Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-15 / 12. szám, kedd
ÉRETTSÉGI AZ ÉLETBEN ________________________(cseh) Az É rettségi az életben című cseh film egyik jelenete. Iákban mindössze annyi a közös, hogy főszereplőik első ízben kerülnek szembe a valós élettel, az igazi erőpróba tehát neon az iskolában, hanem az életben vár rájuk, itt kell vizsgázniuk, vagyis helytállniuk. A három filmnovellát A költő, A bajnok, Bíbr Grizzly címmel Vladimír Kalina írta. Á költő — Jaromír Hník rendezése — egy ifjúnak első ízben nyomtatásban megjelent versei feletti örömét érzékelteti; kétségkívül érdekes ötlet, csakhogy egy rutinosabb rendező számára is komoly megpróbál tatást jelentene, hogy filmeszközökkel érzékeltesse az elvont, csaknem cselekmény nélküli történetet. A kezdő rendező nem tudott megbirkózni ezzel a feladattal, hiányzik a filmből a hangulat- festés és légkörteremtés, emiatt az elbeszélés vontatottá válik. Jaromír Borek rendezte A bajnokot, melynek főhőso, egy fiatal asztaliteniszező — konkrét történet, némi konfliktussal. Az ifjú sportoló válaszútra kerül: döntenie kell, folytatja-e tanulszal is. Egy magányos turistáról szól a Jaromír Dvorácek alkotta Bíbr Grizzly — ígéretesen induló történet, mellyel a rendező felkelti érdeklődésünket, ám többet ígér, mint amennyit nyújt. Az Érettségi az életben témaválasztását tekintve nemcsak érdekes, hanem időszerű film is. Vitathatatlan, hogy alkotóiknak többet kellene foglalkozniuk a mai fiatalok életével, korunk, napjaink aktuális kérdéseit kellene vizsgálódásuk fókuszába állítani. E tekintetben az új cseh film pozitívumnak minősíthető, viszont bármennyire is időszerű a film témája, az eredménnyel mégsem lehetünk elégedettek, mert az alkotók a felszínen maradtak, nem mélyedtek el a probléma elemzésében és hiányoljuk határozott állásfoglalásukat is. Fiatalokról fiataloknak alkotni — ez filmművészetünk egyik legfontosabb társadalmi küldetése, csakhogy a művészi színvonalat sem szabad mellékes: nek tekinteni. Sidney Poitier-\al első ízben van alkalmunk nemcsak színészként, hanem rendezőként is találkozni. A néger világsztár, a nagyszerű színész ezúttal rendezőként mutatkozott l>e, néger westernt forgatott. A film a rabszolgaháborút követő évekbe vezeti a nézőt. Arról szól, hogy az amerikai polgárháború befejezése után a felszabadított rabszolgák nyugatra indulnak, hogy a még szabad területeken új életet kezdjenek. A menekülőket néger vezetők irányítják, akik magukra zúdítják a négereket visszatéríteni igyekvő farmerek bosszúját. Ilyen néger vezető Buck is (Sidney Poitier alakítja). A harc Buck és a farmerek között zajlik; a szabad néger vezető a Prédikátor (Harry Belafonte játssza) segítségével végez a négerek karavánjait megtámadó banditákkal s a túlerő elleni egyenlőtlen harcban az indiánok támogatásával menti meg népét a pusztulástól. A Buck és a Prédikátor szakmailag hibátlan, feszülten, izgalmasan rendezett western, semmivel sem alábbvaló a műfaj lóg jobbjainál. Kitűnően kiválasztottak a szereplői, a jelenetek lólegzetelállítóak és gazdag kiállításúak. Kimondottan profi munka, rutinos kézzel, mesterségbeli tudással készült alkotás — így jó szórakozás a mozikedvelők számára. Félreérthetetlen a politikai kicsengése, kétségtelen, hogy a nézőket jó ügy, az amerikai négermozgalmak mellé állítja. Mégis bizonytalanságot, illetve vegyes érzelmeket válthat ki a nézőben. A western, mint műfaj ugyanis nem a történelmi valóság, hanem a történelmi mítosz megjelenítésének a formája. (A mai haladó amerikai rendezők már szakítottak a hagyományos westernekkel, az évtizedekig ugyanazon sablon szerint készült vadnyugati filmekkel, melyek megmásították a valóságot és a fehéreket mindig jó fényben tüntették fel. A haladó rendezők elvetették a történelem megjelenítésének eme formáját, helyette mélyebb értelmű, hiteles, kritikai hangvételű alkotásokat forgatnak.) A Buck és a Prédikátor a négerek történelmi tragédiáját egy kölcsönzött műfaj — a történelmi valóság megmásítására létrehozott műfaj — kellékeinek alkalmazásával ábrázolja. A filmben a fehérek mind kegyetlenek, gonoszak, gyilkosok. A néger westornt nemcsak mint kalandfilmet nézve felvetődik a kérdés: helyes volt-e a film műfajának a megválasztása, a véresen igazi történelmi valóságnak a négerek sorsától idegen kon- venciórendszerbo bújtatása?! A háborút követő években, Bukarestben játszódik a Sergiu Nicolaescu rendezte román bűnügyi dráma cselekménye. A filmben a rendőrség és a terroristák összecsapásának, ádáz harcának lehetünk tanúi. A társadalmi-politikai szempontból jelentős téma megfelelő ábrázolásmóddal párosul. A film alappilére a főhősnek, a bukaresti rendőrkapitányság parancsnokának a vakmerősége és elszántsága (szerepét Ilarion Cio- bana játssza). A történet autentikus eseményeken alapszik s újabb példája annak, milyen lehetőségek rejlenek ebben a témakörben. —ym — AZ ÖNBIZALOM A TUDOMÁNY SZEMSZÖGÉBŐL A/, ember életének egyik nagyon kellemetlen megrontója ä kudarc elviselése, a szorongás, a félelem, a bizonytalanságérzés. E kellemetlen, negatív érzelmeknek több objektív és szubjektív oka lehet, s közülük is kiemelkedik az önbizalom hiánya. Nézzünk csak körül egy kissé ismerőseink körében, gondoljunk csak visz- sza saját emlékeinkre, elemezzük időnkénti letöréseinket: gyökerüknél gyakran ott találjuk az önkevéslést, az önbizalom hiányát. Az alábbiakban e kérdés elemzésénél főként az Élet és Tudomány egyik cikkében ismertetett, de ma is érvényes elvekre támaszkodunk. Az önbizalom megnövelhető Vannak emberek, akiknek minden új munkakör elfoglalása a kínok kínját jelenti, inért azt hiszik, hogy képtelenek ott helytállni. Vannak, akik úgy érzik, hogy egész életük boldogtalanságra kárhoztatott, mert úgy gondolják, hogy testüknek a méretei, alacsony vagy magas, sovány vagy kövér termetük, hajuknak a színe vagy a szeplőik, orruknak vagy lábuknak a formátlansága, beszédkészségüknek a fogyatékossága, származásuk vagy családjuk és még ezer más ok miatt nem lehet sikerük „az életben“, sohasem találhatnak bizalmas barátra, szerelmi partnerre, élettársra. Az önbizalom csökkenését vagy a már megszerzett önbizalom ismételt elvesztését számtalan tényező okozhatja. Arra pedig, hogy ilyenkor mi a teendő, nincs pontos menetrend, és ilyet nyilvánvalóan nem is készíthetünk. Mindezt számba véve a kutatók mégis azt állítják, hogy az esetek nagy-nagy többségében az önbizalom megjöhet, illetőleg a megcsappant önbizalom megnőhet. jobban mondva: megnövelhető. A pszichológia ismeri ennek néhány módszerét, csak persze ezeket a módozatokat ki kell próbálnunk, hogy hatékonyságukról meggyőződjünk. Ha nem próbáljuk ki őket, mégpedig a hatékonyságukba vetett előlegezett bizalommal, annyit érnek csupán, mint a zsebben hordozott orvosi recept vagy az otthoni gyógyszeres dobozban málladozó orvosság. A kulcs: a sikerélmény Bízni önmagunkban főként annyit jelent, mint erőt érezni a soron levő feladatok sikeres elvégzéséhez. Sok ember nem érzi magában ezt az erőt. Nincs önbizalma! Az ilyen ember tragikumát fokozza az, hogy azt hiszi, hogy az önbizalmat nem is szerezheti meg. Mert hiszen „ha nincs, honnan vegye?“ Amint hiába mondja a szülő, a tanár, vagy a főnök az akaratgyenge embernek is, hogy szedje össze az akaratát, ha neki magának az a lesújtó meggyőződése, hogy neki egyáltalában nincs mit „összeszednie“? Kétségtelen tény, hogy az önbizalom kitermelődéséhez megfelelő közvetlen környezet, talaj és klíma szükséges. Ezek legfontosabb összetevői pedig a sikerélmény, a pozitív értékelés és önértékelés, az elismerés. Nem a siker nagysága a fontos, hanem a siker átélése, élménye! De ez elengedhetetlenül szükséges! Ha meg akarjuk teremteni akár mások, akár saját magunk önbizalmát, mindenekelőtt megfelelő sikerélményekről kell gondoskodnunk — állítják továbbá a pszichológusok. Lehet, hogy elsősorban a kis sikerek értékeléséhez szükséges fogé konyságot kell kifejlesztenünk. Mintegy megfelelő „érzékszervet“ kell kialakítanunk a kis sikerekben is rejlő örömforrások fölfedezésére, kiaknázására. Ezt pedig legbiztosabban úgy érhetjük el, ha legapróbb sikereinket Is számon tartjuk, értékeljük és jól emlékezetünkbe véssük; azért Is, hogy ha majd újra lesújt ránk az önbizalom hiánya, ez a negatív érzésünk, kéznél legyenek ezeknek a sikereinknek az emlékei, és szembe tudjuk állítani őket azzal az önmagunkban elhamarkodottan kialakított véleményünkkel, hogy „nekünk soha sincsenek sikereink“. Ki kell alakítanunk tehát azt a magatartásunkat, hogy ne csak a negatív élményeinkre emlékezzünk szinte kísérteties pontossággal, hanem a pozitívakra is. Sőt, odúig kell fejlesztenünk ezt a „gyakorlatunkat“, hogy — anélkül, hogy kudarcainkat, sikertelenségeink élményeit elfelejtenénk — nagyobb súlyt helyezzünk a sikereinkre. „Ismerd meg önmagadat!“ Van olyan felfogás, amely szerint azzal sem magunknak, sem másoknak nem árthatunk, ha önbizalmunkat — akármilyen nagy mértékben is — felfokozzuk. E felfogással a pszichológusok nem értenek egyet. Éppen úgy nem helyes, ha magunkról alkotunk a valósággal nem egyező túlságosan pozitív, vagyis megfelelő fedezet híján levő önarcképet, mintha felelőtlen és alaptalan dicséretekkel, értékelésekkel másokban keltünk a valóságnak meg nem felelő, túlzottan kedvező látszatot. Kétségtelen, hogy dicséretekkel és elismeréssel általában jobban magunk mellé tudjuk állítani embertársainkat, ügyfeleinket, alá- és föléren- deltjeinket, mint kicsinyítéssel, kritikával. De — véleményeink hitelessége és megbízhatósága kedvéért — kerülnünk kell az ilyen, olcsó fogásokat. Ugyanazt kell mondanunk saját önbizalmunk szerves, megalapozott kiépítéséről is. Ezért helyeselhetőbb a szükséges önbizalom kifejlesztésének egy kissé talán lassúbb, de feltétlenül eredményesebb módjának az alkalmazása. Ennek a hiteles önismeret az alapja. A legelső lépés, hogy saját személyiségünket éppen úgy, mint az életünket körülvevő teljes környezetet a maga intézményeivel, tárgyi és emberi, társadalmi összetevőivel együtt, s e környezetben önmagunkat a lehető legobjektívebben, a lehető legreálisabban igyekezzünk megismerni, követve a régi görögországi delphoi Püthla- templom híres jóshelyének jelmondatát: „Ismerd meg önmagadat!“. Ez azt jelenti, hogy „ismerd meg a képességeidet, és használd fel őket feladataid minél jobb megoldására!“ A modern pszichológia szerint minden embernek az a célja, hogy megvalósítsa, realizálja önmagát. Más, rokon kifejezésekkel: aktualizálja, kifejtse, kifejezze önmagát. Több gondolkodó szerint ez egyszersmind a boldogság legfőbb alapja. De nem szabad elfelejtenünk, hogy csakis az realizálható, csakis az valósítható meg és fejleszthető, ami legalább csíraként, lehetőségként, de valóságosan megvan bennünk. Szerencse, hogy az önbizalom minden egészséges, normális emberben megvan. Minden embernek vannak ugyanísj olyan értékes személyiségtulaj-. donságai, képességei vagy legalábbis képességcsírái, amelyek kifejleszthetők. Keressünk magunkban olyan értékeket, amelyek nagyobb mértékben meg-, vannak bennünk, mint az emberekben általában. Keressük a legerősebb oldalunkat. Néhány jótanács Az önbizalom megléte vagy hiánya az élet minden terüle-? tén jelentősen hat az emberek érvényesülésére, tehát megelégedettségére, boldogságára is. Minthogy pedig ez nemcsak až egyének, hanem az egész társadalom szempontjából is fontos tényező, érdemes sorra venni az alábbi tanácsokat, amelye- két a korszerű lélektan sugal- máz: — Időnként gondolkozz azon, hogy hiteles e az az önarckép, amelyet magadról hordasz magadban! Ha rájössz, hogy valóban meglevő értékeidet eddig nem vetted kellően figyelembe, okvetlenül vedd komolyan számba és illeszd be őket szervesen önarcképedbe! — Ha már egyszer sikerült ellenőrizned és kedvező, pozitív irányban módosíthatod önarcképedet, ragaszkodj is hozzá! Ne engedd, hogy pillanatnyi megtorpanások újra meg újra visszavessenek az előbbi, önbizalom nélküli állapotodba! Engedd, hogy újra meg újra átélt önbizalmad megsarkan- tyúzza aktivitásodat, képzeletedet, kezdeményezőerődet! Gondolj gyakran azokra az eredményekre, amelyeket önbizalommal elérhetsz, s higgy is abban, hogy el fogod őket érni! — Nem elég pusztán felismerned valóban meglevő pozitív tulajdonságaidat. Következetesen és szorgalmasan gyakorolnod is kell őket. Saját tapasztalataid révén kell ismételten meggyőződnöd arról, hogy csakugyan megvannak és eredményesen használhatók, sőt fejleszthetők. Fokozatosan tűzz magad elé egyre nehezebb, egyre nagyobb próbára tevő feladatokat, és merj örülni annak, ha egy jókora lépést tettél előrel Többre vagy képes, mint tegnap, és higgy abban, hogy holnap megint előbbre jutsz! — Gondolj erősen önbizalmadat fokozó tulajdonságaidra! Erősítsd pozitív önarcképed vonásait, és magad is egyre jobban hasonlítsz majd pozitív önarcképedhez, s mind pozitívabbá válik társadalmi tükörképed is. Sokan ezt mondják: „Milyen jó lett volna, ha én erre idejében rájövök, és akkor valósítottam volna meg, amikor még nem volt késő.“ Ez a hitetlen, megfutamodó magatartás semmiképpen sem helyes. „Mennyi ideig tartson a nevelés, az önnevelés?“ — tette fel a nagy kérdést egy kiváló francia gondolkodó. A válasza: „Pontosan addig, ameddig az élet!“ Meddig mondhatjuk még joggal, hogy „nem késő“... Pontosan ameddig élünk! HÁNY HOLDACSKÁJA VAN A FÖLDNEK? Egyes távcsöves és fotografi- kus vizsgálatok arra mutatnak, hogy a Földnek legalább tíz kicsiny, természetes eredetű holdacskája van. John Bagby kaliforniai tudós jutott erre az eredményre az Icarus című nagy tekintélyű nemzetközi folyóiratban megjelent beszámolója szerint. Elméletileg nem kizárt, hogy a Föld kicsiny égitesteket ejtsen foglyul, ámbár az ilyen holdacskák tényleges létezését korábban sokan kétségbe vonták. Bagby azonban számos bizonyítékot sorol fel annak igazolására, hogy a Földnek jelenleg is több kis holdja van. Ezek igen hasonló pályán keringenek bolygónk körül. A kutatások szerint feltételezhető, hogy a Föld kicsiny holdjai általában 30 méter át- méröjűek, vagy valamelyest nagyobbak. 1968-ban ezek közül kettőt sikerült távcsővel is felfedezni, mégpedig az égboltnak épp azon a helyén, amelyen a számítások szerint tartózkodniuk kellett. A továbbiak létezéséről egyelőre nincsenek adataink. A számítások arra a rendkívül érdekes eredményre vezettek, hogy a kicsiny holdak pályája egy pontban metszi egymást. Ebből az következik, hogy egy kisbolygószerű égitest épp a Föld közelében robbant fel, mégpedig 1955. december 18-án, s a holdacskák ennek a „repeszdarabfai Ezek a holdacskák — ha mesterséges égitest halad el közelükben — erősen módosíthatják annak pályáját. A II1C jelzésű természetes eredetű holdról csakugyan bebizonyosodott, hogy 1965 decemberében módosította az Explorer 26 pályáját. (djj ÚJ FILMEK Három újonc, azaz debütáns rendező forgatta az Érettségi az életben című cseh filmet, mely három történetet ötvöz egy játékfilmmé. A filmnovelmányait vagy pedig a sportnak szenteli életét. Komoly dilemma, csakhogy a rendező nem oldja meg a konfliktusos helyzetet, sőt adós marad a válaszBUCK ÉS A PRÉDIKÁTOR (amerikai) TISZTA KÉZZEL _________________________________(román)
