Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-04 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 XI. 4. 19 AZ MÁS — Maga örökké tántorog, Lajos bácsi — mondja a körzeti orvos. — Nem tud magának parancsolni, hogv most aztán elég, nem iszom többet!!!? — Már hogyne tudnék. Csakhogy és nem Szoktam hallgatni a parancsaimra. — Példát vehetne az oktalan állatról — korholja tovább az orvos, -r A ló meg a marha is mindig tudja a vályú előtt, meddig elég. Az öreg feljebb tolja a kucsmát. — Hászen vízből én is tudnám! Szöveg nélkül (Smolnen rajtan — Valójában miért is került maga börtönbe? — kérdezi az egyik cellatárs a másiktól. — Fiatalkori tapasztalatlanság miatt — válaszolja a kérdezett — Ugyan! Hiszen maga legalább hatvanéves! — Igen, de az ügyvédem csak huszonöt esztendős volt. Társbérlet (Ľubomír Kotrha rajza) JOGI ESET OSZTÁLYOZÁS Ebadta lelkendezve meséli az anyjának. &&.Anyuka, njjp torna voltunk az uszodában. Aki negyven métert ü$Z«>tt, az egyest ka pott aki harmincat, ez keltest, aki húszat, az haimast, aki tízet, az És ki kapott ötöst? — \érdi a mama. Jfe Aki .megfulladt. TAKARÉKOSSÁG A skót televízió- antennát szerel a háztetőre. Hirtelen megcsúszik, és zuhanni kezd. Esés közben bekiált a feleségének a konyhába: — Ma csak magadnak csinálj ebédet. Én a kórházban ebédelek. MEGLEPŐ FORDULAT — Csak nem akarja azt mondani, hogy ezt munkával szerezte? — Ugyan! Gyufaszálból építettem! (Szűr-Szabó József rajzap TUDJA AZ ILLEMET Az anya oktatja a lányát: — Aztán, kislányom, nagyon ügyelj arra, hogy sose menj el messzire a Ferkóval! — Ugyan, mama, ettől nem kell tartanod, hiszen itt lakik a közelben, a sarkon túl... KUTYAVICC- Milyen ostoba kutyád varíV — mondja az egyik szomszéd. — Már egy fél éve itt laktok, s ez a bolond még mindig megugat engem. — Csak az első alkalommal ugatott meg — világosítja fel a másik. — Most már üdvözöl! , — Miért veszel annyi tartalék benzint, amikor tele van a tartályod? — Megneszeltem, hogy a feleségem' ezzel a kpcsival akar megszökni tőlem. — A felesége vagyok. Azért jöttem vele, mert egyedül képtelen fizetésemelést kérni. (lei Paris) MEGROVÁS Egy házaspár sietve érkezik a színházba. A férj körülményesen kotorja ki a zsebéből a színházjegyeket, s odanyújtja a jegyszedőnek. — Kérem, uram, ez a jegy nem jó, mert a tegnapi előadásra szól! — méltatlankodik a jegyszedő nő. A férfi odafordul a feleségéhez: — Nem megmondtam, szivecském, hogy siess a készülő« déssel, mert a végén még elkésünk?! Bérházbeli szomszédom, Gorlice Alajos mesélte egy lakógyűlésen, hogy munkahelyén, a Tömkelegépítési Trösztnél felettébb káros jelenség ütötte fel fejét az utóbbi időben: a hivatalos ügymeneteket és a vállalati leszközöket egymás furkálására használják lel a dolgozók. Először arra gondoltam, hogy faképnél hagyom Gorlice Alajos lakótársamat, mert tíz ilyen história nem éppen az egyetlen a maga nemében, de aztán az emberi fogyatékosságok iránti kiotthatatlan érdeklődésem folytán mégiscsak meghallgattam öt. Elbeszélése további részleteiből kiderült, hogy az egész mozgalom Veréb Szaniszlótól ered, a Tömkelegépítési Tröszt egyik leányvállalatának, a Gyám falés Támpillérszerelő Alüzemegység eleddig névtelen mérnökétől, aki alkalmaztatása első napjától kezdve egy sörösló szívós kitartásával rótta munkáját az említett vállalatnál. Mígnem egyszer megbokrosodott, a sarokba vágta logarlécét, s rajzirónját közönséges örökíró tollal, valamint kéziratpapirosokkal cserélte fel, hogy munkájától merőben idegen tevékenységre adja fejét. Ennek a szokatlan kiborülásnak azonban előzményei voltak. Akik közelebbről ismerték őt, úgy vélték, mindössze arról van szó, hogy belefáradt szürke munkájába. Gorlice Alajos viszont Kaczagány lenő megjelenésével hozta szoros összefüggésbe, mert nézete szerint Veréb továbbra is sivatagi egyhangúsággal ontotta volna a már mintegy húsz év Óta bevált sablonos tervrajzait a tengerisilók betongödreiről és az üres kábeldobok raktártelepeire épülő kapusfülkékről, ha Kaczagány fel nejn tűnik a vállalatnál. Veré- bet már az a puszta tény is rendkívüli módon feszé lyezte, hogy Kaczagányról mint szaktekintélyről beszéltek jóval a megérkezése előtt is, hát még amikor a termelési értekezleteken hallgatnia kellett önérzettől áthatott beszámolóit, amelyek csak úgy hemzsegtek a korszerű szakmai kifejezésektől, hogy így infrastruktúra, meg úgy agglomerátumos építészet... Kifejezetten ellenségessé a viszonyt azonban az a körülmény tette, hogy Kaczagányt a felettes üzemrészlegre, a Homlokzat emelő Vállalat tervezési osztályára helyezték, főmérnöki beosztásban, s így neki kivitelezés előtt — jóváhagyás céljából minden esetben vele kellett véleményeztetnie a támpillérekről és a gyámfalakról készített rajzait, amelyek sajátos elgondolásai folytán rendszerint meghaladták az előírt normákat. Ugyanis. Veréb, különös hajlamoknak engedve, a gyámfalak és a támpillérek folytatásaként rájuk rajzolta a Kaczagány reszortjába tartozó homlokzati díszítéseket is — hol korintliusi oszlopok, hol meg mór kőcsipkés mellvédek, máskor pedig faragott székely kapuzábék, mérműves ablakrózsák vagy középkori bélletes portálok képében. Kaczagány eleinte csak hümmögött a látomásszerű rajzok nézegetése közben, amelyeket Veréb szokásosan csak úgy átabotában vetegetett fel csomagolópapirosokra, provizórikus számítások alapján és szabadkézből, később azonban már egy egy csipkelődést sem engedeti el: — Nicsak, nicsak! Veréb kartárs a végén még egy új Bauhaust honosít meg vállalatunknálI (Amely irányzatról tudvalévő, hogy egyszerű vona laival és célszerűségével egy új, lendületes stílus felé terelte az egyetemes építészetet.) A pohár akkor telt be, amikor tudomására jutott, hogy Kaczagányt küldték ki másfél évre Dunamo- csárd Alsótelepre, a helyi ügetőpálya lelátójának kiemelt beruházás keretében folyó építkezéseire, hogy ott az új alulfödémezési eljárást bevezesse. Veréb elérkezettnek vélte az időt a rég esedékes megtorlásra — pláne, hogy Kaczagány néhány más ellenlábasa is tüzelte őt erre. A mundér becsülete címmel elvetemült gúnyiratot szerkesztett ellene, természetesen allegórikus formában, többszörös áttétellel. Az esetet történelmi környezetbe, a hűn birodalom hanyatlása idejébe transzponálta, s a csattanója az volt, hogy Attila a tragikus catalaunumi ütközet előestéjén a hadba gyűltek táborában e szavakkal fordult a fősámánhoz: „Mint vélekedsz, szükségük van-é a dunamocsárd-alsótele- pieknek Kaczagány úgynevezett szakértelmére, vagy pediglen az egész csak arra jó, hogy a rák a vetésre ne menjen?“ Hogy mit válaszolt a tisztes, fehér sza- kállú főpap, azt történeti homály fedi, (le tény, hogy a hunok elvesztették a csatát, valamint az is, hogy Pintyőke, a bérelszámoló bogárfekete hajú kalkulátora rendkívül jót kacagott az üzemi faliújság „Pacnik a pauszpapíron“ c. rovatában megjelent íráson. — Higgye el, uram — keseregte Gorlice Alajos —, ettől kezdve elszabadult nálunk a pokol. Már senki sem tud komolyan odafigyelni a munkájára, mert az emberek csak azzal törődnek, hogy kiről jelenik meg valami a faliújságon, s a korábban összetartó, jó kollektívák gyűlölködő klikkekre hullanak szét. Tegnapelőtt már rólam is jelent meg egy kis förmedvény. Forma szerint ugyan Dzsingisz kánról szól az írásmű, de mivel a faliújság-irodalom fellendülése óta a vállalatnál már mindenki elsajátította a példázatos és a jelképes kifejezésmódok megfejtését, a legutolsó naplopó is tudja, hogy Dzsingisz kán én vagyok, mert a múltkor, eqy este emelkedett hangulatban az asszony porszívójára vertem, amikor szegényke alkoholellenes előadásba kezdett nekem. Árulja már el, mit lehet itt tenni? Miután megtanácskoztuk egy Veréb ellen irányuló tettlegesség és az azt követő bírósági tárgyalások kilátástalan esélyeit, nem is tudom miért, azt javasoltam neki, hogy forduljon a sajtóhoz — leghamarabb még ott nyerhetne orvoslást az ügy. — Maga ezt komolyan gondolja? — nézett rám megütközve Gorlice. — Természetesen. Az újságírók, de kivált a humoristák, már csak elvből is esküdt ellenségei az ilyen fondorkodó irkafirkálásoknak, az ő tollúkat emelke- dettebb szempontok vezérlik. ... Gorlice azóta messze elkerül, s nem fogadja a köszönésemet sem. Sőt, a lakógyűléseken is mindig tőlem távolabb ül le. Ugyan mi üthetett bele? MIKUS SÁNDOR Szöveg nélkül (Jezs) FE NYEGETÉS Kovácsné bejelenti a rendőrségen, hogy a férje négy napja elment hazulról, és még nem került elő. — Van a férjének valami külo- «nös ismértetőjele? — veszi fel a rend örtiszt az adató kát. Még nincs mondja Kovácsné —, de majd lesz, ha hazajön!
