Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-10 / 268. szám, szombat

A HÁBORÚ ÉS BÉKE KÉRDÉSEI

A TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉS MARXISTA—LENINISTA MAGYARÁZATA # KORUNK ÉS A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS

1973.

XI. 10.

A háború és béke kérdései korunk legfontosabb kérdései közé tartoznak. Ma, amikor a tudományos-műszaki forradalom következtében a haditechnika tömegpusztító eszközei nagy fejlettségi fokot értek el, a háború kérdései az egész emberiség távlatait és további létezését érintik. Ma a termonukleáris világháború megakadályozása történelmi szükség- szerűség. A Szovjetunió és a többi szocialista ország, köztük Csehszlovákia, békepolitikája korunknak abból a történelmi szükségszerűségéből indul ki és arra törekszik, hogy békében éljen a különböző társadalmi rendszerű országokkal, békésen együttműködjön a nemzetekkel.

A Szovjetunió és a szocialista országoknak a világ többi haladó és békeereje által támogatott törekvése az agresszív imperialista erők ellenállásába és a Kínai Kommunista Párt maó- ista vezetőségének opportunista politikájába ütközik.

Az utóbbi időben a megváltozott erőviszonyok és a Szovjetunió offenzív politikájának eredményeképpen egyre jobban érvényesülnek az" ellentétes társadalmi rendszerű országok közti békés egymás mellett élés és együttműködés elvei, és enyhül a nemzetközi feszültség. Annak ellenére, hogy az utóbbi Időben több jelentős, a nemzetközi feszültség további enyhüléséhez hozzájáruló sikert értünk el, észre kell vennünk azt is, hogy az imperializmus agresszív erői politikája következtében még mindig vannak háborús gócpontok, amelyek veszélyeztetik a világbékét és a világ biztonságát. Ezt a tényt bizonyítja a közel-keleti háború, amelyet az arab nemzetek folytatnak az izraeli agresszió felszámolásáért.

A szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élésének lehetősége elsősorban azon a feltételen alapszik, hogy nagymértékben megváltozott a szocializmus, a nemzeti felszabadító mozgalom, a béke erői és az imperialista erők közti erőviszony. A mai világban ugyan lehetségesek a háborúk, de már nem szükségszerűek. A Szovjetunió és a többi szocialista ország arra törekszik, hogy a békés egymás mellett élés olyan elveken alapuljon, mint a háború elvetése és az államok közti viszályok békés megoldása. Az államok közti kapcsolatoknak a gazdasági és a kulturális együttműködésen, az érdekek kölcsönös figyelem- bevételén, a területi szuverenitáson kell alapulnia. Az ezen az elveken alapuló nemzetközi rendszer kialakítása hosszú folyamat, és csakis az összes haladó és békeerők összefogásával érhetjük el.

A Szovjetuniónak és a nemzetközi kommunista mozgalom többi részének a békés egymás mellett élésre irányuló orientációja nem jelenti, amint ezt a Kínai Kommunista Párt vezetői állítják, hogy elvtelen kompromisszumot kötünk az imperializmussal, letérünk a forradalmi osztálypozíciókról és lemondunk arról a törekvésünkről, hogy a világot forradalmi úton megváltoztassuk. Ellenkezőleg. A békés egymás mellett élés marxista-len inista értelmezése abból a feltételből indul ki, hogy a nukleáris világkonflik- tus veszélyének elhárításáért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harc szorosan összekapcsolódik a világ megváltoztatásáért folyó küzdelemmel. A világbékét csakis úgy szavatolhatjuk, ha a biztosításra kifejtett törekvés összekapcsolódik a társadalmi haladással, a szociális elnyomás kiküszöböléséért, a kapitalizmus és a gyarmati rendszer felszámolásáért folytatott küzdelemmel.

A békés egymás mellett élés marxista-leninista koncepcióját a történelmi fejlődés marxista magyarázatával kapcsolatban kell értelmeznünk. A marxizmus a történelem materialista értelmezéséből indul ki, a történelmet a társadalmi-gazdasági rendszerek váltakozása objektíve törvényszerű folyamatának tekinti. Ebből a szempontból az egymás mellett élés marxista-leninista értelmezéséhez tartozik az is, hogy ez az egymás mellett élés egy bizonyos történelmi időszak, amely a szocialista, később a kommunista világtársadalomhoz vezet.

A békés egymás mellett élés és a világ forradalmi megváltoztatása tehát a társadalmi fejlődésnek nem két olyan szemszöge, amely kölcsönösen kizárja egymást. A mai feltételek között a békés egymás mellett élés a szocialista világforradalom megközelítésének az a formája, amelyben a legjobban valósítható meg a világ forradalmi megváltoztatása. Ezért határozottan vissza kell utasítani azokat a nézeteket, amelyek egymással szembe akarják állítani a békés egymás mellett élést és a társadalom haladó fejlődését, s amely a nemzetközi feszültség enyhülésében és a békés egymás mellett élés elmélyítésében a világ forradalmi megváltoztatásának és a fejlődő országok szükségletei megoldásának akadályát látja.

A marxista-leninista értelmezés szerint békés egymás mellett élés csakis gazdasági és politikai téren lehetséges. Az ideológia területén a békés egymás mellett élés kísérletet jelentene a forradalmi proletariátus osztályérdekeinek és a burzsoázia teljesen ellentétes érdekeinek a „kibékítésére“, ami a munkásosztály osztályérdekeinek elárulásához, a társadalomra vonatkozó tudományos ismeretekről való lemondáshoz vezetne. A békés egymás mellett élés az ideológia területén többek között azt jelentené, hogy elárulnánk a kapitalizmus szükségszerű megszűnésére, valamint a szocialista és a kommunista világrendszer szükség- szerűségére vonatkozó marxista-leninista elmélet alapkövét, elfogadnánk a kapitalista társadalmi rend és a munkásosztály kizsákmányolásának örök- érvényűségére vonatkozó burzsoá nézőpontot.

Az a tény, hogy a Szovjetunió és a nemzetközi kommunista mozgalom többi része a békés egymás mellett élés és a nemzetközi feszültség enyhítését szorgalmazza, nem jelenti azt, hogy ez az irányzat összekapcsolódik a háború általános elutasításával. A nemzetközi kommunista mozgalom álláspontja egy bizonyos háborúval vagy békével kapcsolatbarwat- tól függ, hogy milyen jellegű ez a háború vagy béke.

Ismerünk felszabadító, igazságos és imperialista, igazságtalan háborúkat. Igazságosak azok a háborúk, amelyekkel az államok, a nemzetek, vagy a nemzetiségi csoportok, esetleg a társadalmi osztályok a nemzetiségi vagy osztályelnyomás ellen tiltakoznak. Abban az esetben, ha többek között a háborúnak az is a feladata, hogy felszámolja a nemzetiségi elnyomást, a veszélyeztetett nemzet szempontjából ez az igazságos háború egyúttal nemzeti felszabadító háborút is jelent. Igazságtalan háborúnak tartjuk az olyan háborút, amelyet egy bizonyos ország imperialista uralkodó körei folytatnak olyan céllal, hogy leigázzanak egy

más országot. Továbbá megkülönböztetünk forradalmi és ellenforradalmi háborút. A fórra dalmi háború tartalma a progresszív társadalmi, gazdasági rendszer megvédéséért, kivívásáért, vagy fejlesztéséért folytatott harc. Minden olyan háború, amely nem haladó célokért folyik, vagy pedig a haladó rendszer ellen irányul, ellen forradalmi reakciós háború.

Ügy mint a háborúnak, a békének is különböző jellege lehet. A béke szabadságon, de rabságon is alapulhat. Ezért a béke lehet igazságos és igazságtalan. A marxizmus az olyan békét tartja igazságosnak, amely nem a támadásokon alapszik, respektálja a fejlődést és az illetékes ország érdekeit.

A békés egymás mellett élés koncepciója, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország érvényesít, feltételezi, hogy ki kell alakítani a nemzetközi kapcsolatok olyan rendszerét, amelyben a háború nem lenne az államok közti viszályok megoldásának az eszköze. Ez a koncepció ellentétben áll az agresszív imperialista körök szándékával, és csupán a kialakulás stádiumában van, mivel a háború által előidézett feltételek csakis az osztályok megszűnésével, vagyis a kommunizmus ban szűnnek meg. Még mindig vannak olyan viszonyok, melyek között a nemzetek kénytelenek igazságos háború útján harcolni jogos követeléseikért. Ezt a valóságot bizonyítja a közel-keleti helyzet. Az arab nemzetek kénytelenek igazságos felszabadító háborút folytatni jogos követeléseikért, a világimperializmus által támogatott izraeli agresszióval szemben. Tekintet tel arra, hogy az arab országok háborúja igazságos és az imperializmus pozíciói ellen irányul, ez a háború haladó jellegű és ezért élvezi a nemzetközi kommunista mozgalom és a többi haladó erő támogatását.

Az ellentétes társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének marxista—leninista koncepciója feltételezi az országok közti háborúk kiküszöbölésének lehetőségét, de egyúttal azt is, hogy az egyes országokban a társadalmi haladás nemcsak a forradalom békés formáiban valósul meg, hanem a forradalomnak a fegyveres harcon alapuló formájában is.

A CSKP teljes mértékben támogatja a Szovjetuniónak és a többi haladó erőnek a békés egymás mellett élés elvén alapuló politikáját, amely külpolitikánk alapvető irányzata. A CSKP ezzel a politikájával, amelyet pártunk következetesen megvalósít, és amely kifejezi népünk vágyait, a világ haladó erőinek élcsapatába tartozik.

A békés egymás mellett élés és a békés együttműködés problémájával foglalkozott a békeerők moszkvai világkongresz- szusa, kidolgozva az olyan világ kialakításának a programját, amely a békés egymás mellett élés, a békés együttélés és a társadalmi haladás elvein alapszik majd.

Dr. KAREL KÁRA

A bardejovi járás lakosait a napokban több száz agitátor keresi fel, akik nyilvános pártgyűlésekre hívják meg őket. AKbeta Psenieková, a bardejovi városi művelődési központ dolgozója és Vincent Delej, az efsz könyvelője — agitátorok, Jozef Harčár, a bardejovi Snaha üzem dolgozójának családját látogatták meg. (Felvétel: A. Haščák — ČSTK)

Georg! Dimitrov kiállítás a prágai Nemzeti Múzeumban

A prágai Nemzeti Múzeumban megnyílt tanulságos kiállítás Georgi Dimitrov gazdag és drámai életének néhány mozzanatát szemlélteti. Főleg az ellene indított lipcsei per folyamán tanúsított — a haladó szellemű világ emlékezetében ma is élő — történelmi jelentőségű magatartását idézi. A kiállításon meggyőződhetünk róla, hogy Dimitrov az őt fenyegető veszély ellenére sem tört meg fasiszta bírái előtt. Erélyesen visszautasította a személyét és a kommunizmust ért rágalmakat. Kommunista öntudatosságának és megalapozott, körültekintő védekezésének az eredménye volt, hogy a vádlott csakhamar vádlóként lépett fel. Azzal vádolta a nácikat, hogy a Birodalmi Gyűlés palotáját provokációs szándékkal a saját embereikkel gvújtatták fel.

Köztudott, hogy Dimitrovnak a lipcsei bíróságon elhangzott vádbeszéde nem maradt pusztába kiáltott szó. A nagy forradalmár szabadon bocsátására

irányuló szolidaritási akció mozgalmat váltott ki az egész világon, olyan mozgalmat, amelybe — amint azt a kiállított újságkivonatok és dokumentumok és fényképek bizonyítják — a CSKP vezette proletárok és demokratikus érzelmű lakosságunk is bekapcsolódott.

A kiállításon megismerkedünk Dimitrov antifasiszta és

háborúellenes harcával is, és azt is megtudjuk, hogy a nagy forradalmár a kommunista In- ternacionálé VII. kongresszusa irányelveinek a kidolgozásából és az elvek megvalósításából is jelentősen kivette a részét.

Bulgária nagy fia élete végéig őszinte, hűséges barátja

volt Csehszlovákiának és a

CSKP vezette munkásosztályunknak. Ennek az örvendetes ténynek köszönhető, hogy Dimitrov hagyatéka éppen úgy él hazánkban, mint Bulgáriában és az egész nemzetközi munkásmozgalom ban.

—km—

Helyette a tettek beszélnek

Portré egy kitüntetett múzeumigazgotórói

Ä népművelők napja alkalmából az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma a kiválóun tevékenykedő népművelőket a Példás kulturális dolgozó kitüntetéssel jutalmazta. A kitüntetettek kozott volt Kajtár józsef, a komáromi Duna Menti Muzeum igazgajója is. (Újsághír)

Ne*héz lesz öt szóra bírni, ez villant át bennem, amikor beléptem a múzeum kapuján, mert halkszavú emberként ismerem ot, aki helyett inkább a tettei beszélnek.

Amikor túlestünk a mi újság önöknél, iszik e egy feketét formaságain, a munkájáról kérdem őt. Több esztendő erőfeszítését, eredményét egy mondatba sommázza:

— A munkámról én nem mondhatok véleményt, arra mások hivatottak.

Másfelől kell „közeledni“, döntöm el magamban, s látszólag más dolgokról érdeklődöm:

— Mikor került a múzeum

élére?

— I960 januárjában.

— Hogy nézett ki akkor ez az épület?

— Ha azt mondom elhanyagoltan, akkor eléggé enyhén fejezem ki magam. A múzeum ilt csupán négy helyiségben tengődött. Azonkívül itt volt a népművelési otthon több irodája, azután a levéltár, a zeneiskola, s a képzőművészeti szakkör helyisége is.

— S mi a helyzet ma?

— Csak körül kell nézni és kész a válasz. A szinte újjávarázsolt épületben húsz munkatárs, ebből kilenc szakdolgozó tudományos igényű munkát végez. Ma már minden helyiség a Duna Menti Múzeum tulajdona. Évente mintegy 10—12 kiállítást rendezünk. Az eddigi mintegy 45—50 rendezvényünk közül különösen a Lehár Ferenc emlékkiállítás, továbbá a Duna mente munkásmozgalma, A falu szocializálása című kiállítás váltott ki megérdemelt érdeklődést és elismerési. Sokan nézték meg a Kelták Dél-Szlová- kia területén című anyagunkat, amelyet a hazánkban megrendezett nemzetközi kellológiai konferencia alkalmából mutattunk be. A Duna mente madárvilága című kiállításunkat például néhány hét alatt mintegy hatezren nézték meg.

— S ha már felsorolom a legsikeresebb rendezvényeinket, nem feledkezhetem meg a képzőművészeti tárlatokról sem. Különösen a Szociális és forradalmi irányzatok a szlovákiai képzőművészetben című kiállítás, valamint Staudt Mihály és Lőrincz Gyula tárlata volt a látogatottság szempontjából is sikeres.

Újra megpróbálok rákérdezni:

— Amit eddig elmondott, ez az ön munkáját is dicséri.

Élénk tiltakozás a válasz:

— Egyedül bizony itt nem sokra mennék. Ezért elsősorban — és ezt ne vegye közhelynek — az egész kollektívánkat illeti az elismerés.

— Mit jelent egy múzeum igazgatójának lenni?

— Űszinte leszek: elsősorban azt, hogy naponta csak azt tudom, mikor indulok munkába. Hogy mikor jövök haza, azt soha. Magyarázatként ehhez any- nyit teszek hozzá, hogy igazgatói állásom mellett több társadalmi funkcióm is van.

— Érezte-e már valamikor, hogy kifáradt, és esetleg neon bírja tovább ezt a megfeszített munkát?

— Ügy vélem, minden ember időről időre kifárad, elkedvte- lenedik. Velem is előfordul ugyanez. S ilyenkor arra gondolok, ami egész életemet va- zérli: emberekkel dolgozom, mindent értük teszek, értük érdemes és kell dolgozni. S ez a ludat új lendületet, erőt ad.

Hadd tegyek föl egy furcsa kérdést: Felemelte e már a

hangját, a múzeumban, vagy máshol?

— Az a helyes válasz, hogy nem jellemző, habár egyszer- kétszer, ha már végképp nem láttam más lehetőséget, még az asztalra is csaptam. De ez csak nagy ritkán történt meg, fél kezemen összeszámolhatnám, hányszor. Egyébként mindenkiben az embert becsülöm és tisztelem. Igyekszem mindenkitől kérni valamit és nem szeretek parancsolni.

— Kérdés helyett egy szót mondok csupán: szabad idő.

Mély sóhaj után érkezik a felelet.

— Kevés. S ha mégis, akad, akkor elsősorban az újkori történelmet tanulmányozom és színházba járok Bratislavába és Budapestre.

Végezetül a terveiről érdeklődöm. A múzeumról beszél:

— Szeretnénk még több, vonzóbb kiállítást rendezni. Büszkén mondhatom, hogy több száz állandó látogatónk van. Közöttük sok a szövetkezeti tag és a munkásember. Az ő érdeklődésük nemcsak jó érzéssel, elégedettséggel tölt el bennünket, hanem még jobb munkára is ösztönöz.

Beszélgetésünk közben egy asszony lép be. A múzeum jövő évi terveiről kér tájékoztatást. Az országos kulturális eseménynaptár szerkesztői bízták mag ezzel a feladattal. Jobb csattanót sehogy sem tudtam volna kitalálni. A Duna Menti Múzeum évekkel ezelőtt csaknem romokban hevert. Még a komáromiak is alig tudtak róla. Ma már országos méretben is számon tartott tudományos és népművelő intézmény.

S ebben a fejlődésben munkatársaival együtt Kajtár Józsefnek is jelentős érdeme van.

SZILVÁSSY JÖZSEF