Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-12 / 269. szám, hétfő

A kongresszus előtti ankét A Csehszlovák Testnevelési Szövetség IV. or­szágos kongresszusa előtt, a Csehszlovák Hírszol­gálati Iroda ankét jár a sok válasz érkezett, s ezek közül egy érdekeset az alábbiakban köz lünk. František Pénkavának, a Szakszervezeti Sző vétség ifjúsági testnevelési és sportosztálya ve zetőjének a következő kérdést tették fel: „Mit vár a CSSZTSZ IV. kongresszusától, a szakszer vezetek hogyan kapcsolódnak be a XIV. párt- kongresszus határozatainak a teljesítésébe?" — Azt várom, hogy a CSSZTSZ IV. kongresz szusa tárgyal és határozatot hoz a tömegsport­ról. Ez nem lehet egyetlen testnevelesi szerve zetnek a dolga, hanem a társadalmi intézmé­nyek, az állami és a gazdasági szervek közös ügyévé kell hogy váljon. A Forradalmi Szakszervezet is aktív részt ki ván vállalni a testnevelés fejlesztéséből. A test nevelést és a sportot a nevelő folyamat egyik fontos tényezőjének tartjuk. A szakszervezetet ez elsősorban a fizikai erők megújulása, az egészség fenntartású szempontjából érdekli. A sport kitűnő alkalmat nyújt a szabad idő okos felhasználásár a. A tömegsport terén elsősorban úgy akarunk segíteni, hogy minél több fiatalt nyerjünk meg a kedvtelő testnevelés számára. A szakszervezeti bizottságok már ma is sok helyen vállalaton be­lüli és vállalatok közötti szakszervezeti játéko­kat, bajnokságokat rendeznek a legkülönbözőbb sportágakban. Ezek a rendezvények egyre na­gyobb népszerűségekre tesznek szert a dolgozók körében. A szakszervezetek a jövőben is a CSSZTSZ szerveivel együttműködve a lehető legjobb feltételeket kívánják biztosítani mind a szervezés, mind a káderek, mind anyagi téren a testnevelés és a sport fejlesztése érdekében. Még a IV. kongresszus előtt megegyezést ír­nak alá, amely szilárd alapokra helyezi a CSSZTSZ KH és a Szakszervezetek Központi Ta­nácsának együttműködését a testnevelés terén. Ez lehetőséget ad az eddigi közös munka elmé­lyítésére. Elvégre mindkettőnek azonos a célja. Nem tagadom, hogy a IV. kongresszustól olyan problémák megoldását is várom, amelyek jelenleg az élsport hiányosságaira mutatnak rá. Mindannyiunk érdeke, hogy élsportunk egyre fejlettebb legyen, hogy a csehszlovák válogatott­ban szereplő sportolók mind az európai, mind a világversenyeken a lehető legjobb eredménye­ket érjék el, s így Csehszlovákia a világ leg jobb sportállamai között foglalhasson helyet. Gondolatok az erőnlétről Az erőnlét meghatározása Mi az erőnlét? A testi teljesí­tőképesség és uz egészség: használható, bár egyben általá­nosítható meghatározás. A tes­ti teljesítőképesség alaptulajdo- fiágai az erő, a kitartás és a mozgékonyság, míg az egészség a szellemi-lelki jó közérzetet is magában foglalja. A mai szó- használatban erőnléten a testi teljesítőképességet értjük. Az angolok viszont „phisical fit- ness“-ről beszélnek. Egyes tu­lajdonságok — így például az erő mérhetők, viszont az erőn­lét teljes egészében nehezen mérhető. Ezért nincs olyan egy­szerű teszt, amely megmond­hatja nekünk, hogy a 40—50 esztendős embernek mennyi erőnlétre van szüksége. A naptári és a biológiai kor közötti különbség mutatja, hogy az életkor meghatározása sem olyan egyszerű. Ha a növe­kedés görbéjét le akarjuk raj­zolni, akkor egy olyan görbét kapunk, amely életünk első két évtizedében gyorsan ível felfe­lé, 25 év környékén rövid nyu­galmi helyzetbe kerül, majd las­san halad lefelé. Ezek szerint az öregségi folyamat 25 éves korunk után lép fel. A testi teljesítőképesség görbéje körül­belül hasonló képet mutat. Vi­szont az egészség alakulásáról semmiképpen sem sikerült öreg­ségi görbét szerkeszteni. Az egészség független az öregség­től. Ez a megállapítás bizonyít­ja, miért nehéz erőnlét-öregség görbét rajzolnunk. Az öregedé­si folyamat az égvén tői füg­gően történik. íme egy példa: „A“ 40 éves korában, „B“ 65 éves korában őszül meg. Ilyen különbségek mutatkoznak egyes sportbeli tudajdonságoknál is. Általában feltételezik, hogy a sebesség, a reagálóképesség és az anaerob (oxigénmentes) ka­pacitás gyorsan, az akarat, a kitartás és az aerob (oxigén­igén yes j kapacitás lassan csök­ken. Az indítékok is változnak. Például az aktív labdarúgás vonzereje 30 éves korunk után csökken, viszont a kitartásra épült sportágaké, a gyaloglásé és a távfutásé inkább nő. Minél idősebbek leszünk, an­nál nagyobbak lesznek a kü­lönbségek, noha az öregedési folyamatot az erőnlét-edzés be folyásolhatja. Az edzett 50 éves ember teljesítőképessége vetek­szik a nem edzett 30 évesével, s az előbbi szubjektíve fiata- labbnak érezheti magát nem ed­zett és naptári szempontból fia­talabb kortársainál. MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK ERŐNLÉTRE? Milyen erőnlétre van szüksé­günk? Hollmann azt a tapasz­talati szabályt állította fel, hogy a mozgáshiány leküzdésére na­pi 5 perces 120 pulzusfrekven­ciát előidéző testedzésre van szükségünk. A szívinfarktus va­lószínű elkerülése céljából az embernek Cooper szerint napon­ta legalább 30 percig kell fut­nia. Ilyen nagyok az elméleti különbségek. Ezért a megbízha­tóbb eligazodás szempontjából bizonyára célszerűbb a mennyit helyett azt kérdeznünk: miért? Vagyis, hogy miért van szüksé­günk az erőnlétre? A növekedésgörbe három olyan szakaszt mutat, amely más és más követelményt tá­maszt az erőnlét edzéssel kap­csolatban: 0 A teljesítőképesség felépí­tését körülbelül 20 éves korig. # A teljesítőképesség megőr­zését 20 éves kortól 35 éves korig. A teljesítménycsökkenés késleltetését 35 éves kor után. A természetes növekedést és az öregedést megzavarja a ter­1973. XI. 12. Az Európa-liga csehszlovák asztalitenisz-csapata. Bálról jobbra: Grófová, Kunz, Orlowski. mészetellenes életmód: Fiatal­korban a mozgáshiány ellen­szere a mindennapi erőteljes testedzés. A megszerzett telje sítőképességet felnőttkorban rö- videibb, de mindennapi tested­zéssel tarthatjuk fenn. Az élet­kor növekedésével párhuzamo­san a napi adagot emelni kell. Ezt a mozgáshiány követeli. Felnőttkorban megváltozik életmódunk. A mozgáshiányhoz hozzá kell számítanunk a túl bő és sokszor egészségtelen táplálkozást, az alkoholfogyasz­tást, a napi munkánkban és a szabad időben fellépő streszt stb., azaz valamennyi ismert jó­léti jelenséget. Nos, ezeket nagy adag erőnlétedzéssel kell ellensúlyoznunk. De nem sza­bad, hogy a sportot mintegy orvosságként csak pótlásképpen űzzük, hanem aktív tevékeny­ségnek kell előidéznie, az élet­mód mérséklését, szabályozását és fegyelmezését. Érdekes, hogy azoknál az idő­sebb embereknél, akik fiatalko­rukban elmulasztották testük edzését, a szívinfarktus rehabi­litációjának és megelőzésének a gyógymódja azonos. Ez min­dig a könnyű tornától a meg­erőltető tornához, s ha lehetsé­ges, a könnyű gyakorlatoktól a hosszú kitartást igénylő gyakor­latokhoz, főképpen a futáshoz vezet. Hosszabb szünet után nem szabad erős erőnlétedzést ösz- szeállítani, mert ez kudarccal jár. A „miért van szükségünk az erőnlétre?“ kérdésnek vannak más vetületei is. Már említet­tük, hogy a jó erőnlét késlelteti az öregedési jelenségeket. A különféle öregedési folyamatok a sejtekben és a szövetekben mennek végbe. A jó vérellátás­nak fontos szerepe van. Van egy régi orvosi mondás: „Az ember olyan öreg, mint az ér­rendszere.“ A vérkeringési szer­veket erősen meg kell terhel­ni, hogy helyesen adagolt erőn­létedzéssel késledteni tudjuk az öregedési folyamatokat. Erre jó példa a napi 30—60 perces fu­tás. A sétálás, a fürdés, a síelés a hegyekben nem elég: a test­edzésnél is az intenzitás dönt (körülbelül 120-as pulzusfrek­vencia, könnyű izzadás stb.) A legnagyobb erőnlétedzést bizonyára az űrhajósok teljesí­tik, jóllehet tevékenységük alig követel fizikai teljesítőképessé­get. Az űrben a szélsőséges kör­nyezeti feltételek bizonyos tar­talék képzését teszik nélkülöz­hetetlenné. Agyongépesített éle­tünkben gyakran hasonló, ha nem is ilyen szélsőséges körül­mények közé kerülünk. Bizo­nyos erőnléttartalékra van szük­ségünk. Idősebb korban megnő e tartalék jelentősége, mert csökken alkalmazkodóképessé­günk a környezeti feltételek­hez. Végül azért szeretnénk jó erőnlétet elérni, hogy áldozhas­suk kedvenc szórakozásunknak, a sportnak. Feltételezve a jó teljesítőképességet, a sportolás öregségünkben is nagy örömet szerez. E korban a sport a ki­kapcsolódást, a kiegyenlítő­dést szolgálja. Ilyenkor a spor­tolás élménnyé válik és kalan­dot jelent. Az Inter Bratislava stadionja, az ország egyik legszebb sporttelepe. SZPASSZKIJ ÚJRA FORMÁBAN hISCHER KILÉPETT REMETESÉGÉBŐL A sakkvilág nesztora, az ar­gentin Najdorf, nemrégen ki jelentette: kételkedik abban, hogy Fischer 1975-ben asztal­hoz ül, hogy megvédje világ bajnoki címét, mert az ameri kai nagymester, a világbajno­ki korona megszerzése után 14 hónapig szinte remeteéleteit élt, nem vett részt semmilyen versenyen és elzárkózott az emberek elől. Az okok között azt is emlegetik, bogy Fischer elégedetlen volt a fogadtatás­sal. amikor a VB-cím megszer zése után hazatért az Egye­sült Államokba. Nos, Bobby Fischer hosszú hallgatás után ismét hallatott magáról és kilépett remetesé­géből. Mint megfigyelő részt vett a Fülöp szigeteken első ízben rendezett nemzetközi tornán, és nemrégen visszavá­góra szólította fel Borisz Szpasszkij szovjet nagymes­tert. Fischer magabiztosan ki­jelentette: „Újra könnyedén le­győzöm Szpasszkijt.“ Az új­ságírók előtt elmondotta, hogy véget akar vetni azoknak a legendáknak, miszerint nem hajlandó megvédeni világbaj­noki címét. A nyolc világbajnok-jelölt esélye Már sokan és sokszor el­mondták véleményüket a sakkvilágbajnok-jelöltek ne gyeddöntőjébe került nyolc versenyző képességéről, felso­rolták erős és gyenge oldalai­kat és egyesek jóslatokba is bocsátkoztak a páros mérkő­zések kimenetelét illetően. Ter­mészetesen a vélemények megoszlanak. Itt van például a Petroszjan —Portisch összecsapás, amely­nek végeredményét csak na­gyon kevesen merészkednek megjósolni, mert ez a párharc ígéri a legkiegyensúlyozottabb küzdelmet. Mindkét nagymes­ter előnyben részesíti a pozí­ciós játékot és mindketten nagyon nyugodtan játszanak. A szakemberek egy kis része valamivel nagyobb esélyt ad az exvilágbajnoknak, pedig Petroszjan még nem győzött Portisch ellen! Szpasszkij kimondott esé­lyes Byrne ellen. Ügy tűnik, az exvillágbajnok magára ta­lált, hiszen biztosan nyerte meg a Szovjetunió idei baj­nokságát, amelyen erősebb mezőny volt, mint bármely nemzetközi tornán, hiszen 15 nagymester és 3 mester sze­repelt a mezőnyben! Az azon­ban kizártnak látszik, hogy Szpasszkij kiálljon a Fischer elleni világbajnoki visszavágó­ra, mert egyrészt a találkozó csak nemhivatalos jellegű len­ne, másrészt Szpasszkij készül a január 15-én kezdődő Byrne elleni viliágbajnoki negyeddön­tőre. Byrne, aki már nem tarto­zik a legfiatalabbak közé (45 éves), az idén a leningrádi tornán érte el élete legna­gyobb sikerét, miután az élen végzett. Talán jót tett játéká­nak, hogy abbahagyta a taná­ri pályáit és csak a sakknak és a sakkból él. Homlokegye­nest más típusú sakkozó, mint honfitársa. Fischer: Nagyon szerény, udvarias ember, azt mondják róla, hogy világ éle­tében nem bántott meg sen­kit. Mint játékos szorgalmas, céltudatos, ennek ellenére nincs sok esélye az ismét ki tűnő formába Rendült Szpasz- szkij ellen. Cigaretta nélkül A világbajnoki negyeddöntő harmadik páros mérkőzésé­nek is szovjet sakkozó az esé­lyese, de Mecking, a brazil „Pelé“ korántsem lebecsülen­dő ellenfél. Már a petropolisi világbajnok-jelöltek tornája előtt is sokan mondogatták: nem lenne meglepetés, ha Mecking a legjobbak között végezne. Nos, a torna győzte­se Mecking lett, és ez min­dennél jobban bizonyítja a 22 esztendős brazil sakkozó ké­pességét. Az utóbbi három évben meg­komolyodott. Naponta hét órát szentel a sakknak és két órát erőnléti edzésekre fordít. Job­ban szeret mérkőzni a nyu­godt, pozíciós játékot kedvelő sakkozók ellen. Korcsnoj vi­szont nem tartozik ezek közé. Korcsnoj előnye a nagyobb rutin, a „rámenősség“, szívós­ság, találékonyság és nem utolsó sorban az, hogy az utóbbi időben javult az élet­módja is. A szovjet karikatu­risták ismert rajzai, amelyek Korcsnojt cigarettafüstfelhők közepette ábrázolják, már nem aktuálisak, ugyanis Korcsnoj leszokott a dohányzásról. Karpov első lehetősége Nagyon érdekesnek ígérke zik a negyedik páros mérkő­zés is. Két, teljesen különböző típusú sakkozó találkozik egy­mással. A gyakran idegeskedő és sokat kockáztató Poluga­jevszkij a vasidegzetű Karpov- val méri össze tudását. Kar­pov, aki ugyanolyan idős, mint Mecking, a brazil sakko­zóval együtt a fiatalabb nem­zedéket képviseli a világbaj­nok-jelöltek páros versenyén. Karpov fiatal kora ellenére sem kockáztat, inkább a vé­dekező játékot kedveli, habár váratlan húzásaival rendre fe­szültté teszi a mérkőzéseket. Ellenfelei mondják róla, hogy sohasem tudják hányadán áll­nak vele szemben. Karpovot a csehszlovák közvélemény is ismeri, 16 esztendős korában megnyerte a trineci nemzetkö­zi tornát. Jan Smejkal már ek­kor nagy jövőt jósolt a szov­jet sakkozónak: Karpov azonban túlságosan is szerény ahhoz, hogy át- ütőbb sikerre számítana a vi­lágbajnok-jelöltek versenyé­ben. Sok szakember viszont az elődöntőbe, egyesek pedig egyenesen a döntőbe várják. Ez talán még korai lenne, de Karpovban és Meckingben lát­ják a jövő világbajnokait. Persze, nem ma, se nem hol­nap ... (T. V.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom