Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-08 / 266. szám, csütörtök

1973.

XI S.

A FORRADALOM IHLETTE

A KOMMUNISTA SZOMBATOK HAGYOMÁNYAINAK ÄPOLÄSA t$ A FORRADALMÁR ELŐDÖK NYOMDOKAIN A GAZDASÁGI FRONTON # ÜJ EMBEREK

SZÜLETNEK A SZOCIALISTA MUNKAVERSENYBEN

Világszerte nagy visszhangot keltett Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának a békeerők világkongresszusán mondott beszéde, amelyet elejétől végéig áthatott a szovjet emberek józan és reális derűlátása, ameiy egyrészt a marxista—leninista tanok gyakorlati megvalósulásából, a kommunista párt által mutatott út eredményességéből, másrészt a kommunizmust teremtő alkotó munka mindent átható békés távlataiból ered. A szovjetország általánosan kibontakozó békés külpolitikai és alkotó törekvésének nagy impulzust adott az 1971. márciusában—áprilisában megtartott XXIV. pártkongresszus, melynek békeprogramjából és a kilencedik ötéves népgazdaságfejlesztési tervben megtestesülő alkotó programjából indul ki a szovjet állam minden politikai lépése.

A XXIV. kongresszus azonban nemcsak a szovjet állam kül- és belpolitikájával, illetve gazdasági építésével kapcsolatban fogadott el fontos, mondhatnánk korszakjelző programot, hanem olyan hosszú távú intézkedéseket is megjelölt, amelyek elsősorban e programok megvalósítói, a szovjet emberek életére hatnak ki döntő módon. Ez a kérdés az új ember kialakítása a kommunizmus építésében, amit a kongresszus a párt egyik fő feladataként jelölt meg. Brezsnyev elvtárs állapította meg a kongresszuson: „A párt abban látta feladatát, hogy támogassa a kommunista munka tömegmozgalmát, hogy sokoldalúan ösztönözze a szovjet emberek alkotó kezdeményezéseit. Az utóbbi években ... egész sor rendelkezést hoztunk a városi és falusi dolgozók olyan tömeges kezdeményezéseinek ösztönzésére és elterjesztésére, mint a Nagy Október 50. évfordulója, a Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére indított szocialista verseny, a lenini kommunista szombatok. A központi bizottság helyeselte a moszkvai és lehingrádi dolgozó kollektívák figyelemre méltó kezdeményezéseit, amelyek hűen városaik dicső hagyományaihoz, az ötéves terv határidő előtti teljesítésére kezdeményeztek versenyt."

Jelszavak fejlődése

A szovjetországban több mint félszázados múltra tekint visz- sza a versenymozgalom, melynek alapját 1919 áprilisában a moszkvai rendezőpályaudvar dolgozói rakták le. A mozgalom, amelyben Lenin a kommunizmus hajtásait fedezte fel, azóta — történelmi útszakaszokon — igen szélessé terebélyesedett. Már 1929-ben kialakult egy hagyományos formája — három forradalmi múltú terület — a moszkvai, a tveri és az lvanovói textilipar munkásai megkötötték az ún. „ezrek szerződését", melynek alapján _ az akkori termelési szinten igyekeztek egymást túlszárnyalni. A harmincas években azután egyének mozgalma bontakozott ki, melyek közül maradandóan beírta nevét a szocialista országépítésbe a Sztahanov-mozgalom.

A szovjet dolgozók mai versenymozgalmai ugyanezekből a forradalmi gyökerekből táplálkoznak, de természetesen a kezdeményzések a korunkat jellemző tudományos-műszaki forradalom követelményei által Szorgalmazott szinten bontakoznak ki. Íme néhány példa a forradalmi hagyományok ápolóinak mozgalmából. Az említett ezrek szerződésében“ részt vett moszkvai Krasznij Bogatir cipőgyár dolgozói jelszóként tűzték ki: „Minden tartalékot az ötéves terv teljesítéséért". A gyár 139 legjobb dolgozója vállalta, hogy négy év alatt végzi el az ötéves terv feladatait és még terven felül 8 millió pár cipővel járul hozzá a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásához. A másik, szintén forradalmi hagyományú leningrádi Krasznij Viborzsec dolgozói szintén vállalták, hogy négy év alatt teljesítik a kilencedik ötéves terv feladatait, s komplex tervet dolgoztak ki a munkatermelékenység fokozására, anyagtakarékosságra és a munkaidő kihasználására. Az ugyancsak leningrádi Kirov Művek dolgozói két jelszóval is Indultak a szocialista munkaversenyben: „Öt napi tervet négy nap alatt" és „Ugyanazzal a kézzel több terméket".

Beszédes jelszavak! Ehhez csak annyit kell fűznünk, hogy % versenyben mindig alulról jön ** kezdeményezés, a felső szer*

Csehszlovák—magyar kapcsolattörténet

Dr. Jaroslava Pašiaková, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem cseh lektora a közelmúltban a XX. századi magyar-csehszlovák kulturális kapcsolatokról tartott előadást a budapesti Csehszlovák Kultúra Népköztársaság u. 21. alatti termében. Ismertette az 1920 után, a népek függetlenné válásával bekövetkezett változások nyomán kialakult új helyzetet, elsősorban a magyar oldalról megnyilatkozó közeledési kísérleteket. Ezek során részletesen taglalta az 1921. novemberében megindult Tűz című folyóirat ama cikkeit, amelyek a magyarság részéről igényelték a cseh és a szlovák irodalom megismerését. Ennek során vázolta Gömöri Jenő szerkesztői elképzelését, az elért eredményeket s ezek cseh visszhangját. — Az 1930-as évekből különösen a Sarló mozgalmának programját fejtegette részletesebben s a Sarló kongresz- szusán elhangzott Fučífc-beszéd- ből idézett részleteket. Azokat, amelyekben Fučík tiltakozik a burzsoá állam kisebbségeket elnyomó politikája és a csehszlovák cseaidőrség atrocitásai ellen. — Ismertette az avantgar- dista Kassák, továbbá Kodolá- nyi és Móricz utazásait, a Karéi Čapek-kel folytatott vitát, majd Anton Straka budapesti követségi kul túrattasé munkásságára tért ki, különös tekintettel a József Attilá-hoz és Illyés Gyulá hoz fűződő kapcsolatokra. Legrészletesebben a budapesti Apolló című folyóirat munkásságát tárgyalta, ennek a közép-európai népek egymásrautaltságát boncoló írásait, továbbá Németh László folyóiratának, a Tanú-nak a közép-európai népek megismertetését és megbékélését szolgáló tanulmányait. — Méltatta a népi írók idevágó munkásságát, valamint a Szép Szó című folyóiratot, amely főleg a cseh kulturális kapcsolatok szempontjából vizsgálta a közös problémákat. A korszak majd minden szerepet játszó egyéniségének neve és munkássága szóbakerült, itt még csak Balogh Edgár, Bartpk Béla, Gál István, Ignotus Pál, Kovács Endre, E. B. Lukáö, Szik- lay László, Vozáry Dezső, Štefan Krčméry nevét említjük meg. Ismertette az előadó a magyar kezdeményezésekre érkezett cseh és szlovák visszhangot is, a magyar költészet cseh és szlovák nyelven megjelent antológiáit, a cseih és szlovák íróknak a magyar kezdeményezésekre adott pozitív állásfoglalásait, valamint az Elán hasábjain megjelent s közős kérdéseket tárgyaló írásokat is. — Az előadáshoz többen hozzászóltak.

i * «

Pár nap múlva Bozóky Mária grafikusművész és művészeti író ugyancsak a Csehszlovák Kultúrában a prágai — 1920-ban alakult — Devétsil nevű irodalmi-művészeti csoport munkásságát ismertette irodalmi est során. A folyóirat köré tömörült írócsoport elsőnek állt a szovjet irodalom mellé, elutasított magától minden polgári irányzatot s a határozott társadalmi elkötelezettség alapján állt. Az irodalmi illusztrációs anyagot Kozák András a Thália Színház tagja adta elő. Sz. R.

Olvasóink levelei nyomán

Pénz van, víz még sincs

ÚGY LÁTSZIK, a ladmóciak esetében is igaznak bizonyul az a mondás: („Ha valakinek fáj valami, nem biztos, hogy az másnak is fáj.“ Pedig nekik nagyon fáj. Fáj a lábuk, a karjuk az egész életen át tartó vizesvödör cipeléstől, fáj emberi önérzetük a mellőzés miatt, a központi vízvezeték lakásaikba való bekötése körül kerekedett huzavona miatt. A családok apraja-nagyja az örökös vízhordásban merevedik el, s válik a lábuk már fiatal korban visszeressé. Ezek az emberek tudnák igazán értékelni, ha a jó „újhelyi“ víz egy-egy csavarintásra zuhogna a fürdőszobákban, konyháikban, a gazdasági udvarban.

Az egész trebišovi (Tőketerebes) járásban nincs még egy falu, amely ekkora vízínségben szenvedne. Ladmócon kívül nincs még egy falu, ahol a szülőnek rá kellene szólnia gyermekére: Kisfiam, ne önts annyi vizet a mosdótálba, mert messziről cipeljük, s a kútban sem merül már a veder.

Pedig ők is szeretik a tisztaságot. Szeretnék a virágos kiskertet, a virágos udvart. Kérdezik: miért éppen az ő házaikba nem tud eljutni az egészségüket megváltó központi víz, ami szocialista társadalmunkban már olyan természetesnek számító szolgáltatás.

KÉT ÉVE ÉLNEK MÁR a kételyek káros világában, s naponta lesik a község vezetőinek ajkáról az ígéretek beteljesülését.

A riporter is kérdezhetné, hát még mindig nem értek révbe, hiszen éppen most egy éve már, hogy az Új Szó nem kisebb személyiség, mint a járási nemzeti bizottság elnökének, Jozef Mendel elvtársnak ígéretét közölte, amit egy népgyűlésen Lad- mócon tett: „1973-ban Ladmóc minden utcájába bevezetik a vizet.“ Ezek után valóban miért kell ennek a hangyaszorgalmú népnek jogos kérésével, panaszával, — hogy tettrekész megértésre találjon — az SZLKP KB első titkárához, JOzef Lenárt elvtárshoz fordulnia?

Mondják — amikor a választások voltak — ők teljes bizalommal adták szavazataikat a nép képviselőire, s most azt tapasztalják, hogy egyik legégetőbb problémájukban, a vízkérdésben, amelyet a választási program is tartalmaz, nem kapnak kellő támogatást. Ez volt a kicsengése a szeptemberi telt házban megtartott nyilvános párttagsági gyűlésnek is — mondja Anton Dvofák elvtárs, aki ezen a gyűlésen a járási szerveket képviselte — s annak ellenére, hogy a párttagság és az egybegyűlt polgárok között teljes nézetazonosság volt, még ilyen viharos gyűlésen nem vett részt.

Hátha most, az újra megfogalmazott panaszlevelük nyomán, rajta 67 panasztevő dolgozó aláírásával, a hnb és a helyi párt- szervezet pecsétjével, panaszuk jogosságával lesz eredménye kopogtatásuknak. Egy példányt személyesen elvittek a jnb elnökének.

— UGYANIS PÉNZÜK VAN — mondja Bús András, a hnb el* nöke és Samalyk Margit, a falusi pártszervezet elnöke —, a knb- től 883 ezer koronát, a jnb-től 1,5 millió koronát kapott a község az 1973-as évre erre a célra, csak nem volt üzem, amelyik elvállalta volna a munkát. A Košicei Magasépítő Vállalat végezte az első szakasz munkálatait abban az alsó utcában, ahol köny- nyebb volt a munka. A falu felső utcáiban, ahol a talaj sziklá- sabb, ott nem hajlandó folytatni, pedig rendelkezik megfelelő, gépekkel. S nincs hatalom eddig, amely erre rábírta volna. Az; egész falu népe úgy látja, hogy üzemeink olyan jogkörrel is rendelkeznek, amely számukra lehetővé teszi a munkák megválo- gatását olyan értelemben, hogy csak azt a munkát hajlandók elvégezni, amely az üzem részére könnyen szerzett jövedelmet biztosít. Pedig egy ország építése nemcsak könnyű munkából áll, a nehezebbet is el kell végezni. A ladmóczi vízhálózat építése ťa a nehezebbek közé tartozik. És az ilyen hozzáállás miatt ne kaphasson egy falu vizet? Ez nem lehet összeegyeztethető szocialista társadalmunk építésének programjával.

AZ AKTÁK IDE-ODA TOLOGATÁSA KÖZBEN az ősz folyamán egy aránylag kis kapacitású üzem jelentkezett a ladmóci vízügy megváltására. Ez az üzem a Járási Építőipari Vállalat királyhek meci részlege. Az üzemrészleg vezetője, Bajusz elvtárs és helyettese, Géczi elvtárs úgy nyilatkoztak, hogy a vízvezetési munkálatokat már most megkezdhetik és a tél folyamán a nagyobb részét el is végeznék egy-két kikötés mellett. Ök ugyanis ilyen nagy munkához nincsenek berendezkedve, nincsen nagy teljesítményű kompresszoruk és nincsen elegendő mennyiségű alkatrészanyaguk. Hogy ezekhez hozzájuthassanak, kérik az illetékes járási szervek, esetleg kerületi szervek segítségét, továbbá számítanak az üzemek, vállalatok kölcsönző készségére is.

Tehát itt a lehetőség. Az oly sokat hangoztatott „Nincs üzem, amely elvállalná“ érvényét vesztette. Most már tenni kell. Ossza kell fognia a felelős hivataloknak és üzemeknek e régóta vajúdó munka befejezésének az érdekében. Legyen már végre nyugodt légkör a ladmóci családok otthonaiban, s a községi vezető szervek hivatalaiban megfelelő munkalégkör. így nem kerülne sor a már meg is címzett panaszlevél elküldésére sem az SZLKP KB-ra Bratislavába.

UGYANIS A HNB ELNÜKE, Bús András elvtárs és a falusi pártszervezet elnöke, Samalyk Margit elvtársnő eléggé az elkeseredés hangján nyilatkoztak a dolgok állásáról, a vízügyben tett eddigi sok-sok kudarccal járt próbálkozásaikról. Már ott tartanak, há nem sikerül a jogos kérésnek érvényt szerezni, nem tudnának pironkodás nélkül választóik elé állni, fölöslegesnek éreznék magukat ebben a funkcióban. Reméljük, erre nem kerül sor, a felsőbb szervek hatékony támogatásukkal visszaadják önbizalmukat, és elérik azt, hogy választóik is ügyes-bajos dolgaik megfelelő képviselőit láthatják bennük. CSURKÖ DEZSŐ

(Molnár János felvétele)

vek csak felkarolják, illetve meghatározzák az ösztönzőket, mint például az év elején a szocialista munkaverseny tökéletesítésére hozott központi bizottsági határozat.

A jelenlegi versenymozgalom jellegzetessége, hogy elsősorban azonos iparágak testvérvállalatai között, vagy rokonágak között, terjed, mint például az 1. moszkvai autógyár, a njinszki autógyár és a jaroszlavli autóipari kutatóintézet között.

Üj emberi kapcsolatok

Természetesen más jelszavak is vannak. Nagyon elterjedt a Volubejev omszki marós jelszava nyomán kibontakozott mozgalom: „Én az ötéves tervnek, az ötéves terv nekem". Ez a mozgalom közvetlenül rákapcsol a XXIV. pártkongresszuson elfogadott gazdasági programra, amelynek egyik fő célkitűzése a dolgozók életszínvonalának eddig sohasem tapasztalt arányú emelése, nevezetesen a közszükségleti cikkek gyártásának mennyiségi és minőségi fokozása. Ez a mozgalom is felöleli a modern gazdaságpolitikai követelményeknek megfelelő munkát — a tudományos munkaszervezést, igényességet és fokozott ellenőrzést, nagyfokú anyag- és eszközmegtakarítást, a tartalékok rugalmas feltárását és felhasználását. A kohóiparban Lebegyev csiszoló kezdeményezése nyomán terjed a „személyi tervek" mozgalma, melynek lényege az, hogy mindenki pontosan tudja, mit, mennyit, mikor kell tennie és hogyan szárnyalja túl önmagát.

Hetvenhat millió szovjet munkás és alkalmazott vesz részt a szocialista munkaverseny mozgalmában, hogy a mind jobb termelési mutatók eléréséért folyó önkéntes mozgalomban mindenképpen elősegítsék a társadalmi termelés fejlődését.

A mai szocialista versenyre a tömeges jelző jellemző. Ez a fő dolog. Ugyanis a versenymozgalomban a nagy társadalmi törekvésnek nemcsak a gazdasági oldalát, a számokban, konkrét adatokban kifejezhető eredményét kell nézni, hanem nem utolsósorban azt is, hogy új kapcsolatok, a kommunista közösségre jellemző kapcsolatok kezdenek kialakulni az emberek, a nagy dolgozó közösség tagjai között, mindenki felelősséget érez a másikért s a közös ügy, a közös érdek előmozdítására serkenti egymást. A párt vezetésével kibontakozó tömeg- mozgalomban, a dolgozók társadalmi nevelésében új kommunista munkaszemlélet alakul ki, amit a XXIV. pártkongresszus is fő követelményként domborított ki. Bizalom és igényesség jellemzi a termelő kollektívák belső viszonyát — s ezt bátran nevezhetjük a szocialista munkaverseny mai fejlődési fázisa általános jelszavának.

Még egy fontos jellemzője van a szocialista versenymozgalomnak. Azon túl, hogy például az évente hagyományosan megszervezett lenini kommunista szombatok — díjtalanul ledolgozott műszakok — bevételének jelentős részét, az üzem a társadalmi szolgáltatásokra fordítja s a dolgozók ezzel öntudatosan hozzájárulnak az élet- színvonal emelését szolgáló intézkedések megvalósításának meggyorsításához — a kor követelményének megfelelően minduntalan kidomborodik, hogy a verseny — alkotás. Ez a második általános fő jelszó, mely milliók racionalizáló és íjító javaslatait, találmányait, teremtő gondolkodását, a munkásdemokrácia alulról történő kibontakozását fejezi ki.

L. L.