Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-25 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

Kiadja Szlovákia Kommunista Párt|a Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrlncz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Biat.siova, Gorkij utco 10. Telefon: 169, 312-52, 323-01, főszerkesztő 532 20 titkárság: 550 18, ■portrovat: 505 29, gozdoságl ügyök: 506-39. Távíró: 092308. Pravde Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hlrdetôiroda: Vo|onského nábrežia 13/A, II. emelet, tele» fon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi 0| Sző negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posto Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedjela tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

körül. Mintha egy kicsit háttérbe szorult volna a probléma.

Emlékezzünk csak vissza, milyen nagy lendülettel indult meg a dolgozók testedzése a fel- szabadulás után. Falusi és városi, üzemi és iskolai sportkörök alakultak, ahol ezrek és ezrek hódoltak a testmozgásnak, élvezték a sport adta örömöket — üzemek, intézmények versenyeztek nagy lelkesedéssel. Ez a lelkesedés később csökkent, sőt csak itt-ott lehetett hallani hasonló megmozdulásokról. Egyszóval a tömegsport vajúdott.

Szemléletet kell formálni

Most a negyedik kongresszus „nagykorúsitotta" a tömegsportot, amikor kimondta: a tömegsportot kell előtérbe helyezni, mert szükség van rá, hozzátartozik a legfontosabb élettevékenységhez. („Pártunknak és a Nemzeti Front valamennyi szerveinek sokkal nagyobb figyelmet kell szentelniük a testnevelés és a sport, főleg a tömegsport fejlesztésének. Ugyanúgy, mint az állami szervek, a községek, a városok, a nemzeti bizottságok, az iskolák, a hadsereg és az üzemek. Most az lesz a fontos, hogy ezen a téren előbbre fussunk. A pártszervezetnek, a nemzeti bizottságnak, vagy a szövetkezetnek, egyszóval minden szervezetnek gondoskodnia kell társadalmunk és az egyének kedvező fizikai fejlődéséről. Nem csupán a Csehszlovák Testnevelési Szövetség dolgozóinak erejével, hanem az egész társadalom erejével és eszközeivel törekedni fogunk népünk egészséges fejlődésére ..

Nem túlzás, ha azt állítjuk: szemléletet kellene formálni arról, hogy a sport életszükséglet! („Néha azonban úgy tűnik, hogy ezen a téren bizonyos előítéletek uralkodnak. Ez a konzervativizmus egy bizonyos fajtája, a felületes megítélés bizonyos fajtája.“) Erre az iskolai oktatás lenne a leghivatottabb. Az iskolákban ugyan a kötelező foglalkozásokon kívül is akad néhány órányi lehetőség, de ezeken sokkal kevesebben vesznek részt, mint a lehetőségeknél fogva alacsony színvonalú tornaórákon. A testnevelő tanárok a sok elfoglaltságuk miatt nem is tudnak kellőképpen „odafigyelni“, vagy nem Is nagyon „ölik“ magukat. A rendszeres tömegsport hiánya mutatkozik meg abban is, hogy előfordul, és sajnos nem ritkán: sok fiatalember fizikailag alkalmatlan a katonai szolgálatra! A galerik alakulásában, az idegnyugtató gyógyszerek fokozott használatában is főszerepet játszik a fiatalok mozgásigényének a kielégítetlensége.

És a felnőttek?

Nemcsak a fiatal korosztálynak kell lehetővé tenni a szabad levegőn való mozgást, a sportot, a testnevelést, hanem a felnőtteknek Is. Igen,

a felnőttekről van szó, lakosságunknak erről a

fontos, el nem hanyagolható rétegéről. Sajnos mintha nem foglalkoznánk velük eléggé. Sok sző esik a fiatalokról, az öregekről, de elfeledkezünk a felnőttekről. A felnőtt tulajdonképpen furcsa

lény. Átmenet a gyermek és az öreg között. Már nem gyermek, de még nem öreg. Felnőtt. Már

nem növekedik, legfeljebb derékban. Mindkét

szélsőséges korcsoport tulajdonságai megtalálhatók nála.

A felnőtt a legelfoglaltabb ember és eléggé lusta is sportolni. Ö azt mondja, hogy játsszanak a gyerekek, ő már kinőtt belőle. Szégyellik is magukat esetlen mozgásuk miatt, mert nincs különösebb tehetségük a sportoláshoz. Mire lenne itt szükség? Elhitetni ezekkel az emberekkel az igazságot, hogy a rendszeres testedzés, testmozgás jobb közérzetet, hosszabb életet ad. Akkor talán többen odafigyelnének a kocogómozgalomra. Mert egészséges mindenki szeretne lenni. Csak azt ne beszéljük be az embereknek, hogy hazafias kötelességük tornázni, futni és kocogni. Ezt a propaganda gyermekcipőt már régen kinőttük.

No és itt vannak a sportlétesítmények. Általában kevés van belőlük; főként az olyan pálya kevés, amelyet az egyszerű emberek, az egészségügyi sportolók is használhatnak. Sajnos, vannak olyan helyek is, ahol nincsenek kihasználva a rendelkezésre álló sportlétesítmények Meg kellene azt is vizsgálni, hogy a legnagyobb sportegyletek vajon mennyit áldoznak évente a tömegsportra. Van rá példa, hogy a legnagyobb sportegyesületek évente nem fordítanak többet a tömegsportra, mint 10—15 ezer koronái Nem kevés ez egy kicsit?!

örvendetes, hogy egyre jobban felismerik a sport, a tömegsport nagy nevelő, levezető, karbantartó hatását a városalakításoknál. Mert az ember nemcsak lakni akar, hanem például mozogni is. A várostervezők rájöttek, hogy nemcsak folyó víz kell a lakásokba, hanem szükség van olyan létesítményekre is, ahol úszni, futni és mozogni is lehet. Az emberek egy része akar és szeretne sportolni, csak a feltételeket kell számukra megteremteni. Másokat viszont meg kell győzni: a rendszeres sportolás jobb közérzetet, hosszabb és tevékenyebb életet biztosít

A falusi emberek egy része még mindig bizonyos előítéleteket táplál a sporttal és a testneveléssel szemben. De napról napra több a lelkes sportvezetők száma falvainkon is, akik újabb és újabb híveket szereznek a tömegsportnak Nagy feladat hárul itt a hnb-kre, a pártszervezetekre és a különböző szervek felelős személyeire, akiknek kötelességük felkarolni és erkölcsileg támogatni a falusi tömegsportot. (A csekély anyagiak egy kis jóakarattal ugyanis előkeríthetőkl'

Nagy általánosságban fogalmazva a tömegekből kerülnek ki a kiváló élsportolók. A tömegsportnak elsősorban azonban nem az a hivatása, hogy olimp'ai bajnokokat neveljen. Ne higgyük például, hogy ha az egész falu sportol, akkor már csak idő kérdése a két méteren felüli magasugró Nem! Újra Ismételjük: az a fontos, hogy a falvak, a városok népe egészséges, életerős legyen

A Csehszlovák Testnevelési Szövetség IV kongresszusa megkülönböztetett fontosságot tulajdonított a tömegsportnak. Gyakran halija a? emher Lenin elvtárs mondását, miszerint az új társadalma’ csak erős fizikumú és akaratú emberek képesek építeni. Elsősorban ezért van szükség a spor? minél nagyobb térhódítására.

A tömegsportnak van jövője, pontosabban mondva: kell, hogy legyen jövője! Ezt kívánja szocialista társadalmunk, ezt kívánja a dolgozók érdeke, egészsége. Mert csak a sport révén tudja az ember megőrizni fizikai és lelki egyensúlyát.

(T. V.|

M

ég sokáig beszédtéma lesz a Csehszlovák Testnevelési Szövetség IV. kongresszusa. Nem is csoda, a kongresszus minden tekintetben határkövet jelent a csehszlovák testnevelési és sportmozgalom fejlődésében. A háromnapos tanácskozás után még a sport legnagyobb ellenségei is, akik irtóznak mindenféle mozgástól, akik a sportot a szellem „ellenségének" tekintik, meggyőződhettek róla: szocialista társadalmunk nagy jelentőséget tulajdonít a testnevelésnek és a sportnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint dr. Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának minden tekintetben figyelemre méltó felszólalása a kongresszuson. (A későbbiek folyamán felhasznált idézetek mind Husák elvtárs beszédéből valók.)

A tömegsporté az elsőség

(„Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a Nemzeti Frontnak és a CSSZSZK kormányának szervei az utóbbi években gyakran foglalkoztak a testnevelés és a sport kérdéseivel. A XIV. párt- kongresszus kitűzte a feladatot, és a CSKP Központi Bizottságának ez évi júliusi plenáris ülése is jelentős figyelmet szentelt a testnevelésnek és a sportnak. Azért történt ez így, mert a testnevelést és a sportot a társadalmi fejlődés szerves részének, az egészséges és harmonikusan fejlett ember feltétlen követelményének tartjuk ... Ezen a téren éppen a testnevelés és a sport számára nyílik óriási lehetőség. Mondhatnám, hogy ez az egyik legnemesebb módszere annak, miként kellene a legértelmesebben, racionálisan és bizonyára a legkellemesebben kitölteni a szabad időt, megtartani a kondíciót...")

A hatvanas évektől kezdve terjedelmes irodalma van a szabad idő ésszerű kihasználásának és eltöltésének. Áruld el, mivel töltöd ki szabad idődet, s megmondom, ki vagy — ez lehetne manapság a korszerű változata a régi közmondásnak. Talán nem is járunk messze az igazságtól, ha a szabad idő eltöltésének módjától sokatmondó következtetéseket vonunk le az ember jellemére, maga tartására, szellemi és fizikai egészségére.

Általános törvényszerűség: minél több időt

szentelünk a rendelkezésre álló szabad időből a sportra és testnevelésre, annál egészségesebb, életrevalóbb lesz az ilyen körülmények között felnövekvő nemzedék. Mert miről is van szó tulajdonképpen?

A XX. század sok veszéllyel fenyegeti a gépkorszakban gyanútlanul felnövő embert. Maga a számítógép sem tudná kiszámítani, mennyi veszélyt Jelent a városiasodás, a gépek szolgálata és uralma, ami mind „megkíméli“ az embereket a mozgástól, a fizikai erő kifejtésétől. Sokszor leírták és elmondták, hogy talán nincs messze az az Idő, amikor az ember egyedül a sportban talál mozgási lehetőséget — a sport az, amelynek segítségével futhat, ugorhat, tornászhat, úszhat, vagyis olyan testmozgást végezhet, amelynek segítségével megőrizheti egészségét, munkaképességét.

Ezzel általában tisztában voltunk a múltban is, de mégsem volt minden rendben a tömegsport