Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-09 / 267. szám, péntek
A radarällomás jelenti... A sárga terepjáró kocsi a megbeszélt helyen: az ötös villamos végállomásánál várt. A Raca fölötti dombra kapaszkodó, erdőövezte út Ismerős: a kis-kárpáti gyalogtúrák egyik kedvelt kiindulópontjához, az ún. Fehérkereszthez vezet. Nézem az ősz ködébe bújt tájat és közben egyre nagyobb meglepetéssel hallgatom a gépkocsivezető magyarázatát. Ugyanis bámulatosan tájékozott a meteorológiában, csak úgy röpködnek a feljegyzésre kívánkozó szakkifejezések. Még jó, hogy nem árultam el a meglepetésemet, mert a beszélgetés további fonala megoldotta a rejtélyt: a gépkocsivezetőm magának az intéz »lénynek az igazgatója, melynek megtekintésére indultam. A vadászlak után már megszűnik a túristajelzés, új úton haladunk. Néhány kanyar és a helyszínen vagyunk: a Kis- Kárpátok egyik domborulatán, a Malý Javorníkon. Az emeletes épület akár egy kisebb hegyiszállónak is beillene, csak a tetején látható különleges anténnák árulkodnak valami másról. Olvasom a táblát: Meteorológiai Kutatási és Fejlesztési Radarállomás. Belül minden ragyog a tisztaságtól. A berendezések, műszerek, laboratóriumok, de még a bútorok is arról tanúskodnak, hogy egy modern tudományág korszerű munkahelyén járunk. Az igazgató: RNDr. Dušan Podhorský fiatal ember és fiatalok a munkatársai is. Tizenhatan vannak, átlagos életkoruk 27 év. SZISZ-tagok és a Szocialista Munkabrigád címért versenyeznek Nagyobbrészt meteorológusok, elektromérnökök vagy technikusok, akik állandó — 24 órás szolgálatot tartanak. Ehhez megvannak a feltételek is, van hol lepihen niök, takaros kis konyha áll a rendelkezésükre és amint mondják — egyikük a főzés tudományában is járatos. Mi is a Bratislavai Hydrometeorológia! Intézet mellett működő radarállomás feladata? Valamit már a neve is elárul: radarállomás. Tudjuk, hogy a radart vagy más nevén a rádiolokátort többnyire a harcászatban használják: segítségével repülőgépek, hajók, rakéták, repülőterek vagy partvidékek térbeli helyzetét határozzák meg az adójából kisugárzott és a tárgyakon visszaverődött rádióhullámok segítségével. A radar felhasználása a meteorológiában viszont újabb keletű, a Malý Javorníkon lévő állomás is csak egy éve működik és az egyedüli ilyen tudományos munkahely az országban. Az egyik emeleti helyiségben csöndesen zümmög a ra- diolokátor. Az ügyeletes: Karo- vič mérnök rögzíti a kapott adatokat. — Az MRL-2 típusú szovjet gyártmányú meteorológiai radio- lokátor egyike a legmodernebbeknek a világon — magyarázza. — 300 kilométeres ható- távolsága befogja hazánk területének mintegy 85 %-át, Magyarország 95 %-át, Ausztriának csaknem* a felét, egy jókora darabot az NSZK-ból, Lengyelország déli részét, sőt Jugoszláviának is a Zágrábig terjedő területét. A radiolokátor segítségével megállapítható a felhők felső határa, a felhővonulások iránya, sebessége, észlelhetők a különféle veszélyes jelenségek: a viharok, zivatarok, jégesők. A meteorológiai radarállomás megfigyeléseit óránként — állandósult időjárásviszonyok esetén háromóránként — továbbítják a meteorológiai időjárás-előrejelző szolgálatnak, illetve a repülőtéri diszpécsereknek. Mindebből nyilvánvaló: a rádiólokátorok révén nyert adatok pontosabbá, megbízhatóbbá teszik az időjáráselőrejelzést. Az űrből érkező üzenet fogad egy másik helyiségben: pi... pi... pi... pi... Ez Marian Wolek birodalma. Az ESSA-8 amerikai meteorólógiai műhold jelzéseit hallom, mely éppen európai körútját végzi. Az 1400 méter magasságban „közlekedő“ műhold naponta három-négyszer halad át kontinensünk fölött és tájékoztató rendszerét, fényképfelvételeit a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet valamennyi tagállamában fölhasználják az időjárás-előrejelző szolgálatban. Nézem a sebtében előhívott fényképeket — minden európai áthaladáskor 3—4-et készít a műhold — és ahogy a szemem kissé hozzászokik, már ki is tudom venni a tengereket, hegy vonulatokat, félszigeteket, látom a felhőket, megtudom különböztetni, hogy mely területek fölött tiszta vagy felhős az égbolt... Hatalmas, 3000-szer 3000 kilométeres területről készülnek ezek a fényképek, de a megkülönböztetés lehetősége három négyzetkilométerre érvényes. Ezen a munkahelyen kitűnően érvényesült a radarállomás fiatal újítóinak leleményessége. Mindenekelőtt egy kiselejtezett rádiolokátort tetteke célra alkalmassá és egy ötletes eljárással: sztereómagnetofon segítségével tudják ráállítani az antennát a földre sugárzott jelzések vételére. Természetesen a meteorológus többet is kiolvas a fényképekből, mint jómagam. Megállapítja a felhőmezők nagyságát, a különböző frontális áttörések helyét és irányát. Ha az észlelt jelenségeket összeegyeztetik a rádiólokátor által nyert adatokkal, akkor a meteorológus előrejelzése pontosabb, megbízhatóbb ... Pontosabb? Megbízhatóbb? — teszi föl bizonyára sok olvasó a kérdést. Mert bizony néha még a 24 órára kiadott előrejelzés sem válik be, nem tudják gyorsan jelezni a jégverést az egyes területekre. Az igazgató mintha megérezte volna a kételyeimet: — Egyetlen és csupán 30Ü kilométert befogó rádiólokátor, hirtelen frontváltozások esetén nem lehet elegendő. A meteorológiának 300 kilométernyi távolságon túl is ismernie kell a felhőzet felső határait és a veszélyt okozó jelenségeket. Különösen ma, a szuperszonikus repülőgépek korában, a mezőgazdasági termelés mai fejlettségi foka melletti E célból rendezte meg a Bratislavai Hydrometeorológia! intézet a közelmúltban a szocialista országok szakembereinek értekezletét a rádiólokációs meteorológia kérdéseiről. Ez már a második ilyen konferencia volt — az elsőt ugyancsak Bratislavában tartották tavaly, a Kutatási és Fejlesztési Radarállomás megnyitása alkalmával. A mostani találkozón lényeges előrehaladást értünk el a KGST országok egységes rádiólokációs meteorológiai rendszerének kialakításában. Miben rejlik ez az egységes rendszer? — Minden szocialista országban kiépülnek a meteorológiai radarállomások. Ezek hálózata az egységes meteorológiai radarberendezést; a szovjet típusú MLR-t alkalmazza majd. Az egyes állomások adatainak ösz- szesítése alapján készül majd el az európai időjárás radartérképe. E térkép segítségével jobban irányíthatják majd a szuperszonikus repülőgépek forgalmát, lehetővé válik például az aratási időjárást-jelző szolgálat kiépítése. És természetesen megjavul majd a közép-európai területekre vonatkozó időjárás-előrejelzés is. Említettük, hogy az intézmény feladata részben már a nevében is kifejezésre jut: radarállomás. De e névben még a „kutatás és a „fejlesztés“ szóval is találkozunk. Tehát nemcsak gyakorlati munkát végez, hanem módszertani kérdésekkel és tudományos kutatással is foglalkozik. Ezt a tényt Podhorský igazgató is alátámasztja: — A munkánk során szerzett ismereteinkkel, tapasztalataink■ kai hozzá akarunk járulni az egységes meteorológiai rádiólokációs rendszer kialakításához. Ennek egyik feltétele: munkahelyünk bővítése. Még az idén megkezdik egy új objektum építését, 1975-re számolunk a befejezésével, de a technológiai berendezés üzemeltetése csak 1978-ban indulna meg. Egy multilaterális meteorológiai tájékoztató-központról van szó a közép-európai szocialista országok számára. Ehhez tartozik majd egy számító-központ, egy további meteorológiai radarberenciezés — az eddiginél is modernebb: az ugyancsak szovjet gyártmányú MRL-5, mely lehetővé teszi a mező- gazdasági kultúrák védelmét is a jégkárok ellen. Ugyancsak az új létesítményhez tartozik majd egy távközlési központ, önműködő rajzológéppel és más korszerű berendezéssel. A most folyó kutatási prog ram két állami feladat megoldására irányúi. Az első: a me>- teorológiai rádiólokációs megfigyelések automatizációja. Most az adatok kézzel történő feldolgozása és kiértékelése mintegy 40 percig tart. A szuperszonikus repülőgépek korá ban ez bizony nagyon hosszú idő! Már elértünk bizonyos eredményeket: az elsődleges adatokat még a régi, kézi módszerrel dolgozzuk fel, de már önműködő számítógép adja azokat össze és a gép figyelmeztet pl. arra is, vajon rejt-e magában jégesőt az adott felhőzet. De ez csak az első lépés. Az állomás jövőre már számol a szovjet típusú Cyklon berendezéssel, mely az elsődleges információkat is képes önműködően feldolgozni. A másik állami kutatási feladat: a meteorológiai lézerrendszerű radar, az ún. LIDAR kifejlesztése. Ez a lézertechnika alapján lehetővé teszi a felhőzet alsó határának mérését 30 kilométeres távolságban, valamint mérhetővé válik a légkör szennyezettsége, az ipari exhalátumok mennyisége, koncentrációja is. A LIDAR segítségével megoldható lesz a légiközlekedés egyik fontos problémája: a rézsútos látótávolság mérése a repülőtereken. Most ugyanis csak a horizontális látótávolságot mérik, ez viszont eltér attól, amit a pilóta a leszállópályán lát. Az előbbiekben már szó esett róla, milyen segítséget nyújthat a meteorológia — pontosabban a rádiólokációs meteorológia a jövőben a mezőgazdaságnak. Az aratási időelőre- jelző-szolgálat idejében figyelmeztetheti majd az egyes járási termelési igazgatóságokat, mely órákban kell számolniok viharral, záporral, jégesővel. De gyakran olvashattunk arról is, hogy külföldön ßikeres harc folyik maga a jégeső ellen: rakétákkal, lövegekkel „bombázzák“ a jégfelhőket. Mi a helyzet nálunk ezen a téren, hiszen csak Szlovákia területén a jégkár évente 120 millió koronára rúg és például 1972-ben csupán a nyugat-szlovákiai kerületben 47 milliós kárt okozott a jégverés! — Valóban sok országban már előbbre vannak e téren — mondja az igazgató. — Például a Szovjetunióban 3 millió hektáros területen folynak a kísérletek, már megtették az első lépéseket Magyarországon és Bulgáriában is. Olaszországban, Svájcban, Argentínában, az Egyesült Államokban és másutt is jó eredményeket értek el a mezőgazdasági kultúrák védelmében. Jugoszláviában például maguk a gazdák pénzelik a légfelhők elleni „támadást“. Nálunk olyan állapotban vannak a kísérletek, hogy reméljük, 1978-ban már sikerül a du- namenti síkságon mintegy 100 000 hektárnyi területen biztos védelmet nyújtani a jégkárok ellen. E tudományág további lehetőségei, gyakorlati alkalmazásának módjai szinte beláthatatla nők. És a távlati tervek keretében fontos feladat vár országunkra! A közelmúltban megtartott nemzetközi értekezlet jegyzőkönyvében olvashatjuk, hogy az 1980-as évek elején már működni fog a KGST-országok egységes meteorológiai rádiólokációs rendszere és az eddigi feltételek alapján Csehszlovákiát bízzák meg a multilaterális rádiólokációs meteorológiai központ irányításával. Ehhez természetesen nagyszámú és képzett szakemberre lesz szükség.. A radarállomás ezért szorosan együttműködik az Antonín Zápotocký Katonai Akadémiával, valamint a bratislavai Komenský Egyetem asztronómiai, geofizikai és meteorológiai tanszékével. DRl.MAR GÁBOR Min dann y i unícon múl i L Az utóbbi időben sok városi és helyi nemzeti bizottságul látogattunk meg. Ürömmel tapasztaltuk, hogy a képviselők és a polgárok összefogásának eredményeként nemcsak teljesítik a választási programot, hanem elvégeznek olyan munkákat, építenek olyan létesítményeket is, melyek nincsenek benne a választási programban. A legtöbb ilyen, főleg város- és faluszépítési munkát a br gádosok végzik el a „Z“-akció keretében. Nagyban járulnak hozná a közjavakat szolgáló vagy azokat gyarapító, a választási programban nem szereplő munkák elvégzéséhez a nagyobb ipari üzemek vállalatvezetőségei ós szakszervezeti üzemi bizottságai is. Sokat tettek a választási programok teljesítéséért a Banská Bystrica-i Városi és a Martini Járási Nemzeti Bizottság tagjai is. Országos felhívásuk nyomán milliós értékeket alkottak a választók. Örvendetes, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak példája alapján — akik már most értékes munkavállalásokat fogadnak el a következő évre — a nemzet i bizottságok is kötelezettségvállalásokat dolgoznak ki a választási programok jövő évre esedékes feladatainak uz elvégzésére. Jó példát mutatnak ezen a téren a chomu- tovi járásban, ahol Kadan község lakosai kötelezettségvállalást fogadtak el, melyben arra tesznek ígéretet, hogy 1975. május 9-re — hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére — teljesítik az egész megbízatási időre szóló választási program valamennyi feladatát. Ezenkívül 9 millió korona értékű társadalmi munkával köszöntik a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a pionírszervezet megalakulásának negyedszázados évfordulóját. A cliomutovi járás példája követésre méltó. Nemcsak az üzemekben, a nemzeti bizottságok munkájában is sok még a fel nem tárt tartalék, ezért — főleg a nagy tapasztalatokkal rendelkező és a választókerületüket jól ismerő képviselők — sokat tehetnek a választási programból eredő feladatok határidő előtti teljesítése érdekében. Ebbe a munkába mindenütt kapcsolják be a közelmúltban megtartott agitáciős napok alkalmával nagy segítőkészséget tanúsító választókat, akik nemcsak a problémákra hívták fel a képviselők figyelmét, hanem sok helyen brigádmunkák vállalására is ígéretet tettek. A választási program — a fontosságát illetően — egy szintre helyezhető a vállalati tervekkel, éppen azért valamennyi nemzeti bizottságnak mozgósítania kell az összes képviselőt a feladatok teljesítésére. Passzivitásnak nincs helye. Egyes fiatal képviselők a kezdeti nekilendülés után kissé visszahúzódtak. Helyesen járnak el azok a nemzeti bizottságok, amelyek számon kérik a fiataloktól: mit tettek a választások óta napjainkig, s ha úgy találják, hogy a képviselő nem végzi felelősségteljesen a rábízott feladatokat, segítenek neki, mert ebben a munkában a többéves tapasztalat aranyat ér. Főleg a nagyobb városokban a választási program egyes feladatainak a teljesítése kooperációt igényel. Egy új kórház, szociális létesítmény, lakótelep több üzem dolgozóinak az együttműködésével készülhet csak el. Az utak portalanításához, a közművesítéshez, a gyógyfürdők építéséhez építő- és szerelési anyagokra van szükség. Helytelenül járnak el azok az alszállító üzemek, melyek arra gondolva: ezekre az anyagokra „csak“ a nemzeti bizottságoknak van szükségük, késnek a szállítással! A népgazdaság minden területén a feladatok láncszemszerűen kapcsolódnak egymásba. Ez alól nem kivétel a választási program se, mert a benne foglalt feladatok elvégzésére ezrek és «terek várnak, ha pedig — az altfzállítók hibájából — késések mutatkoznak, a választók igazságtalanul a nemzeti bizottságokat marasztalják el. Rövidesen fontos állomáshoz érkezünk: az általános választásuk megtartásának második évfordulójához. Az elvégzett munkáról készített mérleg a legtöbb helyen nagyon jó. Szükséges azonban elérni, hogy a „legtöbb“ helyett azt írhassuk le: „mindenütt“. Ez pedig nemcsak a nemzeti bizottságokon, a képviselőkön, hanem valamennyiünkön múlik. (k. 1.) 1973. A szlovákiai vállalatok közül elsőként a bratislavai Kablo n. v. dolgozói ezekben a napokban határidő előtt, 101,1 százalékra teljesítették az exportszállítási feladatokat. {Felvétel: I. Dubovský — CSTK,)
