkaadónál dolgozott. Húszéves korában lé­pett Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjába, s mint párttag ál­dozatos munkásságot fejtett ki. A burzsoá köztársaság idején aktív tagja volt a szakszerve­zetnek és egyik alapító tagja a Vörös Szakszervezeteknek. A náci megszállás idején bekap­csolódott az illegális pártmun­kába. A felszabadulás után szá­mos párt- és közéleti*tisztséget viselt a járási és kerületi szer­vekben. 1952-ben megválasztot­ták a CSKP KB póttagjának és a CSKP XI. kongresszusától kezdve tagja volt a CSKP Köz­ponti Bizottságának. A CSKP XII. kongresszusa óta tagja volt a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának, majd később a Szövetségi Gyűlés El­nökségének. Hons elvtársban a párt olyan funkcionáriusát veszítette el, aki jelentős mértékben hozzá­járult a munkásosztály győzel­méhez és a szocializmus építé­séhez. A Bánovce nad Bebravnii-i Tatra üzemben a tavaly elért jó ered­ményekből az üzem 13 műszaki dolgozója is kivette a részét, akik bekapcsolódtak a „százezresek“ mozgalmába. Felvételün­kön a százezresek mozgalmában részt vett három műszaki dol­gozó: Vendelín Vlasko, Viliam Varhaník és Anton Grňo, akik tavaly több mint 70U 0U0 koronát takarítottak meg népgazda­ságunknak. Felvétel: I. Dubovský — ČSTK IGÉNYES CÉLOK Mezőgazdasági vezető dolgozók tárgyalása Trnavában tegnap kezdődött a mezőgazdaság vezető politi­kai és gazdasági dolgozóinak a párt politikai tömegmunkájá­ról szóló kétnapos szemináriu­ma. A szemináriumon részt vesz |án Janik, az SZLKP KB Elnöksé­gének tagja, a KB titkára, Šte­fan Matejéík és Emil Latta, az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerü­leti Bizottságának titkárai, Jo­zef Kliment, a nitrai Mezőgaz­dasági Főiskola rektora. A sze­mináriumon felszólalnak az SZLKP KB lektorai, s az élvo­nalbeli politikai és gazdasági dolgozók is. A szemináriumon a mezőigaz­dasági és az élelmiszeripari pártszervezetek munkájának el­méleti és gyakorlati kérdései­re összpontosítják a figyelmet, amelyek kedvezően befolyásol­ják a mezőgazdasági termelés további fejlődését és a CSKP XIV. kongresszusa határozatai­nak a megvalósítását. A szemináriumon a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésének a CSKP XIV. kongresszusa utá­ni fő feladatairól, a pártszer­vezetek feladatairól tegnap Ján Janik, az SZLKP KB titkára mondott beszédet. Janik elvtárs többek között megemlítette, hogy a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari poli­tikai és gazdasági vezető dol­gozók szemináriumára közvet­lenül a CSKP KB és az SZLKP KB gazdasági kérdésekkel fog­lalkozó plenáris ülései után ke­rült sor. Külön hangsúlyozta Szlovákia mezőgazdasági terme­lésének az 5. ötéves tervidő­szak első három évében való növekedését. Megemlítette, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari dolgozóknak első ízben sikerült nem csupán teljesíte­niük, hanem túlteljesíteniük az ötéves tervben kitűzött irány­elveket. Ezt a teljesítést az a tény tette lehetővé, hogy jó nyersanyagalappal rendelke­zünk. Ezek az eredmények — mondotta a továbbiakban Ja­nik elvtárs — a szocialista termelési viszonyok következ­ményeként, a dolgozóknak a CSKP irányvonala iránti bizal­ma eredményeként, a munkás- osztály és a szocialista értel­miség segítségének eredménye­ként, a tudományos-műszaki fejlődés új elemeinek a gya­(Folytatás a 2. oldalon) Kissinger ismét Jeruzsálemben Még nem döntött az izraeli kabinet ^ Al Gumhurija: a legkényesebb fázis Tel Aviv — Jeruzsálem — Kairó — Szerdán folytatódott Kissinger amerikai külügymi­niszter „diplomáciai ingajára­ta“ „a Közel-Keleten; miután 12 órát töltött az egyiptomi Asszuánban és ez alatt kétszer is találkozott Szódat elnökkel, a késő esti órákban ismét Je­ruzsálembe utazott, hogy be­számoljon az egyiptomi állás­pontról az izraeli vezetőknek. Tel Aviv Ben Gurionról elne­vezett nemzetközi repülőterén — a szokásokhoz híven — Ab­ba Eban izraeli! külügyminisz­ter várta amerikai kollégáját és a Jeruzsálembe vezető há­romnegyedórás autóút során máris megkezdődtek a konzul­tációk a csapatszétválasztással kapcsolatos legújabb fejlemé­nyekről. Jeruzsálem belvárosá­ban a gépkocsiból kiszálló Eban újságíróknak kijelentette: „Az amerikai külügyminiszter szerint határozott haladást ér­tünk el, ám néhány vitás kér­dést — köztük lényegeseket, — még tisztázni kell". kissinger a hivatalosan meg nem erősített tervek szerint esetleg pénteken ismét visz- szatér Asszuánba. Mint annak idején beszámoltunk róla, az izraeli kabinet kedden úgy döntött, hogy a csapatvisszavo­nás kérdésében csak Kissinger Jeruzsálembe való visszaérke­zését követően mondja ki a végső szót. Kissinger amerikai külügy­miniszter csütörtökön délelőtt két és fél órán át tárgyalt Eban izraeli külügyminiszter­rel, Dajan hadügyminiszterrel és Allon miniszterelnök-helytlt- tessel az izraeli és egyiptomi csapatok szétválasztásának fel­tételeiről. Tárgyalópartnereinek (Folytatás a 2. oldalon) Tanaka elhagyta Indonéziát Japán lapok a barátságtalan fogadtatás hátteréről Tokió — Tanaka japán mi­niszterelnök tegnap délelőtt ha­zaindult Djakartából, ahol ösz- szesen négy napot töltött, s ennek zömét — ahogyan a ja­pán sajtó fogalmazza — való­ságos háziőrizetben. A tüntető diákok miatt ugyanis le kellett mondani a japán miniszterel­nök programjának nagyrészét. Tanaka elutazása előtt kö­zös közleményt adtak ki a ja­pán—indonéz tárgyalásokról. A közlemény szerint Tanaka miniszterelnök biztosította Su­hanó indonéz elnököt arról, hogy — az indonéz lakosság kifejezésre juttatott ellenszenve ellenére — Japán a jövőben is folytatja Indonézia gazdasági támogatását és „pozitív szere­pet“ kíván játszani az ország gazdasági fejlesztésében. A tár­gyalófelek egész sor közös vál­lalkozást helyeztek kilátásba, nem utolsó sorban az indonéz olaj és földgáz közös kiaknázá­sát, amely rendkívül fontos az energiagondokkal küzdő Japán számára. A közleményből ítél­ve Tanaka és Suliarto részlete­sen megvitatták a regionális együttműködés kérdését, hang­súlyozva, hogy ennek az együtt­működésnek fontos feltétele az T öbb országos jelentőségű esemény­re, hazánk szovjet hadsereg által történt felszabadításának, a Szlo­vák Nemzeti Felkelésnek, a Prágai Felke­lésnek 30. jubileumi évfordulójára készül­ve rövidesen a háború utáni fejlődésünk egyik korszakos határkövéről is megemlé­kezünk. Arra célzunk. hogy a lenini szö­vetkezeti terv alapján éppen huszonöt év­vel ezelőtt vette kezdetét szocialista me­zőgazdaságunk építésének történelmi je­lentőségű folyamata. , A középkorú és az idősebb nemzedék még jól emlékszik azokra a mozgalmas évekre, amikor a hatalom kérdésének el­döntése után a pártvezetés és a kormány céltudatos intézkedései nyomán falvain- kon is megindult a harc a fejlettebb szo­cialista termelési módért, valamint a fa­lusi ember tudatának megnyeréséért. A falu szocialista átépítése százezrek ál­dozatos munkájával járt, elsősorban a munkásagitátorok, a párt tisztségviselői és tagjai részéről, ami nem is csoda, hiszen nemcsak az osztályellenség szívós ellenál­lását kellett legyűrni, hanem az évszádok során mély gyökeret vert megszokásokat is. Huszonöt esztendő távlatából visszate­kintve ma az is elismerően nyilatkozik er­ről az erőfeszítésről, aki akkoriban kétel­kedve, sőt idegenkedve fogadta annak min­den megnyilvánulását. A falu szocialista átépítésének eredményei ugyanis minden szónál meggyőzőbbek. Vessünk egy pillantást arra, hogyan is jutottunk el idáig, milyenek is voltak az indulás évei? A szövetkezetesítés alapjait tulajdonképpen a CSKP Központi Bizottsá­gának 1968 szeptemberi keltezésű határo- razata, majd 1949 áprilisában a gépesítés­Mezőgazdaságunk határköve ről szóló törvény fektette le. melynek nyomán a következő három esztendőben 175 gép- és traktoráilomás jött létre, mint­egy 1300 központtal. Ez lett a szocialista mezőgazdaság anyagi technikai bázisa, amely lehetővé tette az egységes füldmű- vesszövetkezeteket megalakulását. Hadd jegyezzük meg, hogy a gtá-k nemcsak e tekintetben töltöttek be meghatározó fon­tosságú szerepet, hanem jelentős részt vál­laltak a politikai és művelődési feladatok teljesítéséből is. Elég megemlíteni', hogy ezrével képeztek kt traktorosokat, kom­bájnvezetőket, karbantartókat, és jelentős segítséget nyújtottak a munka szervezésé­ben, továbbá az új, korszerű technikával kapcsolatos ismeretek terjesztésében is. A állami gazdaságok lényegében ezzel párhuzamosan fejlődtek fel, és becsülete­sen helytálltak küldetésük teljesítésében, a dolgozó parasztság körében a szocialis­ta termelési mód előnyeinek szemléletes bemutatásában, igazolásában. Ezen túlme­nően konkrét segítségben Is részesítették a szövetkezeteket, mégpedig jó minőségű vetőmag, ültetőanyag, tenyészállatok biz­tosításával és tapasztalt szakemberekkel is. A kollektivizálás dandárja befejezésé­nek évében, 1969-ben az állami gazdasá­gok már a mezőgazdasági földterület több mint 20 százalékán gazdálkodtak, napja­inkban pedig majdnem 1 millió 450 ezer hektárnyi mezőgazdasági földterületen ér­nek el állandóan javuló termelési és gazdasági eredményeket. Az egységes földművesszövetkezetek azt követően kezdtek tömegesen megalakulni, hogy 1949. február 23-űn a Nemzetgyűlés elfogadta a róluk szóló törvényt, majd májusban a CSKP IX. kongresszusa irány­elvként kitűzte a lenini szövetkezeti terv megvalósítását. Még abban az évben 28 szövetkezet jött létre 7023 hektárnyi terü­leten. Innen egyenes, bár semmikép sem könnyű út vezetett a mai helyzetig, ami­kor hazánkban hozzávetőleg 4460 efsz van és átlag 900 hektárnyi mezőgazdasági föld­területen gazdálkodnak. GÄLY IVÁN országok szuverenitásának éá nemzeti függetlenségének tiszte* Jetben tartása. Mint a kőzle* mény rámutat, Tanaka és Su* harto egyetértett abban, hogy a regionális együttműködés és szolidaritás elősegíti Ázsia bé* kéjének és gazdasági fejlődésé* nek ügyét. Megfigyelők figye* lemreméltónak tekintik, hogy a két államférfi nem egyszerűen a Délkelet-ázsiai Országok Sző* vétségének (ASEAN) regionális együttműködésére utal, hanem az egész délkelet-ázsiai és csendes-óceáni térség országai­nak együttműködésére. Ebből arra lehet következtetni, hogy Tanaka miniszterelnök felmele­gítette korábbi tervét egy ázsi­ai és csendes-óceáni együttmű­ködési szervezet létrehozására; s a jelek szerint Suharto támo­gatta Tanaka elképzelését, — mutatnak rá tokiói politikai kö* rökben. A csütörtöki japán lapok ve­zércikkekben foglalkoznak a djakartai Japán-ellenes diáktün* tetésekkel. A Mainicsi Simbun hangsú­lyozza, a délkelet-ázsiai népek Japánnal szemben megnyilvánu­ló haragja és ellenszenve sem nem újkeletű, sem nem vélet­len jelenség. Döntő oka a japán gazdasági behatolás, amely a profitot tartja szem előtt és nem törődik a helyi lakosság érdekeivel. Itt az ideje — ír­ja a lap — hogy a japán kor­mány kritikus vizsgálat tárgyá­vá tegye ázsiai politikáját és nem utolsó sorban Japán .túl­zott jelenlétét“ a délkelet-ázsi­ai országokban. Az Akahata, a Japán Kom­munista Párt Lapja rámutat, a thaiföldi, a malaysiai és az in­donéziai diáktüntetések éles kritikát jelentenek a japán kor­mány számára, amely vakon követte Délkelet-Ázsiában a monopoltőke önző profitérdeke­it és gyakorlatilag a neokolo- nlaltzmus politikáját honosítot­ta meg ezekben az országok­ban. Fokozza e politika káros hatását, hogy egyrészt az Egye­sült Államok nyomdokait köve­ti, másrészt elősegíti az ame­rikaiak távol-keleti politikájá­nak valóra váltását. Tanaka délkelet-ázsiat fogadtatása arra figyelmeztet, hogy felül kell vizsgálni nemcsak a japán dip­lomáciát, hanem az egész kor­mánypolitikát. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a neokolonializ- must nem lehet büntetlenül exportálni — írja az Akahata.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom