Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-10 / 268. szám, szombat

hétvégi hírmagyarázatunk i)LAJTRO>MF A külpolitikai hírekben nap mind nap terjedelmesebbek az olajkérdéssel, pontosabban a nyugati világ országainak olajkorlátozási problémáival foglalkozó tudósítások. Az olaj- csata, azaz a kőolajexportáló, ún. OPEC-államok és az olajat importáló nyugati hatalmak viszálykodása, az olajtermelők­nek juttatandó igazságosabb jövedelem kérdése körüli hada­kozás ugyan már évek óta tart, de jelenleg az olajcsata újabb fejezetéről beszélhetünk, amelyben erősen kidomborodnak a politikai összefüggések. Mivel a jelenlegi olajcsata közvet le nül a rendezetlen közel-keleti kérdéssel függ össze, nem va­lószínű, hogy egyhamar befejeződik. Hatása viszont annyira érződik a nyugati tőkés államokban, hogy a kormányok rend­kívüli intézkedésekhez folyamodnak. Hollandiában, Belgium ban stb. például drákói szigorral betiltották a hétvégi autó kirándulásokat, jegyrendszert vezettek be a fűtőolaj adagolá­sára, s természetesen jelentősen emelték az olaj és olajter­mékek árát. 1973. X>. 10. 9 Szolidaritásbon oz erő Az arab országok nemrégen elhatározták, hogy legalább 25 százalékkal csökkentik olajter­melésüket, s a jövőben ezt to­vábbi korlátozó intézkedések követhetik, ha az Egyesült Ál­lamok és más tőkésországok nem hagynak fel az agresszív izraeli kormány támogatásával és nem segítik elő a közel-ke­leti rendezést. Az európai or­szágok közül az olajembargó, a szállítási tilalom különösen Hollandiát érinti, mely más NATO-szövetségesei révén sem juthat olajhoz, mert különben őket is teljes szigorral sújtaná ez a rendelkezés. A tőkésországok olajszükség­letük jelentős részét a Közel- Keletről fedezik. Szemléltető példa rá Olaszország esete: tavaly 118 millió tonnát impor­tált, ebből 82 millió tonnát a Közel-Keletről. Japán viszont olajszükségletének 99 százalé­kát szerezte be innen. Az olajbojkottban részt vevő arab államok között különböző társadalmi berendezésűek van­nak, mint Szaúd-Arábia, Líbia, Algéria, Abu Dhabi, Qatar, Ku­wait, Bahrein, Dubai. Mégis szolidárisak: nyilván az olaj­fegyvert tartják a leghatáso­sabb eszköznek arra, hogy Iz­rael védnökeit is rákényszerít- sék: vegyék komolyan a Biz­tonsági Tanács határozatait és szerezzenek neki érvényt az­zal, hogy védencüket, az izraeli kormányt a kötelezettségek be­tartására — a megszállt arab területek elhagyására, a pa- lesztinai menekültek kérdésé­nek rendezésére, annak az elv­nek elfogadására és következe­tes gyakorlati betartására, hogy a területhódítás nem lehet po­litikai gyakorlat, erőszakkal nem lehet megoldani vitás nemzetközi kérdéseket. Ez a határozott kiállás, az izraeli agresszió áldozataival való szolidaritás most diplomá­ciai aktivitást váltott ki, állás- foglalásra késztette a nyugat- európai államokat, bizonyos polarizálódást indított el. 0 Ellentétek o NATO-bon Bebizonyosodott a gyakorlat­ban, hogy a közel-keleti kér­dés, illetve a megoldásához va­ló viszonyulás vízválasztó lett az államok között. Eddig még sohasem volt rá példa, hogy a hidegháborús politika szülemé­nyeként létrejött NATO-ban'oly hevesen törtek volna ki ellen­tétek, mint közelmúltban a kö­zel-keleti izraeli agresszió kap­csán. Az a tény, hogy a nyu­gat-európai NATO-álIamok nem voltak hajlandók alávetni ma­gukat Washington veszélyes politikai-katonai „cselezésének“ s nem rendelték el a haderő harmadfokú készültségét, elke­rülhetetlenül messzemenő kö­vetkeztetésekre készteti Wa­shingtont. Természetesen, nem Wa­shington siralmaira, szemrehá­nyására gondolunk, hanem gya­korlati lépéseire, amelyekkel a jövőben a politikai megoldáso­kat fogja keresni. Az angol Guardian is az Egyesült Államok és az általa életre hívott NATO nyugat-eu­rópai tagállamainak nyílt né­zeteltéréseiről ír, amelyek az­ért robbantak ki, mert az európai országok nem hajlan­dók támogatni Washington ka­landos közel-keleti politikáját. A francia Nation is abban a szellemben írt, hogy elmúlt az az idő, amikor az Egyesült Ál­lamok és Nyugat-Európa kap­csolatait a „védenceknek a védnöktől való feltétlen függő­ségi viszonya“ jellemezte. Na­gyon viágosan fogalmazott a Monde: „Európa és az Egye­sült Államok nézeteltérései nemcsak formálisak, hanem a lényeget érintik. A Közel-Kelet Európa bejáratánál fekszik, s az európai érdekek nem egyez­nek meg az amerikaiakkal. Az Egyesült Államoknak is fontos az arab olaj, Európa számára azonban létfontosságú. Európa mindenekelőtt létezni akar. Ezen pedig el kell goiulolkod ni“. Az a tény, hogy az arab olaj- exportőrök kitartanak szolida­ritási olajembargójuk és az olaj korlátozása mellett (Szaúd-Arábia időközben elha­tározta, hogy több mint 30 szá­zalékkal csökkenti olajterme­lését), mindinkább sújtja az amúgy is energiaválsággal küszködő nyugati államokat. Sőt, már nemcsak Ľurópátl Ni­xon elnök legutóbbi, erőitetet ten derűlátó bejelentései is ar­ra engednek következtetni, hogy az Egyesült Államok energiahelyzete sem olyan ró­zsás, ahogyan lefestik. Az USA- ban Is sor került korlátozó in­tézkedésekre és áremelésekre. Ez a helyzet — nyugati megál­lapítások szerint is — „politi­kai bizalmatlanságot“ szült a NATO berkeiben s ez vetítődik ki most a tagországok és Wa­shington viszonyára. Párizs a gaulle-ista geopolitikai elkép zelések igazolását látja a tör­téntekben. Tény az, hogy a NATO-államok önállósulni kí­vánnak az amerikai befolyástól. £ Határozottabb állásfoglalást A nyugat-európai országok „fellázadása“ az amerikai dik­tátum ellen a napokban a kö­zös piaci országok külügymi­nisztereinek a találkozóján mu­tatkozott meg markánsan, mi­után itt elfogadták és kinyilat­koztatták azt az elvet, hogy tűrhetetlen a fegyveres terület- szerzés, Izraelnek ki kell vo­nulnia az 1967-ben elfoglalt arab területekről, biztosítani kell az itt élő népek szuvere­nitását, országaik területi in­tegritását s a lakosságnak azt a jogát, hogy biztonságos, igazságos határok között éljen. Nem kétséges, hogy az olaj­embargó által előidézett kény­szerhelyzet adta meg az utolsó lökést a közös piaci államok ilyen állásfoglalásának. Logi­kus indíték az a körülmény is, hogy Washington, amely a Szovjetunióval együtt terjesz­tette be a Biztonsági Tanács legutóbbi közel-keleti határoza­ti javaslatát, a háttérben sza­botálja a méltányos rendezést, hisz további milliárdokat irá­nyoznak elő Izrael katonai se­gélyezésére, s az október 6-i ellenségeskedés óta az Egyesült Államok mintegy hárommilliárd dollár értékű fegyvert szállí­tott Izraelnek, köztük 40 Phan­tom vadászbombázót is. Kissinger amerikai külügymi­niszter jelenlegi fontos körútja diplomáciai manőver az arabok haragjának csillapítására, ugyanakkor helyettese, Sisco útján az izraeli fél „megdolgo­zására“ törekszik, hogy rugal­masabb állásfoglalásra kész­tesse. Az arab világ és a béke­szerető közvélemény azt várja Washingtontól, hogy a BT ha tározatának elfogadására és maradéktalan végrehajtására késztesse Izraelt. Ez tehát most az amerikai külpolitika nagy próbatétele, s eredményétől mind az Egyesült Államok, mind a NATO-szövetségesek vi­szonyának, s természetesen konkrétan az olajkérdésnek az alakulása is függ. L. L. KÖZÖS PIACI AKTIVITÁS Brüsszel — Az európai közös­ségek bizottsága hivatalosan is üdvözölte a kilenc közös piaci külügyminiszter e hét elején ki­adott politikai nyilatkozatát a közel-keleti kérdésről. Brüsszel­ben azt remélik, hogy a nyilat­kozat fogadtatása az arab álla­moknál kedvező lesz, s enyhít az olajbojkotton. Sisco amerikai külügyi állam­titkárt az eredeti tervek szerint a hét végére várták Brüsszelbe, hogy tájékoztassa a NATO ta­nácsát az amerikai diplomácia közel-keleti lépéseiről, a prog­ram módosulása miatt azonban erre minden valószínűség sze­rint csak a jövő héten kerül sor. A NATO formailag nem köz­vetlenül érdekelt fél a közel- keleti viszályban, de a válság komoly feszültséget okozott a szervezeten belül. Schlesinger amerikai hadügyminiszter e heti hágai megbeszélései után Sisco tájékoztatásától várják a belső feszültség bizonyos fo­kú enyhülését. Közben az arab olajbojkott mind jobban érezteti hatását az érdekelt államokban, elsősor­ban Hollandiában és Belgium­ban. A brüsszeli kormány pén­tek éjféltől kötelezővé tette a gépkocsik sebességének korlá­tozását. A jövő szombattól kezd­ve az iskolákban heti egy taní­tási szünnapot rendelnek el, hogy takarékoskodjanak a fűtő­anyaggal. Kilátásba helyezték azt is, hogy elkobozzák azok­nak a fűtőolaj- és üzemanyag­kereskedelmi vállalatoknak készleteit, amelyek spekulációs okokból visszatartják az árusí­tást. A kilenc közös piaci állam pénzügyminiszterei közös intéz­kedéseket terveznek a nyugat­európai infláció megfékezésére. A miniszterek szerint a helyzet valamivel kedvezőbb, mint ko­rábban, mert csökkent a nyu­gat-európai gazdaságra neheze­dő külső nyomás — a dollár válságának megszűnésével, az amerikai külkereskedelmi mér­leg javulásával — s így első­sorban a „hazai“ inflációs je­lenségek ellen kell felvenni a küzdelmet. A miniszterek általában egyet­értettek Giscard d'Estaing fran­cia pénzügyminiszter javaslatai­val és hajlamosnak mutatkoz­nak az eddiginél határozottabb inflációellenes lépésekre. Brüsz szeli ülésükön megbízták az eu-- rópai közösségek bizottságát, hogy december elejére dolgoz­za ki az erre vonatkozó részle tes javaslatokat. A tervek előbb a pénzügyminiszterek elé ke­rülnek, majd előreláthatólag a kilencek koppenhágai csúcsér­tekezlete is megvitatja azokat. A pénteki brüsszeli tanácsko­záson a miniszterek elfogadták a bizottság jelentését Nyugat- Európa gazdasági helyzetéről és tárgyaltak a tervezett pénzügyi és gazdasági unió második sza­kaszának bevezetésével kapcso­latos javaslatokról, de ebben a kérdésben nem hoztak érdemi döntést. Az ülést bizonyos értelemben megnehezítette a dániai kor­mányválság: az elnöklő Haekke- rup dán pénzügyminiszter ugyanis a válsággal kapcsola­tos tárgyalások miatt még az este visszatért Koppenhágába. TÖRETLEN BÉKEVÁGGYAL A KÖZEL-KELETI KÉRDÉS A SZOCIALISTA INTERNACIONÁLÉ KORMÁNYFŐI ÉRTEKEZLETÉN London — Vasárnapra megle­petésszerűen összehívták Lon­donba a Szocial’sta Internacio­nálé rendkívüli, nem hivatalos kormányfői találkozóját. Húsz ország szociáldemokrata párt­jának vezetője — közöttük hét ország miniszterelnöke — a közel-keleti helyzetről tanács­kozik majd. A konferenciára Londonba várják Willy Brandtot, Golda Meir izraeli miniszterel­nököt, Olof Palme svéd, Bruno Kreisky osztrák, Joop Den Uyl holland, Trygve Bratelli norvég miniszterelnököt, s ha a csü­törtökön elszenvedett parla­menti kudarc nem hátráltatja jövetelében: Anker Jörgensen dán kormányfőt. Az értekezle­ten Harold Wilson elnököl. Londonban az értekezlet ter­vének bejelentése után nyom­ban találgatások indultak meg arról, hogy a tanácskozás lehe­tőséget teremt Golda Meir és Edward Heath angol miniszter- elnök találkozására. Az angol és az izraeli kor­mány viszonya a közel-keleti válság alatt elhidegült. Feszült­ség volt Nyugat-Németország és Izrael viszonyában is. Hivatalos angol források úgy vélekednek, hogy Heath és Gol­da Meir találkozójáról találgat­ni „elhamarkodott“ lenne. Ki­jelentették: a Szocialista Inter­nacionálé értekezletéről a brit kormány utólag értesült s az esemény megszervezésében sem­milyen szerepe nincs. A közelmúlt diplomáciatörté­netének „bombája“ volt, ami­kor — mint emlékezetes — a hasonló célból Párizsba utazó Golda Meirt a francia kormány nem fogadta. Edward Heath egyébként csü­törtökön újabb megbeszélést folytatott Hasszán-El-Zajjat egyiptomi elnöki tanácsadóval, aki kedden érkezett Párizsból az angol fővárosba. Bahr távozik Bonn — Egon Bahr, szövetsé­gi miniszter az északnémet rá­diónak adott nyilatkozatában megerősítette, hogy megválik az NSZK kormányának képvi­seletében az NDK-val folytatott tárgyalások vezetésétől és a jövőben más feladatok lebonyo­lításának szenteli idejét. Bahr hozzáfűzte: új feladatkörében is tovább foglalkozik majd a két német állam közötti kap­csolatokkal. Hivatalosan még meg nem erősített információk szerint Bahr utódja a tárgyalások ve­zetésében Günter Gaus, a kan­cellári hivatal államtitkára lesz. IľTJIFiWi r^\ MOSZKVÁBAN közölték, hogy december 12-re összehívták a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak következő ülésszakát. A BOLGÁR KP Központi Bi­zottsága márciusra összehívta a párt országos konferenciáját, amely megvitatja a X. kongresz- szus határozatai teljesítésének menetét, és intézkedéseket hoz a határozatok maradéktalan megvalósítása érdekében. GEORGES MARCHAIS vezeté­sével Moszkvába érkezett az FKP küldöttsége, amely rövid ídőzés után folytatta útját a VDK felé. UMTATÁBAN a részleges ön- kormányzati joggal felruházott dél-afrikai területek törzsfőnö­keinek tanácskozásáról kiadott közlemény élesen elítéli a dél­afrikai kormány fajüldöző poli­tikáját, síkraszáll a törzsek lak­ta területek teljes autonómiájá­ért. ANDREJ BARČÁK, hazánk külkereskedelmi minisztere és Jósé Gelbard, argentin gazdasá­gi miniszter Buenos Airesben csehszlovák—argentin hosszú lejáratú kereskedelmi egyez ményt írt alá. TOKIÚ Ginza nevű sugárútján kihunytak a neonfény-reklámok. A szokatlan jelenség oka az, hogy a japán kormány a közel- keleti helyzet miatt előállt olaj­válság következtében elrendel te a villamos árammal való ta­karékosságot. TEHERÁNBAN megnyílt a Vö­röskereszt 22. nemzetközi kon­ferenciája. A tanácskozást Mo­hammad Reza Pahlavi iráni sah nyitotta meg. PERÓN argentin elnök az Ar gentin Általános Munkásszövet­ség vezetői előtt elmondott be­szédében kijelentette, hogy moz­galma a szélsőjobboldalt és a szélsőbaloldalt még megtűri, de az ultrajobboldalt és az ultra- baloldalt azonban semmiképpen sem. Az elnök egységet köve­telt a perónistáktól „az állan­dóan rájuk leselkedő ellenség leküzdésére“. |^ša huszonnyolc eszlende- je annak, hogy a világ ö8 országa fiataljainak képvise­lői a londoni Albert Hallban megalakították a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséget. Köz­vetlenül a második világháború befejezése után a világ haladó demokratikus ifjúsága — amely maga is átélte a háború borzal­mait — egyetértett abban, hogy az elkövetkezendő években mindennél fontosabb feladat a béke megőrzése lesz. Elhatároz­ták, hogy a fiatalok békevá­gyát tömeges akciókkal fogják demonstrálni, ezért hozták létre a DlVSZ-et, azt a szervezetet, melynek fő feladata lett a ha­sonló jellegű akciók megszerve­zése. A DÍVSZ alakulása idején kifejezetten az antifasiszta ösz- szefogás szellemében fogant. Mint a világ ifjúságának leg­magasabb színtű szervezete élő változó, mozgékony fórum, amely céljait és eszközeit a világban lezajló eseményekhez idomítja. A DÍVSZ csaknem há­rom évtizedes történetét azóta a világban bekövetkezett gyöke­res változások határozták meg és szabtak irányt tevékenysé­gének. Bebizonyosodott az is, hogy a DÍVSZ a fiatalok mil­lióinak bátor állásfoglalása a békés egymás mellett élés poli­tikája mellett. Az alakulás ide­jén a fiatalok esküt tettek, hogy közösen küzdenek a fa­sizmus újjászületése, a tömeg- nyomor, a jogfosztottság és a munkanélküliség ellen. A történelmi valóság változá­sa, az erőviszonyoknak a béke- erők javára történt fokozatos eltolódása folytán a DÍVSZ is fokozatosan eljutott napjaink egyik legfontosabb feladatához: az antiimperialista erők egysé­gének megteremtéséhez. Lénye­gében a legutóbbi jubileumi ber­lini X. Világifjúsági Találkozó is az antiimperialista szolidari­tás jegyében zajlott le A berli­ni VIT-en a fesztivál ifjú részt­vevői a fesztiválmozgalom esz­méihez híven közösen kinyilvá­nították, hogy szembefordulnak az imperializmussal és háborúi­val, az elnyomással és küzde­nek a békéért, barátságért, együttműködésért. Az NDK fő- vásorában a világ ifjúsága ta­núbizonyságot tett arról, hogy a béke, a haladás, az impería- Iistaellenes összefogás és fellé­pés fő kérdéseiben egységes ál­láspontot képvisel. A DÍVSZ több mint negyed- százados tevékenysége bizonyít­ja, hogy a világ haladó ifjúsá­ga függetlenül attól, hogy mi­lyen fajtához, nemzethez, val­lási, vagy politikai szervezet­hez tartozik, a legnehezebb és legválságosabb időszakokban is helytáll. Természetesen nehéz a világ különböző pontjain más és más célokért, más és más eszközökkel harcoló fiatalokat egyesíteni, közös programot ki­dolgozni számukra. Ezért fo­galmazta meg helyesen a DÍVSZ — keresve azt a célt, amely egyesíti a világ fiataljainak tö­rekvését napjainkban — az an­tiimperialista egység megterem­tését és indította el „az ifjúság vádolja az imperializmust“ vi­lágméretű kampányt. A szervezet munkája nagysza­bású akciók szervezésében jut kifejezésre, melyek bizonyít­ják, hogy a világ fiataljai he­lyesen átérzik a sorsukért és a világ sorsáért rájuk háruló fe­lelősséget, felismerik, kik az igazi barátaik és kik azok, akik­től el kell határolniuk magu­kat. A szervezet akcióinak sok­rétűségét mutatja a Vietnam­mal való szolidaritás meghirde­tése, az Angela Davis védelmé­ben indított mozgalma, az eu­rópai fiatalok Helsinkiben meg­tartott biztonsági és együttmű­ködési értekezlete, a szolidari­tás az arab országokkal, Afri­ka felszabadító mozgalmaival és Latin-Amerika népeivel, a chi­lei junta önkényének elítélése, a DlVSZ képviselőinek részvé­tele a moszkvai világkongresz- szuson. A DÍVSZ tehát mint a világ ifjúságának legmagasabb színtű fóruma nap mint nap odafigyel a világpolitika legújabb fejle­ményeire, aktívan bekapcsoló­dik az imperializmus elleni harcba — mégpedig mint a leg­utóbbi akciók bizonyítják — eredményesen. V. E,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom