Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-27 / 282. szám, kedd
FRANCIA-NYUGATNÉMET CSÚCSTALÁLKOZÓ Párizs — Willy Brandt nyugatnémet szövetségi kancellár kétnapos hivatalos látogatásra a francia fővárosba érkezett. Párizsban az NSZK kancellárja megbeszéléseket folytat Georges Pompidou francia köztársasági elnökkel. A francia—nyugatnémet megbeszélések középpontjában elsősorban a december közepén Koppenhágában tartandó közös piaci csúcsértekezlet előkészületei állnak. A két politikus ezenkívül megkísérli az USA-val szembeni egységes álláspont kialakítását. Az értekezlettől Párizsban azt várják, hogy megveti a Közös Piac politikai egységének alapjait; annak feltételeit, hogy a Közös Piac önálló tényezőként léphessen fel a világpolitikában. A tanácskozáson részt vesz Walter Scheel, az NSZK külügyminisztere, Helmut Schmidt, az NSZK pénzügyminisztere és Hans Friderichs gazdasági miniszter is. Diplomáciai megfigyelők szerint Bonn ugyan helyesli a politikai együttműködés szorosabbra fűzését, ám ennek fejében a gazdasági együttműködés bonni elképzelések szerint történő megszilárdítását is szorgalmazza. Az NSZK óvakodik „a politikai egység“ kialakításánál minden olyan lépéstől, amely Washington nemtetszésével találkozhat, különösen attól, hogy katonai-politikai téren bármilyen formában lazítsa a NATO-t. A francia kormány azonban a Közös Piac „önálló politikai arculatának“ kialakítását katonai területen is alá akarja támasztani, valamiféle, egyelőre közelebbről nem körvonalazott közös védelmi politika kialakításával. HARMINC ÍVE TALÁLKOZOTT A „NAGY HÁRMAS“ Rhodesia támogatja Portugáliát Ian Smith, a törvénytelen rhodesiai rendszer vezetője elismerte: kormánya és a portugál gyarmati hatóságok között van olyan egyezmény, amely felhatalmazza a rhodesiai csapatokat Mozambik határának átlépésére, hogy a gyarmatosítókkal közösen léphessenek fel a függetlenségükért harcoló afrikai hazafiak szabadságmozgalmának elfojtására. Smith nyilatkozatában kijelentette: „Csapataink nem adnak senkinek sem egérutat azért, mert a határ miatt nem folytathatnák üldözésüket." A fehér kisebbség vezetője azzal fenyegetőzött, hogy megsemmisítik a FRELIMO-nak, a szomszédos Mozambik területén fekvő partizán-támaszpontjait. „Indokolásképpen“ hozzáfűzte, hogy mindez a rhodesiai partizánmozgalom elfojtásához szükséges. Ian Smith cinikus kijelentései arról tanúskodnak, hogy a salisburyi fajüldözők és a lisz- szaboni gyarmatosítók közös frontban lépnek fel az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. SZOVJET VÉLEMÉNY A WATERGATE ÜGYRŐL Jurij Zsukov, a moszkvai Pravda szemleírója a moszkvai tv-ben a W atergate-ügyről beszélt. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió semmilyen módon nem kíván beavatkozni az amerikai belügyekbe, állást foglalni a Watergate-botrányok ügyében. Zsukov részletesen kifejtette a szovjet televízió nézőinek a washingtoni bizalmi válság eredetét és legújabb fejleményeit. Utalt arra, hogy a szovjet közvéleményben a Wa- tergate-ügy élénk érdeklődést keltett. Emlékeztetett, hogy Nixon elnök nem tudott a Watergate- betörés tervéről, de a későbbiek folyamán elismerte a köztársasági párt választási kampánya során elkövetett hibákért való felelősségét, majd egyebek között megállapította: „Az amerikai hagyományok szerint az elnöknek mint államfőnek a személyét mindig megóvták a durva támadásoktól és sértésektől. Most azonban ezt a hagyományt teljesen felrúgták és a lapok, folyóiratok hasábjairól, a tv képernyőjéről a legélesebb kirohanások érik az elnököt.“ A szovjet kommentátor véleménye szerint az események megerősítik, hogy az amerikai uralkodó körök egy csoportja erélyes harcot indított egy másik csoport ellen, amely Nixont támogatja és ez a harc mind szélesedik. Ismertetve Nixonnak a fehér házi magnetofonszalagok meghallgatására vonatkozó javaslatát, valamint azt a törvényes eljárást, amelynek felhasználásával a kongresszusnak módjában van lemondásra kényszeríteni az elnököt, Jurij Zsukov ezekkel a szavakkal fejezte be a Watergate-ügyről szóló ismertetését: „Ismétlem, az, ami Washingtonban történik, csak is az Egyesült Államok belügye és jellegzetes illusztrációja az amerikai demokráciában honos erkölcsöknek." Kommentárunk N ovember 19-től tanácskoztak az etiópiai fővárosban, Addisz Abebában az Afrikai Egység Szervezete miniszteri tanácsának tagjai. Rendkívüli ülésszak volt, amelynek összettiívását az tette szükségessé, hogy a tel-aviv-i kormánykörök terjeszkedési politikája folytán a közelmúltban ismét fellángolt a közel-keleti háború tüze, s a lángok eloltásával nemzetközi szervezetek mindmáig megfeszített erővel foglalkoznak. A közel-keleti fejlemények közvetlenül és közvetve az afrikai államok érdekeit is érintik. Nem is akárhogyan! Az afrikai országok zömének állásfoglalását még az értekezlet megnyitása előtt mindennél jobban szemléltette az, hogy 29 afrikai ország szakította meg diplomáciai kapcsolatait Izraellel. Az afrikai országokat több szempontból is érinti a közel- keleti viszály. Először Is emelkedő Irányzatú együttműködés bontakozik ki évek óta az afrikai néger és arab államok között, s az utóbbiakat az arab szolidaritás mindenképpen érdekeltté teszi a közel-keleti helyzet igazságos, a palesztinai nép jogait helyreállító rendezésében. E regionális együttműködés kereteit túllépőén az Afrikai Egység Szervezetébe tömörült államok a békés egymás mellett élés, a világbéke biztosításának nemes céljainak elérésre törekedve, is közelebb kerültek az arab országokhoz. Végül az a valóság Is egy csatasorba állította őket, hogy érdekeik közös fronton is találkoznak, mert a cionizmus Afrikában kezet adott a fajüldözésnek és a neokolonializmus- nak. Nem titok és nem is először állapítjuk meíg, hogy az izraeli í&mm% és kSnüedés kormány afrikai politikája lényegében a neokolonializmus eszköze lett. Tel-Aviv nem egy afrikai országnak nyújtott műszaki és egyéb segítséget, de úgy, hogy a szakértőkként, oktatókként és egyéb tisztségben megjelent emisszáriusai felmérjék a helyzetet, ellenőrizzék az illető országok gazdasági életét és külgazdasági kapcsolatait, vagyis döntő fontosságú kémadatok birtokába jussanak. Több afrikai ország vezetői előbb—utóbb felismerték az izraeli „szakértők“ jelenlétének visszásságát és udvarias vagy udvariatlan kitessékelés következett. Ennek voltunk a tanúi például Ugandában, ahol Idi Amin tábornok-elnök a hadsereg kiképzését bízta izraeli oktatókra, de végül is kénytelen volt kiutasítani őket, miután nem egyre rábizonyították, hogy gyarmatosító hatalmak javára kémkedtek. Hasonló szerepet játszottak szakembereknek álcázott izraeMOSZiKVÁBAN a Pragoexport Külkereskedelmi Vállalat rendezésében közszükségleti cikkek kiállítása nyílt meg a csehszlovák nagykövetség épületében. A FRANCIAORSZÁGI Tours városában befejeződött az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és Japán pénzügyminisztereinek kétnapos találkozása. DIDIER RATSIRAKA, a Mal- gas Köztársaság külügyminisztere hivatalos látogatásra Lengyelországba érkezett. VARSÓBAN megkezdődött Lengyelország és az NDK közös gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési tanácsának 13. ülése. SZTANKO TODOROV, a Bolgár Államtanács elnöke, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, aki hivatalos látogatáson Kubában tartózkodik, Santiago de Cubába látogatott. RÓMÁBAN megkezdődött a nyugat-európai kommunista pártok képviselőinek tanácskozása, melynek fő témája „az európai kapitalista országok munkásosztálya harcának új formái“. URUGUAY legjelentősebb szakszervezetei felhívták a kormányt, hogy hajtson végre széles körű földreformot és államosítsa a külkereskedelemhez tartozó bankokat. SPANYOLORSZÁGBAN folytatódik a mintegy 6000 bányász által november elején megkezdett sztrájk. A sztrájkolók a munkakörülmények javítását, béremelését és az elbocsátások betiltását követelik. Holnap harminc éve annak, hogy a „nagy hármas“ — Sztálin, Roosevelt és Churchill Teheránban találkozott, s értekezletük kihatott a második világháború további folyására és a világ háború utáni elrendezésére. A Szlovák Televízió hiteles történelmi tanúságtétel alapján rekonstruálta a teheráni találkozót s a dokumentumjátékot hétfőn este láthatták a nézők, illetve ma délelőtt 9.30 őrás adáspontban láthatjuk ismétlését. A történelmi tényanyagot Va- lentyin M. Berezskov, az SZSA (Egyesült Államok] című szovjet folyóirat főszerkesztője szolgáltatta, aki a teheráni értekezlet idején 27 éves volt, ma pedig a Teheránban lejátszódott események egyetlen élő tanúja, ugyanis Sztálin és Churchill, illetve Roosevelt négy- szemközti beszélgetésein tolmácsolt. Beszélgetésünket ezzel a fontos történelmi tanúval holnapi számunkban közöljük. Addig is Dušan Kerný felvételén mutatjuk be a szovjet vendéget olvasóinknak. Berezskov annak a kardnak a mását tartja kezében, amelynek eredetijét VI. György angol király nevében Churchill ajándékozta Sztálinnak Sztálingrád védői iránti tisztelete jeléül. A kard mását a bratislavai televízió készítette a dokumentumjáték céljára. A felvételen Berezskov Mária Lúčanovának, a forgató- könyv társszerzőjének a társaságában látható. A forgatókönyv Berezskovnak Teherán 1943 című könyve alapján készült, amely most a Pravda Könyvkiadóban jelent meg. -kdTOVÁBBI NAGYARÁNYÚ ENERGIATAKARÉKOSSÁGI INTÉZKEDÉSEK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Washington — Nixon elnök vasárnap este további nagyarányú takarékossági IntézkedéseDöntötf esz alkotmány bíróság Az olasz alkotmánybíróság az alkotmánnyal összhangban állónak minősítette az 1970-ben hozott válási törvényt. A legfőbb olasz igazságügyi szerv már harmadszor foglalkozott az annyi vihart előidézett válási törvénnyel, most a semmi- tőszék keresete nyomán, amely az alkotmánnyal ellentétesnek, tehát törvénytelennek állította. A kereset alapja: az olasz alkotmánynak része az egyházi állammal 1929-ben kötött luteráni szerződés, amely polgári érvényt biztosít az egyházi házasságkötéseknek {ez utóbbiak pedig felbonthatatlanok). A polgári házasság felbonthatóságát biztosító törvény tehát alkotmányellenes — hangzik a sem- mitőszék érvelése. Az alkotmánybíróság elutasította ezt az érvelést, mint ahogy a válási törvény érvényessége mellett döntött már két előző esetben is. A válási törvényről egyébként 1974 tavaszán népszavazás dönt. Ez a népszavazás, ameny- nyiben megtartják, az országot megosztó súlyos politikai ösz- szecsapásnak ígérkezik. li ügynökök Etiópiában is. ök szervezték meg az (arab befolyás alatt álló) eritreai függetlenségi mozgalom ellen bevetett telrrorkülönítményeket. A hetekben azonban Etiópia is megszakította kapcsolatait Izraellel, mert rájött, a „szakemberek“ igazi szerepére. Az afrikai országok és Tel- Aviv konfrontációja azonban más, sokkal kézenfekvőbb okokra vezethető vissza. Izrael élénk gazdasági kapcsolatokat ápol azokkal az orszá-. gokkal, amelyek az afrikai őslakók legádázabb ellenségei: a Dél-afrikai Köztársasággal, Rhodésiával és a gyarmattartó Portugáliával. Kapcsolataik olyannyira elmélyültek, hogy még katonai segítségre is Ígéretet kaptak Tel-Avivtól a különböző helyeken ieflentkező afrikai szabadságmozgalmak ellen. Az Addisz Abeba-i ülés annak a megállapításnak az értelmében tanácskozott és hozta meg határozatait, hogy Afrika népei ellen szövetkezett két fő ellenségük: a fajüldöző rendszer és a cionizmus. Érthető, hogy az ülés részvevői a legteljesebb szolidaritást vállalták az elorzott területeik visszaszerzéséért, a palesztinaiak otthonainak visszaadásáért, a közel-keleti helyzet igazságos rendezéséért küzdő haladó arab erőkkel. Ennek a politikai elhatározásnak konkrét formája is lesz: héttagú közvetítő küldöttség rövidesen előkészíti az Afrikai Egység Szervezete és az Arab Liga, e két nagy nemzetközi szervezet szorosabb kapcsolatfelvételét. A két szervezetnek az etiópiai fővárosban elhatározott szoros együttműködése arra hivatott, hogy nemzetközi téren is nagyobb nyomást gyakoroljon a közel-keleti kérdés érdemleges rendezésére, s egyben öregbíti mindkét szervezet tekintélyét, nagyobb súlyt ad különösen az AESZ-nek. Addisz Abebában azt is elhatározták, hogy az Izraellel együttműködő, megnevezett államok gazdasági bojkottálására szólítják fel a fekete földrész valamennyi államát, s ez most, azok után, hogy az afrikai államok zöme megszakította diplomáciai kapcsolatát Izraellel, kétségtelenül nyomni fog a latban, hisz Afrika elnyomói az afrikai népek kincseiből merítik erőiket. Az AESZ miniszteri értekezlete a szolidaritás nagyszerű példáját mutatta. Akciói hatásosaknak bizonyulhatnak, ha világszerte felkarolják béketeremtő céljait. E célból az afrikai népek képviselői már értesítették is Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt az értekezlet elhatározásairól és kérték segítségét. Afrika és az arab világ problémái annyira egybefonódnak, hogy csak a két közös fő ellenség, a fajüldözés és a cionizmus megfékezésével teh remthető meg a béke és az emberhez méltó élet e térségben. Ehhez jó kezdeményezést adott az AESZ miniszteri tanácsának rendkívül ülése. L. L. két jelentett be az olajtermékek fogyasztása terén. Televízió- és rádióbeszédében beje- lentette, hogy az üzemanyag- hiányra való tekintettel a benzinkutak szombat este 21 órától hétfő reggelig kötelesek zárva tartani. Korlátozzák a gépjárművek sebességét, mégpedig a személygépkocsikét óránként 80 km-es, a távolsági autóbuszokét és a teherautókét pedig óránként 88 km-es sebességre. Ugyancsak korlátozzák a fényreklámokat is. Nixon elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok mélységes energiaválságot él át, amit a közel-keleti olajszállítás korlátozása okozott. Az energiaforrások a tél folyamán csak 83 százalékban képesek fedezni a szokásos szükségletet. Nixon javasolta, hogy a benzingyártásra szánt olaj egy részét használják fel fűtőolaj gyártására. Nixon felszólította az amerikai polgárokat, hozzanak áldozatot a jelenlegi nehézségek leküzdése érdekében. A hazafias erők újabb sikerei Phnom Penh — A kambodzsai felszabadító erők a napokban folytatták támadásaikat a Lón Nol csapatai ellen. Takeo tartományi központot — Phnom Penhtől mintegy 65 kilométerre délre — már hosszabb ideje szoros ostromgyűrüben tartják a népi felszabadító erők. Phnom Penh-ben a Takeo város környékén kialakult helyzetet válságosnak minősítették. A hazafiak Kompong speu tartományi központ térségéüen sikeres támadást hajtottak végre a Phnom Penh-i hadsereg állásai ellen a fővárostól mintegy 60 kilométerre nyugatra. A Lón Nol-csapatainak nem sikerült újból ellenőrzésük alá vonni a Phnom Penh zavartalan ellátása szempontjából lét- fontosságú 4. számú országutat. Az 5. számú főútvonal több pontját ellenőrzésük alatt tartják a hazafias erők csapatai. A fővárostól 62 kilométernyire északra Salalekpram város mellett a hazafias erők már hosszabb ideje ellenőrzésük alá vonták az 5. számú főútvonalat. A Lón Nol-csapatainak a kísérletei, melyek a népi erők e pontról történő kiszorítására irányulnak, mind ez ideig eredménytelennek bizonyultak.
