Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-03 / 262. szám, szombat

A békeerők moszkvai kongresszusának dokumentumai FELHÍVÁS A VILÁG NÉPEIHEZ Mi, a békeerők moszkvai kongressszusának részvevői az­zal a felhívással fordulunk a világ népeihez, hogy az igazsá­gos és tartós béke szavatolása érdekében egyesítsék erőfeszí­téseiket. Felhívásunk a tartós békéhez vezető utakról folytatott tanul­mányok és viták eredménye. Az életről vallott nézeteink sok tekintetben eltérnek egymástól. Ám mindnyájan egyek va­gyunk a legfontosabban, abban, hogy ki kell iktatni a háborút az emberi társadalom életéből, biztosítani kell minden nemzet­nek azt a jogát, önállóan vá- lasssza meg útját s a tudomány és a technika nagy vívmányait állítsa a társadalmi haladás szolgálatába. A békeerők sikerei következ­tében az utóbbi időben javul­ni kezdett a nemzetközi politi­kai légkör. A múltba tűnik a költséges és szorongató hideg­háború. Realitássá vált az a remény, hogy a mai és a jövő beni nemzedékek megmenekül­hetnek a nukleáris katasztrófa rémétől. Az ellenségeskedés és a szembenállás a nemzetközi kapcsolatokban fokozatosan át­engedi helyét a békés és köl­csönösen előnyös együttműkö­désnek, valamint az államok közötti * fokozottabb bizalom­nak. Már sok minden történt, de még korántsem történt meg minden. A világon maradtak még olyan térségek, ahol a fe­szültség ugyanolyan nagy, mint korábban volt, ahol még min­dig nem sikerült felszámolni az egész emberiséget veszélyeztető agresszió tűzfészkeit. Miközben létrejönnek a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése kapcsola­tainak alapjai, azok, akik le akarják rombolni azt, ami már felépült, s vissza akarják rán­tani a világot a hidegháború korszakába, még nem tették le a fegyvert. Nem szűnt meg a lázas fegyverkezés. Nem sem­misítették meg az atombombá­kat. Sok ország katonai költ­ségvetései tovább bővülnek. A katonai tömböket még nem osz­latták fel. Az imperializmus, az agresz- szió és a reakció erői még fenntartják a gyarmati rendszer utolsó támaszpontjait. Fasiszta puccsokat szerveznek. A viszály és az ellenségeskedés magvát hintik el a népek között. Az emberiség lelkiismerete nem lehet nyugodt és a békének nem lehetnek biztos alapjai, amíg akárcsak egy talpalatnyi föld is létezik, ahol vért onta­nak és agressziót követnek el, amíg akárcsak egy nemzettől Is megtagadják azt a jogot, hogy önállóan döntsön sorsá­ról, s amíg fasiszta és fajül­döző rendszerek léteznek, ame­lyek elnyomják a nép akaratát. A világ népei már nem tö­rődhetnek bele, hogy a világ erőforrásainak jelentős része háború előkészítésére irányul. Nem törődhetnek bele a hábo­rús pusztítás állandó veszélyé­be. A háború nem elkerülhetet­len, de a béke veszélyben fo­rog, ha nem tudunk véget vet­ni annak az igazságtalanság­nak, hogy a világ lakosságának 40 százaléka arra van kárhoz­tatva, hogy éhínség és gazdasá­gi senyvedés peremén éljen. A világ katonai kiadásai 150 szá­zalékkal nagyobbak az egész­ségügyi kiadásoknál és felével nagyobbak az oktatásügyi kia­dásoknál. A faji megkülönböztetés, a gyarmatosítás és a neokolonia- lizmus Afrika hatalmas terüle­tein és további világrészekben rabszolgasorba taszítja az em­bereket. Demokratikus válasz­tott kormányokat távolítanak el, vagy zsarolnak, a soknem- zetű társaságok veszélyeztetik a gyenge államok gazdasági függetlenségét és gátolják fej­lődésüket. Sok országban figyelmen kí­vül hagyják az emberi jogokat, az embereket megfosztják po­litikai, polgári, gazdasági, szo­ciális és kulturális jogaiktól. Formálisan ugyan elismerik a nők egyenjogú helyzetét, de a nőknek gyakran nincs tényle­ges lehetőségük arra, hogy el­érjék egyenjogúságukat a fér­fiakkal. A törvény gyakran nem eléggé védi a munkások jogait. Ki kell alakítani az emberi jo­gok védelme tökéletesítésének nemzetközi méretű hatásos me­chanizmusát s erőfeszítéseket kell tenni az emberi jogokra vonatkozó egyezmények ratifi­kálására és megvalósítására. Az utóbbi években, sőt az utóbbi hetekben súlyos bűn­tetteket követtek el az emberi­séggel szemben. Ezek a bűn­tettek súlyos teherként nyom­ják az emberiség lelkiismere­tét. Máig tartanak az agresszív akciók és szörnyű vérengzések. A világ egyes területein, saj­nos, megszokott jelenség pél­dául a népirtás, a környezet- irtás, foglyok kínzása és olyan fegyverfajták alkalmazása, mint a napalm vagy a taposó akna, amelyek kivétel nélkül minden­kit sújtanak. Ennek legkirí­vóbb eseteit mindenki jól is­meri. Nem szabad megenged­nünk, hogy megszokott jelen­séggé váljanak e gaztettek, hogy eltompuljon e tettek ál­tal kiváltott felháborodás és borzalom érzése. Szigorúan meg kell állapítani és el kell ítélni az emberiség ellen elkö­vetett gaztetteket. A békeerők vllágkongresz- szusa a világ egyszerű embe­reinek válasza a fennálló ve­szélyre és igazságtalanságra. További erőfeszítésre szólít fel, hogy az emberiség tudása, munkája és gazdagsága az em­berek javára, ne pedig az em­ber pusztítására és leigázására szolgáljon. A népek követelik: — A nemzetközi biztonságon és az államok minden téren folytatott kölcsönös együttmű­LENGYEL—NYUGATNÉMET kerekasztal-értekezlet kezdő­dött Varsóban a két ország kö­zötti kapcsolatok normalizálási folyamata továbbvitelének problémáiról. BERLINBEN baráti megbeszé lést folytatott Hermann Axen, az NSZEP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Armando Cossutta, az OPK KB Politikai Bizottságának és tit­kárságának tagja. SVÁJCBAN az 1969-es esz­tendőhöz viszonyítva 26 száza­lékkal emelkedtek a megélhe­tési költségek. GENFBEN tegnap megtartot­ták a SALT-tárgyalások további fordulóját — jelentette a TASZSZ. A PHAM VAN DONG vezette VDK párt- és kormányküldött­ség, amely baráti látogatást tett hazánkban is, útban haza­felé rövid megállót tartott Bu­dapesten. AZ AMERIKAI szenátus és a kongresszus megállapodott ab ban a törvényjavaslatban, amely az Egyesült Államok nyugat-európai fegyveres erői­nek csökkentését irányozza elő. BELFASTBAN, illetve annak katolikus negyedében ismét barikádokat emeltek tiltakozá sül a protestáns extrémisták megmozdulásai ellen. LIMÁBAN tegnap megkezdő dött a Peru Kommunista Párt VI. kongresszusa. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt KB első tit­kára, a Bolgár Államtanács el­nöke az SZKP KB meghívására Moszkvába érkezeit. OSLÚBAN megkezdődött a Norvég Kommunista Párt XIV. kongresszusa A DÁN kormány felhívással fordult a Dánia területén no vember 4—21. között hadgya­korlatot tartó NATO-tagorszá- gokhoz, biztosítsák maguk csa­pataik üzemanyag ellátását te­kintettel az északi ország sú­lyos energiaproblémáira. ködésén, valamennyi állam te­rületi épségének, nemzeti füg­getlenségének, szuverenitásá­nak és egyenjogúságának tisz­teletben tartásán, a bel ügyekbe való be nem avatkozáson, az erőszak alkalmazásának, vagy a vele való fenyegetésnek el­vetésén alapuló békés együtt­élés elveinek elfogadását és megvalósítását; — a fajüldözés, a gyarma­tosítás és a neokolonializmus minden megnyilvánulásának felszámolását; — az általános és teljes le­szerelést; a katonai támaszpon­tok felszámolását és az idegen csapatok távozását; az összes katonai szövetségek felszámo­lását; — a nukleáris fegyverek al­kalmazását, gyártását, kipróbá­lását és felhalmozását eltiltó nemzetközi konvenció elfogadá­sát; — az agresszió összes for­máinak beszüntetését és más államok területének erőszakos megszerzésére irányuló minden kísérlet meghiúsítását; — a katonai célokra elő­irányzott eszközöknek a nyo­mor megszüntetésére, az írás- tudatlanság és • a betegségek felszámolására, az oktatás, az egészségügy és a szociális biz­tosítás tökéletesítésére való felhasználását; — az igazságtalanság kikü­szöbölését és az emberi jogok hatásosabb védelmét; — azt a jogot, hogy minden nép nemzeti erőforrásokkal ren­delkezzék és saját belátása sze­rint valósítson meg gazdasági és társadalmi átalakulásokat; — az ENSZ határozatainak végrehajtását mint a béke, a biztonság és az igazságosság szavatolásának elengedhetetlen feltételét. Ezek a követelmények megfe­lelnek az ENSZ-alapokmány, a bandungi konferencia, az el nem kötelezett országok kon­ferenciája elveinek, valamint azoknak az elveknek, amelye­ket nemrég hirdettek meg a különböző társadalmi rendszerű államok vezetői által aláírt békedeklarációkban és okmá­nyokban. A nemzeti és nemzetközi szervezeteknek ezért a világ­közvélemény mint a béke hatá­sos eszköze mozgósítására kell koordinálniuk erőfeszítésüket. Ennek elérése érdekében kellő­képpen kell irányítani a felvi­lágosító politikát. Felhívjuk a világközösséget, hogy vesse el a hidegháborús nézeteket, amit az ENSZ-alap- okmány is kimond, türelmesen viseltessenek és jószomszédok­ként békében éljenek egymás­sal. Szilárd elhatározásunk, hogy megvédjük nemzedékün­ket és a következő nemzedéket a háború borzalmaitól és újra megerősítjük az emberi jogok­ba és az általános haladásba vetett hitünket. Az emberek egyesült erővel csak ezeken az alapokon teremthetik meg a békét. Mindazokhoz fordulunk, akik­nek drága a béke: a világon győznie kell az észnek és a bi­zalomnak. Győzhetnek ic Ez mindannyiunktól függ. A szovjet főváros dolgozói több napon át a béke-világkongresszus jegyében éltek. (ČSTK — TASZSZJ ÉLÉNK DIPLOMÁCIAI TEVÉKENYSÉG BÉCSBEN Bécs — Nem látványos, de élénk diplomáciai tevékenység jellemzi a bécsi hétvégét. Kon­zultációk, elemzések és újabb egyeztetések szakaszába lépett a haderőcsökkentési értekezlet, amely legközelebbi plenáris ülé­sét kedden tartja. Néhány kül­döttségvezető a hét végén ha­zautazik, hogy az első három ülésen elhangzott általános nyi­latkozatokról kikérje kormánya véleményét, illetve most már konkrétabb utasításokat hozzon. Elsősorban Brezsnyev, Hlesz- tov és Van Ufford nevét emle­getik az álláspontokat összeve­tő kommentátorok, akik közül néhányan hónapokra elégséges eltérést látnak a felvázolt tár­gyalási pozíciókban. Mindenek­előtt utalnak rá: Leonyid Brezs­nyev október 26-i beszédében fontosnak minősítette, hogy a végrehajtandó haderő- és, fegy­vercsökkentés ne bontsa meg Közép-Európában és általában az európai kontinensen a kiala­kult erőviszonyokat. Quarles Van Ufford viszont, aki a AM7’0-küldöttségek össze­kötője, bécsi sajtóértekezletén a Varsói Szerződés javára mutat­kozó „aránytalanságok“ meg­szüntetéséről, vagyis egy olyan biztonsági koncepcióról beszélt, amely a jelenlegi erőviszonyok megváltoztatásán alapulna. A bécsi tárgyalásokon részt vett szocialista országok a kö­zép-európai térségben állomá* soztatott (külföldi) és a nem­zeti haderők csökkentéséről egyaránt beszéltek, a NATO ha­talmak viszont — legalábbis až első szakaszban — csak a szov jet és az amerikai haderők közép-európai állományának csökkentésére gondolnak. A Die Presse „transzatlanti civakodásról“ szóló washingtoni tudósításában „leltározza“ až Egyesült Államok és az európai NÁTO országok közötti ellenié- teket a közel-keleti kérdésben, a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatok, valamint a szov­jet—amerikai viszony kérdésé­ben. Jelzi, hogy ezek szerepel­nek a NATO-hadügyminiszterek jövő héten esedékes hágai meg­beszélésének napirendjén. Bécs­ben is élénken foglalkoztatják a politikai megfigyelőket ezek az ellentétek, amelyek miatt a NATO a haderőcsökkentési tár­gyalásokon minden jel szerint időhúzó taktikát kíván alkal­mazni, miközben a szocialista delegációk gyakorlatias előre­haladásra törekszenek, szaván fogva a NATO-t, amely szélté- ben-hosszában reklámozta kez­deményező szerepét a haderő­csökkentési tárgyalások létre­hozásában. WHITLAM — SZIHANUK MEGBESZÉLÉSEK Peking — A Pekingben ven­dégeskedő Gouth Whitlam ausztráliai miniszterelnök meg­beszélést folytatott Norodom Szihanukkal, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront elnökével. A találkozó nem szerepelt Whitlam eredeti programjában. A tanácskozásról beszámoló ausztrál szóvivő tartalmi kérdé­sekről nem nyilatkozott, de nyugati hírügynökségek feltéte­lezik, hogy Ausztrália és a Kambodzsai Nemzeti Egység­front kapcsolatának kialakítá­sáról, illetve a Canberra és KAMAL HUSSZAIN banglade­si külügyminiszter az amerikai hetedik flotta hajóinak az In­diai-óceánon való cirkálásáról kijelentette, hogy az Egyesült Államok ilyenfajta akciói alá­támasztják annak szükségessé­gét, hogy békeövezetet kell te­remteni az iP'^i-őceán térsé­gében. MEGKEZDŐDÖTT AZ NKP KONGRESSZDSA A kongresszus színhelye jelkép Humburg — Kurt Bachmann- nak, a Német Kommunista Párt elnökének megnyitó beszédével Hamburgban megkezdődött a Német Kommunista Párt kong­resszusa. A kongresszus színhelyének megválasztása mintegy jelképe a német kommunista mozgalom harci hagyományainak, mert öt­ven esztendeje ebben a város­ban a kommunisták — minde­nekelőtt Ernst Thälmann — irányításával vette kezdetét a nagy munkásfelkelés. A párt elnökének szavai után Max Reimann, az NKP tisztelet­beli elnöke — a 1956-ban jog­ellenesen betiltott párt, Német­ország Kommunista Pártja ve­zetője — szólt a küldöttekhez. A kongresszuson összesen 619 szavazati joggal és 254 tanács­kozási joggal rendelkező kül­dött vesz részt. Rajtuk kívül díszvendégként hatvan olyan személyt hívtak meg, akik te­vékenységükkel különösen nagy érdemeket szereztek a munkás- mozgalom erősítésében. A kongresszus vendégül látja a különféle nyugatnémet társa­dalmi szervezetek (szakszerve­zetek, SPD, demokratikus szö­vetségek, ifjúsági szervezetek) 115 képviselőjét is. A külföldi testvérpártok kö­zül 23 képviselteti magát kül­döttséggel az NKP seregszem­léjén Az SZKP delegációját V. f. Arisztov, a központi bizott­ság tagja, a leningrádi területi pártbizottság első titkára veze­ti. A Német Szocialista Egy­ségpárt küldöttségének élén Kurt Hager, a Politikai Bizott­ság tagja áll, és tagjai között van Albert Norden, az NSZEP PB tagja is. A kongresszus három napig tart. Az ülésen Herbert Mies, a pártelnökség tagja ismerteti a vezetőség beszámolóját. Phnom Penh közötti viszony le­építéséről volt szó. ­Norodom Szihanuk hosszabb dél-kínai látogatásra indult, s így minden valószínűség sze­rint nem tartózkodik majd a kínai fővárosban Kissinger ame­rikai külügyminiszter november 10-e és 13-a között esedékes lá­togatása idején. Szöul sajnálkozik Tokió — Tokióba érkezett a dél-koreai miniszterelnök, hogy „sajnálkozását“ fejezze ki a fe­szültség miatt, amelyet a „Kim De-dzsung-ügy“ idézett elő a ja­pán—dél-koreai kapcsolatokban. Ezzel Tokió és Szöul pontot tett a nemzetközi kapcsolatok tör­ténetében ritkaságszámba menő emberrablást ügy végére. Mint ismeretes, a dél-koreai hírszer­ző szolgálat által végrehajtott akció során szabályosan elra­bolták tokiói szállodájából Kim De-dzsung ellenzéki politikust, az 1971-es szöuli elnökválasztás ellenzéki jelöltjét. Az emberrab­lásban részt vettek Szöul tokiói nagykövetségének diplomatái is. japán, amely úgy érezte, hogy súlyos sérelem esett szuvereni­tásán, leállította a Dél-Koreába irányuló gazdasági segélyeket és nem volt hajlandó megtar­tani a szeptemberben esedékes japán—dél-koreai miniszteri ér­tekezletet sem. Ekkor lépett közbe az Egyesült Államok, amely úgy érezte, hogy Tokió és Szöul mind nagyobb mére­teket öltő viszálya távol-keleti stratégiáját fenyegeti. Az ame­rikai intervenció eredményes­nek bizonyult: Tokió és Szöul politikai kompromisszumot kö­tött a kényelmetlen ügy lezárá­sa érdekében. Szöul „megbün­teti“ tokiói nagykövetségének egykori első beosztottját, aki szolgálatot tett az emberrablási ügyben. Még arra is vállalkozik, hogy leváltsa tokiói nagyköve­tét. A japán kormány ezeket a lé­péseket elegendőnek tekinti ahhoz, hogy elfelejtse a szuve­renitásán esett sérelmet. NÉHÁNY mám

Next

/
Oldalképek
Tartalom