Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-27 / 282. szám, kedd

Ű J FILMEK VARUNK, FIÚ! (szovjet) A taskenti stúdióban készült ez a modern, üde hangvételű, napjainkban játszódó gyári tör­ténet, amelyet Ravil Batirov iizbég rendező Andrej Mihalkov- Koncsalovszkij és Eduard Tro- pinyin forgatókönyve alapján rendezett. Vidám, romantikus képzeletű fiatalok a film sze­replői — s ez máris érdeklő­dést érdemel. A történet hőse Timúr, a sportban, gitározásban, tréfák­ban legyőzhetetlen fiú, hegesz­tőmunkásként dolgozik, ám ko­kotók kerülték a felszínességet, a közhelyeket, tartózkodtak a sematizmustól a jellemfejlö­dést aprólékosan, a hétközna­pok hitelességével ábrázolták. Az életcél megtalálásának, az értelmes és tartalmas élet vál­lalásának a szándéka érződik a műben. „Kitörési“ lehetősé­geket mutat be a munkahelyi és az otthoni környezel meg­javítására. A filmből valósággal sugárzik az ifjúság varázsa. Az alkotók szemmel láthatóan a fiatalok­A Völgy című szlovák film egyik jelenete; a női főszereplő: Andrea Cunderlíková. rántsem példamutató. így él, teng-leng a többi barátjához hasonlóan, míg valami tisztség­be nem választják. A megbíza­tás, a feladat azonban új hely­zetet teremt és átformálja az Ifjút. Röviden ez a film törté­nete, mely így elmesélve váz­latosnak, sematikusnak tűnhet. Csakhogy a valóság más: az al­nak szurkolnak, hitet tesznek a mai fiatalok törekvései mel­lett, az ügyeskedők elé görbe tükröt tartanak. Jellegzetes ké­pet festenek Taskentról, ám nem az egzotikumot, hanem a fiatal, életerős várost mutatják meg. Jók a szereplők: Nabi Genyi- jev, Natalia Zorina és Marina Nyejelova. A Szlovák Nemzeti Felkelés történelmünknek olyan esemé­nye, mely az alkotókat állan­dóan újabb művek létrehozására ösztönzi. Az eltelt csaknem harminc év alatt a történelmi események ábrázolása — a filmeszközök megválasztását te­kintve — azonban minőségileg sokat változott; a változás jelei, persze, nemcsak hazai film- művészetünkben figyelhetők meg, nyomon követhetők világ- viszonylatban is. Ogy tűnik, az utóbbi években készült hábo­rús filmek többnyire kamara­játék jellegűek. Az alkotók bi­zonyára azért választják ezt a műfajt, mert általa lehetővé válik számukra, hogy a hősök cselekedeteit sokoldalúan moti­válják, az események forgata­gába kerülő egyén nagyobb er­kölcsi erőről, szilárdabb jel­lemről tehet tanúbizonyságot és az alkotók nagyobb gondot fordíthatnak az árnyalt pszi­chológiai ábrázolásra. Kamarajáték-film a Völgy is, melyet Miloš Krno forgató- könyve alapján Štefan Uher rendezett. Bár a film a Szlovák Nemzeti Felkelésről szól, a mű középpontlában a szerelem, az önzetlen szeretetből fakadó ön- feláldozás motívuma van. A mozgalmas napok, a sorsdön­tő események — mint ez sejt­hető — nem kedveztek a két fiatal születő szerelmének, ér­zelmi kapcsolatuk kibontakozá­sának, így hát nem csoda, hogy rendkívül viszontagságos napo­kat vészelnek át. Az alkotó az erdészlakban rekedt partizá­nok és a fiatalok sorsát azon­ban nem kronológikus, hanem retrospektív sorrendben követi nyomon, s ez a módszer ez eset­ben nem a legszerencsésebb, mert ahelyett, hogy fokozná a film feszültségét és drámai­ságát, szétforgácsolja a kulcs- helyzeteket és ezáltal megté­veszti a nézőket. A mű emiatt nem egységes, üteme meglehe­tősen hullámzó, kevésbé moti­vált és meggyőző a fiatalok vi­szonya, pedig a szerelmi kap­csolat ábrázolása lehetővé tet­te volna, hogy az alkotó árnyal­tabban jellemezze személyisé­güket. A népünk haladó, forradalmi hagyományaiból, a dicső múlt­ból merített téma mindenkép­pen figyelmet érdemlő; annál sajnálatosabb, hogy az értékes mondanivaló nem párosul igé­nyes művészi feldolgozással. Az alkotók ezzel nemcsak a né­zőknek, hanem a témának is adósak maradtak. A szereplők közül elsőként Gustáv Valódi­ról kell szólnunk, aki a német tiszt szerepét igen egyénien formálta meg. Ugyancsak jó tel­jesítményt nyújtott Andrea Cunderlíková; partnere ifj. Emil Horváth. TEHERÁNTÓL POTSDAMIG — A TV KÉPERNYŐJÉN A bratislavai televízió négy folytatásban mutatja be a Tá­voli ugrás című tévéjátékot, melyben a harminc év előtti történelmi események elevened­nek meg. Ivan Teren tévé­adaptáció jóban azokkal a tör­ténelmi jelentőségű események­kel foglalkozik, amelyek döntő mértékben meghatőrozták nem­csak a második világháború fo­lyását, hanem az egész emberi­ség sorsát. Az alkotás első ré­szében a nézők elé tárta a te- heráni, a jaltai és a potsdami konferenciát megelőző cselszö­véseket, a németeknek azt a titkos tervét, hogy eltegyék láb alól Sztálint, Rooseveltet és Churchillt. A három nagyhata­lom képviselőinek eltávolítása véleményük szerint fordulatot jelenthetett volna a háborúban. Köztudott, hogy ez a tervük füstbe ment s az események másképp alakultak... HANGENERGIA MŰKÖDTETI A GÉPET A tv-adaptáeió további há­rom részében a teheráni, a jal­tai és a potsdami konferencia jelentősebb mozzanatait rekon­struálja az alkotó, aki Mária Lú- čanová és Marián Minárik for­gatókönyve alapján készítette a dokumentumjátékot. Az alko­tógárda arra törekedett, hogy hiteles, korhű dokumentum­anyagok áttanulmányozásával hű keresztmetszetet adjon a sorsdöntő eseményekről A tör­ténelmi egyéniségek életre kel­tése igényes feladat elé állítot­ta a színészeket Is. Sztálin szerepében Ctibor Filčíket lát hatjuk, Rooseveltet laroslav Rózsival, Churchillt pedig Du­šan Blaškovié személyesíti meg. A tévéjátékban több ne­ves színész vállalt epizódsze­repet, így például Ladislav Chudík, Mikuláš Huba, Leopold Haveri.-ym­Évekkel ezelőtt az egész világot bejárta az a hír, hogy egy olyan hordozható, parányi adó­vevőt szerkesztettek, amelyet a beszélő hangjá­nak energiája működtet. Sokan kétkedve fo­gadták e hírt, pedig a hangenergia hasznosítása technikai folyamatokban nem is olyan újkeletű, mint amilyennek az első pillanatra látszik. Leg­feljebb a beszédhang energiájának a hasznosí­tására nem gondoltak még. A hangrezgés Mi is a hangrezgés? Erre a kérdésre kell el­sősorban választ találnunk. Hangrezgésen álta­lában a levegőnek olyan periodikus sűrűségvál­tozásait (meghatározott időközökben ismétlődő ritkulását és sűrűsödését j értjük, amelyek so­rán a változások száma (a rezgésszám) másod­percenként meghaladja ugyan a 16-ot, de nem éri el a 16 000-et, s így az egészséges emberi fül számára hallhatók. Ilyen periodikusan is­métlődő mechanikus változásokat azonban nem­csak a levegőben, tehát gáznemű közegben, ha­nem folyadékokban és szilárd anyagokban is előidézhetünk, és semmi okunk sincs arra, hogy ezeket is ne hangrezgésnek nevezzük. Hiszen itt is ugyanolyan fizikai állapotváltozás megy végbe a közegben, mint amikor füttyszót hal­lunk. Hang és hang között azonban nagy különbség van — állítják indokoltan a szakemberek. Ha a másodpercenkénti rezgésszám megha­ladja az említett 16 ezres felső értéket, e me­chanikai változásokat már nem halljuk. Ezért „hangon túli hang“-nak, ultrahangnak nevez­zük őket. Ma már olyan ultrahangokat is tud­nak kelteni, amelyeknek másodpercenkénti rez­gésszáma csak tíz számjeggyel írható le. Az akusztikai energia Ha a közismerten „legerősebb“ hangoknak: a robbanások és az ágyudörej hangjának egy négy­zetcentiméteres felületre ható munkavégző ere­jét a szokásos módon wattokban fejezzük ki, meglepően kis értékeket, ezred wattokat ka­punk. Az ultrahanggal dolgozó technikában mindennaposak azok a berendezések, amelyek már akár egy egész wattnyi, vagy még nagyobb teljesítményt adnak négyzetcentiméterenként. De mi ez az egy watt az egyéb mechanikai energiák­hoz képest! Hiszen egy watt csupán akkora mun­kateljesítménynek felel meg, amellyel 1 kilo­gramm súlyt másodpercenként 10 centiméterre emelünk föl. És mégis: e hangenergiáknak „min­dent megmozgató“ hatásuk van. Az akusztikai energiának ez az avatatlanok számára meglepő hatása onnan adódik, hogy az említett parányi wattértékekhez a hangrezgés számának ütemében változó Irányú, rendkívül nagy gyorsulások tartoznak. Lássunk egy pél­dát. Tegyük föl, hogy a hangrezgéseket keltő berendezés teljesítménye 10 watt négyzetcenti­méterenként, és a keletkező ultrahang rezgés­száma másodpercenként 1 millió. Ebben az eset­ben a másodperc egymilliomod része alatt annak a közegnek minden másfél milliméteres szaka­szán, amelyben a rezgések terjednek, a nyomás mínusz 5 és plusz 5 atmoszféra között változik, tehát a nyomásváltozás 10 atmoszféra! E rend­kívül szapora, erőteljes nyomásváltozások azt a közeget, amelyben e rezgések tovaterjednek, mechanikusan s rendkívül erősen igénybe ve­szik. Sajnos, az energiának ezt a formáját a leg­utóbbi időkig nemigen tudták értékesíteni, mert ugyanúgy nem tudták kézben tartani, megregu- lázni, mint pl. hosszú ideig az atomerőt. Az utóbbi mintegy másfél évtizedben azonban az ipari berendezések anyagainak minősége (szi­lárdsága és hőállósága) ugrásszerűen megjavult, s egyidejűleg az újabb aero- és hidrodinamikai felismerések alkalmazásával olyan hangenergiá­val működő generátorokat (gerjesztőket) sike­rült szerkeszteni, amelyek az ágyúdörejénél nemcsak hogy nagyságrendekkel nagyobb hang­energiát keltenek, hanem amelyekben ez az energia a szükség szerint irányítható és adagol­ható is. Az akusztikai mélyfúró Egy további, ugyancsak hangenergiával haj­tott érdekes gép az olajkutak fúrására haszná­latos akusztikai mélyfúró. A mélyfúrás szakemberei régóta tudják, hogy a fúrás hatásfokát növeli a fúró rezegtetése. A rezegtetés azonban, különösen az olajkutak fúrásánál annyi nehézségbe ütközött, hogy le­küzdésük már az eljárás gazdaságosságát ve­szélyeztette. De talán meg lehet kerülni a pro­blémát? Elméletileg ugyanazt a jó eredményt kell el­érnünk akkor, ha nem a fúrót, hanem a kör­nyező kőzetet hozuk valamilyen módon rezgésbe. Márpedig ezt minden további nélkül megtehet­jük, ha a kőzetben nagy energiájú hanghullá­mokat gerjesztünk. A kérdés az, vajon tudunk-e olyan akusztikai generátort szerkeszteni, amely a fúró környezetében levő kőzetet a kívánt mó­don megmozgatja. Kiderült, hogy igen. Az olajkutak fúrásakor ugyanis úgynevezett fúróiszapot nyomnak a fú­rócsőbe, hogy a cső alsó nyílásain kilövellődve kimossa a lyukból a fúráskor keletkező törme­léket. Az egyik újabb eljárás szerint a fúróiszap mozgási energiáját részben akusztikai energiává alakítják át, s ezzel az erővel a fúrólyuk fe­nekéhez szorított 45 méter hosszú csődanabot „begerjesztik“, azaz rezgésbe hozzák. E csövek általában 320 négyzetcentiméter keresztmetsze­tűek. A nagyerejű akusztikai gerjesztés követ* keztében a végükön 1—1 centivel is megrövidül­hetnek, illetve megnyúlhatnak, s így 250 000 kilogrammnyi erővel döngetik a kőzetet minden egyes rezgés során, azaz másodpercenként mint­egy hatvanszor. Ezt az energiát a fúróiszap egy tizenkét vagy több tagból álló gerjesztőben kapja, mégpedig olyan generátorban, amelyet motorral még csak meg sem kell hajtani. A gerjesztőt ugyanis ma­ga a kútba áramló iszap működteti. A gerjesztés úgy történik, hogy miközben az iszap áramlási energiája megforgatja az egyes egységekben külön-külön excentrikusán forgó tárcsákat, ezek hol gyengébben, hol erősebben az edény falá­hoz préselik az iszapot, s ezáltal rezgések kelet­keznek, azaz hangenergia gerjesztődik. E berendezéssel, amint a nemrégi kaliforniai olajfúrások bebizonyították, 3000 méter mély­ségig fúrhatók olajkutak a régebbi eljárásoké- nál többszörié jobb hatásfokkal. Hangfrekvenciával működő papírmalom Hangfrekvenciával működik az egyik modem típusú papírmalom is. Ebben 30 kW villamos energia befektetésével folyamatosan 15 liter pa­pírpépet lehet feldolgozni másodpercenként. A papírgyártásnak az az egyik legfőbb problé­mája, hogy a papírpépet hogyan oszlassák el a lehető legfinomabban. Az akusztikai papírmalom e célrta két közismert fizikai törvényt érvénye­sít: 1. a legtöbb szilárd anyag sokkal kevésbé áll ellen a nyomó és nyíró, mint a húzó erők­nek; 2. a váltakozó irányú részecskemozgásokból és gyorsulásokból eredő hatás rendszerint felül­múlja a forgó mozgó okozta hatást. Ennek meg­felelően az akusztikai papírmalom a papírpép­ben nagy kilengésű és váltakozó irányú nyíró rezgéseket gerjeszt, s ezek a pép szilárd részeit ezernyi ollóként apró darabokra szabdalják, szét­nyírják. y Abban az edényben, amelyben mindez törté­nik, egy rudazat van, s ezt egy elektromotor meghatározott időszakokban csavarirányban megmozgatja, szaknyelven: torziós rezgésekre kényszeríti. Ez a mozgás a rúdra erősített lika- csos tárcsákat is rezegteti, akusztikai energiát keltve velük. Miközben a tárcsák likacsain az edénybe áramló papírpép átáramlik, a tárcsák mozgása nyíró feszültséget kelt a pépben, s ez a nyíró hatás szétmállasztja a benne levő na­gyobb csomókat, úgyhogy mire a pép a tartály alsó nyílásán kilép, a csomók századmilliméter nagyságrendű darabokra széttépődnek. Ultrahang a számológépben A hangenergiás gépeknek egy másik nagy cso­portja a hangoknak tulajdonképpen nem is az energiatartalmát értékesíti, hanem azt a tulaj­donságát, hogy folyadékokban és szilárd anya­gokban mintegy százezerszerte lassabban terjed­nek, mint az áram a fémekben. A nagyközönség érdeklődését méltán fölkeltő elektronikus számológépekben sokszor szükség van arra, hogy az egyszerre kiinduló két vagy több áramimpulzus közül az egyik vagy a má­sik a többihez képest csak „elkésve“ érje el a kitűzött pontot, vagyis arra, hogy a jelek átme­netileg hosszabb-rövidebb ideig tárolódjanak. E célból a késleltetendő villamos jelet különféle módszerekkel akusztikai energiává, tehát me­chanikai rezgésekké alakítják őt, és egy meg­felelően kiképzett, rendszerint szilárd tömbben addig hagyják többszörösen ide-oda visszaverőd­ni, amíg a kívánt idő el nem telt, s aztán újra villamos jellé alakítják át. Erre szolgálnak a késleltető rendszerek (blokok). Ugyancsak a hang terjedésének törvényszerű­ségeit alkalmazzák abban a műszerben, amely a munka gazdaságosságát vizsgálja. Ez a tér­mozgást elemző ultrahangos készülék. A vizs­gálandó személy csuklójára egy másodpercen­ként 30 000-es rezgésszámú hangot kibocsátó adófejet helyeznek, s a folyamatosan adott ultra­hangot három, megfelelően elhelyezett mikro­fonnal veszik föl. A mérést a Dopler-elv alap­ján értékelik ki, amely szerint, ha a hangforrás az észlelő berendezéshez közeledik vagy távo­lodik tőle, a hang magassága megváltozik. E változásokból — amelyek megfelelő készülék­kel grafikonszerűen papíron is ábrázolhatők — a csukló térbeli mozgását pontosan leírhatjuk. Ebből pedig megállapítható, hogy például egy munkás mozgása mikor a legcélszerűbb s a leg­kevésbé fáradságos. (dj) TV-KAMERÁK VARUKNAK Herbert Schimmel, az Einstein Egyetem (New York) fizikusa szerint sikerülni fog a vakok szá­mára a bányászok sisakján levő lámpához ha­sonló tv-felvevőt készíteni, később pedig akko­ra kamerát, amit az eltávolított szem üregébe lehet elhelyezni. A fizikus elképzelése szerint a kamera által felvett elektromos impulzusokat a koponyába beépített elektródokon keresztül közölni lehet majd az agvkéreg látómezejével. Az agy -i- megfelelő begyakorlás után — meg­tanulja az Impulzusok alapján felismerni a tár­gyakat, térbeli elhelyezkedésüket, mozgásukat. Egy másik kutató bemutatott egy kerekes ülő­kocsit, amelynek támlájára tv-felvevőt szereltek. A felvevő a képnek megfelelő elektromos im­pulzusokkal egy a karfába épített vibrátort ve­zérel. A vak a karfára fektetett kezével érzi a vibrátor rezgését, és a rezgés változásaiból fel­ismeri az elébekerülő tárgyakat. 1973. XI. 27. 6 A VÖLGY (szlovák)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom