Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-03 / 2. szám, csütörtök

S Z ü L ő K, N EVE L Ő K F Ó R U M A

A KÖSZÖNTÉSRŐL

Nemegyszer hallhatjuk panaszként, hogy ismerőnek — fiatalok és idősek egyaránt — sokszor csak akkor köszöntik egymást, ha az már végképp elkerülhetetlen. Az is előfordul, hogy a szokásos köszöntés helyett néha visszatetszőén hangzó, idegen kifejezésekhez kapcsolt zsargonnyelvi szóval, vagy csupán a szóbeli köszöntést helyettesíteni akaró, hanyag kézmozdulattal üdvözlik egymást az emberek.

Nem egy alkalommal tanúi lehettünk annak is, hogy a gyermekek szüleiket, rokonaikat, tanítóikat, a férfiak a nőket, vagy a korban is fiatalabb beosztottak a feletteseiket sem köszöntik. Megtörténik azonban az is, hogy olykor a köszöntöttek áz üdvözlést éppen csak, vagy egyáltalán nem viszonozzák.

A jelzett problémával kapcsolatban sorolhatnánk tovább is észrevételeinket, ehelyett azonban megkíséreljük röviden áttekinteni eme udvariassági aktus terén kialakult általános gyakorlatot.

A köszöntés formája koronként változott és az adott társadalom osztályviszonyaihoz kapcsolódott. A mai társadalmi érintkezés szókincséből például csaknem teljesen kiszorult az önlebecsülő „alázatos szolgája", a tüntető megkülönböztetést kifejező „mély hódolatom", a nagyképüsködő „van szerencsém" vagy a bizarrul hangzó „ajánlom magamat". Nálunk — különösen a magyar nyelvterületen — eléggé elterjedt üdvözlés a „kezét csókolom". Társadalmunkban talán egyetlen köszöntés sem váltott ki annyi „pro és contra" véleményt, mint éppen ez a kézcsókot helyettesítő üdvözlési forma.

Nos, hát mi az elfogadható álláspont az ominózus „kezét csókolommal" kapcsolatban? Szerintem senki sem vét a szocialista magatartás normái ellen, ha szüleit, idősebb rokonait, vagy nőismerőseit ezzel az előzékeny és kedveskedő köszöntéssé] üdvözli. Természetesen tudnunk kell mértéket tartani, mert a „kezét csókolom- nak" a kritikátlan és túlzott alkalmazása a modorosság érzetét is keltheti.

Napjainkban a — nagyszámú és különböző — köszöntési módok közül a „jó reggelt", „jó napot", „jó estét", „jó éjszakát" és a „viszontlátásra" a legelterjedtebb. Az előbbiekhez kapcsolhatjuk a „kívánok" igét is. A középkorból ránk maradt „szervusz", a latin servus hu- millimusból született. Ma már ebben ez összetételben nem használjuk és csak kevesen tudatosítják, hogy ez magyarul az „alázatos szolgája" megcsonkított változata. Ifjúságunk körében egyre több idegen nyelvből átvett köszöntési formát hallhatunk. Itt említhetjük a csehszlovákiai magyar fiatalok között elterjedt: „ahoj", a közismert „szia", „csao" vagy hasonló köszöntéseket. Bár tár- sadalomellenességet nem kell keresnünk az olasz, angol, francia vagy más európai nyelv közvetítésével, sokszor eltorzítva hozzánk került üdvözlési módokban sem, a jőízlés mégis megkívánja, hogy ne kövessük a külföld szokásait mindenáron majmolni akaró nyeglés- kedőket. A letűnt világ számos idejétmúlt köszöntési módját is fokozatosan ki kell- küszöbölnünk, mert ami régente természetes volt, közülük ma némelyik túlhaladott és érvénytelen lett.

Meggyőző es következetes nevelési ráhatással méltó helyet és rangot kell biztosítanunk az új társadalmi rendszerünk célkitűzéseit tükröző: „práci česť', a magyar nyelv- használatban „szabadság" köszöntésnek. Szinte érthetetlen módon, éppen ezzel az üdvözlési formával kapcsolatban nagy még ma is a tájékozatlanság. Köszöntsük egymást mindig elvtársi üdvözlettel — vélték sokan —, mert ez kizárja a bizonytalanságot és megold minden problémát. Valóban ilyen egyszerűen megválaszolható ez a kérdés? Korántsem, mert a szocialista erkölcs nagy átalakulásának mai korszakában ezen a téren még nincsenek minden vonatkozásban általánosan elfogadott vagy társadalmilag kötelezővé tett szabályok. A köszöntési formákat és szabályokat mai társadalmunkban az ésszerűség, a kölcsönös tisztelet, valamint a társadalmi és politikai fejlettség szabályozza. A „česí práci", „szabadság" — hasonlóképpen, mint az elvtárs megszólítás is — általában közeli politikai, mozgalmi, hivatalos kapcsolatokra utal. Ha mindenkit mindenkor „práci česí", „szabadság" köszöntéssel üdvözölnénk, értékét csökkentenénk ennek az eszmei értelmű köszöntésnek. Ezért azt tanácsolhatjuk, hogy ne a látszatot, a társadalmi érintkezés külsőségeit, hanem az emberi, világnézeti kapcsolatok belső tartalmát igyekezzünk kifejezni ezzel a köszöntéssel.

Az emberek közötti érintkezés egyik legrégibb szokása a kölcsönös üdvözlés. A szocialista átalakulást egyesek azonban még ma is önkényesen úgy értelmezik, hogy az a maguk szabta törvények szerinti élet- lehetőséget jelenti számukra. Kevésszer vagy egyáltalán nem adják meg embertársaiknak azt a tiszteletet, amelyet egyébként maguk elvárnak, vagy, ha módjukban van, megkövetelnek. Az ilyen vagy ehhez hasonló eljárás enyífen szólva a korszerű társadalmi együttélés különös értelmezése. Az ilyen egyének soraiból kerülnek ki többnyire a „notórius" nemköszönők is. Márpedig köztudott, hogy a köszöntés udvariasság, viszonzása pedig kötelesség.

Mivel azonban a modortalan- ságnak semmi köze sincs a szocialista társadalomhoz, s, az önhittség, a nevelellenség és a lelki durvaság egyáltalán nem a haladó gondolkodás megnyilvánulása (ellenkezőleg!), azért az ilyen embereket előbb vagy utóbb maga a társadalom ítéli el.

Nemritkán a gyermekek, különösen a serdülők, „jelejtenek el" köszönni. A különböző társadalmi állású és korú felnőttekkel szemben — bevallásuk szerint — gyakran gátlásaik vannak. Ilyenkor a leggyakrabban — köszöntés helyett — valamit mormolnak, esetleg zavaruk megelőzése végett elfordulnak vagy kikerülik idősebb ismerőseiket. Ezekben az esetekben nem kell mindig szemtelenségre, hálátlanságra gondolnunk. Előfordulhat, hogy a gyermek vagy a serdülőkorú fiatal valóban nem tudja, hogy kit, mikor és hogyan köszöntsön. A hibát sokszor nem is annyira a gyermekben, hanem bizony a szülőkben, nevelőkben kellene keresnünk. A gyermeket, amint beszélni kezd, tanítani és figyelmeztetni kell a köszöntésre. Környezetének ala- koskodó felnőttéi, a „kétvágá- nyúság" megzavarja a gyermeket, aki később elveszítheti helyes orientációját, s maga is képmutatóvá, esetleg nemkö- szönővé válhat. A családnak és az iskolának ezen a téren szorosan együtt kell működnie. Ha majd a gyermeket érő helyes nevelési hatások az egész társadalomban erőteljesebben koordinálódnak, akkor egyre kevesebbszer fogjuk hallani, hogy „a mai fiatalság nem tud tisztességesen köszönteni".

Nevelőmunkánk célja, hogy tovább szilárdítsa szocialista társadalmi viszonyainkat, s olyan embereket neveljen, akik nemcsak illedelmesen köszönteni tudnak, hanem akik mindenben az új, szocialista etikát követik és erősítik társadalmunkban. Ezen a téren azonban nemcsak a társadalomnak vannak elvárásai a nevelésügy- gyei szemben, hanem a — nevelést hivatásszerűen végző — pedagógusoknak is az egész társadalommal szemben.

Dr. PÁRKÁNY ANTAL

FOLYÉKONY NITROGÉN A TECHNIKÁBAN

Pár évtizede még laboratóriumi ritkaság volt a folyékony nitrogén, ma nagyipari tömegtermék. Ipari előállításának módját, a levegő csepp- folyósításának és oxigénre, illetve nitrogénre történő szétválasztásának a megoldását Linde és Hampson már 1896-ban kidolgozták. Azóta a cseppfolyós levegőt egyre fokozódó mértékben alkalmazzák elsősorban oxigén termelésére, újabban pedig a sokáig „melléktermék“-nek számító nitrogén felhasználása is elterjedt.

Bár a műszaki megoldások jelentősen fejlődtek, az előállítás elve Linde óta nem változott: a levegőt sűrítik, a sűrítési hőt hűtőkön keresztül vízzel elvonják, majd lehetővé teszik a sűrített levegő hirtelen kiterjedését, amely ennek következtében erősen lehűl, mert saját energia- tartalma rovására munkát végez. Amikor a levegő eléri a mínusz 192 fokot, folyadékká válik. A folyékony levegőt desztilláló oszlopokban választják alkotó részére, vagyis oxigénre és nitrogénre. Erre különböző forráspontjuk ad lehetőséget: a nitrogén mínusz 196 C-fokon, az oxigén viszont mínusz 183 C-fokon forr légköri nyomáson. Ha a gázalakban lepárolt tiszta nitrogént újra sűrítik és ismét kiterjesztik, mínusz 200 C-fok hőmérsékleten folyékony nitrogént kapnak. Mire használható és hogyan kezelhető ez a víztiszta, hideg folyadék?

Élelmiszerek hűtése, különösen baromfi, bal és húsáruk tartósítása ma már úgyszólván nem nélkülözheti a nitrogénes hűtést. Előnyeli meggyőzőek: gyorsabban hűt, s ezért a sejtek víztartalma a legkedvezőbb mikrokristályos-üveges szerkezetben dermed meg. Ez nem roncsolja a szöveteket, és így olvadása után kifogástalan, a friss vágásúval egyenlő értékű árut kapunk. Az erős légáram hiánya és a gyors lehűtés egyaránt kíméli az árut a felületi kiszáradástól is. Az egész hűtési folyamat kitűnően szabályozható, automatizálható, és végül a berendezések térfogata is jóval kisebb, mint a hagyományos eljárásoknál.

A folyékony nitrogénes hűtésnek ma két fő módját használják: az elsőben az áru egy hűtő- alagútba kerül, és ott először igein hideg, lassú nitrogén gázárammal találkozik, majd folyékony nitrogénnel permetezik be. A második eljárásnál a fagyasztandó áruval megtöltött kamrát folyékony nitrogénes rápermetezéssel és időnkénti szellőztetéssel mínusz 50 és mínusz 150 C-fok közötti hőmérsékletre hűtik.

Amikor valamely acélterméktől rendkívül nagy felületi keménységet és tökéletes méretállandóságot követelünk meg, mélyhűtéses edzést alkalmazunk. Ilyen kezelést kapnak a golyóscsapágyak részei, az idomszerek, a mérőműszerek tapogatói, bizonyos megmunkáló szerszámok stb.

A szokásos edzéskor a kemencében fölhevített munkadarabot hirtelen olajba vagy hideg vízbe mártják. Ilyenkor a viszonylag lágy ausztenit kemény martenzitté alakul át. Ez a folyamat azonban szobahőmérsékleten nem megy végbe teljesen, a maradék ausztenit esetleg — méret- változást okozva — még évekig módosul, ezenkívül lágy is. Ha azonban az olajos edzés után az acélt mélyhűtik, akkor a martenzitté alakulás teljes, az acél szerkezete egyenletes, üvegkemény, és méretváltozástól nem kell tartani.

A mélyhűtést olyan nem dermedő folyadékban (például glikolbanj végzik, mínusz 80 C-fokon, amelyet folyékony nitrogénnel táplált hűtőkígyókkal hűtenek le. Ha különlegesen kemény felületre van szükség, akkor az acélt folyékony nitrogénbe mártva még tovább hűtik, most már mínusz 196 C-fokra, hogy a lehető legnagyobb keménységet és- méretállandóságot érjék el.

Javításoknál is segít a folyékony nitrogén. Gyakori feladat, hogy egy tengelyt szorosan belel kell illeszteni a furatba. Az ilyen illesztés különösen kész gépalkatrészek törése és utólagos javítása esetén okoz gondot, mert az anyadarabot melegítéssel kitágítani az alak- változás veszélye miatt nem szabad. Egyszerű azonban a megoldás akkor, ha a beillesztendő tengelyt folyékony nitrogénbe mártjuk. A tengely a hideg hatására összehúzódik, és köny- nyen a furatba helyezhető. A normális hőmérsékletre fölmelegedve az alkatrész újból kitágul, és szorosan feszül a furatba.

Egy alkalommal például a folyékony nitrogén rendkívül gyors hűtőhatását egy nagy kohászati üzem fő víznyomó vezetékének törésekor gyü- mölcsöztették. A nagyolvasztók és acélkemencék vízellátását egy pillanatra sem szabad szüneteltetni, mert a vízzel hűtött szerelvények azonnal elolvadhatnak, és végzetes kár keletkezhet. A törött csőből kiáramló vizet tehát gyorsan meg kellett fékezni. Ezért folyékony nitrogén segítségével pillanatok alatt vastag jégkérget létesítettek a törés körül, és az addig biztosította a víz áramlását a kohóüzem felé, amíg egy ideiglenes vezeték kiépítésével nem sikerült a sérült szakaszt kiiktatni és javítását elvégezni.

Úszóhomok, iszap és egyéb erősen vizes talajrétegek átfúrásának régóta bevált módja a fagyasztás. A budapesti földalatti vasút építése közben sokszor folyamodtak ehhez az eljáráshoz, de alkalmazzák bányákban aknamélyítésre és épüle'talapozási munkákra is. Segítségével az egyébként kezelhetetlen vizes rétegek megszilárdulnak, és könnyen megmunkál- hatóvá válnak. A talaj hűtését általában ammo- niás hűtőkompresszorokkal végzik; folyékony nitrogénnel azonban sokkal rövidebb idő alatt és egyszerűbb berendezéssel elérhető a kívánt talajszilárdulás, ezért az új módszernek nagy jövőt jósolnak.

A folyékony nitrogén érdekes módon ködgyártásra, de a köd eloszlatására is alkalmas. Ha

a hideg folyadékot a levegőbe permetezzük, a párolgási hő annyira lehűti a levegő vízgőz- és széndioxid-tartalmát, hogy az mikroszkopikus kicsinységű finom cseppecskékben, vagyis köd alakjában válik ki. A hadászati alkalmazásán kívül színpadon, televíziós vagy filmfelvételekhez tetszőleges sűrűségű ködöt állíthatnak elő ezzel a módszerrel.

Az ellenkező hatást érjük el akkor, ha a már meglevő ködbe folyékony nitrogént permetezünk. A lebegő mikroszkopikus méretű vízcsep- pek megfagynak és dér alakjában lecsapódnak. Ezzel az eljárással repülőtereken egy-egy gép felszállásához ködmentes „folyosókat“ vághatnak a levegőbe. Technikai végrehajtása nem bonyolult feladat: a folyékony nitrogént sűrített nitrogéngázzal a parfümszóróhoz hasonló szerkezet segítségével permetezik a ködbe.

A mélyhűtést alkalmazó technológiák nélkül a korszerű vegyipar, főként a petrolkémia ki sem fejlődhetett volna. A folyékony nitrogén itt is kitűnő hűtőközeg. Előnye, hogy más anyagokkal nem lép reakcióba, hanem védőgázként fékezi, szükség esetén elfojtja a túl heves robbanással fenyegető kémiai folyamatokat.

Egyes különleges tulajdonságú szintetikus kaucsukok például a butilkaucsuk polimerizá- lását (a kis molekuláknak óriási kaucsukmole- kulákká való egyesítését) igen alacsony hőmérsékleten kell végezni.

Tartályok, szerelvények, csövek korrózióvédő bevonására kitűnő mód az, ha a fölmelegített acéltárgyra polietilénport fúvatnak. A megolvadó műanyag így egyenletes vékony védőréteget alkot a fémen. A polietilént azonban lágysága miatt normális hőmérsékleten nem lehet porí- tani. Folyékony nitrogénnel lehűtve viszont rideggé válik, és könnyen, tetszőleges finomságára porítható.

Sok kutatólaboratóriumban a folyékony nitrogén olyannyira mindennapos segédeszközzé vált, hogy a desztillált vízhez hasonlóan a mun- kasztalra szerelt csapból folyatható.

A tudományos célú atomreaktorok kutatási munkájában például gyakran kell egymástól radioaktív gázokat elválasztani vagy éppen egy bizonyos gázt elkülöníteni a gázelegyből. A vákuumelőállításhoz némileg hasonló módon itt is folyékony nitrogénnel hűtött elnyelő anyaggal (például aktív szénnel) kötik meg a radioaktív gáz molekuláját. A hőmérséklet szabályozásával és az elnyelő anyag megválasztásával elválaszthatók egymástól a különféle gázok.

A tudomány egyik legfiatalabb területén, az űrkutatásban Is nélkülözhetetlen a folyékony nitrogén. A mesterséges holdak és űrhajók, illetve alkatrészeik várható viselkedését az úgynevezett űrszimulátorban próbálják ki, amelyet folyékony nitrogénnel hűtenek. Az ezzel elérhető vákuum és hőmérséklet — bár még eléggé messze esik az űr valóságos é; tőkéitől — már elegendő támpontot ad ahhoz, hogy a vizsgált szerkezet várható viselkedését az űrben kellő biztonsággal kiszámítsák.

Sokkal kisebb mértékben, de találkozhatunk a folyékony nitrogénnel a biológiában és az orvostudományban, például az élő szövetek konzerválásánál. Az idegsebészetben, a bőrgyógyászatban, a szemészetben helyi fagyasztásos kezelésre, esetleg rosszindulatú képződmények eltávolítására, megsemmisítésére alkalmazzák.

S METEORIT-KRÁTEREK REJTÉLYE

Amióta 1950-ben megállapították, hogy az 1943-ban felfedezett 3341 méter átmérőjű New Quebec kráter meteorit eredetű, széles körű kutatásba kezdtek hasonló képződmények kimutatása érdekében. Összesen 15 további krátert fedeztek fel, amelyek feltehetően szintén meteorikus eredetűek. Ezek mind jóval felülmúlják a híres arizónai meteoritkrátert, mert míg annak „csak“ 1400, addig az újonnan találtak közül a legkisebbnek is 2400 méter az átmérője, a legnagyobbé pedig 59 kilométer f!j. Korukat 100-~ 500 millió esztendőre becsülik. Az Egyesült Államokon kívül Kanadában is több meteoritkrátert fedeztek fel.

A Nyugat-Német országban levő Hessen tartományban ismeretes híres óriáskráter vizsgálatát is tovább folytatják. Kiderült, hogy a 20 kilométer átmérőjű képződmény kettős tagozottságú: belsejében egy kristályos kőzetekből álló, fallal körülvett kisebb, 10 kilométeres átmérőjű krátert találtak. A kráter kora 15 millió év. Az óriásmeteorit becsapódásakor a mai kráter területéről 30—60 milliárd tonnára becsült anyag dobódott szét!

Dr. R. B. McConnel a ghanai Bosumtwi-kráter vizsgálatának új eredményeiről számolt be. A kráter 10 kilométer átmérőjű, sáncfalának magassága 300 méter. Belsejében S kilométer átmérőjű és 75 méter mély tó van. Minthogy a kráter környezetében vulkánok nincsenek, valószínűnek látszik, hogy ez a képződmény sem vulkanikus eredetű, hanem egri ó^á^meteorit becsapódásakor keletkezett.

Dr. H. W. Straley atlanti tudósnak érdekes feltevése van. New Yersey és Északkelet-Florida között az óceánpart rendkívüli mértékben csipkézett. Mintegy félmillió kicsiny öblöt tartanak itt számon. Alakjuk Igen hasonló, hossztengelyük pedig északkelet-délnyugati irányban fekszik. Minden eddigi elmélet, amely ezeknek az öb- löcskéknek az eredetét próbálta magyarázni ku darcot vallott. Dr. Straley feltételezi, hogy valamennyi öböl egy meteoráram tagjainak beesa pódásokar keletkezett. (d])

1974. I. 3.