Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-23 / 305. szám, vasarnap
Társadalmi összefogással Sokan nem is gondolnák, liogy a fa k i termelésiben dolgozókat a betegségek közül leginkább a neurózis fenyegeti. Ezt annál inkább sem feltételezhetnénk, mert általában az idegbetegségre a friss levegőn való tartózkodást tartják a legjobb gyógymódnak, s ők egész nap friss levegőn tartózkodnak. Nem is az erdő ózondús levegője, hanem a villany- ffirészel és közben keletkezett rezgés válthatja ki e megbetegedést. Szlovákiában jelenleg 5452 erdészeti, 6355 építészeti, kohászati-, fémmegmunkáló-ipari dolgozó egészségét veszélyeztetik a rezgés okozta ártalmak. Ennél sokkal többen, pontosan 74 243-an dolgoznak egészségre ártalmas, zajos környezetben. A textilipari dolgozók közül például 11861-en. A textilgyárakból annál inkább is számfizni kellene a nagy zajt, mert azokban főleg nőket alkalmaznak, akiknek biológiai felépítésüknél fogva jobban árt a zaj. A zaj, a rezgés. a nagyarányú gépesítés „mellékterméke“. Rövid és hosszú lejáratú terveinkből kitűnik, hogy a gépesítést továbbra is növeljük, s az életszínvonal növekedése folytán a gépkocsik száma is tovább szaporodik. Akkor tehát az eddiginél még nagyobb mértékben kell elviselnünk a zaj és rezgés okozta ártalmakat? Nem. Legalábbis egész sor intézkedés történik, hogy ne így legyen. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya a közelmúltban határozatot fogadott el, a zajszint és a rezgésártalmak csökkentése érdekében. E határozatok végrehajtásáért több minisztérium is felelős. Az SZSZK Egészségügyi Minisztériumára az a feladat hárul, hogy irányítsa e probléma megoldásában érdekelt felek munkáját. Kísérletek alapján készítsen kimutatásokat a zaj és rezgés okozta megbetegedésekről. A mező- és erdőgazdasági minisztérium azt a feladatot kapta, hasson oda, hogy a nagy zajjal ós rezgéssel működő munkaeszközöket fokozatosan új típusú — az egészségre kevésbé ártalmas — munkaeszközökre cseréljék fel a mező- ós erdőgazdasági üzemek. Feladatukat azonban csak akkor tudják teljesíteni, ha a külkereskedelmi minisztérium és az iparügyi minisztérium ilyen munkaeszközöket vásárol a külföldi piacon, illetve ilyenek gyártását szorgalmazza. Ilyen követelményeknek megfelelő gépek és gépi berendezések beszerzése jelenleg még nem problémamentes. Mivel azonban a világon mindenütt problémát okoz a zaj és a rezgés, az ilyen gépeket és gépi berendezéseket gyártó vállalatok külföldön is és hazánkban is nagy súlyt fektetnek termékeik tökéletesítésére. A zaj és a rezgés nemcsak az iparban, de a nagyvárosokban, a repülőterek, vasútvonalak, egyéb útvonalak mentén, sőt az üdülő- és fürdőhelyek környékén is nagy. Ezért a zajszintcsökkentés érdekében a közlekedésügyi, sőt a belügyminisztérium is feladatot kapott. A belügyminisztériumnak például ellenőriznie kell a nagyvárosokban a közlekedési eszközök által okozott zaj nagyságát, s ennek alapján egyes belvárosi útvonalakon korlátozni kell, vagy teljesen ki kell vonni onnan a közlekedést. Ezt az igényes munkát nagy hozzáértéssel kell végezni. Sajnos, azonban kevés nálunk az akusztikai szakember. Ezért az iskolaügyi minisztérium is érdekelt a probléma megoldá sában. Reá hárul az a feladat, hogy ilyen szakembereket képezzen ki. E — mindnyájunk egészségét veszélyeztető — káros jelenség ellen az egyén keveset tehet. Ezért van szükség az egész társadalom összefogására. KOVÁCS ELVIRA É p fromurikások között 1973. (I. 23. Hideg decemberi szél fújt, mikor a Podunajské Biskupicén (Pozsony püspökin] épülő új lakótelepen jártam. A fagy és a hideg ellenére az építkezés télen sem szünetel, igaz. nem folyik olyan ütemben, mint nyáron. A hideg a betonozók munkáját is megnehezíti és lassítja, de az építőmunkások ezért télen sem mennek szabadságra. Mikóczi Sándort ós nyolctagú csoportját is munka közben találtam. — Télen a beton lassan köt, s hogy a fagy ellenére is tudjunk dolgozni, fűtjük a laikusokat. A kész lakások padlózatát betonozzuk, amelyre később parkett vagy gum’olit kerül — magyarázza Mikóczi Sándor, a bratislavai Magasépítő Vállalat dolgozója. Közben egyenlíti simítja a betont és pár perc múlva kész is egy szoba. — Négy nap múlva jöhetnek a parkettázók, utána a festők, és már be is lehet költözni. Az építkezés mellett rögtön zött kis felvonulási épület nem éppen elsőosztályú étterem, de meleg van benne, és a kemény munka után az étel is ízlik. Konzervek, szalámi, otthonról hozott szalonna, hagyma, sör kerül az asztalra. — Nemrég a munkásszállásunkról hordtak ide ebédet, jólesett a meleg étel, de mióta hidegebbek vannak, a szállítás is körülményesebb, s mire Bratislavából ide kerül, kihűl — mondják, miközben jóízűen falatoznak. — Mióta dolgoznak együtt? — A mostani „felállításban“ 1964-től — mondja a csoport- vezető. Kilenc év nem kis idő, azt is mondhatnánk: együtt éltük le a fiatalságunkat. Tóth Istvánnak és nekem 11 évvel ezelőtt még az esküvőnk is egy napon volt — teszi hozzá mosolyogva Mikóczi Sándor. — Nemcsak az egész hetet, de néha a hétvéget is együtt töltjük. Főleg nyáron többször meglátogatjuk egymást — kapcsolódik be a beszélgetésbe Tóth István. Mikóczi Sándor a nyolctagú Szocialista munkabrigád vezetője 12 éve dolgozik a Magasépítő Vállalatnál. Mint fiatal és szorgalmas munkás, betonozó szaktanfolyamon vett részt. Mint a vállalat legjobb dolgozóját már többször kitüntették. A csoport az ő kezdeményezésére versenyez a Szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Amikor bekapcsolódtak a versenybe, úgy dolgoztak, mint azelőtt, de mindenki érezte, hogy többet kell produkálnia. A rájuk bízott munkát mindig határidő előtt végezték el, de ez nem a minőség rovására történt. Az idén Bratislavában a Kramáre lakótelepen az ő segítségük nélkül nem tudták volna határidőre átadni az épületeket. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy július 7-én az építők napján megkapták a „Szocialista munkabrigád“ megtisztelő címet. Mikóczi Sándor ez évben lett az „építők legjobb dolgozója“ kitüntetés boldog tulajdonosa is. Mikor arról faggatom, mivel érdemelte ki ezt a kitüntetést, csak annyit mond: Nem is tudom, de munkatársaim, feletteseim bi-ztosan tudják. Kollégáira nézek. Szinte egyszerre mondják: Megérdemelte. Az egyöntetű válasz sokat mond. Lassan üres lesz az asztal, elbúcsúzom a szocialista munkabrigád tagjaitól, ők folytatják a munkát észre se véve a tomboló tél csípős hidegét...-cky jSSk. S3E3H;X!- . i • ■ ■ ■ . • . - ■ ...ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI VIDÁM KARÁCSONYUNK LESZ Már csak egy nap választ el minket a béke és a nyugalom ünnepétől — a karácsonytól. Nem számítva a megszakítás nélkül működő üzemek dolgozóit, a család tagjai összejönnek, hogy közösen fogyasszák el a gazdag karácsonyesti vacsorát, de nem egy helyen hiányozni fognak a fiúk, akik most teljesítik a legmegtiszte- lőbb polgári kötelességüket — a tényleges katonai szolgálatot. Néphadseregünk is azok közé a „hivatások“ közé tartozik, ahol egész évben „szünet nélkül“ folyik a munka, a harci készenlét egy pillanatra sem csökkenhet. Még a béke ünnepén — karácsonykor sem szünetelhet. • Ahogy önök otthon, mi a laktanyákban az utolsó előkészületeket tesszük a karácsonyi ünnepek vidám megünneplésére. A mi karácsonyesti vacsoraasztalunkról sem fog hiányozni a hagyományos karácsonyi ponty és a különböző édesség. A vacsorán részt vesznek az egységek és az alakulatok parancsnokai, valamint a védnökségi üzemek és vállalatok képviselői. Az őrségek állomáshelyeire maga az egység parancsnoka „szállítja“ ki a vacsorát, senkit sem rövidítenek meg. Gazdag műsort állítottak ösz- sze a SZISZ-szervezet klubjaiban. A karácsonyesti vacsora után sor kerül a „század a századot szórakoztatja“ című vidám műsorra, majd a katonák és parancsnokaik baráti összejövetelére. Az ünnepek alatt a katonák rendelkezésére áll az alakulat könyvtára, és a mozi- teremben különböző szórakoztató filmek vetítésére kerül sor. Ezenkívül élvonalbeli művészek is ellátogatnak a katonák közé, hogy műsorukkal tegyék még kellemesebbé a katonák ünnepeit a laktanyákban. A SZISZ-szervezetek sportfelelősei asztalitenisz-, sakk- és egyéb bajnokságokat (pl. asz- talifutball, asztali jégkorong Stb.) rendeznek majd. A laktanyákban a parancsnokok, a katonai politikai szervek és a SZISZ-bizottságok gondoskodtak a gazdag és tarka karácsonyi műsorról. Azok, akik már letöltötték tényleges katonai szolgálatukat, tudják, hogy a katonai karácsonynak is megvan a maga varázsa és szépsége, amelyre az ember szívesen emlékezik vissza egész életében. GOTTLIEBER FRANTIŠEK százados A SZISZ KB vándorzászlajának tulajdonosairól ISMERIK A CÉLT A Lipt. Mikulás-i Csehszlovák—Szovjet Barátság Katonai Műszaki Főiskola is az egyike azoknak, akik elnyerték a SZISZ KB vörös vándorzászlaját. A napiparancs szavai értelmében a katonai főiskola hallgatói „A munkájuk és az ok tató-nevelő folyamat során elért jó eredményekért“ nyerték el a vándorzászlót. Ha meg akarom állapítani, hogy mi mindenre volt szükség ahhoz, hogy az elismerésnek e szayai elhangozzanak, akkor a múlttal kell kezdenem. Akkoriban az iskolát még Katonai Műszaki Tanintézetnek hívták. A hadsereg elsősorban a fiatalságot jelenti. Ez pedig a katonai iskola esetében kétszeresen is érvényes. Ezért a katonai iskolákon nyílik a legjobb lehetőség a Szocialista Ifjúsági Szövetség tevékenységére. A vörös zászló átadásának ünnepségén a katonai iskolák csoportfőnöke a következő szavakat intézte a főiskola hallgatóihoz és pedagógusaihoz: „Az új Iskolai évet a fiatal nemzedék nevelése során felmerülő feladatok intenzív teljesítésének jegyében nyitottuk meg. Katonai iskoláink hozzáláttak a CSKP KB júliusi plenáris ülése ama határozatainak és feladatainak megvalósításához, amelyeket pártunk Központi Bizottságának Elnöksége a katonai iskolák átépítésének érdekében hozott s fogadott el.“ Marta Sisáková, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága Elnökségének tagja nagyra értékelte a SZISZ-tagoknak a tanulmányi eredmények megjavítására fordított igyekezetét, valamint a katonai fegyelem megszilárdítására irányuló törekvését. Kiemelte a katonai főiskola SZISZ-tagjainak áldozatkész munkáját. Az elmúlt iskolai év, amelynek eredményei képezték indítékát a vándorzászló odaítélésének, tényleg sikeres volt Liptovský Mikulásban. Az ifjúsági szervezet minden egyes tagja, a katonai főiskola minden hallgatója és dolgozója 60— 100 társadalmi munkaórát dolgozott le az iskolaépületek és az internátus átépítése, felépítése és kulturáltabbá tétele során. Munkájuk értéke megközelíti a 20 millió koronát. A SZISZ városi bizottságának közreműködésével az iskola SZISZ-tagjai 30 000 facsemetével ültették be a város hegyes, terméketlen környékét. A vietnami nép iránti szolidaritási alapba, valamint a berlini X. Világifjúsági Találkozó alapjába 85 650 koronát fizettek be ... Mindez meggyőző tény, és úgy gondolom, hogy további magyarázatra nem szorul. De a hallgatók legfőbb feladata továbbra is a tanulás. Az e téren elért eredmények sem maradnak alul. A pontos adatok a következők: 148 hallgató nyerte el a „Példás katona“ címet. Tizennyolc kollektíva megszerezte a „Kiváló raj“ címet, a parancsnokok, pedagógusok, párt- és ifjúsági szervezetek közös erőfeszítésének eredményeként. Négy kollektíva nyerte el a „Kiváló szakasz“ címet és az iskola 325 hallgatója tett szert további szakképzettségre. De a fiatalok még csak távolról sem elégedtek meg mindezzel Liptovský Mikulásban. Az a tervük, hogy a közeljövőben fejleszteni fogják az ifjúsági szervezet munkáját az iskolában, fellendítik a Lenin- körök és a CSSZBSZ működését. Annál is inkább, mert az iskola is e szövetség nevét viseli. Sémi esetre sem törekszenek csupán számokban kifejezett eredményekre. Munkájuk minőségén akarnak javítani, a harci felkészültség terén pedig magas színvonalat elérni.-néBéke Sislystt foábsrú dúlt „Éppen karácsony este volt, amikor a dandár tovább vonult nyugatra, Fasz- tovba. A katonák, bár tudták milyen nap van, nem voltak karácsonyi hangulatban. Erősen fagyott, minden fehérbe öltözött, és új harcok vártak ránk. A béke és a jóakaratú emberek éjszakáján az alegységek kimentek a lövészárkokba, beásták a harckocsikat és fedezékeket építettek. A karácsonyi fények helyett színes rakéták villantak a látóhatáron, amelyek a némelt állások peremvonalát jelezték, a karácsonyi harangszó helyett pedig a tüzérségi zavarótűz lövései dübörögtek a távolból, itt-ott elvétve pedig egy-egy meghatározhatatlan eredetű és irányú lövés. A harckocsizászlóalj Paradov- kában maradt harckészültségben; a földerődökben karácsonyfák, odakünn aknavetőtűz. Tüzérségünk az első lépcső szovjet alakulatait támogatta a Fasztovtól nyugatra elterülő erdőkben. És éppen december 24-én kezdték meg a Vatutyin parancsnoksága alatt álló 1. Ukrán Front csapatai téli támadásukat; tüzéreink mindjárt az első este alapos tevékenységbe kezdtek; sor- tüzeik döreje beleolvadt a szovjet tüzérség lövéseinek hatalmas robajába. Irány: Zsitomir, Korosztyeny, majd tovább nyugatra. Ugyanakkor lendült támadásba délen a 2. Ukrán Front is. Roppant arányú harcok bontakoztak ki, amelyek célja az egész jobb parti Ukrajna feJl- szabadítása volt.“ (Részlet Ludvík Svoboda: „Az Uraitól Prágáig“ című könyvéből / 5z uv orovi stak A szovjet katonai tanintézetek sorában előkelő helyet foglalnak el a Szuvorovról elnevezett iskolák. Ilyenek vannak Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Kazanyban és a Szovjetunió más városaiban. A 30 esztendővel ezelőtt alapított ka- zanyi Szuvorov-iskola valamennyi közül kiemelkedik: 1961-ben 1962-ben, 1963-ban és 1972-ben is elnyertei a Honvédelmi Minisztérium vándordíját. Amikor a tanintézet 1943- ban megkezdte működését, elsősorban a Nagy Honvédő Háborúban elesett katonák, partizánok fiai találtak otthonra falai között. Az ötvenes évek közepére az árvaságra jutott növendékek felnőttek. Számos kitűnő katonai vezető és kutató került ki közülük. Az egykori szuvorovis- ták között ezredparancsnokok, docensek, professzorok és tábornokok is vannak. A mai 15— 18 évesek a „Szuvorov“-on középiskolai végzettséget szereznek. Az itt kapott diploma a legjobb „ajánlólevél“ a katonai főiskolai felvételi vizsgákon. Nem csoda, hiszen a szuvoro- visták — hála a kiváló tanári karnak — magas szintű tudással folytathatják további tanulmányaikat. b. i. Hóban, fagyban folyik a gyakorlat. A haditechnikáról télen is gondoskodni kell
