Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-30 / 310. szám, vasarnap

Ésszerűen gazdálkodnak Az üzemi klub immár 25 éve tevékenykedő műkedvelő színját­szó csoportja az idén Ivan Radoev „Piros és barna“ című szín­művét adta elő. A darabot Elő Romanfiík érdemes művész, a Szlovák Nemzeti Színház tagja (a kép jobb szélén) rendezte, aki védnökséget vállalt a csoport fölött. •Cihasználjók a kulturális alapot ^ A lakásprobléma megoldására ötmillió koronát lordítanak $ Sokrétű kulturális tevékenység A bratislavai Dimitrov Vegy­ipari Műve>k Szlovákia legré­gibb vállalatai közé tartozik. Alfréd Nobel, a dinamit feltalá­lója alapította még a múlt szá­zad második felében. Sokáig dinamitgyárnak nevezték, mos­tani nevét 1948-ban kapta. A vállalatban évtizedekig jófor­mán csak robbanóanyagokat gyártottak. A felszabadulás, il- Jetbe a februári győzelem után a termelés szerkezete megvál­tozott, s a rohamos fejlődés kö vetkeztében napjainkig csak­nem a tizenötszörösére emel­kedett. A vállalatban — mely nemrég ünnepelte fennállásá­nak 100. évfordulóját — jelen­leg főleg műtrágyát, műszála­kat, növényvédő szereket, és gumitermékeiket gyártanak. A több ezer dolgozó között sokan vannak olyanok, akik állami, minisztériumi, illetve vállalati kitüntet ésben részesü 1 tek. A felsorolt adatokból sok mindent megtudtunk a szóban forgó vállalatról, azonban ko­rántsem kaptunk róla teljes át­tekintést. Ahhoz, hogy a múlt­ját, a jelenét és a jövőjét meg­ismerjük, a vezetőkkel és a ter­melésben dolgozókkal is sokáig kellene beszélgetnünk, ezért elégedjünk most meg azzal, hogy elmondjuk, amit Ernest Henytgtöl, a szakszervezet üze­mi bizottságának a titkárától, Kamii Juríktól, az üzemi klub vezetőjétől és az üzem más ve­zető dolgozóitól megtudtunk a kulturális és a szociális alap felhasználásáról. A Klement Gottwald Érdem­renddel és más magas kitünte­tésekkel jutalmazott vegyipari kombinátban a szociális prog­ram keretében nagy fontosságot tulajdonítanak a dolgozók kul­turális és szociális igényei ki­elégítésének. Az illetékesek — a főváros adta kulturális lehe­tőségekből és a munka jellegé­ből kiindulva — elsősorban a dolgozók politikai nevelését, szabad idejének hasznos eltöl­tését, egészségének védelmét, szellemi és testi felkészülését igyekeznek biztosítani, de segí­tenek a rászorulóknak lakás- problémájuk megoldásában is. Az idén ezekre a célokra több mint ötmillió koronát tervez­tek, vagyis jóval többet, mint az előző évben. Ezt elsősorban a jó eredményeknek, továbbá az említett évfordulónak lehet tu­lajdonítani. A tervezett összeg­ből az üzemi klubnak 370 000 koronát szántak. Ennek nagy részét a könyvtár könyvállomá­nyának a bővítésére, kosztü­mök és kulturális célokat szol­gáló berendezések vásárlására, valamint fényképezéshez és fil­mezéshez szükséges kellékek beszerzésére költötték. A külön­böző kellékek megalapozzák a szakkörök és a tanfolyamok za­vartalan tevékenységét, ezért szóljunk néhány szót ezekről is. A klubban az idén amatőr színjátszók köre, esztrádkör, társastánckör, fényképészeti szakkör működik. Ezenkívül nemrég alakult egy népművé­szeti együttes és alakulófélben van egy fúvószenekar is. A szakkörök közül — melyekben összesen körülijeiül 220-an te­vékenykednek — az amatőr színjátszók köre, az esztrádkör és a társastánckor működik a legeredményesebben. Az üzemi klubban az idén orosz nyelvtan- folyamot, társastánc-taníolya- mot, valamint szabásza ti és var r ótan folyamot rendez tek. Ezeken külön-külön körülbelül ötvenen vettek részt. A klub dolgozói jelentős szerepet tu­lajdonítanak a politikai évfor­dulók méltó megünneplésének és az ifjúság nevelésének. Az utóbbival kapcsolatban gyakran rendeznek beszélgetéseket, iro­dalmi esteket, előadásokat, ver­senyeket és vetélkedőket. A szocialista munkabrigádoknak és a nyugdíjas dolgozóknak műsoros esteket tartanak, ezenkívül tematikus kirándulá­sokat rendeznek az érdeklődők­nek. Itt jegyezzük meg, hogy amióta az üzem fennállása 100. évfordulójának tiszteletére épí­tett „Hűség“ nevű új művelődé­si házat átadták rendeltetésé­nek, nagy lehetőségek kínálkoz­Hagyoriiány és lelemény Román folikárpitok Bratislavában a Kultúra Házá­ban megnyílt a Román Népköz- társaság újabb falikárpitjainak, fafaragásainak és kerámiáinak kiállítása. Az országaink között fennálló kulturális kapcsolatok teJszik lehetővé művészeti érté­keink, kölcsönös bemutatását. A jelen tárlat anyaga először Bu­karestben, a nemzetközi eszté­tikai kongresszus alkalmából szerepelt. Azóta megjárta Prá­gát, Brnót, s útját még tovább folytatja. Három olyan művészeti ág található itt, melyek — akár­csak Szlovákiában — tartós kapcsolatot tartanak a népmű­vészettel. S a régi szépségek mellett friss lelemény, eredeti ötlet és mai szellem hatja át a munkákat. Az alkotók törekvé­se: „Megteremteni a kapcso­latot az ember és környezete között“. A falikárpitok célja, hogy az épület mértani síkokkal, olykor rideg felületekkel határolt he­lyiséget harmonikusabhá, mele­gebbé tegyék. A mesterség ősi erényeit folytató, textilműves- ség és a művészi képzelet öt­vöződésének szép példája G. Stoichel megnyugtatóan egysé­ges színhatású Kompozíciója. M. Podeanu: Betlehemesek a befa­gyott ablaknál című művén a valóságban tapasztalt formá­kat érzékeny átírással idézi. A. Giat egy régi népmese szerep­lőit kelti életre üde fogalma­zásban. D. Teodorov Orfeuszá­ban a rajzos dekoratív elemek, az apró tükördarabkák és a színek kellemesen olvadnak össze. A hagyományos goblen- technikától eltérnek /. Balatov kisebb-nagyohb egységekre sza­kított, plasztikus részleteikkel gazdagított Lakodalmi tánca, és a szabálytalan alakú Sár­kányfarok, amit A. Lupas feke­te-barna színekre épített. E. Continescu Az ember dalából a humánum nyugalma sugárzik. Az ősi művészet, a fafaragás a régi elemeket ma esztétikai­lag megújítja. J. Apostu a fa- törzsből bontja ki a súlyos for­mákat (Lapp nők, Apa és fia). Balogh Péter simára csiszolt fi­gurái dinamikusak, (Keletkezés, Összhang.). O. Maitec körfor­mákkal átlyukasztott, magas barna fahasábja, a Jel az anyaggal való betnsőséges kap­csolatot érezteti. Az agyag művészei is felhasz­nálják a régmúlt tapasztalatait. I. Baldeanu Gyümölcseinek nyi­tott formája határolja a teret. V. Mihalescu (Csírázás), és V. Graciu (Kórus) etgyensúlyt te­remtenek a tömeg és a felület feszültsége között. A közösségi igényt szolgáló alkalmazott műfajbeli alkotások díszítményező megoldása és sajátos dinamikája szocialista korunk formanyelvén szólnak, s alkalmasak arra, hogy nem­zeteink „egymást kereső kezeit összekapcsolják“. BÁRKÁNY JENÖNE nak a kulturális tevékenység fellendítésére. A klub dolgozóá ezekkel élni is akarnak. A dol­gozók kulturális igényeinek a kielégítését szolgálja az üzemi klub filmszínháza, ós a mint­egy 20 000 kötetet számláló könyvtár is. Az utóbbinak kb 2000 olvasöja van és az évi könyvkölcsönzés 16 000—17 000. A politikai neveléssel kapcso­latban a tervben 385 000 koro­na szerepel. Az üzem kulturális és szociá­lis alapjából szociális és egész­ségügyi berendezésekre 271 000, az üzem üdülőközpontjának a javítására 211000 koronát ter­veztek. A kiadások mindkét szakaszon hasznos célokat szol­gáltak. Az év folyamán többek között kiegészítették az üdülő­házak, az üzemi konyha, a cse­csemőotthon, az óvoda és a munkásszállók berendezését; az üzem poliklinikájának egy ré­szét átépítették és berendezték. Az ipari tanulók — körülbe­lül 200 an vannak — iskolán kívüli tevékenységének támo­gatására az üzemben 20 000 ko­ronát szántak. A termelésben dolgozó embe­rek felfrissülését nagymérték­ben elősegíti a gyógykezelés és a rekreáció. Erre a terv az idén 1500 000 koronát irány­zott elő. Az év folyamán 400 dolgozó Jugoszláviában, 400 Bul­gáriában üdült, és többen vol­tak olyanok, akik a Fekete­tenger partján töltötték a sza­badságukat, illetve a „Barátság vonatán“ kirándultak a Szovjet­unióba. A kulturális és szociális alap­ból az üzem a lakásigénylők és a fiatal házasok megsegítésére 1 400 000 koronát tervezett. Eb­ből az összegből 600 000 — egy- egy rászorulónak 20—20 000 — korona jut kamat nélküli köl­csönre, 400 000 — egy-egy rá­szorulónak 15 000 — korona olyan kölcsönökre, amelyek megtérítésének a 80 százalékát bizonyos feltételek mellett el lehet engedni és 400 000 — sze­mélyenként 10 000 — korona olyanokra, amelyeket házastár­sak kapnak bútorvásárlásra. Persze ezt az összeget egy idő múlva vissza kell fizetni. A la­kásépítéssel kapcsolatban láto­gatásunkig 30-an, a bútorvásár­lással kapcsolatban pedig 35-en éltek a kínálkozó lehetőséggel. A testnevelést, a dolgozók testedzését az üzem az idén 120 000 koronával támogatja. A műhelyfelszerelés, valamint a SZISZ-tagoknak és a Polgári Honvédelmi Szövetség tagjai­nak vásárolt sportfelszerelés arról tanúskodik, hogy éssze­rűen. A kulturális és szociális alap további részének nagyobb há­nyadából a jubileumi ünnepség­gel kapcsolatos kiadásokat fe­dezték, a kisebbikből tárgyi ajándékokat vásárolnak. Ha összegezzük az elmondot­takat, megállapíthatjuk, hogy a Dimitrov Vegyipari Művekben a kulturális és szociális alapot a hasznos célokra fordítják. Gya­rapítják a dolgozók politikai és szakmai ismereteit, lehetősége­ket nyújtanak nekik a kulturá­lis tevékenységhez, a szellemi és a fizikai felfrissüléshez, s ezáltal elősegítik a termelés növekedését is. TÖZSÉR LAjOS Korunk orvosa, ha az ember egészségéről beszél, már nem­csak a testi és szellemi épsé­get emlegeti, hanem gyakran használja a „szociális épség“ kifejezést is. Nagyon természe­tes ez, hisz potenciálisan, em­beri lehetőségeiben nem tekint­hető egészségesnek az az em­ber, aki az adott pillanatban testileg és szellemileg ép ugyan, de szociálisan valami­képp érintett: nyomorog, mun­kanélküli, elégtelenül táplálko­zik stb. A rokkantak számára nagyon fontos, hogy legalább szociális szempontból biztosí­tott legyen számukra az „ép­ség“, mert akkor erős akarat­tal, megfelelő társadalmi, egész­ségügyi gondozással, segítséggel leküzdhető a rokkantság okozta hátrány. A szociális épség ér­zete, tudata biztosítja számuk­ra a többiekkel való egyenérté'- kűséget. Ezekről az általános problé­mákról a valóságos ismeretek egyik legjobb szakértőjével, Juhász József elvtárssal, a Rok­kantak Szövetsége komáromi járási bizottságának titkárával l>eszélgettünk a legutóbb. Na­gyon érdekes tájékoztatást adott. ELMONDTA, hogy a rok­kantak számára fontos, nagyon fontos a társadalmi gondozás. Az, hogy megfelelő segédesz­közöket. kapjanak, egészségügyi téren a legmesszebbmenőkig biztosítsák számukra az orvosi segítséget, anyagilag pedig nyugdíj, illetve rokkantsági já­radék formájában a megélhe­tést. Mindezt a rokkantak meg is kapják a mi társadalmunk­ban, a szocialista társadalom­ban. De még ettől is fontosabb, hogy a rokkantak képességeik­nek megfelelő munkát kapja­nak. Paradoxnak tűnő igény és je­lenség ez. Főleg a nyugatiak, vagyis a más társadalmi rend­szerijei! élők szemében. Paradox is azok számára, akik az em­berben csak munkaerőt látnak, s azt is csak úgy, hogy milyen mértékben kizsákmányolható. A burzsoá köztársaság idején Ba- fa például 35 évnél idősebb dol­gozót új alkalmazottként fel nem vett volna ... Ezt a példát nem véletlenül említette Juhász elvtárs. Nem véletlenül, mert már építik Ko­máromban a cipőgyári üzemet, s arra számítanak, hogy ott több rokkant is munkát kap majd. Egyébként a paradoxnak tűnő igény, — hogy a rokkantak munkát kérnek, — nem kitalált valami, hanem valóságos tény. A Rokkantak Szövetsége járási bizottságának közvetítésével egy év alatt 17 ilyen kérvényt kapott a járási nemzeti bizott­ság. A szociális ügyosztályon Duda János elvtárs nagy meg­értéssel fogadta ezeket a kér­vényeket, s meg is tett minden tőle telhetőt, hogy a rokkantak munkát kapjanak. Érdekes, egvedi példát is em­lített a titkár elvtárs. A bodzái (bogyai) Zsoldos Imre, aki tag­ja a rokkantak szervezetének, mert fiatal ugyan, hisz 1946- ban született, de cukorbeteg, szintén dolgozni szeretne. Szí­vesen vállalna megfelelő mun­kát. Mi legyen vele? Ügy fogják ügyét, sorsát elintézni, hogy előbb valamilyen szakiskolába küldik, szakmát tanul majd. Az­után majd elhelyezik, AZ ÉR­DEKVÉDELMI tevékenység te­hát a Rokkantak Szövetsége munkájában ma már ilyen. Nem egyszerű. Nemcsak abban nyil­vánul meg, hogy a magasabb nyugdíj, a magasabb összegű járadék hangoztatása, követelé­se a szervezet feladata, hanem a rokkantakról való gondosko­dás terén közreműködés, eset­leges közbenjárás. A rokkantak érdekeit — még a munkához való jogát is! — a mi társadal­munkban törvény biztosítja A Rokkantak Szövetsége járá­si bizottsága jelenleg 2350 ta­got tart nyilván. Némelyik he­lyi szervezet valójában a leg­nagyobb, legnépesebb tömeg­szervezet egyike a járásban. Nemesócsán például 270 tagja van a helyi szervezetnek. Ugyanakkor, persze a legtevé- kenyebb is a községben. Bár te­vékenység szempontjából rajtuk kívül dicsérő szavakkal kell megemlíteni a gútai, az ekeli, az őrsújfalusi, hetényi, csalló- közaranyosi, bátorkeszi, mar- cellházi szervezeteket is. Dicsérő szavakkal? Miért? Két példát említett a titkár elv­társ. Egyik: az említett szerve­zetek az idén közel 85 000 ko­rona értékű gyógynövényt gyűj­töttek. Másik: ezek a szerve­zetek a tagok számára kirándu­lásokat szerveztek. Az utóbbi akció jelentőségét valójában csak az tudja érté­kelni, aki saját szemével látta a Balaton partján a rokkantat. Ült kocsijában — évtized óta nem bír már saját lábán járni . — s egyszerre mosolygott, könnyezett... Aki látta, hogy a Magas-Tátra legmagasabb csú­csáról nézett le a völgybe, fel a felhők felé a süketnéma ... Aki látta, hogy megsebzett, megkínzott testét a tenger vi­zébe merítette az egyik legdi­vatosabb romániai fürdőhelyen, Mangolian a rokkant... A TÁRSADALOM számára nem közömbös, hogy a rokkan­tak szervezetei milyen rendez­vényeket, akciókat szerveznek. A legtöbb községben már nem úgy emlegetik őket, hogy rok­kantak, hanem egyszerűen nyugdíjasok szervezetének mondják. Pontatlanság ez? Tá­jékozatlanság, vagy félreértés? Nem, hanem inkább a megbe­csülés nyelvileg nem helytálló, de érzelmi szempontból jelentős megnyilvánulása. Gútán is így mondják. Vajon miért? Azért, mert a város ve­zetőségével kötött megállapo­dás értelmében a szervezet tag­jai gondozzák, ápolják rendsze­resen a parkokat, a fákat, a dísznövényeket. Becsülettel el is végzik ezt a munkát, a város vezetősége pedig évi 3000—4000 koronával jutalmazza őket. A lakosok látják, értékelik, becsü­lik ezt a munkát; s mivel meg­szokottabb jelenség, hogy a nyugdíjasok szoktak ilyen könnyebb munkát végezni, egy­szerűen rámondják: a nyugdíja­sok szervezete gondozza a par­kot. NEM VITÁS, hogy a rokkant­ság, a betegség biológiai szem­pontból bizonyos hátrányt je­lent. Ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a tár­sadalom számára haznos, érté­kes legyen a rokkant. Igyekez­nek élni is ezzel a lehetőség­gel a rokkantak. Igyekezetük nemcsak azon mérhető le, hogy mennyi gyógynövényt gyűjtöt­tek, milyen akciókat szerveztek, hány órát dolgoztak le brigád­munkában, Igyekezetüknek ez a formája közösségi, dicséretre­mél tó, de talán ennél is fonto­sabb, hogy egyénenként, külön- külön is arra törekednek, hogy dolgozhassanak, képességeik­nek megfelelő munkát vállal­hassanak. Ezen a téren kell nekik segí­teni. Ami a szociális épségre vonatkozó tényeket illeti, büsz­kén mondhatjuk: a mi társa­dalmunkban a rokkantak is szo­ciális épségben élnek, hisz ami­kor dolgozni akarnak, munkát akarnak vállalni, nem a nyo­mor, az elégtelen táplálkozás kényszeríti őket arra, hanem az egyenértékűségért való küzde­lem. Segítsünk nekik, hogy bizo­nyíthassák: olyan értékű em­berek, olyan értékű dolgozók, mint bárki más. HAJDÚ ANDRÁS Újfajta motorolaj A Benzina nemzeti vállalat és a Koranin kolíni olajfinomító új több célú motorolajat állított elő. Egyelőre az „Unicil“ ne­vet kapta. Minősége világszín­vonalú. Felvételünkön Hedvika Šťáralová az automatikus mo­torolajtöltő kezelése közben. Felvétel: ČSTK — J. Saroch 1973. XII. 30. szociális Épségben

Next

/
Oldalképek
Tartalom