Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-18 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

Idestova másfél évtizede annak, hogy Šahyn (Ipolyságon) jártunk. Most örömmel állapítot tűk meg, hogy a XIV. pártkongresszus testnevelésre vonatkozó határozatai itt is éreztetik áldásos hatásukat. A 60-as években ugyanis a város testnevelése, sportja mélyponton volt. Sportlétesítményekről akkor alig lehetett beszélni, a feltételek nagyon kedvezőtlenek voltak, s így érthetően — eredményekkel sem dicsekedhettek. Azóta a városban sok minden megváltozott, s ma már a testnevelés is megfelelő szintet ér él.

A

mikor megérkeztünk Ipolyságra, utunk — talán a néhány nappal azelőtt lebonyolított SZTSZ kongresszusán hallottak hatására — a városi nemzeti bizottság elnökéhez, Szögei István elvtárshoz vezetett. Kíváncsiak voltunk arra, vajon az illetékesek miként viszonyulnak a sporthoz.

— A testnevelést mindig szívügyemnek tekintettem — .mondotta a vnb elnöke —, amiről az is tanúskodik, hogy évek óta különböző funkciókat töltök be. Különben nyugodtan állíthatom, hogy Ipolyságon a funkcionáriusok tudatosították a testnevelés fontosságát, s évek óta minden igyekezetükkel arra törekednek, hogy a sportról ne csak beszéljenek, hanem megteremtsék kellő fel tételeit is.

— Nem volt könnyű dolgunk, mert nagy téma radásl kellett behoznunk. A stadion első „felét"

1966-ban adtuk át, s azóta sokat módosítottunk, javítottunk a sportlétesítményen. Lassan, de biz tosan épül az igényes sportlétesítmény négy te nisz-, három röp, egy kosár- és kézilabdapá ltjával. Az utóbbin télen jégpályát létesítünk.

— Tudom, a legnagyobb negatívum sport éle tünkben eddig a tornatermek hiánya volt. Ezen igyekszünk a közeljövőben segíteni. A leégett, volt pékséget átépítjük és egy 45X16 méteres tornatermei létesítünk. Itt találnak majd otthon ra az asztali teniszezők, de más sportok űzői is. A jnb a Z-akció keretében jóváhagyta egy kisebb sportcsarnok építését. A munkálat okát legkésőbb a jövő év elején megkezdjük.

— Városunkban évente háromszor nagyszabású versenyt rendezünk. Áprilisban a kerékpárver seny, decemberben asztalitenisz-tornát bonyolítunk le. A fiatalok már hagyományosan futballban, röp labdában mérik össze erejüket az októberi tornán. Ez idén a helyi iskolák együttesein kívül magyar, cseh országi iskolák csapatai indulták.

Már megszoktuk, hogy akármerre járunk, min denütt azt tapasztaljuk, hogy a labdarúgás iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés és ennek megfelelő a támogatás is. Azonban ritkábban ará nyosak az eredmények a juttatással. Ipolyságon nem ez a helyzet. A labdarúgók az elmúlt két bajnoki idényben remek sorozatot értek el és most is jól szerepelnek.

A labdarúgó-szakosztály minden gondja négy funkcionárius — Hrusovszky Rudolf elnök, Urban János intéző, Burslák Eugen edző és Révész Fe renc segédedző — vállán nyugszik. Ülünk az asztalnál és beszélgetünk. Burslák edző viszi a szót.

— A Tj Slovan Sahyt öt csapat képviseli a bajnoki küzdelmekben. Az „A“-csapat a kerületi HA osztályban, a „B“-csapat a járási bajnokság ban szerepel. Egy ifjúsági csapatunk a kerületi, egy pedig a járási bajnokság résztvevője, a kö lyökcsapat ugyancsak a járási bajnokságban játszik. Első csapatunk az 1971—-72-es idényben já rási bajnokságot nyert, majd az 1972—-73-as évad ban a kerületi „B“-osztály élén végeztünk, és így jutottunk az HA osztályba, ahol jelenleg rósz- szabb gólaránnyal a harmadik helyen vagyunk. (Ez két fordulóval ezelőtt volt, de jelenleg is harmadik a csapat a táblázaton.)

— Mindezt annak köszönhetjük, hogy a városi nemzeti bizottság Szógel elnök elvtárssal az élén hathatósan támogat bennünket, s olyan feltételeket biztosít, amelyek nagyon elősegítik a fejlő dést. Az idei bajnokságot nem kezdtük túlzott önbizalommal. Ügy terveztük: igyekszünk az első hat között végezni. A rajt a vártnál jobban sikerült, aminek természetesen mi örülünk a legjob ban. Játékosaink zöme saját nevelésünk, de a környékről is jönnek hozzánk fiatal labdarúgók. A jövőben szeretnénk elérni, hogy a középiskolákból még több ifjúsági játékos találja meg a hozzánk vezető utat.

— Játékosaink edzéseiket hetente háromszor lelkiismeretesen végzik, jó a közösségi szellem, és megfelelő a vezetőség és a játékosok viszonya is. Elsősorban ennek köszönhetjük eredményein két. Mindkét bajnokság megnyerése után az egész csapat balatoni üdülésen vett részt: megérdemel tékt Anyagiak dolgában most sokkal jobban állunk, mint évekkel ezelőtt, de azért azt sem állíthatom, hogy helyzetünk a legideálisabb. A leg nagyobb terhet a vnb vállalja, de a helyi üzemek is támogatnak bennünket. Persze, nem kis gond az öt csapat bajnoki küzdelmeinek költségeit fedezni. Az idén ünnepeljük Ipolyságon a labdarú gás megalapításának 60 éves évfordulóját. Igyek szünk az elmúlt hat évtizedről méltóképpen megemlékezni.

A labdarúgókhoz hasonlóan Ipolyságon az asztaliteniszezők dicsekedhetnek átütő sikerekkel, ami nagymértékben Gál Imre edző érdeme. De miként jutottak ilyen magas szintre?

A TJ Slovan Saiiy labdarúgói (felvételünkön) sok örömet szereznek szurkolóiknak.

— A Slovan férficsapata a kerület II. osztályában szerepel és csak egy pont különbséggel szorult a második helyre. Nagyon bízunk abban, hogy jövőre a divízió részvevői leszünk. Sajnos, erősen érezzük az ifjúsági csapat hiányát. Itt az iskolák lehetnek segítségünkre, mert ha elő tudják készíteni csapatainkat a különböző tornákra, akkor valószínűleg nem okozna gondol egy, a bajnokságban részt vevő ifjúsági csapat összekovácsolása sem, ami az utánpótlás szempontjából is nagyon fontos lenne.

— Jelenleg a szlovák gimnáziumban tartjuk edzéseinket. Jövőre három pálya áll majd rendelkezésünkre s ez kétségtelenül javíthat helyzetünkön. Remélem, a feltételek biztosítása visz- szatiikröződik majd eredményeinken is.

Magasabb szintre jutni becsületes, odaadó munkával lehet, de csak akkor, ha az anyagi támogatás ezzel párhuzamosan növekszik. Masza- rovics Gyula, a TJ Slovan elnöke erről röviden így nyilatkozott:

— Egyelőre a labdarúgó , az asztalitenisz- és a röplabda-szakosztályunk működik eredményesen. Megnövekedett az érdeklődés az atlétika, a tenisz, a jégkorongozás és a kulturizmus iránt is. Műjégpályánk egyelőre nincs, de jövőre elkészül a stadion, és ott több sportág szerelmesei találnak majd otthonra. Kérdés, mikorra sikerül az új sportcsarnokot felépíteni.

— Sok szép tervet kovácsolunk, a tevékenységet azonban az anyagiak vezérlik. Ma a szakosztályok — beleértve a labdarúgó-szakosztályt is —- mind passzívak. Az anyagiak biztosítása természetesen az egyesület vezetőségének a feladata. Tény, hogy a vnb és a helyi üzemek eddig is hatékonyan támogattak bennünket, azonban minél magasgbb osztályba jutunk, annál több pénzre lesz szükségünk.

Ipolyságon éppen úgy, mint másutt, az ifjúsági testnevelésről a tornatanárok gondoskodnak. Révész Ferencnek, a magyar, és Spanyár Istvánnak, a szlovák gimnázium testnevelőjének — bár mindkettővel külön külön beszélgettünk — ugyanaz a panasza. „Két tornaterem“ — 11X8 m és 18X9 méter nagyságú ~ áll rendelkezésükre. Érthető, hogy nagyon nehezen tudnak valamirevaló munkát végezni. Nem értik: amikor a város vezetősége remek sportlétesítményt épít, akkor miért nem képes a járási iskolaügyi bizottság egy tornatermet kellőképpen felszerelni.

A magyar gimnázium diákjainak például ötven százaléka sportol, ami nem lebecsülendő. Az iskola vezetőségének és a tantestületnek azonban feltétlenül több megértést kell tanúsítania a testnevelés iránt, elsősorban az órarend összeállításakor, hogy a délutánok egy részét a testnevelésre, a sportra lehessen fordítani.

Danis Ferenc, a Magyar Tannyelvű Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója elmondotta, hogy szlovákiai viszonylatban kevesebb magyar nyelvű tanuló jut főiskolára és a gimnáziumi kép zettség helyett szakközépiskolába kéri felvételét. Talán ennek tulajdonítható, hogy a műszaki középiskolákban a szellemi színvonal emelkedett, de ez a testnevelésre is vonatkozik. A diákok hasonló eredményeket érnek el, mint a gimnáziumok tanulói. Végül örömmel szögezte le, hogy kevés vidéki város lesz olyan jó helyzetben, mint Ipolyság, ahol az új sportlétesítmény ideális lehetőségeket biztosít.

Végigjártuk a stadiont es a hideg, esős, zord időjárás ellenére is jóleső érzés lett úrrá rajtunk, lövőre Ipolyság olyan sportlétesítménnyel dicse kedhet majd, amilyennel még a nagyvárosok sportegyesületei is csak ritkán rendelkeznek. A labdarúgáson kívül a kézilabdázók, a röplabda zók, a teniszezők és az atléták ideális edzéslehetőségekhez jutnak. így azután érthető a helyi funkcionáriusok derűlátása jobb eredmények elérésébe vetett hite. KOLLÁR JÓZSEF

— Ebben a sportágban is, amit befektet az ember, azt kamatostul visszakapja. Amikor elkezd tűk, azon volt a hangsúly, hogy összefogjuk a fiatalokat, pingpongozzunk egy kicsit, szórakozzunk. Ma azonban már jó eredményt akarunk elérni, s ezért becsületesen meg kell dolgoznunk. 1969 óta jó csapatot sikerült összekovácsolnunk. Az „A"-együtteshez hasonlóan az ifik is a divízió résztvevői, a „B“-csapat pedig a kerületi I. ősz tályban játszik.

— Jelenleg Farkas, Gáspár, Braun, Felhő és Burza a csapat legjobbja. Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy rendszeresen foglalkozunk a fiatalokkal, az utánpótlás nevelésével. Tavaly Ipolyságon asztalitenisz sportközpont működött, az iáén a járási iskolaügy mellett tevékenykedik a szakosztály. Ebben a szlovák és a magyar iskolg IV. osztályúinak 25 diákja kapott helyei.

— Ahhoz, hogy felnőtt csapatunk bejusson a Szlovák Nemzeti Ligába, bizony naponta kellene edzést tartanunk. Remélem, erre is sor kerül, ha elkészül a számunkra tervezett tornaterem. Természetesen akkor is becsületes munkával töltött néhány évre lesz szükség, hogy egy osztállyal feljebb jussunk.

A Slovan színeire a röpJabdázók sem hozlak szégyent. Jakab Ferenc, a röplabda-szakosztály vezetője így számol be tevékenységükről:

— Az utóbbi években nálunk is népszerűbbé vált a röplabdázás, elsősorban a férfiak körében. Ehhez jócskán hozzájárul a felszabadulási torna, melyet az iskolák é»ente hagyományosarl meg rendeznek.

— A kezdet kezdetére — mondja Gál edző — már csak homályosan emlékszem. Ügy 1963 körül kezdtük aktív tevékenységünket a járási bajnokság legalacsonyabb osztályában. Meg is nyertük, mert a mezőny nagyon gyenge volt. Közben néhány jó játékosunk leszerelt, hazajött, megerősödött a csapatunk és sikerült bejutnunk a 11. divízióba. Az 1969—70 es idényben már az 1. divízió részvevői voltunk. Igaz, még ugyanabban az esztendőben kiestünk, de 1971 ben ismét felküzdöttük magunkat az I. divízióba, ahol tavaly az ötödik helyen végeztünk.

Szögei István a vnb elnöke átadja a díjakat a a győzteseknek és helyezetteknek.

Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislavo, Gorkij utca 10. Telefon: 160, 312-52, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai (izeme, Bratislava, Štúrova 4. Hlrdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet, tele* fon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedjeia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.