Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-30 / 310. szám, vasarnap

Gustáv Husák interjúja a Reuter hírügynökség tudósítójának A mezőgazdasági dolgozók kivált pw'ménvei IFolytatás az 1. oldalról) ! (Folytatás az 1. oldalról) a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való barátsá­ga és szövetsége alapozza meg. A testvéri szocialista orszá­gokkal együtt aktívan arra tö­rekszünk, hogy kontinensünkön kialakuljon a biztonság és az együttműködés hatékony rend­szere az összes európai ország számára. Ezért rendkívül jelen­tős eseménynek tartjuk az eu­rópai együttműködési és biz­tonsági konferenciát. Bízunk abban, hogy itt megerősítik azo­kat az alapelveket, amelyek megbízható alapul szolgálnak majd az európai békés kapcso­latok és a kölcsönösen előnyös együttműködés további fejlődé­séhez. E pozitív politika fontos ré­szének tekintjük a feszültség katonai enyhítésére hozott in­tézkedéseket. Elvárjuk, hogy a közelmúltban Bécsben megkez­dett konferencia is hozzájá­rul ehhez. Meggyőződésem, hogy az em­lített célok elérése elmélyítené a mai pozitív fejlődést a kelet —nyugat kapcsolatokban. En­nek nagy jelentősége lenne, nemcsak a csehszlovák nép bé­kés élete és alkotó munkája szempontjából, hanem az ösz- szes európai nemzet számára is. KÉRDÉS: Harold Wilson úr 1968-ban mint angol miniszter- elnök elítélte az 1968 augusz­tusi csehszlovákiai eseménye­ket. A CSSZSZK-ban tett láto­gatása alatt kijelentette, itt az ideje, hogy hátat fordítsunk 1968-nak. Milyen mértékben já­rul hozzá ez a kijelentése a CSSZSZK és Nagy-Britannia kapcsolatainak megjavításához ? VÁLASZ: 1968-ban súlyos po­litikai válság csúcsosodott ki hazánkban. Nyugaton abban az időben sok különféleképpen motivált, túlnyomórészt helyte­len nyilatkozatot tettek Cseh­szlovákiáról. Mint ismeretes, pártunk központi bizottsága po­litikailag elemezte ezt az idő­szakot és ezt az elemzést a CSKP XIV. kongresszusa meg­erősítette. Feltártuk a válság gyökereit és levontuk a tanul­ságot. Az utóbbi több mint négy év­ben elért pozitív eredmények belpolitikai és külpolitikai te­vékenységünkben is azt mutat­ják, hogy a helyzet értékelése, a válságos fejlődésből levont következtetések, valamint a múlt fogyatékosságainak áthi­dalására választott út és poli­tikai eszközök helyesek voltak. Tekintettel ezekre a tényekre Wilson úr látogatását és az ön által említett állásfoglalását azon képessége és hajlandósága megnyilvánulásának tartom, hogy reálisan értékeli az ob­jektív politikai helyzetet. Wil­son úr állásfoglalását pozitív lépésnek tekintem a csehszlo­vák—brit kapcsolatok megjaví­tásához. A Nagy-Britanniával való kapcsolataink értékelésénél természetesen figyelembe kell vennünk azt, hogy Wilson úr mint az ellenzék képviselője látogatott a CSSZSZK-ba. Ami a két állam közti kapcsolatot illeti, mindig kifejeztük hajlan­dóságunkat, hogy fejlesszük a normális baráti kapcsolatokat. Természetes azonban, hogy ez a kérdés nem lehet csak az egyik érdekelt fél ügye. Bí­zunk abban, hogy úgy mint a nyugat-európai országok ab­szolút többségének esetében, Nagy-Britanniával is normalizá­lódnak kapcsolataink. Részünk­ről hajlandók vagyunk ehhez * legmegfelelőbb utat keresni. KÉRDÉS: Hogyan értékelné Csehszlovákia mai kulturális helyzetét? A CSKP kidolgozott-e új jelentős terveket a kultú­ra fejlesztésére, hogyan kíván Csehszlovákia hozzájárulni a kelet és nyugat kapcsolatainak fejlesztéséhez az emberi kap­csolatok és a kulturális csere területén? VÁLASZ: A kultúra fejlődé­sét egész szocialista törekvé­sünk fontos részének tekintem. Felhasználjuk az előző nemze­dékek által felállított legjobb kulturális értékeket és ügye­lünk arra, hogy széleskörűen hozzáférhetők legyenek és az egész nép kulturális gazdagsá­gát szolgálják. Nagy figyelem­mel és sokoldalúan támogatjuk az új szocialista kultúra fejlő­dését, amely demokratikus, közérthető, humánus és elkö­telezett a társadalmi haladás értelmében. Hazánkban a szocializmus építésének kezdete óta sok tar­tós értékű művészi alkotás szü­letett, amelyek méltóképp kép­viselik új szocialista korsza­kunkat. Számos kiváló, a szo­cializmus és a kommunizmus eszméihez hű, a népünk alkotó munkájával és törekvésével szorosan összefonódó művész lépett kulturális életünkbe. A legfejlettebb színház és más kulturális művészeti és népmű­velő létesítményhálózattal ren­delkező államok közé tarto­zunk. Sok hivatásos művész- együttesünk és számos műked­velő népművészeti együttesünk van. Nem takargatjuk, hogy az 1968—1969. évi válságos hely­zet társadalmi életünknek ezt a területét is érintette. A kü­lönböző elithangulatok, szub- jektivista és a szocializmustól idegen más hatások befolyásol­ták a művészeti és kulturális frontot is, és kísérleteket tet­tek arra is, hogy felhasznál­ják a szocializmus ellen. Megállapítható azonban, hogy nem sikerült tartósan megbon­tani azokat az értékeket, ame­lyek által szocialista rendsze­rűnk tükröződött vissza kultú­ránkban, a szocialista elköte­lezett művészi alkotások hagyo­mányos, valamint kultúránk magas fokú demokratikus jel­legét illetően is. A művészeti alkotószövetsé­gek, amelyek egyesítik azokat a művészeket, akik tehetségü­ket és képességeiket a szocia­lista társadalom fejlődésének szolgálatába állítják, ma kul­turális életünk szerves részét képezik. Teljes mértékben ér­vényes, hogy a szövetségek nyitva állanak mindazok előtt, akik eleget tesznek azoknak a művészeti és polgári kritériu­moknak, amelyekkel a szocia­lista társadalmunk a művésze­tet és munkájukat értékeli. Kulturális tevékenységünk programját a következő idő­szakra a CSKP XIV. kongresz- szusa határozta meg, amelyet az állami és társadalmi szer­vek, az alkotó szövetségek és más szervezetek tovább feldol­goztak. Arra törekszünk, hogy kulturális életünk újabb előre­haladást jelentsen és nem ké­telkedünk abban, hogy kultú­ránk továbbra is sokoldalúan fejlődni fog. Ebben a törekvésünkben ter­mészetesen szem előtt tartjuk, hogy a kultúra a mai viszonyok között nem fejlődhet elszige­telten, vagyis egy ország hatá­rai keretében. Az államok közti sokoldalú kulturális csere fej­lődését a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése politikája ter­mészetes velejárójának tartom és nagy jelentőséget tulajdoní­tok nekik. Az államok közti konfliktu­soknak és háborúknak a múlt­ban és ma is mély és súlyos politikai és gazdasági gyöke­rei vannak. Az európai béke és biztonság megszilárdítására, a békés egymás mellett élés po­litikájának széles körű érvé­nyesítésére kifejtett törekvé­sünkben ezért ma olyan intéz­kedések megvalósítására fek­tetjük a fő hangsúlyt, amelyek a helyzet további politikai és katonai enyhüléséhez vezetné­nek, amint már erről beszéltem, s amelyek utat nyitnának az egyenjogú, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés előtt. Ezen az alapon aztán a leg­jobb feltételek alakulhatnak ki a kulturális csere bővüléséhez, az emberek közti kapcsolatok kiszélesedésére. Polgártársainknak lehetősé­gük nyílik, hogy nagy mérték­ben megismerkedjenek más em­berek kulturális értékeivel a külföldi irodalom fordításai, a színházi előadások és filmek, a televízió programja, a képző- művészeti kiállítások stb. által. Nemzeteink hozzájárultak az európai és világkultúra fejlő­déséhez. Számos országgal szé­les körű kulturális együttműkö­désünk van, amely egyre mé­lyül és fejlődik. Következetesen irányt veszünk arra, hogy ez az együttműködés valóban hoz­zájáruljon a kölcsönös kulturá­lis gazdagodáshoz, az egyes nemzetek által kialakított leg­jobb kulturális értékek jobb megismeréséhez. Ezért helyes­nek tartjuk, hogy a nemzetek a kulturális csere keretében a legnagyobb értékeket adják át egymásnak. A kétes „értékek“ iránt azonban sohasem érdek­lődtünk és nyíltan megmondom, hogy a jövőben sem fogunk ér­deklődni. Nem akarom és nem is akar­hatom megszabni másoknak, hogy mit tegyenek a kultúrá­val. Elvárjuk azonban, hogy ők is hasonlóan viszonyuljanak hozzánk. Hasonló álláspontra helyez­kedünk az emberek közti kap­csolatok bővítésénél. A gazda­sági tudományos, műszaki és kulturális együttműködés fej­lesztésében már ma széleskör­ben megvalósulnak. Egyre gya­koribbak az azonos foglalkozá­sú emlSérek, a szakszervezetek, az ifjúság és más társadalmi szervezetek tagjai közti kap­csolatok. Gyors ütemben fejlő­dik a turisztika is. Kétségtelen, hogy az utóbbi évek kedvező külpolitikai fej­lődése jobb feltételeket biztosít ezeken a területeken is a nem­zetközi együttműködés fejlődé­séhez. További elmélyülésének szükséges feltétele, hogy az ál­lamok közti kapcsolatok nor­máival és alapelveivel össz­hangban az egyes országok ér­vényes törvényeinek, szokásai­nak tiszteletben tartásával fej­lődjön. Husák elvtárs a továbbiakban megemlítette, hogy hazánk tör­ténelmi jelentőségű, közelgő évfordulói — a Szlovák Nem­zeti Felkelés, a prágai fel­kelés és hazánk felsza­badítása 30. évfordulója — kö­zé tartozik mélyreható politikai jelentőségével a szocialista falu megalakulásának és az első egységes földművesszövetkeze­tek létrehozásának 25. évfordu­lója is. Kijelentette, hogy szo­cialista korunk egyik nagy ér­deme az a valóság, ahogyan ma a falusi emberek élnek és dol­goznak. A párt és a szocializmus nagy győzelmének minősítette a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi termelése elveinek érvényesítését. Kijelentette, hogy büszkeséggel szemléljük a mezőgazdasagi agazat és az élelmiszeripar 1973. évi mun­kájának eredményeit. Az 1974. évben előttük álló feladatok igényesek, de telje­síthetők. Hangsúlyozta, hogy a párt és az állam vezetősége rendkívüli figyelmet szentelt a mezőgazdaságnak és az élelmi­szeriparnak. Köszönetét mon­dott a mezőgazdaság és élelmi­szeripar valamennyi dolgozójá­nak az eredményes kezdemé­nyezéséért, és áldozatkészségé­ért, amelynek mindennapi munkáikban tanújelét adják. Hangsúlyozta, hogy ezen a sza­kaszon is derűlátóan indulhat­nak el az 1974. évi feladatok teljesítésének útján. Gustáv Husák elvtárs jó egészséget, sok sikert és mun­kakedvet kívánt az új évben a mezőgazdaság és az élelmiszeiv ipar minden dolgozójának. Az új esztendő küszöbén Elérkezett az év vége, újból idősebbek lettünk egy évvel. Ilyenkor az emberek — az új esztendő küszöbén — szám­adást végeznek, és jókívánsá­gokkal halmozzák el egymást. Mi néhány olyan vezető dolgo­zót szólaltatunk meg, akik a közösség, saját munkahelyeik dolgozóinak nevében nyilatkoz­nak munkaeredményeikről s ar­ról, mit szeretnének elérni az 1973-es évijen. JOZEF BEHUNČÍK mérnök, az Ipari Építkezések szakágazati főigazgatóságának vezérigazga­tója: — Az ötéves terv vállala­tainkra háruló feladatait az utóbbi három esztendő alatt 350 millió korona értékű munkával túlszárnyaltuk. Az 1973-as évre tervezett feladatokat már de­cember 22-én teljesítettük, s terven felül további ötvenmil­lió korona értékű munkát vé­geztünk. Az új esztendőbeM vállalatainkra az előző évhez viszonyítva 8,8 százalékkal ma­gasabb, összesen négymilliárd 370 millió korona értékű mun­ka elvégzése vár . .. Szeretnénk ennek az igényes feladatnak be­csülettel eleget tenni. PETER BUDÁK mérnök, a Ncv vá Bodva-i (Ojbodvai) Efsz főmérnöke: — Szövetkezetünk 1973-baw társulás útján megnövekedett, több mint négyezer hektáron gazdálkodik. Az ilyen „házas­ság“ problémákkal jár, ennek ellenére sikerült túlszárnyal­nunk a termelési tervet a nö­vénytermesztésben 1,3 millió, az állattenyésztés területén csaknem egymillió koronával. Az 1974-es évben még jobb eredmények elérésére törek­szünk, főleg az állati termékeit termelése szakaszán. KITÜNTETTÉK A SZOJUZ-13 ŰRHAJÓSAIT Moszkva —r~ A Szojuz—13 szovjet űrhajó legénységének a Szovjetunió legmagasabb álla­mi kitüntetését, a Szovjetunió Hőse címet adományozták az ÚJ FELADATOK ELŐTT Az 1973-as év befejezése al­kalmából Vlastimil Neubauer, a Cseh Sajtó- és Tájékoztatási Hi­vatal elnöke tegnap a prágai Moszkva étteremben fogadást rendezett, amelyen részt vett Oldrich Svestka, a CSKP KB tit­kára, Miroslav Moc, a CSKP KB titkárságának tagja, továbbá a központi tömegtájékoztatási eszközök és az Újságírószövet­ség vezetői, a szocialista or­szágok nagykövetségeinek saj­tótitkárai, valamint a baráti szocialista államok hírügynök­ségi és sajtótudósítói. A megjelentekhez intézett üdvözlő beszédében OldPich Svestka elvtárs tolmácsolta a pártvezetés köszönetét a tö­megtájékoztatás terén végzett eredményes munkáért, s felhív­ta a figyelmet a jövő év fontos feladataira. (sm) Arany-Csillaggal, valamint a Lenin-renddel tüntették ki őket. P. Klimuk, a Szojuz—13 pa­rancsnoka, és V. Lebegyev fe­délzeti mérnök a Szojuz—13 űr­hajóban nyolcnapos orbitális re­pülést hajtott végre. Az űrhajó Kazahsztán területén, Karagan- dától mintegy 200 kilométerr» ért földet. P. Klimuknak és V. Lebegyev- nek az említett kitüntetések mellett a „Szovjetunió űrrepülő­ié“ címet adományozták. Konsztantyin Ciolkovszkij, u kozmonautika atyja szülővá­rosának, Kalugának városi ta­nácsa a két űrhajóst „Kaluga város díszpolgárával“ válasz­totta. 1973-sikerekben gazdag esztendő' volt (Folytatás az 1. oldalról) resszusán elfogadott békeprog ramban kifejezett perspektívá­vá. Ez a kongresszus bejelen­tette a szocialista országok kö­zös nagy békeoffenzíváját, amellyel olyan változásokat kívánnak elérni a nemzetközi kapcsolatokban, hogy a békés egymás mellett élés általános alapelvvé legyen. Jó év volt az 1973 as esz­tendő? A Nyugat reálpolitikusai és józan közgazdászai nyilván nem fogják pozitívan értékel­ni és nem is értékelhetik. Kénytelenek megállapítani, hogy a kapitalizmus szervezeté­nek szövetét — amelyet oly sokszor örökké tartóként és el- nyűhetetlenként énekeltek meg — bélpoklosság marja, amely magának ennek a szervezet­nek a méhében született. Olyan betegség ez, amelyre a tőkés társadalmi rendszernek nincs meg és nem lehet meg a gyógy­szere. Működésére megpróbál­tak találni s felhasználták ezer meg ezer receptúrát és készít­ményt, de egyik sem bizonyult csodálatos, mindenre jó orvos­ságnak. A nehézségek és vál­ságok folytatódnak, nem segít a kapitalizmus összedrótozása. A tőkésországok gazdasági helyzete szilárdságának hiánya, a valutáris megrázkódtatások, a dollár értékcsökkenése, az imperialista hatalmak közötti ellentétek kieléződése, az egy­re komolyabb méreteket öltő energia- és nyersanyagválság, számos kulcsfontosságú ágazat termelésének fokozatos csökke­nése, a fokozódó munkanélkü­liség — mindez és a kapita­lista rendszer e komplex be­tegségének további jelenségei már ideológusainak soraiban is kétkedést keltenek e társadal­mi rendszer jogosultságában. Jelene aggasztó, jövője bizony­talan, sötét. P. Samuelson amerikai köz­gazdász figyelmeztetett rá, hogy az amerikai népnek a jö­vő évben 7 százalékos inlfáció- val és 6,3 százalékra növekvő munkanélküliséggel kell szem­benéznie. Az NSZK szakembe­rei azt várják, hogy 1974-ben több mint egymillió munkanél­küli lesz az országban. A kon­junktúra csökkenése szembetű­nően megmutatkozik az autó­gyárukban, a vas- és acélgyá­rakban, a gépiparban, Nagy- Britanniában a jövő év első napjától átálnak a háromnapos munkahétre, s ennek megfele­lően csökken a dolgozók bére is. A tények józanok, de könyör­telenek. Milyen volt ez az év — az 1973-as esztendő? — kérdezi a chilei munkás és a Nílus menti paraszt. A világ elrettentő leckét ka­pott a szabadságról és a de­mokráciáról, ahogy ezt az im­perialisták, a hadipari komple­xum és a monopóliumok felfog­ják. Elrettentő és véres leckét, amely megrázta milliók szívét és lelkiismeretét. A fasiszta diktatúra ellenforradalommal megdöntötte Allende elnök de­mokratikusan megválasztott kormányát és megvalósította a sötétség uralmát, amely semmi­ben sem marad el a hitleri „örök" birodalom mögött. Fe­ketelisták, üldözések, deportá­lások és hálál — ezek a ka­tonai junta módszerei. Szörnyű a chilei nép tragé­diája — és mégsem tudja sen- ki térdre kényszeríteni ezt a népet. Elvesztett egy csatát, de a végső győzelem az övé lesz! Nem sokkal ezután a világ tanúja lett további izraeli ag­ressziónak a Közel-Keleten, to- vábbi sorozata volt ez az iz­raeli militarista erők agresszív arroganciájának és rosszakara­tának. Az 1967 es győzelmes hatnapos villámháború azonban nem ismétlődött meg. Az arab országok a Szovjetunió határo­zott támogatásával megmutat- ták növekvő erejüket, szolida­ritásukat és nagy potenciális lehetőségeiket. Az események fejlődése megmutatta és bizo­nyítja az arab országokkal szembeni izraeli hódító tervek illuzórikusságát. Milyen volt tehát ez az év — az 1973-as esztendő? Jó és bonyolult. Olyan, ami­lyen volt, amikor olyan világ­ban élünk, amelyben két világ van. És mégis reményteljes és reményre jogosító volt. A béke és a szocializmus világa szá­mára. A szocializmus erői szá­mára. Az övék lesz a követke­ző év is — az 1974-es esz­tendő. L973. XII. ?n

Next

/
Oldalképek
Tartalom