Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-26 / 255. szám, péntek
A mikor a harmadik felvonás végén legördült a függöny és felcsattant a taps, abban biztos voltam, hogy alig vagyok biztos valamiben. Tulajdonképpen csak a közönségsikert éreztem bizonyosnak, ugyanis nem nehéz megjósolni, hogy más helyeken is legalább olyan sikert arat majd ez a darab, mint a bemutatón. Aztán amint a ruhatár fellé ballagtam, eszembe jutott, hogy nem először történik velem ilyesmi ebben a színházban. Talán már meg is szokhattam volna, hogy Beke Sándor rendezései láttán felkavart gondolatokkal és érzésekkel távozunk a nézőtérről, mert a tehetséges rendező művészi munkája során valamilyen formában mindig hadat üzen a kcnvenciónak, a szokványos megoldásoknak, csillogó értékekről igyekszik lehán- tani a rágyülemlett szürke hordalékot. Példaként talán elég megemlíteni Wilde Bumburyjét, továbbá az Énekes madarat, főleg a Csongor és Tündét s természetesen a most bemutatott Kakuk Marcit. Mindenképpen rokonszenves vonás ez, még akkor is, ha az eredmények mellett kérdőjelek is felbukkannak, melyek részben indokoltak, részben pedig a mindannyiunkban szunnyadó sablonok, szokások szülöttjei. Tudjuk, hogy Kakuk Marci, ez a huszadik századbeli magyar Eulenspiegel, Tersánszky alkotóműhelyének központi figurája, az író több alkotásában szerepel. Változatok egy témára, mondhatnánk, s nem is járunk messze! az igazságtól, mert Tersánszky ezekben a müvekben a kisvárosi szegények életét írta meg sajátos — jobb szó híján fájdalommal átszőtt humorral és a harsány hangvételt átszövő finomabb veretű poézissel. Beke Sándor dramaturgként is rendkívül igényes munkát végzett, hiszen ebben az előadásban a Kakuk Marci szerencséje című színműre alapozva, s azt a többi változat egyes motívumaival kiegészítve lényegében Tersánszky valódi írói arculatát igyekezett felmutatni, a maga teljességében és összetettségében. Tehát nem csak a mesélő kedvű pfpázgató Író kalandokba keveredő figuráját állította színpadra, hanem felszínre hozta Tersánszky sajátos értékeit: a szociális igazságtalanságokat érzékelő egyént, aki a megalázónak (de nem megalázko- dók) oldalán áll, együtt érez velük örömökben, bánatukban és megérti tatlásaikat. Beke az eredetihez képest jóval aktívabbá tette Kakuk Marcit, itt ő a szellemi vezér, Soma csupán egyik társa. Ebben a beállításban Kakuk Marci kópéságai (beleértve gáláns kalandjait is) tulajdonképpen jól átgondolt tettek egy szebb emberi élet megteremtése érdekében. Persze, ószeres, bűnöző, munkakerülő és kétes hírű nő társaságában kissé groteszk dolog tiszta érzésekről álmodozni, különösen akkor, ha közöttük relndszerint csupán a kialakult normák alapján lehet élni. Innen nehéz feljebb lépni, s ezért Kakuk Marci Is sok mulatságos és egyúttal elszomorító, tehát ellentmondó jeleneten megy keresztül, míg végül is társat talál életcélja megvalósításához. Ezek a meggondolások indokolttá teszik az előadás groteszk jellegét, még akkor is, ha az ebből származó poézis nem mindig ugyanaz, ami TerMiroslav Tuleja, az Obrana lidu újság tudósítója fényképezőgépével megörökítette Vietnam lakosságának azt az óhaját, hogy virágzó, szabad országban élhessen. Három vietnami útjának válogatott felvételeiből a bratislavai vár boltívei alatt, „Az élet újra kezdődik" címen kiállítás nyílt. A kiállítás megnyitásán jelen volt Ľ. Pezlár, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, V. Bálgovič, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, V. Turzó akadémikus, a Szlovák Béketanács elnöke és több más politikai és közéleti személyiség. (Felvétel: Z. Repová — ČSTK) Csendes László, Tóth Erzsébet és Horváth Lajos a színmű egyik jelenetében. (Nagy László felvétele) sánszky műveiben. Ebben az előadásban harsányabb, kissé talán durvább. A jól átgondolt és a szakemberek számára is rdndkívül figyelemre méltó rendezésben azt tartom kifogásolhatónak, hogy Beke (talán a közönség kedvéért?) olykor a groteszkből paródiába s ebből a túlzásba csapott át. Ezért néhány jelenet (a dúljon elő az, hogy ugyanaz a figura prózában selypít, énekelve pedig tisztán artikulál. A fentebb felsorolt hiányosságok azonban semmiképpen sem homályosíthatják el Beke érdelmeit — s ez nem túlzás — Tersánszky valódi értékeinek megismeréséhez. A színészek teljesítményét ezúttal csaknem lehetetlen KaKuk Marci - mai szemmel Bemutató a MATESZ Thália Színpadán kertész és Rozi kacérkodása, különösen pedig Méltósága és Kakuk Marci „közeledése“) inkább eltúlzott népszínművekre avagy operettekre emlékeztetett. Véleményem szerint ez a hiba abból is adódott, hogy néhány figura — elsősorban Méltóságára, a férjére és a kertészre gondolok — elbben a színműben túl esetleges és nevetséges, tehát merőben más, mint az eredetiben. Más szóval: néhány szereplő „kilóg“ a koncepcióból, s van olyan, akinek színpadi megjelenése (Tüske) is problematikus. Nem segített az előadás ritmusán Vukán György zenéje sem, amely filmen valószínűleg jól hat, színpadon (telhát másképpen megkomponált látvány mellett) és ebben a koncepcióban viszont eléggé borongó, már-már komor. Itt említem meg, hogy a következő előadásokon néhány színésznek jobban kell ügyelni a mondott és az énekelt szöveg azonos kiejtésére. Tehát ne foregyenként értékelni, hiszen játékuk rendkívül szorosan igazodott egy koncepcióhoz, s ez a tény teljes mértékben megszabta játékukat. Ezért a velük kapcsolatos véleményem nem értékelés, hanem inkább egy-egy észrevétel csupán. A címszerepet alakító Csendes László nem ragadtatta magát fölösleges rájátszásokra, egyenletes, jó teljesítményt nyújtott. A tehetséges Tóth Erzsébettől — habár néhány szép megoldást ezúttal is láttunk — még azt várjuk, hogy arcjátéka, kjejtése és részben mozgása som lesz erőltetett. A többi szereplő közül szerintem különösen Horváth Lajos Sustyik- ja volt színészi telitalálat és jó karakteralakítást láthattunk Gombos Ilonától (Csuriné) és Kovács Józseftől (Bojnyik) is. A Thália Színpadon debütáló Bartusz-házaspár elsőrangú munkát végzett. Az ötletes díszleltek és a jelmezek tehetségüket dicsérték. SZILVÄSSY jOZSEF TARTALMAS TARLAT Mai szlovák tájképfestök a Dunamenti Múzeumban Érdekes és sokat mondó a Duna Menti Múzeum első őszi tárlata. Ez alkalommal a trenčíni Területi Képtár anyagát láthatjuk František Moškonak, a képtár igazgatójának válogatásában. 37 festőművész hatvanhat alkotását állították ki ezen a tárlaton. A téma egységes. Tetszés szerint válogathatunk, összehasonlíthatunk különféle irányzatot, stílustörekvést és közben új nevekkel találkozhatunk. Az anyag változatos és színvonalas. Különböző tájak tárulnak elénk. Színes olajfestmények, vegyes technikájú temperák egy-egy táj jellegzetességét rögzítik. Ezen felül nyomon kísérhetjük festészetünk kifejezésmódjait, annak fejlődését. De művészi és ismeretterjesztési hivatása is van a kiállításnak. Sőt élményt is közvetít és fokozza az érdeklődést egy részletesebb, elmélyültebb tájékozódás iránt. július Nemčík, Ján Želibský, Jozef Kollár nemzeti művészek, Orest Dubay, Ernest Zmeták, Jordán Miklós, František Studený, Vladimír Vestenický, Albin Brunovský, Martin Tvrdoň, Elena Lazinovská, Mária Filová, Eva Trezuljaková és még sok más idősebb-fiatalabb művész alkotásával találkozunk. A Duna Menti Múzeumban látható alkotások többsége a művészi élmény tartós lázában született. A festmények az átélés, a szellemi őskeresés egy- veretű variációit adják annak ellenére, hogy több ma is alkotó idősebb művészünk alkotásait nem láthatjuk. Kár. A tárlat e hónap végéig hétfő kivételével 10—17 óráig tekinthető meg. SZUCHY M. EMIL ^ Mondana néhány szól az autó-motoros klubok küldetéséről? — Sok újat nem mondhatok, hiszen erről a témáról már igen sokat beszéltek. Tömören kifejezve feladatuk segíteni tagjaikat elméleti, szakmai és jogi alapon. És, természetesen, a klubok működését úgy megszervezni, hogy az vonzó, érdekes és egyben célszerű legyen. Több más tényezőt is felhozhatnék még, de ezeket — pl. a biztonságos közlekedés megteremtése, a balesetek elleni harc — az autósok nagy családja jól ismeri. Fontosabbnak tartom inkább arról szólni, hogy 1968 ig a motoros sportok voltak előtérben. Ezen a helyzeten változtattunk, s az előbbieket sem mellőzve, tagjaink politikai-szakmai ismereteinek bővítésén kívül egyre nagyobb helyet biztosítunk az önálló kezdeményezésnek, főleg a klubtagoknak nyújtott segítségnek és természetesen a motoros turizmus fejlesztésének. 0 Hány tagjuk van es ki lehet tagja a klubnak? — Szlovákiában 350 klubot és mintegy 8000 szakkört tartunk nyilván. Azzal kezdeném, hogy a klubokban 15-nél több tog, a szakkörökben ennél kevesebb van. Tagjaink létszáma, bármilyen hihetetlen is, csupán 25 000, jóllehet Szlovákiában mintegy 700 000 autótulajdonos van. A kluboknak, illetve szakköröknek tagja lehet minden 15 éven felüli csehszlovák állampolgár, tekintet nélkül arra, rendelkezik-e motoros járművel és hajtási jogosítvánnyal, vagy sem. A központilag meghatározott tagsági díj egy évre 25, illetve 15 korona. Ehhez természetesen hozzá (kell még számítani azt az összeget, amelyet pótdíjként az egyes klubokban megszavaztak, illetve rendszeresítettek. Ebből a többletből a tagok saját előnyüket szolgáló létesítményeket építenek, esetleg korszerűsítik a már meglevő berendezéseiket, felszereléseiket. # A PHSZ szlovákiai kongresszusa is hangsúlyozta, s ezt az elmondottak is igazolják, hogy az autótulajdonosok számához viszonyítva kevés a klubok és a szakkörök, illetve tagjaik száma. Hol és hogyan lehet klubot, illetve szakkört alakítani? — Az ország bármelyik községében, városában és üzemében. Természetesen, először öttagú előkészítő bizottságot szükséges létrehozni amely elvégzi a tagtoborzást, felveszi a kapcsolatot a PHSZ járási bizottságával. A regisztráció után összehívják a jövendő klub tagjait és megválasztják a vezetőséget. Autó-motoros klub életre hívására ott is sor kerülhet, ahol nincs a szövetségnek alap-, vagy üzemi szervezete. Amint már mondottam, a iklubalakításhoz legalább 15 tag kell, ellenkező esetben csak motoros szakkör jöhet létre. Szeretném külön hangsúlyozni, hogy szeretettel hívjuk sorainkba a nőket is, sőt önálló női klubot is alakíthatnak. mint a lévaiak, a zvole- niek és a bratislavaiak. 9 Emberi szokás, hogy nyíltan megkérdezik, vagy morfondírozva felteszik a kérdést: Milyen előnyeim származnak mindebből? — Ez így igaz. Az előnyöket, a kedvezményeket az alapszabályzatok ismertetik, do ezek helyenként bizonyos mértékben különbözők lehetnek. A klub tagjai 10 százalékos kedvezményben részesülnek önse- gélyes műhelyeinkben. Hasonló kedvezménnyel évente egyszer, de szükség esetén többször is ellenőrzésre vihetik kocsijukat. Nem lebecsülendő az a tény sem, hogy az ún. „sárNÉMETH JÁNOS 1973. X. 2P* 6 ga angyalok“, a sárga színű autón száguldó javító-szerelőink a tagjainknak 15 percig nem számítanak fel munkadíjat a javításért. Hogy jobban érthető legyen: ha a javítás 15 percig tart, teljesen ingyenes, ha mondjuk 45 percet vesz igénybe, akkor csupán 30 percért kell fizetni, jelenleg 26 „sárga angyal“ rója a forgalmasabb útszakaszokat, s jövőre számuk öttel gyarapodik. Minden benzinkúttól a 154-es, kivételes esetben az ott feltüntetett telefonszámon lehet hívni őket. S végül szeretném megemlíteni, hogy a komolyabb üzemzavarok esetén szerelőink kötelessége gondoskodni arról, hogy az elromlott gépkocsi a le g k öze lebbi j a ví tó mű hel y ü n k be kerüljön. Szükséges megemlíteni az „Autoturist“ utazási iroda tevékenységét is, amely az autósok külföldi útjait szervezi és egyes országokban csehszlovák pénzért benzin utalványokat is biztosít. # Említette, liugy a motorosoknak nagyobb mértékben akarnak segítséget nyújtani. Ezt a célt milyen berendezé- seik szolgálják? — Talán ott kezdeném, hogy Szlovákiában jelenleg 70 önálló önsegélyés javítóműhely, 13 autószerviz, 17 műhely. 59 önálló autómosó rámpa, 23 műszaki tanácsadó és 15 tájékoztató központ áll klubjaink tagjainak rendelkezésére. Az említett létesítményeink iránt nagy volt az érdeklődés, ezért igyekeztünk ezeket a lehetőségeinkhez mérten korszerű berendezésekkel ellátni. Az autó- motoros klub dunaszerdahelyi szervizállomását olyan berendezésekkel látták el, hogy ma már bármely javítást, sőt a Skoda, VÁZ 2101. Fiat 125 P jelzésű személygépkocsik jótállási javításait is elvállalja, illetve elvégzi. Igaz, ez egyedülálló példa Szlovákiában, de — úgy hiszem — követésre méltó. # A gépkocsik számának rohamos növekedésével a sofőrök, főleg a nem hivatásos gép kocsivezetők száma is állandóan növekszik. Mit tesznek annak érdekében, hogy megfelelő gyakorijaira tegyenek szert? — Sokrétű munkánk közé tartozik a hajtási jogosítványnyal rendelkezők állandó továbbképzése. nemcsak szakmai, hanem közrendészeti téren is. Az 1971-es évben pl. mintegy 24 000, tavaly pedig közel 30 000 gépkocsivezető vett részt a továbbképzésen. Ezt az akciót az idén folytatjuk. # Utolsó kérdésként enged je meg, hogy a fiatalok körében kifejtett munkájuk felől érdeklődjem.-— Azt szokták mondani, hogy a fiatalság hazánk arany- tartaléka. így tekintünk rájuk mi is, hiszen néhány év múlva ők lesznek a jövő gépkocsivezetői, motoros versenyzői, ezért a velük való foglalkozást elsőrangú feladatunknak tekintjük. A PHSZ szlovákiai autó-moto klubjai eddig 5 gyermekjátszóteret létesítettek a legkisebbek részére. A nagyobbakkal megismertetjük a közrendészeti szabályokat, versenyeket rendezünk számukra. A honvédelmi politikai nevelésükről és az ezzel összefüggő akciókról sem feledkezünk meg. Arra törekszünk, hogy a foglalkozások vonzóak, érdekesek és tanulságosak legyenek. Az első és másodfokú iskolákban több mint 20 000 fiatal motoros tevékenykedik. összegezve: minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy munkánk, tevékenységünk minden szakaszán a párt XIV. kongresszusának határozataihoz, a PHSZ II. szlovákiai kongresszusának célkitűzéseihez tartva magunkat, a jövőben még jobb eredményekről számolhassunk be. ÉRDEMES KÖZÉJÜK ÁLLNI A Szlovákiai Autó-motoros Klub tevékenysége A Csehszlovák Autó-motoros Klub több éves múltra tekint vissza. Rohamos fejlődése a felszabadulás után kezdődött. Különböző motoros körök a klubokon belül igazán csaik akkor találtak megfelelő védnökié, amikor a Polgári Honvédelmi Szövetséghez (Zvlizarm) csatolták őket. Azóta, ahogy mondani szokás, sok víz lefolyt a Dunán, és a motorosok családja is növekedett. A Szlovákiai Autó-motoros Klub eredményeiről, küldetéséről és feladatairól Vlastimil Havlínnal, a PHSZ Szlovákiai Autó-motoros Klubja Központi Tanácsának titkárával beszélgettünk.
