Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-17 / 274. szám, szombat

A kétszáz éves Csokonai öröksége GONDOLATOK A NAGY KÖLTÖ SZÜLETÉSE ÉVFORDULÓJÁN Szinte nem is akadt sem kor­társai között (Batsányi és Ka­zinczy, Berzsenyi és Kölcseyt, sem a modern magyar költők között, aki szó nélkül tudott volna elmenni Csokonai költői magatartása és életművének jelentősége mellett. Elfogadták vagy vitatkoztak vele, egy bi­zonyos: izgató, nyugtalanító jelensége-alakja a 18. századvé­gi magyar irodalomnak. Ady úgy idézi föl alakját, hogy abban a vágykép és a méltatlan elbukás, elhullás, el- feledés egyaránt bennfoglalta- tik., Valami erős kontraszt az, ami Csokonai életét és művét, fogadtatását jellemzi. Ady End­re csodálatosan ráérzett erre. Nem a leheletfinom „rokokó“ költőt látja benne, hanem az elbukásában, búcsúzásában is a költősors felelősségét érző poétát, a poétái magatartás megtestesítőjét: „Add, Óh Uram, hogy szépet lássak / Tá­volból. Mindegy, ha hamis / Az, amit a távolból látok / ... Egy századdal előbbre lássak / S lássam, aki engem idéz / ... S amikor a hajnal szétharsant, / / Rongyos mécsese lányinál / l Furcsát látott s szomorúan halt meg / Csokonai Vitéz Mi­hály“. Csokonaira, mint összegező költőre tekinthetünk, mint olyanra, aki lírájában, szemlé­letében szintézisbe tudta ol­vasztani mindazt, mit a 18. Századi magyar költészet ered­ményként fölmutathatott. S ez­zel —- mintegy tovább is lépve korszerű tudott lenni, abban, iiogy lírája végeredményben előkészítette a talajt a 19. szá­zadi költészet számára. Némi túlzással azt állíthatjuk — pusztán analógiaként említve —, hogy amit a költészetben Petőfi meg tudott valósítani a 19. században, azt elvégezte — a maga korában — ötven év­vel korábban Csokonai. S köl­tészetében, egész életművében e két lényeges mozzanat (ösz- szegező, és korszerű) mellé já­rult a harmadik jegy: az, hogy Csokonai haladó költő volt a fogalom költészeti-esztétikai, társadalmi és politikai értelme­zésében. Ezért tekintünk tisz­telettel életművére, s ezért adózunk emlékezéssel az 1773 novemberében született, a két­száz éves Csokonai örökségé­nek. A klasszicizmus és a felvi­lágosodás kapcsolatát vizsgál­va, csakhamar kitűnik, hogy Csokonai „kinőtte“ az iskolá­kat (értve ezen a deákos klasz- szicizmust); túlhaladt Baróti Szabó Dávidon, Rájnison és Ré­vai Miklóson; de meghaladta a kor egyik kivételes képességű, s fiatalon meghalt költőjét, szentimentális poétáját, Dayka Gábort is (akinek költészetét pedig Kazinczy igen nagyra be­csülte). Éppen Arany János volt az, aki — nagykőrösi évei­ben — Magyar irodalomtörté­netében még határozottan „is­kolákba“ osztotta Ányost, Bá­rót it, Batsányit és társaikat, je­lezve azt, hogy bizonyos — az „iskolai“ irányzatokat egysége­sítő törekvéseket magukba fog­laló tendenciák Ráday Gedeon­nál, Szentjóbi Szabónál, Dayká nál, Batsányinál, Verseghynél és Kazinczynál tapasztalhatók. Arany János a kor első önálló költőjét — Csokonai személyé­ben jelölte meg, s ez összhang­ban áll az általunk imént em­lített három lényeges jeggyel (összegező, korszerű és hala­dó), melyek Csokonai költésze­tét, s költői magatartását Jel­lemzik. Érthető, hogy abban a kor­ban — nem ts kellett ahhoz zseninek lenni — szükségsze­rű volt, s oly alkatnál, minő Csokonai — feltétlenül az: a társadalom és egyén összeüt­közése. Politikai felfogásában, társadalomszemléletében, ma­gánéletében (gondoljunk re­ménytelen szerelmére, mely őt Lillához kötötte) egyaránt. Olyan versek, mint A magá­nossághoz, vagy A tihanyi echőhoz címűek — ez összeüt­közés nélkül soha nem szület­hettek volna meg. A kollé­giumból „eltanácsolt" (kicsa­pott) diák messzebbre látott kora átlaggondolkozásánál (nem véletlen eszmei rokon- szenve a Martinovics-léle moz­galommal.) De hát hová mene­külhetett a talaját vesztett, de éleslátású ember és költő? A magánosságba menekült, s a XX. és a XXI. századhoz fel­lebbezett (amint Ady idézte őt: „Egy századdal előbbre lás­sak'. . S hogy kora társadalmát mé­lyen elemezte, a lényegéig ha­tóan látta, azt pontosan oly gondolati versei mutatják, mint Az estve vagy Az álom. Rous­seau és D’Holbách eszmerend­szere idézhető fel e versek ol­vastán: a társadalom perifériá­jára szorított, életében el nem ismert költő — az európai ha­ladó, filozófiai gondolatrend­szerrel tartott kapcsolatot. Ha itthonra tekintett: a magános­ságba menekülni volt kénytelen (úgy is megfogalmazhatjuk: szentimentálissá, lázongó érzel­művé vált), de e magány inten­zívebben fordította a 19. szá­zad leghaladóbb filozófiai esz­méihez. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: A szabadsághoz Szép szabadság! óh, sehol sincs E világon oly becses kincs, Mely tenólad nagyobb volna, Vagy tégedet kipótolna. Te könnyítet terheinket; Ha bú rágja szíveinket, Bíztatsz minket. Az oly madár igen ritka, Melynek kedves a kalitka: Bár arannyal van béfedve, Mégsem telik benne kedve Bár meg ne kelljen szűkülni, Mégis mindég fog készülni Kirepülni. Mit ér, mit ér a rabságban Kínlódni sok gazdagságban? Mit ér minden, ha köteled Békás lábadon viseled? Ha a kínos szolgabot vér, Ogy a pompa, a nemes vér S a rang mit ér? Minden vágy a szabadságra, Kevés a pénzre s országra; Több vágy szabadon pihenni, Mint pénz közt gazdag rab lenni: Kivált egy bölcs elme mindég, Egy poétái tüzesség, Csak ettől ég! (1795 előttről) E ponton kell ellene monda­ni annak a szemléletnek, amely Csokonait amolyan „rokokó“ költőnek tünteti-fel, vagy „ér­zékenyen“ félrehúzódónak, a társadalomtól elhúzódónak: hi­szen életébe, s költészetébe minduntalan betör a politika, s költészetét nem hagyhatja nyugton, sőt annak lényeges eleme lesz a 18. század vitat­kozó filozófiája, s azt Csoko­nai költői módon „hasonította át“, s alakította hazaivá. !gy találkozott benne az európai és a magyar; így lehetett Kazin­czy nyelvújításának és Kölcsey újszerű és új szemléletű lírá­jának felvilágosodás kori elő­készítője. Az Üjesztendei gondolat ok­ban ezért kiálthatott fel' így: Óh idő, futós idői Esztendeink sasszárnyadon repülnek; Vissza hozzánk egy se jő Nem a társadalmi élet kon­zerválását, vagy annak igényét tükrözik e sorok, hanem a vál­tozás és haladás szükségessé­gét. Meg is indokolja, ki is fejti bővebben, mit ért ez alatt: Mert ihol lám mindenek, Bár bírtanak szépséggel és erővel, Változást szenvedtenek, Vagy semmiségbe mentek ők idővel. E mellett a felismerés mel­lett kell és lehet figyelembe vennünk magánéletének fájdal­mát, s a reménytelen sóhajt (ugyanebben a versben): A szép időt, óh Lilla, meg ne vessük. Míg az élet lángja ég, Egymást viszont öröm között szeressük. Ezt a viszonzást, a „viszont örömök közt“ szeretést: nem kapta meg soha Csokonai — sem a társadalomtól (mint köl­tő), sem Lillától (magánéleté­ben). Mi maradt más hátra? Olyan halhatatlan Csokonal- versek, mint a Keser’édes, avagy a Még egyszer Lillához, A reményhez stb. Európai szintű látókör és gyötrődő egyéni életsors: ez volt Csokonai élete. Mindez nem akadályozhatta meg azon­ban őt abban, hogy a modern törekvésű költészetben (a klasszicizmus újraértelmezésé­ben, a szentimentális lírában, a filozófiai gondolatokat össze­gező poézisében, sőt Kazinczyn és Kölcseyn — Petőfiig túlmu­tató népies költészetében, sze­relmi verseiben) kortársaihoz képest valami egészen újat ne hozzon létre. Ismét Arany Jánost kell idéz­nünk, aki kellő határozottság­gal írta „Közvetlen Csokonai előtt, alatt és után verselők hosszú sorát halljuk zsibonga- ni... haladt a népszerű köz­napi széles, poros országút- ján.. ľ Csokonai tehát: vá­lasztóvíz, határkő. így látta — más szempontból tekintve — Ady is. Amiként Petőfi „nem alkudott“ — nem alkudott meg Csokonai sem. Közvetlen kor­társa és első életrajzírója, Domby Márton Csokonait „ori­ginális léleknek“ nevezte, s azt jegyezte fel róla: „így a maga csendes homályába munkálkod­ván az ő lelke, mint a mély víz.. " Sorsát is nagyon találóan foglalta össze egy mondatban Domby Márton, jelezve is Cso­konai életének súlyos ellenté­teit: „Így tehát ez a vidám reménységgel biztató plánta, éppen midőn a terméshez ké­szült volna, egy zordon szél­vész által gyökerestől kifacsar- tatott..." A természeti kép is találó, hiszen — szavával élve — ez az „ifjonc zseni" a ter­mészethez menekült — mert korának társadalma nem fogad­ta be őt. A század viszont — amely­hez appellált — tisztelettel adózik a kétszáz éves Csokonai öröksége előtt. KOVÁCS GYŐZŐ FIATAl GYŰR - 01 MÓDSZEREK A štúrovói (párkányi) Dél­Szlovákiai Cellulóz és Papír­gyár alapkövét lü évvel ezelőtt, 1963. november 17-én helyezték el. Némely papírgyári termék előállításában ez a vállalat országos, sőt világviszonylatban is nagy jelentőségű. A tízéves gyár indulásáról, fejlődéséről és terveiről fán Morvái mérnök­kel, a gyár gazdasági igazgató- helyettesével beszélgettünk. — A felsőbb irányítási szer­vek 1960-ban vették tervbe en­nek a papírgyárnak a létesíté­sét, 1963 novemberében pedig megkezdődött a terv megvaló­sítása — kezdi a gyár ismer­tetését a gazdasági igazgatóhe­lyettes. — Az építési munkála­tokat két szakaszra osztották. pontból pedig azt jelenti, hogy országos viszonylatban a doboz­ellátás terén teljesen önellátók leszünk, tehát nem lesz szük­ség behozatalra. # Mennyit termelnek a hazai piacra, és mennyit kivitelre? — Jelenleg az évi áruterme­lés 10 százalékát exportáljuk. Ez az arány a második szakasz teljes üzembehelyezése után lényegesen megváltozik, a kivi­telünk a jelenlegi szint ötszö­rösére növekedik. Főleg azért, mert gépi berendezéseink 90 százalékát külföldről, Ausztriá­ból, az NSZK-ból, Finnország­ból, Olaszországból, illetve Len­gyelországból hozzuk be, s a ;SS ;-í A Dél szlovákiai Cellulóz és Papírgyár főbejárata Az első szakaszt, amely 1 mil­liárd korona befektetéssel ké­szült, 1968-ban fejezték be, s ugyanebben az évben a terme­lést is megindították. A gyár első szakasza szigetelő bitu­menpapír, kartonpapír, illetve dobozgyártásra van berendez­ve. A korszerű gépsorokon olyan gyártási technológiát al­kalmazhatunk, amely lehetővé teszi termékeink választékának bővítését. Itt főleg a szigetelő bitumenpapírra gondolok, ame­lyet kb. 30-féle változatban ké­szítünk. Előállításához négyfé­le alapanyagot, papírt, üveg rostot, polietilént, valamint alumíniumfóliát használunk, s a bitumenpapír fajtái aszerint változnak, hogy ezeket milyen összetételben alkalmazzuk. A hordozó réteg természetesen papír. A szigetelő bitumenpapír, amely tulajdonképpen a kát­ránypapír tökéletesebb változa­ta, az építőiparban alkalmaz­ható, az alapok, illetve a tető­zetek szigetelésére. Ha megin­dítjuk a termelést a második szakaszon is, akkor lényegesen bővül a termékeink választéka. O Mikor várható a második szakasz teljes üzembehelyezése és mit jelent majd gyakorlati­lag a vállalat, valamint a nép­gazdaság számára? — A második szakasz egyik üzemrészlegén az évfordulón kezdődik meg a termelés, még­pedig a hullámpapír-gyártás, ami szintén a dobozgyártáshoz szükséges. A hullámpapír elő­nyös tulajdonsága a nagyobb teherbírás, így nehezebb tár­gyak csomagolásánál jobban alkalmazható, mint a sima kar­tonpapír. A második szakasz további két részlegét 1974 első negyedévében helyezzük üzem­be. Ezekben kartonpapírt és flutingot állítunk majd elő. A fluting nem más, mint a papír előállításának egyik fontos alapanyaga. Hogy mit jelent a második szakasz a vállalat, il­letve a népgazdaság számára? Erre egyértelműen azt vála­szolhatom, hogy sokat. Az egy­milliárd háromszázezer korona befektetéssel megépített sza­kasz teljes üzemeltetése, az áruválaszték bővítése mellett a jelenlegi árutermelésünk' há­romszorosára való növekedését jelenti. Ugyanakkor újabb mun­kalehetőséget kínál a környék lakosai számára. Jelenleg az alkalmazottaink száma 3000 körül mozog, s ez további 400- zal bővül. Ez a szám nem na­gyon magas, amit azzal indo­kolhatok, hogy a termelés nö­vekedését szinte kizárólag a munkatermelékenység növeke­désével érjük majd el. Ez pe­dig a korszerű gépek s a ná­lunk egyedülálló technológia segítségével könnyen megvaló­sítható. Néf>gazdasági szem­berendezések teljes értékét áru­val, elsősorban flutinggal - fe^ dezzük. Ezenkívül a Szovjet'- unióba, Magyarországra és až NDK-ba szállítjuk termékeinket-. # Nem beszéltünk még arról, hogy a termékek előállításáhoi milyen nyersanyagokat hasz­nálnak fel. — A fő nyersanyagot szá­munkra a hulladékpapír képe- zi, ebből évente több mint 70 000 tonnát fogyasztunk. A hulladékpapírt a hulladékgyüj-- tő vállalatok közvetítik hoz­zánk, ugyanúgy, mint az öreg rongyokat, ami szintén fontos nyersanyagunk. Ezenkívül ter^ mészetesen fát, főleg lombleve^ lűeket használunk. Eddig éven­te kb. 60 000 erdei köbméter fá­ra volt szükségünk, de a má­sodik szakasz megindítása után évente 380 000 erdei köbméter fát Igényel majd a termelés. Hazai forrásokból ezt a meny- nyiséget nem tudjuk biztosítani, ezért ezen a téren behozatal­ra szorulunk. A többi szüksé­ges anyagokat pedig a vegy­iparból, elsősorban a Slovnaftr- ból kapjuk. — A műszaki fejlesztésnek is sok figyelmet szentelünk — folytatja beszámolóját Morvái mérnök. — Kihasználjuk az al­kalmazottak kezdeményező­készségét, támogatjuk az újító­kat. Műszaki dolgozóink és újí­tóink törekvése egyaránt a meglevő gépi berendezések gazdaságosabb kihasználásá­ra irányul. A komplex szocia­lista racionalizáció segítségé­vel az árutermelést a tavalyi évhez viszonyítva 93 millió ko­ronával sikerült növelni, így ebben az évben 547 millió ko­rona értékű árut termelünk. Až 1972-es évhez hasonlítva až idén 0,76 koronáról 0,71 koro­nára csökkentek az egy koro­na értékű árura eső anyagi és egyéb költségek, ami 27 millió korona értékű megtakarítást jelent vállalatunknak. A benyúj­tott újítási javaslatok megvaló­sítása ebben az évben az előze­tes számítások alapján 2 millió 928 724 korona megtakarítást eredményez, lényegesen többet, mint a múlt évben. A műszaki fejlesztés szakaszán dolgozók állandóan újabb és tökéletesebb módszereket keresnek, hogy mindig korszerűbb termékeket nyújthassunk népgazdaságunk­nak. Befejezésül még egy adat­tal szeretném bizonyítani vál­lalatunknak a csehszlovák pa­pírgyártásban betöltött kivált­ságos szerepét: gyárunkban évente 103 millió négyzetmé­ter szigetelő bitumenpapírt ál­lítunk elő, s ez a mennyiség ötszöröse a hazánkban levő összes hasonló jellegű üzem teljesítményének. pAkozdi gertrüd 1973. XI. 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom