Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-13 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

Kulturális

HÍREK

1974.

I. 13.

„Az utazás igazi jeladata belemélyülni az idegen valóságba — s aztán valamely rejtélyes módon meggazdagodva visszatérni.“ (Bálint György.) Számomra a nem egészen idegen valóság első állomása Drezda volt. Évtizedekkel ezelőtt jártunk itt utoljára s azóta nemcsak az idő és mi, de a „német Firenze“ is alaposan megváltozott. A negyvenöt február 13-i szőnyegbombázás irtózatos pusztítása után vasakarattal takarították el a romokat. Mentették a menthetőt a szovjet katonaság segítségével. S új otthonok éjjültek a romba dőltek helyett. Drezda ma már nem halott város, él és élni akar. Arculatán a régi sebek nem hegedtek be teljesen, de helyükön zöld térségek pihentetik a sze>- met és tüdőt. Meghagyták elrettentő tanulságul a Frauen Kirche romos testét, fantasztikusan áttört óriás kupoláját, melyen most keresztülsüt a nap, az értelem figyelmeztető fénye.

Viszontlátom az óriási áldozatokkal helyreállított 18. századi Zwingert, Pöp- pelmann építész és Permoser szobrász harmonikus barokk alkotását. Belépek a 19. században Sémper tervezte reneszánsz képtárba, melyről annyit és annyian írtak. Csak legmélyebb élményeim töredékére szorítkozom: Giorgione álomszerű tájban Szunnyadó Vénuszának kötöttségeiktől felszabadult testére, Tiziano kompozícióinak lírájára és drámájára. Rembrandtra, a modern értelemben vett festőiség atyjára, aki a valóság és költészet bensőséges egységében ábrázolta az embert, Frans Hals varázslatos derűvel átitatott művészetére. Nem merem folytatni. A képtár közelében van a világ második legnagyobb porcelángyűjteménye. A korai és későbbi kelet-ázsiai remekműveket a porcelán titkát megfejtő német Böt- gernek s az őt követő mestereknek ezer iormájú, színű és ékítésű alkotásai követik. A törékeny szépségek után egyelőre a külső harmóniáját visszanyert Semper Opera előtt állok. A volt királyi kastély csak hírmondója régi pompájának. A Dimitrov térről széles lépcsők vezetnek föl a Brühl Teraszra, ,,Európa erkélyére“, Jobbra monumentális középületek sorjáznak. Gyönyörű a kilátás az Elbára, karcsú hídjaira, az egész városra. Nem szólok az Albertina gyűjteményéről s a Grünes Gewölbe (Zöld Boltozat) káprázatosán gazdag iparművészeti remekeiről. S a szürke kövekből emelt reprezentatív épületek helyett az új Prager Strasset (utcát) méltatom. Nagyvonalú tizenötemeletes interhotelek, posta, modern, kör alakú filmszínház, elegáns üzletházak szegélyezik a széles utat, ahol csak gyalogosforgalom van. Középen korszerű, fémelemekből formált díszkutakból kristálytiszta ívekben szökken a víz és ezüstös cseppekben hull vissza a medencékbe. A tarkán hullámzó embertömeg a nagyváros felfokozott életritmusát érezteti A párhuzamos utcákban sok emeletes lakóház, zöid gyep, játszóterek. Megállít egy bumfordi, szürke betonelefánt. Hátára lépcsőn másznak fel a gyerekek, vályúszeríien formált ormányán csúsznak le a homokba. Remek mulatság! Az Altmurkton (Régi Piac) múlt és jelen találkoznak. Már messziről odacsillog a 2900 személyt befogadó Szocialista Kul- túra 'W.zának vörösre festett alumínium kunolála. Autóbusz körsétán ismerkedem a meglepő terjedelmű egyetemi negyeddel. Komor házóriásnál, a Technikai Fő iskolánál állunk meg. A volt törvényszék épületével bővítették ki, amely a barna téboly idején a szervezett emberirtás egyik színhelye volt. A hat méter ma gas börtönfalakat tanárok, diákok bontották le 60 körül s az udvarban egy ellenálló csoport vezéréről: Georg Schu mann-ról elnevezett emlékhelyet képeztek ki. 39—45 közt több mint ezer antifasisztával végzett itt a hóhér bárdja. A. Wittig 1962 ben leleplezett bronz szoborcsoportja öt ellenálló harcosának mindegyike másképp várja a percek múlva rájuk mért könyörtelen halált. Tragédia plasztikában elbeszélve! Meghagytak eredeti állapotában hat börtöncellát, a siralomházat. Szívszorító látvány!

Szinte fellélegzem a külváros színes kerte' közül kikandikáló régimódi kedves favázas házikói között. Erre visz az út Pillnitz csodás parkjába s a mesésen beleilleszkedő kínaias hatás alatt álló 17—

18. századi barokk-kastélyokba. Természetesen múzeumok, szép művű keleti

Körkép az NDK-bol

fegyvergyűjteménnyel, egy 17. századi magyar bárdot is felfedeztem. Rengeteg korabeli bútort, és a modern lakáskultúrát képviselő berendezési tárgyak a helleraul műhelyek friss, az ember kényelmét szolgáló készítményei.

Másnap Türingia változatos fenyős, lombos vidékén robog a vonat. Egy-egy várrom, de annál több gyárkémény tűnik fel. Weimar, a bájos kisváros teljesen új számomra. Nehéz lepárolnia lényegét. A Goethe-házban ötven évig élt a szellemóriás, a költő, bölcselő, tudós és államférfi. Antik, reneszánsz és újabb műtárgyakkal múzeumszerűen berendezett otthona szándéka szerint nem az ő kényelmét, hanem az emberek művelődését hivatott szolgálni. Megindító klasszikusan egyszerű hálószobája, a karosszéke, melyben utolsó perceit élte. A kincset érő könyvtárszobák 650 000 kötetét sűrű fémrács védi. A Schiller- ház melegebb, otthonosabb, mintha nemrég hagyta volna el a német irodalom másik nagy mestere és családja. Liszt Ferenc kis palotájában arcképek s szobrok idézik merész arcélét. Gazdag bútorok, zongorák, üvegszekrényekben fényűző emléktárgyak, kitüntetések. S a hangjegyek végtelen sora. Köztük Egy utas albuma, első lapján 1834-es keltezéssel a címfelirat „Lyon“ s a mottó: Munkálkodva élni, vagy küzdve meghalni, — ahogy a nyomorgó selyemszövő takácsok lázadása sugalmazta. Magyar Dallok és Rhapsódiák, a Rákóczy induló. 48-ban Liszt karmester az előkelő Weimarban. De a magyar szabadságharc eszméjével félreérthetetlenül azonosul. Munkáskórusát kinyomtatják ugyan, de nem kerül sor kiadására. Nagy szimfonikus költeményében, a Hősök »Íratásában a szabadságharc bukását a Funé- railles-ben (Temetés 1849 az aradi-vérta núkat gyászolja.

A többször átépített Várkastély tömege uralkodik a város egyik részén. Múzeumának szinte áttekinthetetlen gyűjteményében a vonalak hatalma és a színek ereje ragadott meg. A Főtérnek a remek sziluettű gótikus Városháza, a gyönyörűen restaurált Tanácsháza és színes stukkó díszű Cranach-ház a fő ékességei. Ebben a tömény szellemi és művészi légkörben teljesen mai, életteljes népünnepélynek voltam szemtanúja. Október 6-án zajlik le itt a híres wei- mari hagymavásár, a szocialista aratási ünnepség. A tereken ötletesen díszített sátrakban és elárusító asztalokon a tü- ringiai termelőszövetkezetek legszebb gyümölcseinek, zöldségeinek festői halmaza. Kosarakban tarka szalmavirág és levendulacsokrok. A főmotívum a sárga és lilásvörös apró hagymákból font koszorú, mely ott díszeleg minden házon és kirakatban. A bódék táján régi országos vásárok hangulata. Nyársonsült hú sok, friss tészták, feketekávé illata úszik a levegőben. Színes motívumokkal festett termetes hordóból mérik a táj jó borát. Mivel a gyepre rálépni, sőt rajta feküdni sem tilos, a pázsiton kényelmesen elhelyezkedve fogyasztják a földi jókat. Még néhány régi hangulatú utcát veszek szemügyre, eljutok a térre, ahol a színház előtt Goethe és Schiller szobra áll. A közelben neoklasszikus könyvtár, sok iskola s a város peremén ipari létesítmények.

Berlinbe este fut be a vonat. Másnap reggel észlelem, hogy a történelem talán legnyomasztóbb fejezetének külső hatása még ma is milyen döbbenetes. Tudatom mélyrétegéből bukkan föl az 1930-as Berlin képe. Volt akkor valami furcsa túlfűtöttség, élveznivágyás és feszültség a levegőben. A belső negyedekben fényűzés és tobzódás. Egzotikus madarak röp- döstek egy kávéház pálmafái között. De ott voltunk egy politikai gyűlésen is a nagy sportcsarnokban, ahol a légkör már forrón gyűlölködő, kóros és rosszat sejtető volt. Most a kora vasárnapi órákban mentem át az egyik hídon. A haty- tyúk a régi gőggel siklanak a Spree

vizén. A túlparton a Pergamon Múzeumot keresem. Klasszicisztikus, monumentális épület őrzi az i. e. 180—160 között alkotott híres Pergamoni oltárt, melyet századunk elején Human tárt föl. Megrendítő két évezred távlatából szembenézni a késői görög architektúra és szobrászat nagyszerűségével. A hatalmas építményre széles lépcsősor vezet fel. Karcsú oszlopok támasztják a párkányokat. A frízeken istenek és gigászok harca elevenedik meg. Az oltár falát borító dombormű a megmaradt, márványba ál- . modott isten és gigászfigurák izomtömegei, a mozdulatokat követő drapériák s mindenekelőtt az arcok szenvedélyes kifejezése felejthetetlen. A szomszédos Bode Múzeum is ókori emlékek gyűjteménye. Rabul ejtenek a mezopotámiai emlékek. A babiloni zománcozott csempével burkolt hosszú faion végigvonuló oroszlánok s a hatalmas Miletoszi kapu. Micsoda teljesítményekre voltak képesek- a puszták lakói. Csak egy félbehagyott faragásos mészkőóriást, a Holt-tenger közelében fekvő Mszatta palotát említem. Mennyi áldozatos, meg sem becsült munka, emberi gyötrelem és veríték! Szemem csak végig siklik Ázsia, Afrika és Európa kultúráján. Évezredes, homályos ösztönök és félelmek formálta démonok és harmonikus szépségű emberábrázolások. A Nemzeti Múzeum kép- és szoboriára a románkori művészettől kezdve az európai szellem egységes arculatát először kikovácsoló gótikán át a reneszánsz nagyvonalú, patetikus, szárnyaló, de éles realitásérzékű stílusában folytatódik s tovább véges-végig a századunk életérzését közlő alkotásokig terjed. Ezek után már az új Berlin izgatott.

Végre ott álltam az egykori nyomasztóan szürkeszomorú Alexander Platzon (téren). Mintha egy új világ közepébe toppantam volna. A rádió tornya ragadja meg először a tekintetem, majd a hatalmas épülettömbök, a Kongresszusi Csarnok, a Tanítók Háza, a 35 emeletes szálló, iskolák s óriás áruház. Hosszú utcák, egészséges, kényelmes, olcsó otthont nyújtó sok emeletes épületei. Szigorú mértani tagoltságukat életszagú bizalmat sugárzó vidám színű falfestmények, mozaikok enyhítik. A harmonikus megoldású Lenin tér dísze a Lenin emberi és szellemi lényegét kifejező szobor, Tomszkij szovjet művész alkotása. Már a mai lágkörű Marx-Engels Platz hatalmas középületei felé tartok. A híres Unter den Linden (a Hársfák alatt) nemes anyagból újra épített, négyemeletes reprezentatív palotái vesznek körül. A monumentális egyetem két oldalán a Humboldtoké szobra, óriás könyvtár. A volt Zeughaus (fegyvertár), melyet I. Frigyes a német és porosz militarizmus dicsőítésére építtetett, 45 óta német történeti múzeum. Az Oj Őrségben, az antifasiszta emlékműben örök láng lobog az ismeretlen katona és ellenálló harcos jelképes márványsírja felett. A közelben felfigyelek egy kis gyűjteményre: Lenin-emlékek Berlinben. Kegyeletes rendben fényképek, a fiatal forradalmár levelei anyjához, küzdőtársaihoz. A Nemzeti Opera, Knobelsdorf nemes arányú remeke, újjáépült. A sugárutat, a rideg pompájú Brandenburgi kapu zárja le. Az új Vígopera a színházi negyed ben áll. Két épület emlékeztet a „szín ház varázslójára“, Reinhartra. Majd a tér, ahol Hitlerék nagyobb .dicsőségére mag lyán égették el a haladó szellemű könyveket. Sok sok foghíjas utcája van még a fővárosnak, de így is csodálatos, hogy egy holt világ helyett új életet teremtenek.

„Potsdam szebb lesz mint valaha “ ez volr a törekvése a város lakóinak. A munkás-paraszthatalom a párt vezetésével megvalósította célját. Erőfeszítésük remek eredménye, a természet és művészet szép egységét érzékeltető volt királyi kastélyok, a mesebeli park a 18. és kora 19. századi német művészet legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Keletkezésük korának történelmi és társadalmi hátterét megismerve nem a királyi építtetőket magasztalják a nézők, hanem Sans Soucisnak (gond nélkül) és a többi palota s berendezésüknek Igazi megteremtőit, a neves művészeket és a sok névtelen munkást értékelik. S az emberek? Úgy találtam, készséges, közvetlen, „jóakaratú, a jövőt fáradhatatlanul építő szocialisták.

BÄRKÄNY JENONÉ

■ A leningrádi Kis Színház bemutatta Eduard Lazarev balettjét, a Shakespeare tragédiája nyomán készült Antonius és Cleopatrát, amelyet Igor Belszkij Állami-díjas, kiváló művész vitt színre.

■ Szovjet kutatók már

régóta keresik Lomonoszov

páratlan értékű könyvgyűjteményének eltűnt darabjait. A tudósoknak a véletlen sietett segítségére: a

múlt században élt Pogo- gyin professzor levelezésének hagyatékában feljegyzéseket találtak az eltűntnek vélt könyvekről. Eszerint Lomonoszov könyvtárának egyes darabjai a helsinki egyetem könyvtárába kerültek.

13 A Mongol Népköztársaságban mintegy 20 évvel ezelőtt szűnt meg az analfabetizmus. A megtett útra jellemző, hogy 1920-ban a lakosságnak még alig 7 százaléka tudott olvasni és írni. jelenleg az ország minden negyedik lakosa tanul.

■ Norvégiában a tanulók a 6. osztályig egységes iskolába járnak. Ezekben az osztályokban csak az osztálytanító tanít, a szaktanári rendszer a 7. osztálytól kezdődik. Az 1—6. osztályban tanító pedagógusok kötelező óraszáma 30, a felső tagozaton 27, a gimnáziumban 21.

S A moszkvai Lenin- könyvtár, a Szovjetunió legnagyobb könyvtára, amelynek mintegy 27 millió kötete és évente két és fél millió olvasója van, kinőtte jelenlegi helyiségeit. Jövőre azonban Moszkva egyik külső kerületében megnyílik egy új, 20 millió kötet elhelyezésére alkalmas könyvtároló, amely a jelenlegi helygondokat megoldja.

■ A müncheni Bayerische Staatsoper nagyszabású balettprogramot bonyolít le a közeljövőben, élén szovjet, japán és olasz táncművészekkel.

■ Az örmény városépítészetre napjainkban a korszerű és hagyományos elemek harmonikus ötvözete jellemző. A régi örmény épületek elmaradhatatlan tartozéka a művészi kőfaragás, gyakran díszíti a modern házakat is.

■ Weöres Sándor válogatott versei megjelentek szlovák nyelven, Vojtech Kond- rót fordításában.

61 A középkori magyar irodalom története szempontjából sok újdonságot ígérő kódex-részleteket találtak a nürnbergi levéltárban. Egy XII. századi 110 lapos és egy XIV. századi 160 lapos pergamen kéziratra bukkant rá Varga Ferenc, Rómer Floris régésznek egy 1870-ben készült jelentése alapján. A kódexek lengyel kereskedők révén Kassáról kerültek Nürnbergbe. Eddig senki sem érdeklődött felőlük. A nürnbergi levéltár által küldött mikrofilmmásolatok tanulmányozása folyamatban van.