Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-05 / 263. szám, hétfő

A BÉKEHARC KONKRÉT PROGRAMJA KÖZLEMÉNY A BÉKE ERŐINEK MOSZKVAI VILÁGKONGRESSZUSÁRÓL Moszkva — A szovjet fő­városban 1973. október 23— 31-én tartották meg a béke erőinek világkongresszusát. A társadalmi mozgalmak történe­tének e legszélesebb fórumán 143 ország 120 nemzetközi és több mint 1100 nemzeti szerve­zete képviseltette magát. A hét napig tartó sokoldalú párbeszéd, amely valóban alko­tó légkörben zajlott le, lehető­vé tette számunkra, hogy te­kintettel a különböző szempon­tokra, megvitassuk a jelen idő­szerű és bonyolult problémáit. A béke-világkongresszus a nemzetek békeharcának fontos szakasza. Hozzájárulása a köl­csönös megértés elmélyítéséhez, a különböző álláspontokat kép­viselő szervezetek együttműkö­déséhez — felbecsülhetetlen. Mindez természetesen ösztön­zést ad a további közös akciók­hoz. A nemzetközi politikai élet legutóbbi eseményei reményke­désre, bizakodásra adnak okot. A második világháborút követő időszakban első ízben körvona­lazódott a következményeiben minden elképzelést felülmúló újabb világégés elhárításának lehetősége. A békés egymás mellett élés gondolatának egy­re több híve van az egyes kor­mányokban és azokon kívül is. Mind szélesebb értelmezést kap ap az elv, hogy a nemzetek bé­kéjének és biztonságának a megőrzése nem válhat a nagy­hatalmak szűk körének az ügyévé. Ez a felismerés kész­teti a nagyhatalmakat, vala­mint a többi államot is — tar­tozzanak bármely tömbhöz és csoportosuláshoz — az el nem kötelezett országokat, hogy ak­tívabban járuljanak hoezá az enyhülési folyamat elmélyítésé­hez, segítsék elő a megértést, az együttműködést, vessenek véget az ellenségeskedésnek és az elidegenedésnek. Napjaink azonban sokszor ag­godalmat és nyugtalanságot keltenek. Az egyes térségekben észlelhető enyhülési folyamatot másutt agresszív lépések, a fe­szültség kiélezése kíséri, s ezek törvényszerűen „sötét“ nyomo­kat hagynak a nemzetközi kap­csolatok alakulásán. A hadi ipa­ri komplexum, a militarista,' a nyíltan fasiszta és fajgyűlölő rendszerek mind a mai napig komoly akadályokat gördítenek a fegyverkezési láz megfékezé­sére irányuló törekvések elé. A kolonializmus — függetlenül a gyarmati rendszer fokozatos felszámolásának folyamatától — különféle módszereket alkal­mazva, megfosztja aiz egyes nem­zeteket elvitathatatlan jogaik­tól, attól, hogy saját hazájuk független gazdái legyenek. Sor kerül olyan kísérletekre, ame­lyek a hidegháború időszakát szeretnék feléleszteni és fékez­ni a nemzetközi légkör javulá­sát, amelynek az utóbbi idő­szakban tanúi lehettünk. Közösen mérlegeltük, vajon ebben a helyzetben milyen lé­péseket kell tenniük a béke erőinek a közvélemény haté­kony támogatásával. Arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy a különféle nézeteltéré­sektől függetlenül aktívan és összehangoltan szükséges támo­gatnunk a béke és a biztonság megszilárdítására irányuló fo­lyamatokat. A kongresszus ti­zennégy bizottsága gyümölcsöző munkát végzett, összefoglalta vitáinak pozitív eredményeit, levonta azokat a következteté­seket, amelyek lehetővé tesizik az egyes problémák megközelí­tését. Meggyőződésünk, hogy az elfogadott határozatok sikeres megvalósítása, a századunk het­venes éveiben elért eredmények a világbéke megszilárdításához vezetnek. Elsősorban a következő kér­désekre helyezzük a súlyt: • Békés egymás mellett élés és a nemzetközi biztonság A béke nem biztosítható mindaddig, amíg a gyakorlat­ban általánosan nem érvénye­sül a békés egymás mellett élés gondolata függetlenül az egyes államok társadalmi rendszeré­től. A békés egymás mellett élés nem csupán a háború lehetősé­gének teljes kizárását jelenti. Minden nemzet számára bizto­sítja, hogy megvédhesse függet­lenségét, szuverenitását, hatá­rainak sérthetetlenségét, s így szolgálja a sokoldalú együtt­működés elmélyítését, amely viszont a nemzetek kölcsönös együttműködésének záloga a béke ós haladás érdekében. A békés egymás mellett élés gondolata nem egyeztethető össze az igazságtalan megbéké­léssel, ellenkezőleg: hatékony fegyver az agresszió ellen, biz­tosítja, hogy a népek és nemze­tek minden eszközzel felvegyék a küzdelmet politikai és gaz­dasági függetlenségükért, a tár­sadalmi haladásért, és külső be­avatkozástól függetlenül dönt­hessenek saját sorsukról. Éppen ezért megfelel a népek és nem­zetek érdekeinek, illetve azok­ról az elvekről vallott erköl­csi nézeteinek, amelyeken az igazságos békének alapulnia kell. A békés egymás mellett élés kizárja az erőszakot a nemzet­közi kapcsolatokból, és meg­határozza a különféle ellenté­tek ós nézeteltérések békés megoldásának módszereit. Ép­pen ezért a nemzetközi bizton­ság legszilárdabb alapját alkot­ja. Ennek a biztonságnak az alapját semmiképpen sem al­kothatja a „félelem egyensú­lya“, mégpedig azért, mert nem szilárd, igazolja a háborús elő­készületeket, megőrzi a nem­zetközi problémák katonai meg­oldásának lehetőségét, és ki­élezi a fegyveres összecsapását az államok különféle csoportjai között. A békés egymás mellett élés egyik alternatívája — és való­ban reális alternatívája — a biztonság politikai, gazdasági, szociális, kulturális és lélekta­ni , biztosítékainak rögzítése. Csupán így lehetséges felszá­molni a világ katonai-politikai megosztottságát, az egymással szemben álló tömbök rendsze­rét és biztosítani az enyhülést katonai vonatkozásban is. Az ENSZ így teljes mértékben be­töltheti dzerepét mint a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tásának eszköze. • Indokína A vietnami nép diadala, ame­lyet a párizsi egyezmény rög­zít, a laoszi nép győzelme, ame­lyet a Laoszról szóló egyez­mény jegyzőkönyve foglal ma­gában, a hazafias erők nagy si­kerét jelentik. Az amerikai im­perializmus meghátrálásra kényszerült, megnyílt az igaz­ságos politikai rendezés lehe­tősége. A szóban forgó nemzetek kö­zös ellensége azonban folytat­ja intrikáit. Folytatódik a há­ború Kambodzsa földjén. A sai­goni rendszer, a laosizi reak­ciós erők az Egyesült Államok támogatásával mindent meg­tesznek, hogy fékezzék az alá­írt megállapodások megvalósí­tását. Követeljük, hogy a pári­zsi és Vientiane! egyezményt az összes aláíró fél betartsa. Le kell állítani a katonai akciókat azokon a területeken, amelye­ket a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány ellenőriz. A saigoni hatóságok adják át az illetékes feleknek a politikai foglyokat. Tekintettel a helyzet komoly­ságára követelni kell aiz Egye­sült Államoktól, hogy ún. „szö­vetségesei“ állítsák le agresszív cselekedeteiket Kambodzsa el­len, ne avatkozzanak be az or­szág belügyeibe összhangban a Kambodzsai Egységfront és a királyi nemzeti egységkormány alapelveivel. Mindent meg kell tenni La­osz, Kambodzsa és Vietnam né­peinek támogatása érdekében, amelyek különböző körülmé­nyek között harcolnak függet­lenségükért és a békéért. • Közel-Kelet. A legutóbbi tragikus kimene­telű közel-keleti események bi­zonyítják, milyen veszélyeket rejt magában e térség békéjé­nek és biztonságának megol­datlansága. A hosszan tartó iz­raeli agresszió, továbbá az a tény, hogy az izraeli állam boj­kottálja az ENSZ-határozatok teljesítését, továbbra is meg­szállva tart arab területeket — figyelmöztet. Ugyanakkor bizo­nyítja, hogy Izrael hajthatatlan- sága nem hozhatja meg a kí­vánt „sikert“. A Biztonsági Ta­nács határozatai szintén ebből az elvből indulnak ki; azt bizo­nyítják, hogy a nemzetközi kap­csolatokban jelenleg nincs he­lye a törvénytelen területszer­zés szentesítésének. Az említett határozatok a közel-keleti vál­ság halaszthatatlan, igazságos és teljes megoldását célozzák. A békés rendezés alapja a Biz­tonsági Tanács 1973. október 22-, 23- és 25-i határozatának azonnali teljesítése, amely az izraeli katonai alakulatok kivo­nását feltételezi a megszállt arab területekről. Ezek a hatá­rozatok összhangban állnak- az ENSZ Biztonsági Tanácsa 242. számú határozatának követel­ményeivel, amelyek az ENSZ alapokmányának a szellemében teljes kezességet nyújtanak az e térségben élő nemzetek biz­tonságára vonatkozóan, bele­értve Palesztina arab lakossá­gát, amelynek joga van vissza­térni hazájába, és a világszer­vezet határozatai alapján joga van az önrendelkezésre. ® Biztonság és együttműködés Európában Az európai feszültség enyhü­lése a nemzetközi kapcsolatok javulásának szerves része világ- viszonylatban is. Ugyanakkor az európai enyhülés elleni akciók szoros összefüggésben állanak a világ különböző részeiben fennálló feszültségekkel és konfliktusokkal. Éppen ezért rendkívül fontos mindent megtenni az európai biztonság elmélyítésének folya­mata érdekében és elutasítani minden olyan folyamatot, amely ennek lassítására irányul. A béke szempontjából olyannyira fontos kérdésről van szó, amely nem csupán az egyes népek és nemzetek, illetve kormányok összefogását igényeli, hanem a különféle társadalmi szerveze­tek igyekezetét is arz európai kontinensen. Arra kell töreked­ni, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia dokumentumait ésszerű időpon­tokban írják alá, illetve olyan fórumokat hozzanak létre, ame­lyek segítenék és biztosítanák a megkezdett folyamat folytatá­sát. A politikai enyhülés pillanat­nyilag megelőzte a katonait, bár a kettő szorosan összefügg. Ha ebből a tényből indulunk ki, feltétlenül követeljük, hogy Eu­rópában mielőbb érjen véget a fegyverkezési láz, és egyez­mény szülessen a Közép-Euró- pában állomásozó idegen és nemzeti haderők arányos csök­kentéséről. Viszont akkor, ami­kor az európai enyhülési folya­mat elmélyülőben van, az Euró­pai Gazdasági Közösség bizo­nyos körei javasolják, hogy ez a gazdasági tömb váljon kato­nai szervezetté, amely saiát nukleáris fegyverekkel rendel­kezne. Ha ezek a tervek megva­lósulnának, komoly seakadásra kerüjlne sor az európai enyhü­lés folyamatában. Az egyenjogú gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködés, a kétoldalú kapcsolatok elvei alapján csupán akkor érvénye­sülhet, ha a katonai és politi­kai biztonságra támaszkodnak. Mindenekelőtt lehetséges lenne hasznos kapcsolatokat teremte­ni a különféle európai gazdasá­gi szervezetek, így az EGK és a KGST között. Ugyanakkor a sokoldalú kulturális kapcsola­tok fejlesztése megkönnyítheti a kölcsönös megértést az egyes nemcetek között. • Béke és biztonság Ázsiában Az ázsiai biztonságot elsősor­ban az imperialista politika, az agresszió, az ázsiaiaknak az ázsiaiak ellen való felbújtatása veszélyezteti. Az ázsiai népek e politika el­len harcolva nagy sikereket ér­tek el. A tömbön kívüli politi­ka, amelyet több ázsiai ország valósít meg, jelentős hozzájá­rulás a béke és a biztonság megszilárdításához, az együtt­működés elmélyítéséhez a világ­nak ebben a térségében. Ez az Imperialistaellenes politika je­lentősen hozzájárult a vietnami nép győzelméhee: az amerikai Imperializmus felett, Banglades megalakulásához, a japán nép antiimperialista fellépéseihez, Illetve azokhoz a lépésekhez, amelyek az indiai szubkonti­nens tartós békéjét biztosítják, és általában az imperialista int­rikák elleni harchoz. Ennek tu­lajdonítható, hogy jelentősen megváltozott az erőegyensúly a béke és a srzabadság erőinek ja­vára. Több veszélyes válsággóc megoldását, amelyeket az im­perialista agresszió és beavat­kozás okozott, még szemlélete­sebben bemutatja az ázsiai problémák megoldatlansága, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a kontinens nem­zetközi kapcsolatainak stabili­zálásához. A fő feladat pillanat­nyilag abban rejlik, hogy meg­hiúsítsák az imperialista mes­terkedéseket, amelyek célja az említett országok függetlensé­géinek megsértése éppen az új­gyarmatosító törekvések érde­kében. Az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, amely az ázsiai államok nagy lehető­sége, függetlenül társadalmi be­rendezkedésüktől a békés egy­más mellett élés alapjain nyug­szik. Az elfogadott egyezmé­nyek mindenképpen hozzájárul­nak a háborús tűzfészkek felszá­molásához. a külföldi beavatko­zások következményeinek meg­szüntetéséhez. Hatékonnyá kell tenni azt a harcot, amelynek gyújtópontjában az átzsiai és csendes-óceáni térség békéje áll, illetve arra irányul, hogy a világnak ebben a részében ne kerüljön többé sor nukleáris kísérletekre, és ne váljon a ka­tonai bázisok térségévé. Bang­lades mielőbbi felvétele az ENSZ-be, a dél-ázsiai helyzet normalizálása és az Indiai­óceán átalakítása a béke térsé- gévé alkotják az ázsiai bizton­ság alapját. Ez a gondolat egy­re több támogatást kap, és va­lóban megérdemli, hogy az ér­dekelt államok a legkomolyab­ban megvitassák. Ugyanis a .'Ivóban forgó rendszer hozzájá­rulhat az ázsiai országok kö­zötti sokoldalú együttműködés­hez a társadalmi és a gazdasá­gi fejlődés szempontjából. Az észak és a dél közötti párbeszéd, amelyre a KNDK kezdeményezésére került sor, újabb lépés Korea békés újra­egyesítése felé, mégpedig de­mokratikus alapokon, külső beavatkozás nélkül, annak elle­nére, hogy a dél-koreai hatósá­gok mindent megtesznek a megoldás meghiúsítása érdeké­ben. Az ázsiai országok kormá­nyai és társadalmi erői kény­telenek összehangolni politiká­jukat a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében. En­nek az elvnek a kidolgozása­kor elsősorban a békés egymás mellett élés alapelveiből kell kiindulni tekintettel a nemzet­közi biztonságra és azokra a konstruktív javaslatokra, ame­lyek különféle fórumokon hangzottak el. O Leszerelés Az enyhülés légkörét ki kell használni a lázas fegyverkezés megállításával kapcsolatos problémák gyakorlati megoldá­sának érdekében. A nemzetközi feszültség enyhülési folyamatá­nak és a leszerelési folyamat megszilárdításának, amelyek párhuzamosan bontakoznak ki, kölcsönösen ösztönözniük kell egymást. Arról van szó, hogy a lázas fegyverkezés lelassítását, illetve megakadályozását szol­gáló Intézkedésektől eljussunk a gyakorlati lépésekhez, ame­lyek a fegyverkezés csökkenté­sére és a tömegpusztító fegy­verek betiltására irányulnak tekintettel az általános és tel­jes leszerelés távlataira. Ehhez feltétlenül szükséges: — hogy pontosan betartsák a megkötött szerződéseket és az egyezményeket, amelyek jelentő­sége szemmel látható, és hogy csatlakozzanak hozzájuk azok az országok is, amelyek még eddig neun írták alá vagy nem ratifikálták azokat; — hogy mind az öt nukleá­ris nagyhatalom kössön az erő­szak nem alkalmazásáról szóló egyezményt, amely egyszer s mindenkorra betiltaná a nuk­leáris fegyverek alkalmazását, csökkentsék a katonai célokat szolgáló költségvetéseiket, s az ily módon felszabadult eszkö­zök egy részét a fejlődő orszá­gok megsegítésére használják fel, szüntessék be a nukleáris fegyverekkel való kísérletezést, foganatosítsanak további gya­korlati intézkedéseket a lázas rakéta- és nukleáris fegyverke­zés beszüntetésére, valamint a fegyverek további tökéletesíté­sének megakadályozására és a leszerelésre; — hogy a gyakorlatban is megvalósítsák az atomfegyverek nélküli övezetek létesítését, az idegen katonai támaszpontok felszámolását, valamint a nuk­leáris fegyverek idegen terüle­teken való elhelyezésének be tiltását szorgalmazó javaslato­kat; — hogy minél előbb hívják össze a leszerelést megvitató világkonferenciát, továbbá biz­tosítsák az európai fegyveres erők és fegyverkészletek csök­kentéséről megkezdett tárgya­lások sikerét. # A nemzeti felszabadító mozgalom, a gyarmatosítás és a fajüldözés ellen foilytaitott harc Az ázsiai, afrikai és latin- amerikai nemzetek harcot foly­tatnak a gyarmatosítás és új- gyarmatosítás, a fajűldözés, az apartheid-politika, a nemzeti elnyomás ellen; nemzeti függet­lenségükért és a békéért. A népi-nemzeti felszabadító erők a világbéke, az imperia­listaellenes harc fő tényezői. A népi-nemzeti felszabadítási mozgalmak az illető országok egyetlen törvényes képviselőL Az anakronizmus szörnyszü­lötte ma a gyarmati és fajüldö­ző rendszerek puszta léte, aime- lyek terrorra és az emberek millióinak barbár kizsákmányo­lására támaszkodnak. Ezek a rendszerek a nemzetközi impe­rializmus teljes támogatását élvezik, amely fennmaradásá­nak érdekében nem riad vissza a legszégyenteljesebb módsze­rektől, a leplezetlen agresszió­tól sem. A gyarmatosítási poli­tika és a fajüldözés a világ minden részében kiélezi a fe­szültséget. Sokoldalú támogatást és se­gítséget kell nyújtani az ázsiai, afrikai és latin-amerikai nem­zeti felszabadító mozgalmak­nak, amelyek a gyarmatosító és fajüldöző rendszerek ellen küzdenek önrendelkezésükért és nemzeti függetlenségükért. Portugáliában, Dél-Afrikában és Rhodéziában szorgalmazni kell a gyarmatosító, fasiszta és fajüldöző rendszerek teljes el­szigetelését. Elő kell mozdítani az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, Hollandia és Spanyolország gyarmati uralma alatt mind­máig sínylődő népek nemzeti függetlenségi mozgalmát. A béke erői tegyenek meg min­dent az apartheid, a fajüldözés, illetve annak összes formája el­len hozott ENSZ-határozatok következetes és megalkuvás nélküli teljesítése érdekében. A szóban forgó erők aktív te­vékenységet fejtsenek ki a faj­üldözés és a faji megkülönböz­tetés ellen folytatott harc tíz évre szóló programjának meg­valósítása terén az ENSZ erre vonatkozó határozatainak az értelmében. A béke erőinek el kell ér­niük, hogy Guinea-Bissau köz­társaságot minden állam elis­merje. # Fejlődés és gazdasági függetlenség A nemzetközi kapcsolatokban tapasztalható feszültség enyhü­lése kedvező feltételeket teremt a „harmadik világ“ országai gazdasági és szociális problé­máinak megoldásához. Ameny- nyiben ezek a problémák meg­oldatlanok maradnak, és az im­perialista beavatkozás és kl­(Folytatás a 3. oldaloríj ÜJ SZÓ 1973. XI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom