Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-24 / 280. szám, szombat
sző 1973 XI. 24. 5 Tárgyszerű válaszai, takarékos megfogalmazásai azonnal azoknak a rádióprogramoknak a stílusát idézik, amelyeket a második világháború alatt Genfböl Moszkvába küldött. A hatezer jelentés mindegyikén ott volt az aláírás: Dóra. Az a név, amely a Wehrmacht főparancsnokságát dührohamba hozta, ami után lázasan nyomozott az SD — a német biztonsági szolgálat — a Gestapo, valamint n svájci kémei hárítás. A nagy dolgoknak gyakran egyszerű az alapja. A Dóra-csoport fedőneve a vezető: Radó Sándor ve zetéknevének a betűiből keletkezett. Radó Sándor több mint fél évszázada tagja a kommunista pártnak. Élete elválaszthatatlanul összeforrt a forradalmi munkásmozgalommal, a fasizmus elleni harccal. Ismerte Lenint, és e század számos jelentős személyiségét. Bár nem politikus, hanem tudós, életét sokszor meg osztotta a tudomány és a politika között. Volt idő, amikor kettős életet élt. A második világháború alatt igazgatója volt a Földrajzi Tájékoztató Irodának, közben szovjet hír szerző csoportot vezetett Svájcban. A fasizmus elleni harc „csendes frontján" rendkívüli érdemeket szer zett, de talán sohasem szólalt vol na meg, ha nem születik annyi szenzációt hajhászó hamis elképzelés, amit a svájci hírszerző csoport tevékenységéről egyes szerzők Nyu gáton keltettek. A titkos háborúról, a háttérben a hadszínterek mögött lejátszódó küzdelemről, a hírszerzők tevékenységéről szóló kötetek közül „A háborút Svájcban nyerték meg“ című írás váltotta ki a legnagyobb szenzációt. Már a kötet címe azt a képtelenségei próbálta sugallni, hogy a második világháborút nem a Vörös Hadsereg hősies harca, és az egész antifasiszta koalíció küzdelme, hanem Hitler kontársága és azoknak a német vezérkari tiszteknek az árulása döntötte el, akik szigorúan titkos információkat szolgáltattak a szovjet hírszerzőknek a fasiszta liud viselés terveiről. Dóra nem hallgathatott tovább. A tényeknek megfelelően vallania kellett. így született meg a Dóra jelenti ... című kötet. Radó Sándor könyvében válaszol a nyugati világ rágalmaira és az igazságnak megfelelően tárgyalja a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg döntő szerepét, hadászati sikeréi és fölényét, ügyben — a tanú hitelességével — bemutatja a Szovjetunió hírszerzőinek egyik legfontosabb láncszemét: a svájci csoport izgalmas, fordulatokban bővelkedő nagyszerű tevékenységét. A 74 éves dr. Radó Sándor, állami és Kossuth-díjas egyetemi tanár, a földrajzi tudományok doktora Budapesten él, és munkásságát nagy szerelmének: a térképészetnek szenteli. Az elmúlt napokban Bratislavában járt. Az Űj Szó és u Prav- - da szerkesztői kihasználták a kedvező alkalmat, és választ kértek néhány kérdésre: % Milyen alkalomból jár Radó elv- társ Szlovákia fővárosában, és mi a véleménye Brutisluváról? — A szlovák térképészeti hivatal rendezte meg a szocialista országok térképészeti vállalatainak és intézeteinek a második nemzetközi konferenciáját. Több magyar munkatársammal együtt erre a konferenciára jöttem el. Meg kell mondanom, hogy Bratislavát csak a konferencia utolsó előtti napján tudtam kissé jobban megismerni. Nem számítva azt, hogy 56 évvel ezelőtt, mint diák, Budapestről hajóval Bécsbe menet már láttam. Most magát a várat is közelebbről megtekinthettem. Jó benyomást tett rám a nagyon szépen helyreállított és karbantartott vár, valamint az igazán monumentális szovjet emlékmű, a Slavín. És természetesen az a sok közös szlovák—magyar vonatkozású történelmi emlék, amelyet, az utókor olyan szépen őriz, ápol. Láttuk az egykori országgyűlés termét, ahol Kossuth az 1848-as forradalom előfutáraként a reformokat követelte,„ azt a házat, ahol Petőfi az országgyűlés híreit másolta. Mindez az én öreg szívemet is megdobogtatta. A magyarok és a szlovákok évszázadok óta együtt élnek, és a két népet szoros kapcsolatok fűzik egymáshoz ... Elragadtatással néztem a város fejlődését. Úgy látom, hogy Bratislava némelyik építkezése már világvárosi jellegű. • A Dóra jelenti... című kötete a Pravda Könyvkiadónál a közelmúltban jelent meg szlovákul. A világhírű könyv hány nyelven jelent már meg, és ezt az igazán őszinte és izgalmas kötetet hol készülnek még kiadni? — A kötetet a szocialista országokban úgyszólván mindenütt kiadták. De megjelent már franciául, németül és olaszul is. Az olasz nyelvű megjelenés azt eredményt te, hogy azóta nem engednek be Olaszországba. A sajtó visszhangja Nyugaton különféle volt. A nagy lapok, mint például a francia Le Mon de, vagy a Neuer Zürcher Zeitung általában tárgyilagos hangon írt a könyvről. Akadtak azonban lapok, amelyek becsmérelték, rágalmazták. A burzsoá sajtóban olyan cikk is megjelent, amely azt írta, hogy „Dóra nekünk 200 000 emberünkbe került". Nagyon sajnálom a háború szerencsétlen áldozatait. Az említett cikk írója azonban megfeled kezett arról, hogy a fasizmus hány millió embert pusztított el, és hány milliónyian pusztultak volna még el, ha a fasizmust nem sikerül legyőzni. A Dóra jelenti... most jelent meg cseh nyelven is. Most készül az angol nyelvű kiadás. Eddig összesen 19 nyelvű kiadásra van szerződésem. A budapesti szovjet faluneveket, megállapítottam például, hogy Sztálingrádnál a németeket bekerítették. A lapokban nyomban közzétettem ilyen jellegű térképeket. A náci német vezérkar mindezt hazugságnak minősítette, és kérte, hogy tiltsák be az ilyen térképek közlését. Földrajzi ismereteim alapján jelentettem azt is, hogy milyen a németek elképzelése a terep szempontjából kedve zőllen csapatösszevonásról, és hol, milyen a harci cselekmények esélye. Ebben az értelemben — ezt a polgári lapok tudósítói is elismerik — a hírszerzést tudományos alapon is végeztem, il lelve nemcsak amatőr, hanem tudományosan felkészült hírszerző is voltam. Akkor jelentéktelennek látszó híreknek a gyakorlatban óriási, ma már elmondhatom azt is, hogy világtörténelmi je lentősége volt. A hálózat mintegy 70 embert foglalkoztatott, ami túl sok. DÓRA BESZÉL... Interjú dr. Radó Sándorral Egyetlen illegális szervezetnek sem szabad ilyen sok emberre] dolgoznia. Előfordultak hibák is. Az illetékesek ezért a különösen veszélyes időszakban azt tanácsolták, hogy hagyjuk abba az információszerzést. De mivel tudtam, hogy híreimmel sok ezér embernek mentem meg az életét, a hírszerzést egészen a háború végéig folytattam. • És most, hogy érzi, megérte? — Ha szükség lenne rá, és tudnám, hogy az emberiségnek, a munkásmozgalomnak és a kommunista pártnak ezzel . jó szolgálatot teszek, újra kezdeném, újra csinálnám ... Egykori munkatársaim közül néhányan még élnek. Él még a rádióüzlettulajdonos Hamel házaspár Genfben, Otto Pünter, valamint Margarete Bulli. Esther Bösendorfer (Sissy) az idén halt meg. Élnek még mások is, a többség azonban már halott. Sajnos, többen magukkal vittek olyan tényeket is, amelyekét pedig érdemes lett volna nyilvánosságra hozni. • Könyve egyik főszereplője, késób bi felesége: Lene, 1918 ban személye sen vitie u Német Kommunista Pári alapító kongresszusa elnökségének Le nin üzenetéi. Radó elvtársat milyen kapcsolatok fűzték Leninhez? Találkozott-e vele személyesen? Ha igen, kérjük, erről is mondjon néhány szót. — A Leninhez fűződő kapcsolatom véletlennel kezdődött. Mint újságíró 1921-ben részt vettem Moszkvában a Kommunista Internacionálé III. kongresszusán. Lenint akkor láttam és hallottam beszélni először. A tanácskozáson a pódiumtól oldalt elhelyezett lépcsőn ültem. Az egyik oldalajtón észrevétlenül belépett Lenin. Mellém ült, és ujját a szájára illesztette, mintegy kérve: ne szóljak, hogy itt van. Sokáig szótlanul ült, hallgatta és jegyezte a szónokok szavait. Rendkívüli szerény sége, a feltűnést mindenképp kerülni akarása már akkor megnyilatkozott. Aztán volt egy másik — szintén — véletlen találkozásunk . . Akkor már földrajzos és térképész voltam, persze még igen fiatal. Szerettem volna a szovjet köztársaságokról kiadni az első térképet. Utasítottak is a szovjet hadügyi népbiztos egyik helyetteséhez, hogy tőle kapom meg a térképeket. Ö azonban nem tudott más nyelven csak oro szül, én meg akkor még csak az első orosz leckéknél tartottam. A Kreml folyosóján kézzel-lábbal próbáltam megmagyarázni, hogy mit akarok. Közben hozzánk ért Lenin, és megkérdezte, hogy nincs-e szükségünk tolmácsra. Mikor megtudta, miről van szó, támogatásáról biztosított. Aztán arról érdeklődött, hogy ki vagyok. Elmondtam, hogy fiatal kommunista és kezdő geográfus, térképész vagyok. Azt válaszolta, hogy ez fontos munkakör, és nekik is kellenének ilyen szakemberek, s ő éppen azzal a gondolattal foglalkozik, hogy ki kellene adni egy marxista atlaszt. Vázolta a kiadásra szánt munka főbb vonalait is. Később tudtam meg, hogy Lenin az imperializmus és a munkásosztály közötti harcot is ábrázoló marxista szemléletű atlasz kiadásának nemcsak a tervével foglalkozott, hanem megírta egy ilyen jellegű munkának a tartalomjegyzékét is. A feladatot — tekintve, hogy akkor oroszul még ke- vesett tudtam, és még az egyetemet sem végeztem el — nem vállaltam. Később azonban, 1929-ben, akkor Lenin, sajnos, már nem élt, kiadtam a marxista szemléletű atlaszt, amelyben megpróbáltam érvényesíteni Lenin útmutatását. % A 36 évig tartó emigrációja alatt sok híres emberrel dolgozott. Kire emlékszik a csehek és a szlovákok közül? szerzői jogvédő hivatalnak az a véleménye, hogy magyar szerző művének ilyen világvisszhangja még nem volt. • A Dóra jelenti... a hatvanas évek végén íródott. Mit tartana szükségesnek Radó elvtárs elmondani ma, 1973 ban, ami a könyvvel összefügg, de a könyvben nincs benne? — Sok minden nincs a kötetben. Nincs; például részletesen kifejtve, hogy milyen kapcsolataim voltak a francia partizánokkal, akik 1942-ben a Genffel szomszédos Felső-Savoyúban egészen a gleccserekig menekültek a németek elől. Akkor teremtettek velem Dr. Radó Sándor könyvének címlapja is kapcsolatot. Kérdezték, hogy érdemes-e egyáltalán tovább harcolni, nem volna-e helyes, ha szétszélednének, hazamennének, abbahagynák ezt a kilátástalannak látszó küzdelmei. Próbáltam őket meggyőzni arról, hogy ez nem kilátástalan harc, annak ellenére, hogy a fasiszták Európa nagy részén uralkodnak. Ennek a harcnak még nincs vége, tartsanak ki. Később, 1944-ben ezek a partizánok egész Savoyában megvetették a lábukat, s az angolszász sajtóban már olyan hírek jelentek meg, hogy ott szovjet köztársaság van. Ok voltak aztán azok, akik üldözőim elől engem is megszöktettek és támogatásban részesítettek. • Hogyun ítéli meg hírszerző szerepét ma, és hogyan alakult egykori munkatársainak u sorsa? — Többen azt állítják, hogy a hírszerzésben amatőr voltam. E véleménynyel teljesen egyetértek. Engemet a hírszerzésre sehol sem képeztek ki. A hírszerzés életemnek csak egy epizódja. Előzőleg térképész, földrajztudós voltam, ez vagyok ma is. A körülmények, a fasizmus tombolása és gaztettei kényszerítettek arra, hogy ne csak térképekkel foglalkozzak, hanem a szakismereteimet felhasználva megpróbáljak az emberek érdekében mást is tenni. Nem féltem a felelősségtől. Mertem sok embert foglalkoztatni. Annak a nagy célnak az érdekében, hogy megakadályozzuk Hitler és a fasizmus győzelmét, felhasználtam még az osztrák báró segítségét is, aki azt várta, ha a fasizmus megbukik „besegítését“ majd méltányolják, és ismét főúri rangot kap. Nem féltem a más polgári beállítottságú emberektől sem. Sok információt kaptam például a gaulle-ista francia tisztektől. A sok adatból — a geográfiai ismereteimet felhasználva — mindig megpróbáltam kihámozni a lényeget. Az angol rádió adásaiból, amely közölte a harcok során felszabadított L>r. Radó Sándor — Akire a legszívesebben emlékszem, kedves, jó, bensőséges barátom: Egon Erwin Kisch. Különösen a párizsi emigrációban nagyon sokat találkoztam vele. Gyakran eljött hozzánk, a gyermekeimet mindig elragadtatta bűvészmutatványaival. Szinte hihetetlen bűvészfogásai voltak, és általában nagyon tudott a gyerekekkel bánni, beszélni. A hozzá fűződő emlékeimről írok a Dóra jelenti.. .-ben is. Jó kapcsolataim voltak Vincent Nečas csehszlovák újságíróval is, akinek a felesége Nečaso- vá-Haasová ismert író, és jelenleg ő rendezi sajtó alá Egon Erwin Kisch hagyatékát. És persze még sok cseh és szlovák nemzetiségű kommunistával és antifasisztával például Smeral elvtárssal, jöttem össze, és kötöttem barátságot. • Milyen kapcsolatok fűzték Radó elvtársut a múltban, és milyen kapcsolatok fűzik a jelenben Csehszlovákiához? — Mivel a múltban kommunista tudós számára nem nagyon volt hely az egyetemeken, élni viszont nekünk is kellett, én többek között azzal foglal* koztam, hogy térképeket csináltam a repülőtársaságok számára, köztük a Československé štátni aerolínienek. Többször repültem a Prága, Brno, Bratislava, Košice, Užgorod vonalon, úgyhogy térképészeti szempontból jól ismertem az akkori Csehszlovákiát. Most igen jó a kapcsolatom a mai csehszlovák geográfusokkal és térképészekkel, Ivaniöka, Demek, Blazek professzorral. Itt említem meg, ami szintén a Csehszlovákiához fűződő kapcsolatomhoz tartozik, hogy 1938-ban Londonban A ma és holnap atlasza címmel kiadtam egy az imperializmussal és általában a világpolitikával foglalkozó művet. Ezt cseh nyelvre is lefordították. A kötet Prágában éppen azon a napon jelent meg, amikor a németek megszállták az országot. Az atlaszt lefoglalták és megsemmisítették. Állítólag egykét példány maradt mindössze belőle. Keresem, mert magam még nem láttam. A hírek szerint valaki Teplice Šanov- ban látott belőle egy példányt. Jó lenne, ha előkerülne, és láthatnám, megjelenése után Immár 35 év elmúltával. • Végül egy talán már szokványosnak tűnő kérdés: min dolgozik jelenleg, és mi a terve? — Befejezés előtt áll az első egységes világtérkép, amelyről a Bratislavában most megtartott konferencián is sok szó elhangzott. Ezen a munkán, amely egységes szerkesztéssel, egységes jelekkel, és egységes névátírással jelenik meg, 7 szocialista ország szakemberei a KGST keretében már több mint tíz éve dolgoznak. A mű kiadását annak idején én javasoltam. Életem munkásságának ez lesz a koronája. A 244 nagyméretű lap először mutatja be a világot egységes szempontból. Most jártam Japánban, ahol nagy meg' elégedéssel vettem tudomásul, hogy a művet a japánok is ki akarják állítani. Okinawa szigetén másfél év múlva lesz egy világkiállítás, ott szeretnék bemutatni. Előzőleg Budapesten állítjuk ki, 1974-ben. A műnek eddig már mintegy a 95 százaléka kész. Dolgozom a Nemzetközi Almanach című kézikönyv ötödik kötetén is. A mintegy 1600 oldalas könyv szintén jövőre jelenik meg. Köszönjük a beszélgetést. Nemcsak a magunk, hanem az olvasók nevében is erőt, egészséget és még sok tudományos sikert kívánunk a tudós és kommunista harcos Radó Sándornak. BALÁZS BÉLA CIPKA PAVOL
