Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-09 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
C — trájkolnak a vasutasok, a postások, a közalkalmazottak, az építőmunkások, a fémipari dolgozók... Habár ezek a a munkabeszüntetések, a dolgozók követeléseit alátámasztó sztrájkok aránylag kevéssé szerepelnek a televízió képernyőjén, a rádióállomások műsoraiban és a nagy sajtóorgánumok hasábjain, ez mitsem von le jelentőségükből. A dolgozók követelései elsősorban a bérek emelésére vonatkoznak. Amilyen hosszú az óv, ugyanazok a követelések, ugyanazok a bérharcok ismétlődnek már esztendők óta. A külföldiek, s főként a szocialista országok polgárai számára nehéz megérteni a franciaországi szociális helyzetet, nehéz megérteni azt, hogy a munkások szinte szüntelenül nagyobb béreket követelnek, egymást érik a sztrájkok, annak ellenére, hogy az életszínvonal viszonylag magas. Nem akarok ennek az írásnak a keretében politikai fejtegetésekbe bocsátkozni a tőkés kizsákmányolásról. Marx annak idején találóan állapította meg: a munkásosztály szívós, mindennapos ellenállása következtében a munkáltatók kénytelenek engedményeket tenni, bizonyos mértékben eleget tenni a dolgozók követeléseinek, de állandóan készen állnak arra, hogy visszavegyék mindazt, vagy legalábbis egy részét annak, amit kénytelenek voltak megadni. Infláció , A tőkés országokban a munkáltatók jelenleg elsősorban az infláció útján igyekeznek hogy a bérek ugyanolyan mértékben emelkedjenek, mint az árak. A munkáltatók és a kormányzat hosszú ideig kétségbe vonta e követelés jogosultságát. Lépésről lépésre azonban paritásos megegyezés jött létre a vásárló erő megőrzése érdekében, s jelenleg a „mozgó skála“ gyakorlatilag valamennyi foglalkozási ág számára garantálva van. De ugyanakkor kétféle „szemfényvesztés“ is gyengíti e megállapodás hatékonyságát. Elsősorban az, hogy a béremeléseket mindig az árak emelése után hajtják végre. Például: a CGT szakszervezeti központ kimutatása szerint 1973. január 1-től szeptember 1-ig az árak 7,6 százalékkal emelkedtek, a vasutasok bérét azonban csupán 5,25 százalékkal emelték. A béremelést ugyan végrehajtják, de csak az év végén, s ez azt jelenti, hogy az év 12 hónapja közül 10 vagy 11 hónapon át a bérek lemaradnak az árak mögött. Másodszor nagy szerepet játszik a hivatalos mutatószámokkal elkövetett csalás. Abérek és árak „mozgó skálája“ nem működhet igazságosan, ha az áremelkedések mértékét kimutató statisztika nem felel meg a valóságnak. Ezeket a mutatószámokat nehéz kidolgozni, ugyanis igen különböző fajta cikkekre vonatkoznak. A kormányzat már hosz- szú ideje olyan indexe? dolgozott ki. (amely azonban eléggé gyakran változik), amely 295 termékre vonatkozik. E termékek árait gondosan emelték minden hónapban, és ezeknek alapján mérték le az árak általános emelkedését. Valamennyi szakszervezet PIERRE GAMES PÁRIZSI LEVELE visszaszerezni azt, amit a dolgozók a sztrájkokkal kivívtak maguknak. Néhány évtized óta, de különösen az utóbbi 10—12 évben tanúi vagyunk annak, hogy állandóan csökken a pénz értéke, mégpedig a dollár igazságtalan elsőségének, valamint a nemzetközi pénzügyi spekulációknak a hatására. Négy év alatt, 1963 májusától 1967 októberéig az élelmiszercikkek árai 2,1 százalékkal emelkedtek. Ez a százalék-arány rendszeresen növekedett, míg 1972 májusa és 1972 októbere között rövid hat hónap leforgása alatt elérte a 10,8 százalékot. Feltehető, hogy a pénz évente 10 százalékot veszít az értékéből. A kormányzat és a munkáltatók e jelenséget (amely a tőkés kizsákmányolás mechanizmusának többi részéhez párosul) saját profitjuk növelésére használják fel. A valóságban ugyanis az áremelkedések messze megelőzik a bérek emelkedését. A béreknek ez az állandó lemaradása az árak mögött „a vásárló erő“ (ez az új kifejezés a dolgozók millióit érinti) állandó csökkenését okozza. Ebből következik a dolgozók szüntelen elégedetlensége és a sztrájkok újabb és újabb fellángolása. Áremelés A dolgozók általában nincsenek teljesen tisztában e jelenség valamennyi összeíevő- jével, annál is inkább, mert a hivatalos propaganda igyekszik a dolgokat elhomályosítani és azt állítani, hogy a bérek emelése okozza az inflációt. A dolgozók számára egy dolog azonban bizonyos: mindennek emelkedik az ára, annak ellenére, hogy a kormányzat az árak rögzítésére tesz felhívásokat. Csupán júliusban és augusztusban a következőképpen emelkedtek az árak a „PR'I- SUNIC“ nagyáruházban: A Buitóni tésztaféleségek ára csomagonként 13,4 százalékkal, a bourguignon marhahús konzerv darabja 16,4 százalékkal, a Colin nevű halkonzerv 16,3 százalékkal, a csokoládépor 4,7 százalékkal, a kávé 18,5 százalékkal, az étolaj 9,3 százalékkal, a savanyúkáposzta 21 százalékkal, a hentesáru 3,1 százalékkal, az asztali bor 16,9 százalékkal, a szappan 25 százalékkal lett drágább. Ugyanakkor a gyermeknadrág (blue-jean) ára 16 százalékkal, a cipőé 17 százalékkal, a játékszereké átlagosan 22 százalékkal emelkedett stb., stb.... Ezt a jelenséget a dolgozók népiesen „az árcédulák táncának“ nevezik, hisz minden pillanatban változnak, egyre emelkednek az árak. Tizenkét év alatt a bélszín ára a háromszorosára növekedett, kilogrammja az eredeti 7,95 frank helyett 23 frankra rúg. Szemfényvesztés Az áraknak e rohamos emelkedése a szak- szervezeteket arra vezette, hogy egyre sürgetőbben és nyomatékosabban követeljék az ún. „mozgó skála“, az árak és a bérek arányos mozgásának a bevezetését, vagyis azt, elutasítja a hivatalos indexet, mivel az csökkenti a tényleges áremeléseket. Ebben a statisztikában túl kevés helyet foglalnak el az élelmiszercikkek, amelyek a dolgozók háztartási költségeinek lényeges részét alkotják. Ilyen módon meghamisítják a valóságot. Ugyancsak alábecsülik a lakbérre fordított költségeket: a hivatalos index ezt a jövedelem 4,92 százalékára becsüli, holott átlagosan eléri a 10, sőt a 20 százalékát is. Milyen a vásárlóerő? Ez a csaló statisztika arra késztette a CGT-t, hogy kidolgozza saját indexét. Míg 1972-ben a hivatalos index szerint az árak ... százalékkal emelkedtek, a CGT indexe szerint az áremelkedés .. . százalékot tett ki. Az indexek e csatája igen fontos. Az ösz- szes, vagy csaknem az összes bérmegállapodás a hivatalos indexen alapul, és szavatolja, hogy a dolgozók az év végén 2 százalékkal nagyobb bért kapnak, mint ameny- nyivel az árak emelkedtek. A valóságban e 2 százalékos bérkiegészítés ellenére a bérek alig őrizték meg vásárló erejüket. E hamis statisztika azonban a kormányzat hivatalos propagandája számára lehetővé teszi, hogy nagy hangon szónokoljon a francia dolgozók vásárló erejének növekedéséről. E rohamos inflációnak nyilvánvalóan számos következménye van. Például a kis nyugdíjasok néhány éven belül teljes nyomorba kerülnek... Meg kell mondani azt is, hogy a dolgo zók még nem szokták meg ezt az inflációs helyzetet, és nem tudnak megfelelően szembeszállni a munkáltatók körmönfont, csaló módszereivel. Az állam zsebeli be a hasznot Felmerülhet a kérdés, mennyiben hibás e helyzetért az állam? Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy maga az állam olyan munkáltató, aki közvetlenül vagy közvetve 3 millió dolgozót foglalkoztat, és ebből a szempontból épp olyan hasznot húz e helyzetből, mint a többi munkáltató. Másrészt tudni kell azt is, hogy az állami bevétel mintegy kétharmada a közszükségleti cikkek megadóztatásából folyik be. Ez a fogyasztási adó a termékek árának 7,5 százalékát, 17,6 százalékát, sőt 23 százalékát teszik kL Minél magasabbak az árak, annál nagyobb a fogyasztási adó, amelyet az államkincstár zsebel be. Minden alkalommal, amikor az árak egy százalékkal emelkednek, az állami adóbevétel 1,6 milliárd frankkal növekszik... Ebből kitűnik, hogy az állam zsebeli be az infláció hasznát. Pillanatnyilag kevés esély mutatkozik e helyzet megváltoztatására. Folytatódnak a sztrájkok a bérek emeléséért, a munkáltatók viszont továbbra is állandóan arra törekszenek, hogy visszaszerezzenek valamit abból, amit kénytelenek voltak megadni. A tőkések az infláció zavaros vizeiben halásznak, és úgy tűnik, hogy ez a helyzet még jó ideig eltart. Magasabb bért követelnek a köztisztasági alkalmazottak A Renault-művek dolgozóinak sztrájkja A bankok dolgozóinak sztrájkfelvonuiása Béremelést követelők Konamosan emelkeaneK a Húsárán