Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-09 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
Hírek a Szovjetunióból S ■ •' 11 T 1973 XII. 9. forradalom című könyvében beismerte, Iiogy a marxizmus a történelem leg- komplettebb elmélete. H. Gollwitzer katolikus teoretikus leszögezte, hogy a marxizmus korunk olyan tényezői közé tartozik, amelyeket nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni. Martin Heidegger, az egzisztencializmus egyik megalapítója, „korunk legmélyebb filozófiájának“, és egyik követője J. P. Sartre „évszázadunk leküzdhetetlen filozófiájának“ nevezi a marxizmust. A marxizmus—leninizmus növekvő tekintélye azt okozza, hogy a burzsoá teoretikusok már nem a marxizmus elvetésében és megcáfolásában versenyeznek, hanem abban, hogy az osztályérdekeiknek megfelelő szellemben magyarázzák. Ebből szükségszerűen adódik, hogy a marxizmus illeni hadjáratban növekszik a revizionizmus szerepe, a burzsoá ideológia egybehangolja taktikáját a revi- zionizmussal. Zbigniew K. Brzezinski, a kommunizmus kérdéseivel foglalkozó New York-i kutatóintézet igazgatója, aki 1968-ban hathatós segítséget nyújtott az úgynevezett januári férfiaknak {személyes látogatást is tett Prágában), erről azt írja, hogy „a revizionizmus apokaliptikus szerepe abban rejlik, hogy mindig a hivatalos ideológia, vagyis a marxizmus —leninizmus eróziójának az okozója Egyes burzsoá teoretikusok azt állítják, hogy csak ők tudják igazán megmagyarázni Marx hagyatékát. A nyugatnémet Ernst Schraepler etet például úgy indokolja meg, hogy a marxisták nem tudják objektiven tanulmányozni Marx nézeteinek fejlődését, mivel „elsőrendű szerepet kell tulajdonítaniuk a személyiség és a párt- irányvonala közti összhangnak“. A már említett Brzezinski ezt a hamis nézetet így foglalta össze: „A marxista sohasem lehet kommunista.“ A marxizmus félremagyarázásának osztálylényege azonos mint abban az időben, amikor Lenin A marxizmus és a revizionizmus és Marx Károly történelmi sorsa című híres tanulmányait írta. Célja, hogy megfossza a marxizmust forradalmi tartalmától, a kizsákmányoló osztályok érdekeihez alkalmazza, és amint Lenin írta, az átlagos burzsoá ideológusok filozófiájává változtassa. A marxizmus félremagyarázásának ideológiai tartalmában különböző változások történnek. A mai burzsoá „mar- xológia" például az úgynevezett nemzeti sajátosságok kiemelésével tagadja a szocialista forradalom és a szocialista építés általános törvényszerűségeit. Az ún. marxolőgia egyik legszembetűnőbb változása, hogy a mai időszakban elsősorban az úgynevezett „fiatal Marxra“ összpontosítják figyelmüket. A „marxológiában“ kb. 40 éve lehetünk tanúi ennek az irányzatnak. „A marxológusok“ spekulációihoz közvetlen indítékot Marx egyik munkája — az 1844-ben kiadott Közgazdasági filozófiai kéziratok — szolgált, amelyet még a dialektikus és történelmi materializmusszakaszáról írt. Marx fiatalságát az ifjonti forradalmi meggondolatlanság időszakának nevezte, míg szerinte Marx érett korában lemondott a forradalmi elvekről. A burzsoá „marxológiában“ az ifjú Marx műveinek értékelésében Marx korai műveinelk közzétételén kívül az okozott elvi fordulatot, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szocializmus sikeres építése a Szovjetunióban megcáfolta a szocialista forradalom „fölöslegességére“ és „megvalósíthatat- lanságára“ vonatkozó minden elméletet, amelyek indokolatlanul, elsősorban a Tőke 3. részével érveltek. A burzsoá „marxológiának“ a fiatal Marx műveire irányuló figyelmét többek között az is okozza, hogy a nyugat-európai szellemi helyzet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, az első világháború befejezése után, és különösen a gazdasági világválság szakaszában jelentősen különbözött az első világháború előtti időszaktól. A burzsoá „marxológiának“ szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy a szocializmus első országában megvalósították a marxizmust, és a nemzetközi kommunista mozgalom egyesítette sorait. Minél inkább a dolgozók széles rétegeinek tulajdonává vált a marxizmus, a burzsoá „marxológia“ annál kevésbé bírálhatta a marxizmust azért, mert szem- behelyelzkedett a burzsoá társadalom elveivel, sőt ki kellett agyalnia, hogy a marxizmus—leninizmus a gyakorlatban miben különbözik Marx nézeteitől. De nemcsak ez. A burzsoá „marxoló- gusoknak“ érintkezési pontokat“ kellett keresniük a marxizmus és a burzsoá ideológia között, amelyet az imperializmus egyre mélyülő általános válsága szült. E burzsoá ideológia jellemvonása elsősorban az úgynevezett dezideológizá- lás, a társadalmi jelenségek osztályhátterének az ellkendőzése és a fokozódó szociális demagógia. A revizionizmus a politika területén revideálni próbálta a marxizmus tulajdonképpeni alapját, vagyis az osztályharcra vonatkozó tanítást — mondotta Lenin. A mai burzsoá ideológia- elsősorban arra törekszik, hogy leplezze a háború, az éhínség, a kizsákmányolás, a munkanélküliség, az egyenlőtlen gazdasági fejlődés és más negatív jelenségek osztálygyökereit, s ezeket valamilyen általános, antropológiai, az ember lényegéből eredő tényezőkkel magyarázza. A burzsoá ideológia általános antropológiai elmélelti alapot agyait ki a konvergencia, az egységes indusztriális vagy technokrata társadalma számára, amely Brzezinski és mások szerint a szocializmus erőszakmentes evolúcióját jelenti, vissza burzsoá társadalomba. A burzsoá „marxológusok“ éppen ezért tulajdonítanak egyre nagyobb jelentőséget a marxizmus antropologizálásának. Ezen a téren rendkívül átgondolt a burzsoá „marxológia“ és a mai revizionizmus együttműködése. Ennek legjobb volna a szocializmus teljes feliszámolásához. „A fiatal Marx“ azonban nem az egyedüli favoritja a mai úgynevezett marxológiának. A jobboldali ellenforradalmár erők veresége Csehszlovákiában a 60-as évek végén arra kényszerítette a burzsoá „marxológusokat“, hogy felülvizsgálják eddigi eljárásukat. Egyesek az úgynevezett „prágai tavasz“ kudarcáért éppen a szubjelktivista, antropologista filozófiát okolják, amely elméleti megindoklásra szolgált. Peter Christian Ludz például a csehszlovákiai „új szocializmus“ kudarcának okát az embelrre vonatkozó absztrakt, lényegét tekintve utópisztikus idea- lista-revizionista nézetekben látja. Az embert — állítja Ludz — utópisztikusán, a társadalomtól független lényként értelmezték. Hasonló gondolatokat fejt ki a Fejjel a falnak című írásában Ivan Svi- ták. Sajnálja, hogy az ellenforradalom szervezői nemzetközi viszonylatban lebecsülték a hatalmi-politikai tényezőket. A burzsoá „marxológia“ levonta a tanulságot a csehszlovákiai jobboldal vere- régéből, s ma egyik jelllemvonása Lenin műveinek hasonló félremagyarázása. Garaudy például Lenin dialektikus és dialektika előtti korszakáról ír. Garaudy szerint a határkövet Hegel filozófiájának tanulmányozása jelentette Leninnél 1914—1916 között. 1969 első felében egyes csehszlovákiai jobboldali teoretikusok és publicisták munkásságát is Lenin félremagyarázása jellemezte. A Reporter, a jobboldali erők lapja, például 1969-ban közvetlenül a CSKP Központi Bizottságának történelmi jelentőségű áprilisi plénuma előtt, 15. számában közölte J. Sládek cikkét a szocialista társadalom politikai szervezésének lenini értelmezéséről. Sládek többek között ezt írta: „Ma sikeresen felhasználhatunk sok olyant a leninizmusból, amit azelőtt az objektív viszonyok miatt, vagy pedig azért nem alkalmazhattunk, mivel ellentétben állt a politikai gyakorlat szükségleteivel. Lenin műveinek elfogulatlanf!?} tanulmányozása közben könnyű megállapítani, hogy Lenin hagyatéka a szocialista állam és politika szervezésének nemcsak azt az alternatíváját tartalmazza, amely valósággá vált, amelyet tévesen — mondjuk meg egyenesen, nem lenini módon — az egyedüli lehetőségként tüntetnek fel.“ A marxizmus „marxológiai“ revíziója és az utóbbi időben a leninizmus revíziója is a kizsákmányoló uralkodó osztálynak azt a törekvéséi fejezi ki, hogy a munkásmozgalom fejlődését saját osztályérdekeinek megfelelően irányítsa. Ügy, mint 65 évvel ezelőtt, ma is érvényesek Lenin szavai, miszerint a for- raclalmi marxizmusnak a revizionizmus ellen folytatott ideológiai harca csak előjátékot jelent a proletariátus nagy forradalmi küzdelmeihez, amely a kispolgárság ingatagsága és gyengesége ellenére előre halad, ügye teljes győzelme felé. PETR KOLÁR JOSEF SKÁLA • Jakutföldön tizennégy európai, ázsiai és amerikai ország részvételével megrendezték a fagyos talajok kutatóinak II. nemzetközi kongresszusát. A külföldi szakemberek megismerkedtek azzal, hogy a Szovjetunióban milyen eljárásokkal építenek az örök fagy övezetében nagy városokat, gátakat, hogyan fektetnek le gázvezetékeket, s meglátogatták a Ja- kutszki Fagykutató Intézetet is, ahol az északi vidékek sajátos viszonyait tanulmányozzák. ★ • Régi öntözőcsatornákat fedeztek fel Kazachsztánban, a Szauran nevű középkori város környékén. Ez a felfedezés részben arról tanúskodik, hogy a kazah nép a múltban is magas színvonalú öntözéses földművelést folytatott, részben pedig azért is érdekes, mert felhasználásukkal talán új oázisok létesíthetők a Szir-Darja völgyében. ★ • A Zdorovje (Egészség) nevű hajót jól ismerik az Irtis és az Oh, e két nagy szibériai folyó medencéjében. Ez az úszó szakorvosi rendelőintézet négy éve cirkál ezen a vidéken és eljut a legtávolabbi kikötőkbe is. Az egészségügyi motoroshajón berendezett rendelőket és kezelőhelyiségeket a legkorszerűbb orvosi műszerekkel szerelték fel. ★ • A sivataguk a szárazföldnek több mint egyötödét foglalják el, és területük az általános felmelegedés folytán egyre nő. Ezt a folyamatot világméretű összefogással kell megállítani, írja M. Petrov akadémikus A föld sivatagjai című monográfiájában. A sivatagok termővé tétele egymilliárd embernek biztosítaná munkát, lakást és táplálékot. A szerző példaképpen említi a Szovjetuniót, ahol több mint 2 millió hektárnyi sivatagot tettek termővé. ★ • Az Urál hegységhez tartozó Gora Viszokájában (Magas Hegy) nagy mennyiségű vasérc rejlik. Kitermelése 250 év óta folyik. A hegy belsejében időnként igen szép malachitot is találnak. A közelmúltban egy újabban felfedezett ma- lachitérből mintegy 600 kilogrammot bányásztak ki. A malachitér azonban csigavonalban halad lefelé, s a bányászok legközelebb csak két év múlva találkoznak vele, miután kitermelték a vasércréteget. ★ • Karélia tavain kísérletképpen gépkocsikkal indultak halászatra. A ZIL— 150 es alvázra épített terepjáró vízi közlekedésre is kiválóan alkalmas. Karéliában ez igen előnyös, hiszen errefelé több mint negyvenezer tó van, nagyságuk egy hektár és egy négyzetkilométer között váltakozik. A telephelyektől távoleső tavakban bőven fogható dévérkeszeg, csapósügér, vörösszárnyú koncér, csuka és fogassüllő. * © A taganrogi A. Tyis- csenko több mint húsz kanárit tart a lakásán. Az egyikkel aranyérmet nyert az énekesmadarak versenyén. A legszebben éneklő madarak hangját Tyiscsenko magnetofonszalagon örökítette meg. Erre a hangra tanította meg azután a fiatal kanárinemzedéket is. Most valamennyi madár ugyanazt a dallamot fütyüli. E gyre növekszik Marx tanításának tekintélye, a marxizmus egyre Inkább „anyagi erővé“ változik, és ezzel párhuzamosan fokozódnak ellene a burzsoázia támadásai. Az antikommunizmus, vagyis elsősorban az antimarxizmus a mai imperialista hatalmak politikájának és ideológiájának elválaszthatatlan része. Amint Lenin mondotta, a marxizmus terjedése szükségszerűen azt okozza, hogy az ellene végrehajtott burzsoá támadások egyre gyakoribbak és élesebbek lesznek. A tudományos ideológia növekvő tekintélye arra kényszeríti a burzsoá ideológusok képviselőit, hogy megszüntessék a marxizmus—leninizmus általános visszautasítását és ignorálását. A burzsoá ideológia ma kénytelen elismerni a marxizmus tekintélyét. A Kommunista Kiáltvány 125. évfordulója alkalmából a burzsoá lapok hasábjain különböző cikkek és tanulmányok jelentek meg. Például a New York Ti- mesben A kommunizmus 125 éve, az International Herald Tribuneban A marxizmus 125-éve címmel. John Dunn, a cainbridge-i egyetem tanára Korszerű ba, valamint a tudományos kommunizmusba való átmenet időszakában írt, s amelynek nagy* jelentősége van abban, hogy megértsük nézeteinek fejlődését. A „marxológusok“ az első szakaszban teljesen másképpen jártak el — figyelmen kívül hagyták a fiatal Marx műveit, és figyelmüket a Tőke (elsősorban a harmadik része) és más, az 1848-as forradalom veresége után írt műve reformista magyarázatára fordították. Werner Sombart, az egyik első marxológus 1909-ben már 280 marxológiai művet tartott nyilván, s ebből 214-et 1895 és 1904 között, tehát a Töke 3. kötetének megjelenése után adtak ki. Kautsky, a marxológia első szakaszának további képviselője Marx Károly életrajzában azt állította, hogy 1841-ben Marxot apja hosz- szasan rábeszélte, hogy szerezzen jogi doktorátust, miközben közismert tény, hogy, Marx apja már 1838-ban meghalt, Marx a filozófia doktora lett, méghozzá mindennemű vizsga nélkül. Az ún. marxológia első szakaszának a képviselői csak nagyon felületesen ismerték Marx ifjúságát, nem is foglalkoztak vele, mivel túlságosan lázongónak és forradalminak tartották. Így pl. T. G. Masaryk 1898-ban a Szociális kérdés című tanulmányában Marx életének két alapvető példája az a szocialistaellenes hullám volt, amely Csehszlovákiában is megmutatkozott a 60-as évek folyamán. Csehszlovákiában a 60-as évekbeln a marxizmus úgynevezett antropológiai revíziója elsősorban két, egymást feltételező célt tartott szem előtt. Elsősorban a fiatal Marx hagyatéka nevében kétségbe akarta vonni a szocializmus építésének eredményeit, s ezeket ellentétbe próbálta állítani a marxizmussal. így például Ľubomír Nový egyik revizionista cikkében ezt így fejezte ki: „A Marx társadalomelméletének szociális bíráló funkciójához való visszatérés hatékonyan hozzájárulhat a marxista filozófia fatalista verziójának dtlmitologizálásá- hoz, s csak most kezdik érvényesíteni mint q szocialista társadalom bíráló elméletét. Érvényesíteni kell ji dogmatikus filozófia és ideológia marxi bírálatának módszerét a gazdaság, a politika, az állam, a társadalmi viszonyok és a jog bírálatában.“ A marxizmus—leninizmus antropologista revíziója „az emberarcú szocializmus csehszlovák modelljének“ elméleti megindoklása volt. Számos nyugati teoretikus, és elsősorban az emigrációban élő „januári férfiak“ beismerték, hogy ez a modell csak a bevezetőt jelentette
