Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-13 / 296. szám, csütörtök

Az egyetértés és az együttműködés a józan ész követelménye VACSORA WILLY BRANDT KANCELLÁR TISZTELETÉRE [Belpolitikai kom men tárj Megfontoltan, körültekintsen A csehszlovák—szovjet barátság hónapjának küldetése el­sősorban az volt, hogy a szovjet valóság céltudatos és elmé­lyültebb megismerésével tovább szilárdítsa országaink baráti kapcsolatait. A barátsági hónap idején számos szovjet művész- együttes és küldöttség kereste fel hazánkat és fordítva. A barátsági hónap befejeztével a CSSZBSZ alap- és üzemi szervezeteiben nem ér véget a munka. Nemcsak azért, mert küldetésükhöz híven egész éven keresztül népszerűsítik a szov­jet dolgozók és a tudomány eredményeit, a Szovjetunió bé­kepolitikáját, hanem, mert a következő hetekben a helyi' szer­vezetekben megkezdődnek az évzáró taggyűlések, amelyeket városi, üzemi, körzeti és járási konferenciák követnek. Fel­mérik eddig végzett munkájukat, ellenőrzik, hogyan teljesí­tették a műit év májusában megtartott VII. szlovákiai kong­resszus határozatait stb. Egyik pontjaként új alapszervezetek megalakítását, illetve a taglétszám növelését tűxíe ki célul. A kongresszus idején a CSSZBSZ-nek Szlovákiában 7200 alapszervezetben 410 000 tagja volt, ami a lakosság 9,1 szá­zalékának felel meg. A szervek és szervezetek jó munkája eredményeként, nem kevésbé a fiataloknak a Szovjetunió irán­ti érdeklődése következtében 1973. június 30-ig az alapszer­vezetek száma 8451-re, a taglétszám pedig 588 999-re növeke­dett. Ez azt jelenti, hogy Szlovákiában minden 12. ember a szövetség tagja. Az év első felében a nyugat-szlovákiai kerü­letben 19 891-gyel, Közép-Szlovákiában 15170-nel és a kelet- szlovákiai kerületben 1552 üj taggal gyarapodtak az alap- szervezetek. Különösen örvendetes az a tény, hogy a tagság 17,3 száza­léka 25, illetve 47,4 százaléka 35 éven aluli fiatal. Ezt nagy­ban befolyásolja az a tény, hogy egyre több szaktanintézet­ben, közép- és főiskolán létesülnek aJapszervezetek. Prešov- ban például a szaktanintézetekben 1158, Közép-Szlovákiában 2029 és a főiskolán 991 tagja van a szövetségnek. Kóficén az iskolákban 7308 CSSZBSZ-tagot tartanak nyilván. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség központi szervei a kongresszus határozatainak alapján azt tűzték ki feladatú’, hogy az 1978-os év elején 890 0üü-re növelek a taglétszámot, ami a lakosság 15 százalékának felel meg. Egyes járások taglétszáma a szlovákiai átlag alatt marad, de más járások túlteljesítik feladataikat. Bratislavában máris 20 százalékos a szervezettség, s Košice is közel áll hozzá. A kitűzött feladatok teljesíthetők, hiszen mintegy 800 községben még nem alakí­tották meg a CSSZBSZ alapszervezetét, s egyes üzemi szerve­zetek is kislétszámúak. A szövetség nemes célt tűzött maga elé. Megvalósításán minden alapszervezetnek fáradozn a kell. Természetesen az új tagok felvételénél figyelembe kell venni azt is, hogy a válságos években ki milyen magatartást tanúsított. Amint az elnevezés is mondja, a Csehszlovák—Szovjet Barátság Szövet­ségéről van szó. Tagjainak soraiban olyan emberekre van szükség, akik a szó valódi értelmében igaz barátjai a világ első szocialista országának, érdeklődnek népei eredményeiről, életéről ós maguk is az említettek propagátoraivá kívánnak válni. Az évzáró taggyűlésekre való felkészülést ebből és más szempontból is komolyan kell venni. Az űj vezetőségbe aktív tagokat kell javasolni, akik nem sajnálják a fáradságot azért, hogy alapszervezetük a jövőben még jobb eredményt érjen el. Arra kell törekedni, hogy a megadott irányelvek alapján min­denütt érvényesüljön a párt vezető szerepe. N. J. Dr. Ľubomír Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság miniszterelnöke kedden Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja tiszteletére a prágai vár Oj Képtá­rában hivatalos vacsorát adott. A Német Szövetségi Köztársaság részéről jelen voltak a hivatalos kíséret tagjai — Walter Schcel szövetségi a lkán cél- lár, külügyminiszter, Rüdiger von Wechmar, a szövetségi kor­mány sajtó- és tájékoztatási hivatalának a vezetője, államtit­kár, dr Paul Frank, a külügyi hivatal államtitkára és Otto Erich Heipertz, az NSZK csehszlovákiai kereskedelmi képvise­letének a vezetője. Csehszlovák részről jelen voltak a CSKP KB Elnökségének tagjai — dr. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának elnöke, Vasil Bifak, a CSKP KB titkára, dr. Peter Colotka, az SZSZK kormányának elnöke, Alois Indra, a Szövetségi Gyűlés elnöke, losef Korfiák, a CSSZK kormányának elnöke, továbbá Václav Hűla, a szö- ve'tségi kormány alelnöke, Ján Gregor, dr. Karul Laco, dr. Matej Lúčan és lindŕich Zahradník, a CSSZSZK kormányának alelnökei, Bohuslav Chňoupek, a CSSZSZK külügyminisztere és más csehszlovák vezető személyiségek. A vacsorán pohárköszöntőt mondott dr. Ľubomír Štrougal, a CSSZSZK kormányának elnöke és Wüly Brandt, az NSZK kancellárja. LuMr Strougal cseMovál* Nmsrtweirek po!iásfcöszöiitőie A szovjet Komszomol az idén ünnepli megalakulásának 55. évfordulóját. A soraiban ezen idő alatt megfordult 120 mil­lió fiatal fiú és lány közt volt Jurij Gagarin is, aki ifjúsági bzervezetéről így vélekedett: „A párt tagjelöltjeként is örömmel teljesítettem a kom­szomol egyik alapszervezeté el­nökhelyettesének a felada­tait ... A Komszomol-tagoknak és azoknak, akik már beléptek a pártba, nem volna szabad elfelejteniük, kinek a neveltjei. Engem a lenini Komszomol, a párt nevelt.“ Gagarin fenti szavait a ba­rátság hónapja tiszteletére a prágai Szovjet Tudomány és Kultúra Házában megnyílt ta­nulságos kiállítás egyik panel­jén olvastuk. A lenini Komszomol legré­gibb emlékei közé tartozik a Komszomol 1918. október 29-én megtartott alakuló kongresszu­sán készült fénykép. Egy másik felvétel azokra az időkre em­lékeztet, amikor a Komszomol- tagok a harctéren küzdöttek. Szervezetük titkárságának deszkákkal leszögezett kapuját ábrázolja ezzel a rövid, de so­katmondó felirattal: „Zárva“. A Szovjetunió első ötéves tervének időszakában, az 1929—33 közti években a szo­cializmus első építkezésein 350 000 Komszoműl-tag vett részt. Az erről szóló adatokat és fényképeket az itt kiállított első, kezdetleges acélöntvények teszik még hitelesebbekké. A számos agitációs anyag egyi­kén a felirat elszánt fogadal­mat tartalmaz: „Addig nem tá­vozunk az állványokról, amíg fel nem építjük ezt a kombi­nátot. Kelt 1932-ben.“ A legtovább az értékes erek­lyénél időzünk. Érdeklődéssel tekintjük meg a spanyol forra­dalomban részt vett szovjet Komszomol-tagok vörös lobogó­ját, meghatottan hajolunk meg a nácik által kivégzett hős par­tizánlány, Zoja Koszmogyem­janszka Komszomol-igazolvá- nya előtt. Eredménytelenül fag­gatták kínzói, egyetlen szóval sean árulta el szervezetének titkos akcióit. Megcsodáljuk jasztrebujev géppisztolyát és Talalihin Komszomol-tag ingét, aki égő repülőgépével felrob­bantotta a fasiszták benzín- szállítmányait. Meghatottan néz­zük az Ifjú Gárda tagjainak vörös lobogóját, mely 1942. no­vember 7-én a fasiszták által megszállt Krasznodar felett lengett. így folytathatnánk az em­lékek felsorolását. Ám a má­nak is megvannak a hősei, akik megérdemlik csodálatun­kat. Azokra gondolunk, akik a legnagyobb önfeláldozással építik hazájukat. Az egyik fa­ion a Szovjetunió térképén ki­gyulladtak a Komszomol-épít- keizések adatai mellé erősített fények. A szovjet ifjúság akti vitásának bizonyítékai ezek a feliratok és tájékoztatások, melyekből megtudjuk, hogy a Komszomol sorait évente több mint 4 millió fiú és lány gya­rapítja, akik a 9. ötéves terv időszakában a kommunizmus 328 legfőbb építkezésében vesz­nek részt. Rakéták és űrhajók makettjei közt járunk. Megtekintjük a Komszomol kitüntetéseit és a jelvényeket, melyeknek egyike megégett... Vlagyimir Koma­rov űrhajós kincsét utolsó út­jára is magával vitte... Derűlátást sugároz ez a ki­állítás, mely mindenkit meg­győz arról, hogy a szovjet Kom­szomol-tagok mai teljesítmé­nyei semmiben sem maradnak a NOFSZ idején és a polgár- háborúban részt vett elődjeik eredményei mögött. A Komszo­mol tagjai azelőtt is, ma is, valamennyien az élet szépsé­geit keresik, és természetes, hogy fáradozásukat siker ko­ronázza. Erre mutat rá a prágai Szovjet Tudomány és Kultúra Házában megrendezett kiállítás. KARDOS MARTA Tisztelt szövetségi Kancellár Űr, tisztelt vendégek! Engedjék meg, hogy a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kormányának nevében fogad­jam és üdvözöljem Willy Brandt szövetségi kancellár urat, Walter Scheel külügymi­niszter urat, valamint küldött­ségük további tagjait, akik Prágában tartózkodnak a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság kapcsolatairól szóló szerződés aláírásának alkalmá­ból. A szerződés aláírásának napján sorra került találkozó­nak baráti légköre ahhoz a derülátó meggyőződéshez ve­zet, hogy eljutottunk az or­szágaink közötti jószomszédi kapcsolatok kezdetéhez. Mindent megteszünk azért, hogy a Német Szövetségi Köz­társasághoz fűződő kapcsolata­inkban a kölcsönös együttmű­ködés és megértés bizonyossá­ga jusson túlsúlyba. Hangsú­lyozni kívánom ezt annak el­lenére, hogy továbbra is fi­gyelembe kell venni a történel­mi tapasztalatokat, amelyeket nem lehet kitörölni néijünk emlékezetéből. Ámde annak mindkét fél részéről való aka­rása, hogy békében, kölcsönös tiszteletben és egymás tiszte­letben tartásában éljünk, le­küzdheti a keserű múlt követ­kezményeit és megnyithatja az utat az új alapokon nyugvó kapcsolatokhoz. Sok alkotó munka vár ránk a sokoldalú kapcsolatok fejlesz­tésében. Annál gyorsabban ju­tunk el a jó eredményekhez, minél nyíltabban fogunk töre­kedni a meglevő akadályok el­Miniszterelnök úr, hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy előbb Önnek mondjak köszöne­tét, miniszterelnök úr, a baráti szavakért, amelyeket hozzám intézett. Köszönetét kell mon­danom elsősorban azért a ba­ráti fogadtatásért, amelyben eb­ben az országban és ebben a tiszteletreméltó városban része­sítettek. Valamennyien tudatá­ban vagyunk e találkozó jelen­tőségének. Bizonyára tudják, hogy nem első ízben vagyok Prágában. 1936-ban tett látogatásom óta a mai látogatásig néhány évti­zed telt el, amelyek megváltoz­tatták Európa arculatát, ame­lyek valamennyiünkben nyomo­kat hagytak. A Német Szövetségi Köztársa­ság kormányának első főnöke­ként ma az Önök vendége lehe­tek, mert közben sok minden megváltozott, s mert mindkét fél elhatározta, hogy közösen indul a jövőbe, amelyet a béke biztosítása és a tárgyilagos együttműködés jellemez majd. A ma közösen aláírt szerző­dés jelenleg — megbeszélé­seinkhez hasonlóan — a nor- malizáció és országaink kapcso­latai további fejlesztése által annak a politikai elhatározás­nak a kifejezője, hogy szilárdí­tani akarjuk Európa békéjét. A szerződés és ez a politikai cél szervesen összetartozik, egy egészet alkot. hárítására és a kapcsolatok olyan fejlesztése feltételeinek a kialakítására, amelyek mind a kölcsönös előnyökből, mind pe­dig a két ország eltérő tár­sadalmi rendszeréből fognak kiindulni. A ma aláírt szerződés az eu rópai biztonsági és együttmü ködési rendszer nagy épületé nek alapkövei közé tartozik, amely rendszer sokéves igye­kezet után kezd realitássá vál­ni. Azokkal a szerződésekkel együtt, amelyeket a Német Szö­vetségi Köztársaság a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségével, a Lengyel Népköz- társasággal és a Német Demok­ratikus Köztársasággal kötött, megnyilvánulása a realizmus­nak és a béketörekvéseknek, amelyekkel az érdekelt kormá­nyok hozzájárulnak az európai helyzet megjavításához. A békét, s a népek és az államok közötti együttműkö­dést nem lehet megállítani. Szilárdan hisszük, liogy ugyan­olyan eltökéltséggel és kitar­tással, ahogyan ezt a szerző­dést előkészítettük, fogunk gondoskodni p’«tbe lépéséről is. Engedjék mug, hogy ebből az akalombói köszönetét mondjak mindazoknak, akik részt vet­tek a szerződés és a többi dokumentum előkészítésében, és hozzájárulnak az egész mű sikeres betetőzéséhez. Emelem poharam Willy Brandt szövetségi kancellár úr, Walterd Scheel külügyminiszter úr egészségére, kíséretük tag­jainak az egészségére — a bé­kére és államaink baráti egy­más mellett élésére. Ne áltassuk azonban magun­kat: a mély gyökereket vert bi­zalmatlanságot nem lehet egy éjszaka leküzdeni. Újra és újra felmerül, és senki sem tudja, milyen sokáig lesz még érezhe­tő. Közös feladatunkat azonban ez a tény még fontosabbá teszi. A különböző nézetek ellené­re a józan ész vezet bennünket, amely szerint nemzeteink és ál­lamaink számára szükségszerű fejleszteni a bilaterális, s ugyan­csak a multilaterális egyetér­tést és az együttműködést Eu rópában. Prága nem az a város, — ahonnan a látogató megindult- ság nélkül távozna. Rendkívül emlékezetünkbe hozza Európa iránti kapcsolatunkat, a törté­nelem terhét, s vele együtt a pozitív kötelezettségeket is, amit számos kapcsolat és ősz- szefüggés jellemez. Ezt már ak­kor, 1936-ban, s ugyancsak 1947 nyarán, második látogatásom alkalmával tudatosítottam, s ma még erősebben érzékelem. Kevés városnak volt annyi előnyben, s ugyancsak annyi szenvedésben része, kevés város látott annyi fényt és annyi ár­nyékot. A szó átvitt értelmében ugyanezt mondhatnánk nemze­teink kapcsolatairól is. Az év­századok folyamán nemzeteink is változó sorsukban formálód­tak. A feszültséggel jellemzett történelmi kapcsolat különféle formákban és művekben az eu­rópai kultúrában is megnyilvá­nult. Szemet hunynánk az'igaz­ság felett, ha nem mernénk szólni arról is, aminek valami köze van a közös törtékem­hez. IV. Károly, Húsz Jánus, Ko- menský, vagy a történész Pa- Jacký, Albert Stifter, Sigmund Freud, Karl Kautsky, vagy Kaf­ka nagy és ellentmondásos alakja, Bertha von Suttner, a született prágai aki már ré« gén, az első nagy világégés ki­robbanása előtt bátran harcolt a békéért, Július Fučík író, aki a terorral és az erőszakkal szemben tanúsított ellenállás jelképe lett, csak néhány név azok közül, akik állampolgá­raink számára ugyanannyit je­lentenek, mint am©nti'-: 1 az Önök számára. Miniszterelnök úr értékelte a szerződést, amelyet megkötöt­tünk. Együttesen kölcsönös kap­csolataink új fejezete kezdeté­nek tartjuk e szerződést. A fá­rasztó tanácskozás után e’ért egyezmények megfelelnek • mind­két fél szükségleteinek. Bizo­nyos módon sikerült k'küszö­bölnünk a müncheni eg .ez súlyos, hagyatékát, mert* tiszte­letben tartottuk mindkét fél jo­gos mérlegeléseit. Ezt a közös alapot, amelyre felépíthetjük a további fejlődést, nem kellene egyoldalú interpretációra szű­kíteni. Ezt megfontoltan jelentem ki, mert kormányom számára ez h szerződés egy fontos, további alapkő a tartós béke rendszere felépítéséért kifejtett igyekeze­tünkben, amely az európa* né­zetek számára — minden ideo­lógiai különbség ellenére — biztosítani hivatott az aggo­dalom nélküli életet, a biztos határok között való életet é:> a jószomszédi együttműködést jel­lemző jövőt. Ezért a megkötött szerződé­sekben fontos az erőről való lemondás. Az erő, vagy az erő* vei való fenyegetés már nem lehet a politika eszköze, nyi­latkozzék meg bármilyen for­mában és bármilyen szándék leple alatt. A békéért folytatott munka türelmet és szívósságot, mér­téktartást és realizmust köve­tel. A balsikerek nem vehetik el bátorságunkat. Ez vonatkozik a közel-keleti konfliktus meg­oldására is. A Német Szövetsé­gi Köztársaság és vele együtt az európai közösség többi álla­ma világosan érzékeltette, hogy az igazságot és a tartós béke mielőbbi kivívását óhajtja. A szövetségi kormány meg van győződve arról, hogy most bé­kés tanácskozásokat kell foly­tatni, s reméli, hogy e tanács­kozások építő légkörben zajla­nak le. Amikor ma szemügyre vesszük azokat a hatalmas vál­tozásokat, amelyek az utóbbi években földrészünkön és az egész világon végbementek, és ha helyesén értelmezzük az eseményeket, ha egy szintre hozzuk a Helsinkiben, Genfben és Bécsben lezajlott tanácsko­zások politikai tartalmát az utóbbi hónapokban létrejött bi­laterális szerződésekkel és nyi­latkozatokkal, akkor, remélem, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a célt nem tévesztet­tük szem elől. A feszültség, a bizalmatlan* ság és a félreértések kiküszö* bölése a biztonság és az együtt* működés feltétele. A feszültség enyhülése azonban nem öncélú. Az a fejlődés, amelyre a sző1 vetségi kormány és európai szövetségesei törekednek, nem érhet véget a puszta elvek és a papírra fektetett nyilatkoza­tok jóváhagyásával, hanem va­lami konkrétat kell hozniuk a nemzeteknek. A politika értei1 me az, amivel a népet é"^ iólé* tét < szolgálhatjuk. Engedje meg, elnök úr, hogy azzal az óhajjal emeljem poha­ramat, hogy közös törekvéseink sikerrel járjanak, hogy sikerül­jön a békét biztonságosabbá-. Európa népeinek életét köny1 nyebbé tennünk. Engedje meg, hogy pohara1 ma ürítsem az ön egészségére, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a kormány ós népük jólétére. WILLY BRANDT KANCELLÁR BESZÉDE Ä Komszomol példát mutat •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom