Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-16 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

A spanyol valóság A Spanyolországot járó turis­ta aligha ismerheti meg a mai „spanyol valóságot“, mert az idegenforgalmi központokká fejlesztett egykori halászfalvak­ban, valamint az országutakon, éttermekben és szállodákban főleg németekkel, angolokkal és hollandokkal találkozik, a bennszülött lakosság pedig po­litikai kérdésekről nem hajlan­dó beszélni, mert — fél. Kény­telen tehát néhány elejtett szó­ból és saját tapasztalataiból kö­vetkeztetni. NÉPJÖLÉT SPANYOL MÓDRA Hiába harcolták ki a dolgo­zók a társadalombiztosítást, gyakorlatilag ez ügyszólván a semmivel egyenlő, hiszen be­tegség esetén legfeljebb aszpi­rint kapnak díjtalanul, minden egyéb gyógyszert meg kell fi­zetniük. A nyugdíj ismeretlen. A falangista prédikátorok sze­rint ez felesleges, mert a gyer­mekek nagy szeretettel gondos­kodnak öreg szüléikről. A gyer­mektelen öregek? Kolduljanak, vagy haljanak éhen. Az ország­ba érkező külföldinek az is fel­tűnik, hogy 14 éven aluili gyer­mekek este tíz óráig dolgoznak az üzletekben mint eladók. Hi­vatalos magyarázat erre is van: — Ezek a tulajdonos, vagy az al­kalmazottak gyermekei, akik így elsajátítanak egy szakmát és legalább nem csavarognak este az utcákon. A VÉDÖSZENT A nagyon vallásos Spanyolor­szágban — különösen az ide­genforgalmi övezetekben — a legfőbb védőszent a Szent Bak- sis. A borravalót mindenütt el­várják, sőt — megkövetelik. Az idegenvezető már a repülőté­ren közli az utasokkal, hogy a fizetések alacsonyak, tehát ne fukarkodjanak a borravalókkal. Szinte megdöbbentő, hogy még a valóban fényűzően berendezett üzeletekben is persely van a pénztár mellett — a borravaló számára! A görög mitológiából ismert Hermészt is kinevezhetnék vé­dőszentnek, ugyanis az egyebek között a tolvajok istene volt. Mert Spanyolországban kímélet­lenül és szemtelenül lopnak. Lopnak az utcán, a templom­ban, az üzletekben. A szállodai dolgozók minden külföldit fi­gyelmeztetnek: ne hordja ma­gával az okmányait, csak kevés pénz legyen a zsebében, táská­ját, fényképezőgépét fogja erő­sen. Ugyanerre figyelmeztetik a a látogatókat a montserrati ko­lostor vagy a barcelonai kated- rális kapuja előtt is. Pedig az egész országban hemzsegnek a rendőrök. Fegyverzetük a pisz­toly és a gumibot. Ez utóbbi nemcsak dísztárgy, hanem na­gyon gyakran használt eszköz. Spanyolországban élő külföl­diek véleménye szerint a spa­nyol rendőrök előbb ütnek és csak utána kérdezik meg, hogy mi történt. ÁRAK ÉS JÖVEDELMEK A jövedelemről nem szívesen beszélnek. Illetőleg — egy nagy forgalmú üzlet vezetőnője kész­ségesen közölte, hogy több mint 10 OüO pesetát keres ha­vonta. Viszont San Sadurni de Noyában, a Cordorniu Üzemben, Európa legnagyobb pezsgőgyá­rában 500 munkás közül csak alig kettő-három éri el a heti kétezer peseta bért. Heti 50 óra munkáért! Heti ötven órát dolgoznak a föld alatt öt eme­letnyi mélységben, a falakról folyik a víz, a fapolcokat vasta­gon lepi be a penész és a vilá­gítás olyan gyenge, hogy a pin­cékben alig lehet látni. Ez a vál­lalat egyetlen család tulajdona! Az árak viszont emelkednek. Egyre drágább a gyümölcs, a sajt és a hús, a cipő és a ruha. Szófukar emberekké váltak a spanyolok. Mert az országban csak gondolkodni szabad — be­szélni nem! I VOLKSSTIMME) Az afrikai aszály még nem ért véget. Bár Szenegálban, Ma­liban és a Felső-Voltai Köztár­saságban némileg javult a hely­zet, Csádban, Nigerben és Etiópiában változatlanul nagy a veszély. A katasztrófának nemcsak az az oka, hogy nem nyílnak meg „az ég csatornái“ a Sahel felett (Sahel: a sivatag és a csapa­dékban gazdagabb terület kö­zött húzódó övezet), hanem po­litikai és szociális okai is van­nak. Ezeket kutatta a közel­múltban a Nigéri Köztársaság­ban Jackques Vignes, Afrika gazdasági kérdéseinek egyik legkiválóbb ismerője. A szárazság következményei az elkövetkező hónapokban el­sősorban Csádot és Nigert érin­tik a legsúlyosabban. A Nigeri Köztársaságban annyival tragi- kusabb a helyzet, mivel Csád déli része a nedvesebb övezet­be tartozik, míg Nigernek úgy­szólván az egész területe a Sa- helben [ekszik. Az ország 1 200 000 négyzetki­lométeréből 100 ezer négyzetki­lométer olyan övezetben húzó­dik, amely évente (normális kö­rülmények között) 500—700 mm csapadékot kap, tehát ezen a területen öntözés nélkül is ter­melhetnek növényi kultúrákat. További 200 ezer négyzetkilo­méteren az évi csapadék csak 300—500 mm, vagyis csak kö­les és cirok termesztésére al­kalmas. Az összes többi terüle­ten a nomád állattenyésztők le­geltetnek. ■ Nagyon rossz az ország vízte­rülete is. A Nigor 300 kin hosz- szú szakasza csak az ország nyugati részének jelent némi könnyebbséget. Ettől kb. 1500 km távolságban van a Csád-tó vízmedencéje, amit a vízsze­gény és nagyrészt az ország ha­tárain kívül folyó Kumadugu APSlKIIIETfS 30/160 csinos, barna özvegyasz- szony megismerkedne hozzá il­lő, komoly férfival. Fényképes leveleket várok. Jelige: Ketten könnyebb. 0-1345 53/163 legényember egyedüálló hölgyet keres házasság céljá­ból, aki hozzá menne lakni. Be­szélek magyarul is. Jelige: Imá­dom. 0-1356 RÁDIÓKÉSZÜLÉKEK REGGELTŐL ESTIG JÓ SZOLGÁLATOT TESZ A RÁDIÓKÉSZÜLÉK Ez egy igénytelen társalkodó a háztartásba, sétá­ra, víkendházba, kirándulásra és a szabadságra. A rádiókészülék közvetíti Önnek a kapcsolatot a világgal, megismerteti Önt a legújabb esemé­nyekkel, kellemessé teszi Önnek a pihenés perceit kellemes zenével és szórakoztatja Önt közkedvelt műsoraival: Pozor, zákruta (Vigyázz, kanyar), Ma­ratón, Panoráma, Mikrofórum és a többivel. Jöjjenek kiválasztani modern, magasvonalú és mi­nőségű rádiókészüléket az ELEKTRO Domáce po­treby szaküzleteibe. Árulják őket készpénz nélkül is — kölcsönre. PODUNAJSKÉ STROJÁRNE, nem­zeti vállalat, várkonyi Üzeme (dunaszerdahelyi járás) azon nal felvesz: — műhelymestert, — műszaki mestereket, — szerszámlakatosokat, — villanyszerelőt alacsony feszültségre. Érdeklődök jelentkezzenek az üzem személyzeti osztályán na­ponta 7 órától 15 óráig. Feltételek: szakközépiskola, 5 éves gyakorlat, vagy szakiskola 8 éves gyakorlattal. Fizetési feltételek a helyben lesznek eldöntve, beleszámítva a végzettséget, illetve a gyakor­latot. ŰF-198 Hirdessen ön is az Űi Szó-ban OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Hirdetését (és válaszlevelét a jeligére) küldje a következő címre: VYDAVATEĽSTVO PRAVDA, ÜJ SZŐ Hirdetöiroda, Vajanského nábrežie 13/A 893 39 BRATISLAVA. Ezenkívül a levélboríték bal sarkába (ha hirdetésre válaszol) tüntesse fel a hirdetés számát és jeligéjét. Például: Ü-1313, jelige: Hűség. Főleg a hirdetés számának kell pontos­nak lennie. Figyelmeztetjük Önöket, hogy hirdetéseiket csak a hirdetési díj befize­tése után közöljük le. Ezt az összeget pénzesutalványon kell elküldeni, melyet a hirdető fél a hirdetőirodától kap. Fizetési díj: Minden szó (kötőszókkal együtt) a hétköznapi számban (szerda, szombat) két korona, plussz 3 korona kezelési költség, abban az esetben, ha valaki vastagon szedett betűkkel óhajt hirdetni, úgy egy szó 4 korona; a vasárnapi számban (péntek) egy szó 3 korona, plusz 3 korona kezelési költség, a vastagon szedett betűk ára 6 korona. Jelige alatt levő hirdetés címét semmilyen esetben nem adjuk ki. Társadalmilag helytelen szövegeket nem közlünk. köt össze a Nigerrel. Ezenkí­vül csak néhány mocsaras te­rülete van, elsősorban az or­szág déli részén. Nagy előnyt jelentene, ha az esős évszakban víztárolókba gyűjtenék a gya­kori felhőszakadások hatalmas vízmennyiségét, de ilyen irány­ban még semmit nem tettek, mint ahogy meg sem kísérel­ték a föld alatti vízterületek kihasználását, holott ezek se­gítségével jelentős területek válnának termőképessé. Jelenleg az országban az élet az „esőistentől“ függ. Ha észak 300 mm csapadékot kap, akkor van aratás, jól táplált állatállo­mány és enyhül a nyomor. Bő­ség soha sincs, de legalább a csupasz élet nem forog kockán. Ha azonban a természet szeszé­lye megbontja ezt a nagyon la­bilis egyensúlyt, akkor bekövet­kezik a tragédia. Azonban ez nem földrajzi törvényszerűség! Nigerben csak­úgy mint számos más ún. sze>- gény országban a civilizáció nem javította, hanem rontotta a létfeltételeket. A fékező tényezők között első helyen szerepel a két legna­gyobb kiviteli cikk — a földi- mogyoró és a gyapot — termő­területének állandó növelése. Ez egyrészt a parasztok kizsákmá­nyolásához, másrészt ahhoz ve­zetett, hogy a népélelmezéshez szükséges növényi kultúrák ki­szorultak a veszélyeztetett terü­letekre. 1966-ban 1 kg földimogyo­róért az őstermelő 22,81 fran­kot kapott, holott a termék vi­lágpiaci ára 46,45 frank volt. 1971-ben a felvásárlási ár már csak 21 frank volt, ugyanakkor a világpiaci ár 54 frankra emelkedett. A termelékenység növeléséért semmit sem tettek és így a földimogyoró-termelés 300 ezer tonnáról 130 e*er ton­nára csökkent. A demográfiai robbanás, az állatállománnyal való rablógaz­dálkodás, a mezőgazdaság ex- tenzív fejlesztése révén az öko­lógiai egyensúly ingataggá vált és nem bírja el az időjárás ki­lengéseit. A rombolást betetőzte a Sa­hel növénytakarójának elpusztí­tása és a kecskék állandóan nö­vekvő száma. A kecske a fő­ellenség, mert „kopaszra falja“ a talajt, elpusztítja a fák és a bokrok kérgét. (Algéria számos területén ma tilos kecskét tar­tani!). Valódi belső piacot kellett volna teremteni, ami biztosítot­ta volna a parasztság (az or­szág lakosságának 90 százalé­ka) létét, és a kereskedelmi vállalkozások hatalmas nyeresé­geit közcélokra kellett volna felhasználni. De akkor miből fedezték volna a félfeudális burzsoázia fényűző életének költségeit? Hogyan garantál­hatták volna a külföldi vállal­kozók nyereségét? A harácsoló, újgyarmatosító rendszer juttatta Nigert a sza­kadék szélére. A közvetlenül fe­nyegető katasztrófát csak jelen­tős segítséggel lehet elhárítani, így többek között kereken 500 ezer tonna kölesre van szükség, ami jelenleg csak nagyon ne­hezen szerezhető be a világpia­con, mivel az élelmiszer-keres­let jóval nagyobb, mint a kíná­lat. Azonban ez is csak átme­neti megoldás, mert csak as egész rendszer változása te­remtheti meg Nigerben az em­berhez méltó létfeltételeket. ÍAFRIQUE-ASIE) Folyómeder az alagútöan Az örmény SZSZK egyik gyöngyszeme a 75 km hosszú és 40 km széles Szevan-tó, 1903 méterrel a tenger színe felett. Minden festői szépsége ellenére sok gondot okoz az országnak, mert a tó vize „szökött“. Huszonnyolc folyó torkollik a tóba és ezek vízhozama éven­te több mint egymilliárd köb­méter, csupán egyetlen folyó — a Raszdan — hömpölyög to­vább, de ez csak 60 millió köb­méter veszteséget jelent. Hová szökik tehát a tó vize? Sokáig tartott, amíg a geoló­gusok, fárasztó munkával és je­lentős költségekkel, megállapí­tották, hogy léteznie kell egy láthatatlan Raszdannak is, amely a hegyekből lezuhan a völgybe. Bár magát a folyama­tot ma még nem ismerik pon­tosan, a felfedezés helyességét látszik igazolni az, hogy az Ararat-völgyben egy hatalmas föld alatti tóra bukkantak, amelynek vízmennyiségét 30— 40 milliárd köbméterre becsü­lik. A Szevan-tónak azonban sür­gős segítségre volt szüksége, nehogy kiszáradjon, és elpusz­tuljon a táj páratlanul szép és ritka flórája és faunája. Az or­szág legjobb szakembereit moz­gósították és megállapították, hogy a tó vizét túlságosan meg­terhelték. Ugyanis, amikor az örmény SZSZK Ipara szinte ug­rásszerű fejlődésnek indult, az ipar einergiaéhségét alig lehei- tett csillapítani. Ezért épült fel a Szevan-Raszdan vízterületén hat erőmű, emellett pedig 70 ezer hektár kiterjedésű mező- gazdasági földterületet öntöz­nek a tó vizével. Mindenekelőtt azzal csökken­tették a tó terhelését, hogy egy­re nagyobb mértékben használ­ják ki a hőerőműveket és a Je­reván közelében épülő atomerő­mű lehetővé teszi majd a tel­jes tehermentesítést Az azerbajdzsáni szakembe­rek megoldották azt is, hogyan lehet biztosítani a Szevan-tó je­lenlegi szintjét. A terv szerint egy huszonkilencedik folyót — az Árpát — vezetnek a tó med­rébe. Az Árpa évi 300 millió köbméterrel gazdagítja a vízál­lományt. -Csak az jelentett ne­hézséget, hogy ez a folyó a Szevan-tótól 48 km távolságban folyik, de a tavat egy 3000 mé­ter magas hegy választja el a folyótól. Ezért elhatározták, hogy alagutat fúrnak a hegybe és azon át vezetik új mederben az Árpa vizét a tóba. (NEUES DEUTSCHLAND) A veszélyes sport Az orvostudomány világszerte egyre többet foglalkozik az ökölvívás okozta tartós, és igen sok esetben tragikus kö­vetkezményű sérülésekkel. Dr. Nicholas Corsellis, az ese- xi Runwell-kórház ideggyógyá­sza beszámolt arról, hogy egy brit ökölvívó, aki 400 mérkőzést verekedett végig, és elnyerte a világbajnoki címet is, — ellen­tétben előző békés természeté­vel — kötekedővé és iszákossá vált, annyira, hogy családi élete is felbomlott. Egy másik „700 mérkőzéses“ világbajnok 50 éves korában már csak ván- szorgott, állandóan ittas volt — holott azelőtt egyáltalán nem ivott szeszes italt — és végül egy elmegyógyintézetben halt meg. A Royal College of Physicians orvosai 224 hivatásos ökölvívót vizsgáltak meg és 37 páciens­nél állapítottak meg súlyos agysérülést. Kimutatták, hogy míg 1900* tói 1945-ig a sportágnak 250 halálos áldozata volt, 1945-től évente átlag 22 ökölvívó végzi életét a szorítóban, vagy a sé­rülések következtében. Az orvo- sok kijelentették, hogy minden ökölvívónak számolnia kell az állandó agysérüléssel. Különö­sen nagy veszély fenyegeti azo­kat, akik maguknál jóval erő­sebb ellenféllel kerülnek szem­be. Például Benny Paret 1962- ben három mérkőzésen csapott össze Emilé Griffith-tel, és a harmadik találkozó után meg­halt. Adolf Hauser egykori Eu* rópa-bajnok 25 év óta egy el­megyógyintézetben ól. Corsellis munkacsoportja azt is megállapította, hogy a meg­vizsgált ökölvívók személyisége és magatartása már az úgyne­vezett „ringkarrier“ első sza­kaszában kedvezőtlenül megvál­tozott. (PSYHmOGICAL MEDICINE) Egy ország a szakadék szélén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom