Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-10 / 241. szám, szerda

K OS ZÖN T Ö A KAPTÁRTÓL a fogyasztóig A galántai Medos üzemet egy nagy kaptárhoz hasonlíthatnánk, hiszen még a méhek is barátságosan zümmögve röpködnek itt a mézesedények és a jelhalmozott készletek körül. Ebben az üzemben dolgozzák fel a Jednota fogyasztási szövetkezet által felvásárolt mézet. Helyesebben mondva itt tisztítják és csoma­golják, mert a mézet a szorgalmas méhek már fogyasztható áll- lapotban gyűjtik össze, az ember dolga itt csupán a „megtermelt“ méz összegyűjtése, csomagolása és eljuttatása a fogyasztók asz­talára. De még ez a feladat is elég sok munkával jár, amiről Alexander Cambál, az üzem termelési műszaki osztályának veze tője nyújtott felvilágosítást. — Ez az egyetlen üzem Szlo­vákia területén, amely a méz feldolgozásával és szállításával foglalkozik — mondotta —. Csehországban szintén van egy testvérüzemünk. A galántai Medos a Zvolení Szövetkezeti Nagykereskedelmi Vállalat üzemegysége, ezen keresztül bonyolítjuk le a kereskedelmi tevékenységünket. Üzemünket 1057-ben alapítottuk, és annak ellenére, hogy aránylag fiatal üzemről van szó, a neve a kül­földi fogyasztók előtt sem isme­retlen. A Medos Galanta jelzés­sel ellátott áruinkból 12 féle termék áll a fogyasztók rendel­kezésére. Ezt persze úgy kell értelmezni, hogy ennyiféle cso­magolásban kerül a m&z a fo­gyasztók elé. Közismert például a negyed-, illetve a félliteres poharakban árusított méz. Az élelmiszerüzletek polcain azon ban a tubusos és a „maci-méz“ is megtalálható. Legújabban kis műanyagtégelyekbe töltjük a mézet, amit mi tízórais csoma­golásnak nevezünk. Ennek a tartalma 30 gramm méz, amely egy személy számára egy étke­zéshez elegendő. Ezekkel a célszerű csomagolásokkal a mézfogyasztók táborának növe­lését szeretnénk elérni. Áruink nagy részét exportál helyzeten rövidesen változtatni kell, mert a méz tárolása meg­követeli, hogy sötfft helyen, ál­landó hőmérsékleten tartsák. Miután a termelési-műszaki osztály vezetője röviden bemu­tatta az üzemet, Liptai Lajos gyártásvezetővel indultunk el, hogy megtekintsük a techno­lógiai berendezéseket. — A mézet a feldolgozás so­rán 40—50 Celsius fokra mele­gítjük — kezdte a kalauzolást a gyártásvezető — hogy folyé­konyabbá és könnyebben ke­zelhetővé váljon. Ennél maga­sabb hőmérsékletet nem sza­bad elérni, mert a méz veszí­tene tápértékéből. A további folyamatok már félautomata gépsorokon mennek végbe. Lá­nyok és asszonyok irányítják a gépek működését, illetve el­távolítják a hibás darabokat, a repedt üvegeket, stb. Az áruk kartonokba való csomagolását még kézzel végezzük, de rövi­desen ezt is korszerűsíteni fog­juk. Szigorú minőségi ellenőrzést végzünk, 20—25 mintát vizs­gálunk meg naponta. Többre egyelőre nem vagyunk képesek, mert kicsi a rendelkezésünkre álló laboratórium kapacitása. Az üzem felújítását és bővítését a hatodik ötéves terv első évei­Antónia Radová és Mária Maková apró tégelyekbe töltik a mézet. juk. Fő vevőink közé tartozik az NSZK, Ausztria, Svájc és Belgium. Ezzel kapcsolatban azt is megemlíteném, hogy ezekben az országokban sokkal maga­sabb az egy személyre eső méfcfogyasztás, mint nálunk. Idehaza a fogyasztók nagy ré­sze még nem tudatosította elég­gé a méz jelentőségét a táplál­kozásban és a szervezet egész­ségvédelmében. Ezért széles körű propagandát fejtünk ki a hazai mézfogyasztás növelése érdekében, tökéletesítjük, kor­szerűsítjük a csomagolástechni­kát, hogy ezzel is hozzájárul­junk a helyzet javításához. Természetesen mi sem va­gyunk problémák nélkül. Kicsi a raktárunk befogadóképessége, ezért kénytelenek vagyunk az udvaron is raktározni. Ezen a re tervezzük, 'melynek kereté­ben 1978-ig a korszerűbb és na­gyobb laboratórium is felépül. A további beszélgetés folya­mán az is kiderült, hogy az üzemben példásan gondoskod­nak a dolgozókról. Üzemi ki­rándulásokat szerveznek, szak- szervezeti üdüléseken vehetnek részt, s a dolgozók gyermekeit pionírtáborokba küldik. így te­hát nem is csoda, hogy az üzem alkalmazottai szocialista köte­lezettségvállalásaikat mindig igyekeznek maradéktalanul tel­jesíteni. A „nagy kaptár“ dolgozói a méhektől vesznek példát. Pon­tos, szorgalmas munkát végez­nek, hogy minél kevesebb le­gyen a fennakadás e fontos és értékes élelmiszer továbbítá­sában. P. G. Gondtalanul élvezheti a tv műsorát, aki igénybe veszi a Multiservis szolgálatait. A TESLA Multiservistől bérelt televízióké­szülék esetleges javítása az egész használati idő folya­mán díjtalan. A minden hónap 20-ig esedékes havi illeték fejében a javításokat ingyen végezzük. További előny, hogy televíziókészülékhez juthat nagyobb összegű kész­pénz és kölcsön nélkül is (így más árura vehet fel köl­csönt). Amennyiben készüléke meghibásodna, elegendő a Multiservist telefonon felhívni, amely gondoskodik a hiba gyors és díjmentes eltávolításáról. A TESLA Múl tiservis így teszi lehetővé ügyfelei számára, hogy jó mi­nőségű adásban élvezhetik a tv műsort. Kiváló ajándék az egész család számára: új televízió- készülék a A közelmúltban adták át rendeltetésének Kráľ. Chlmec (K'uáiyhelmee) központjában a mintegy ir>() jármű befogadására alkalmas új parkolóhelyet. Felvételünkön a parkolóhely egy része látható. (Molnár János felvétele] A plzeiii Skoda gyárban a Szovjetunió részére 62 £ típusú vil­lanymozdonyokat gyártanak, amelyek óránkénti sebessége eléri a 160 km-t. A Škodaexport közvetítésével a Szovjetunióba eddig több mint 900 különböző típusú villanymozdonyt exportáltak. Ezekben a napokban szerződést írtak alá további 80 villanymoz­dony szállításáról. Képünkön a Szovjetunió részére készülő vil­lanymozdonyok a szerelő állványon, ahol éppen befejezik a 62 E típusú mozdonyok szerelését. Felvétel: Vlach — ČSTK Ez a kérdés esetenként váratlanul tolul az ember aj­kára. Régen is, most is. Mert az ember gyakran nyugta­lankodik, méltatlankodik va­lami miatt, ami erre a kér­désre készteti. Még annak az agyában is felvillan néha, aki rendszerint csak rézig nált kézlegyintéssel veszi tu­domásul azt. ami ugyan nem érinti személyesen, de lelke mélyén mégis másként, szebben, jobban, embersége­sebben, emberhez méltón szeretné. Mert sok minden előfordul, aminek nem kel­lene előfordulnia. Csupán ízlés dolga? „De gustibus non est díspu tandum!“ (Az ízlésekről nem kell vitatkozni) — int higgadt ságra egy régi latin közmon­dás. Magyarul így is mondhat­nánk: ,.Ne szólj szám, nem fáj fejem!“ Mindig helyénvaló az ilyen bölcselkedés? Nem bi zony, nem mindig. Például ab ban az esetben sem, amelynek nemrég voltam szemtanúja. Perzselőn tűzött a nap és hetek óta nem frissítette szél, sem eső az ápqrodottan gőzöl­gő levegőt. Világgá röppent a hír, hogy Indiában s Olaszor­szágban kolerajárvány szedi ál dozatait. Ott ütötte fel a fejét, ahol büntetésre méltó nemtörő­dömség, vagy sajnálatos tudat­lanság szorítja háttérbe a hi­giénia szabályait. Már ez a megdöbbentő vészhír is foko­zott óvatosságra inti az embert. Mégis mit kellett látnom? Egy az ízléses külsőre nyilván so kat adó, jól öltözött, jó be­nyomást keltő család — fiatal férj, feleség és kisfiú — meg­állt a lakóházunk tövében so rakozó szemetesbödönök előtt. A férfi az egyikre tette aktatás­káját, az asszony a mellette le vóre rakta a kisebb-nagyobb csomagokkal dugig tömött szatyrát. Aztán kivette belőle a nylonzacskóba bugyolált elemó­zsiát, abból meg a zsírpapírba csomagolt sült csirkét, zöld paprikát és néhány zsemlyét. Egy további szemetesbödönön széttárt papíron puszta kézzel porciózta az ételt, amelyet az­tán jó étvággyal elfogyasztot­tak. Nos, ennyi az egész. Igazán csak ennyi? Nem me hettek máshová? Nem ehettek volna másutt? Például egy pá­don valamelyik parkban, vagy a Duna parton. Miért éppen ott, ahol patkányok tanyáznak, ahol a legyek seregestül röpködnek, ahol a rekkenő hőségben orrfa­csaró (nem éppen étvágyger­jesztő,I bűz terjeng és baktériu­mok miriádia fertőzi a környe­zetet? Kérdések válasz nélkül... Gyerekkocsi a borozóban A belváros egyik szűk utcács kájában nagyon sokáig, talán két évig is tatarozták, de vég­re valahára mégis megnyílt a most már kicsinosított, pazarul kivilágított, régi borozó. Az er­ről az eseményről rohamosan terjedő örömhírt bizonyára ki­törő lelkesedéssel közlik egy mással a borozó különféle íny­csiklandó zsíros fűszeres bor­korcsolyáit állító, zamatos arany fényű s rubint os csillogó- sú borainak szagolgatására, szó- pogatására, iszogatására vagy — nem ritkán — vedelésére vágyó törzsvendégei. Engem persze senki sem értesített a városrengető eseményről, mivel — sajnos — már rég kiselejte- ződtem az említett földöntúli örömökben dúskálkodók kompá­niájából. A hírverés valaho­gyan mégis csak elért, így hát a minap elhatároztam, hogy legalább kívülről szemlélem meg vendéglátóiparunk e szén- télyét. Nos, amit láttam, attól földbe, illetve aszfaltba gyöke­redzett a lábam és nem győz­tem csodálkozni azon, hogy ez is lehetséges. Az egyik ablak közelében borozgató, cigaretta- füstöt eregető, hevesen geszti­kulálva beszélgető társaság asz­tala mellett szép gyerekkocsi állt, és benne egy még gyönyö~ rűbb csöppség ugrabugrált. Cuc­liját szopogatta, csörgőjét rá- zogatta, nyilván ő is élvezni akarta a csudaborozóban késő este lábrakapott borgőzös han­gulatot. De félre a tréfával! Hogyan engedhette meg a borozó főnö­ke vagy személyzete, hogy a szülők egy ilyen csöppséget hozzanak magukkal? Hiszen a borozó kiskorúaknak tiltott te­rület. A még kisebb korúnknak szabad talán? És milyen szülök azok, akik a borgőzzel, a ciga­rettafüsttel, a lármázással teté­zett szórakozást előbbre való­nak tartják mint gyermekük féltő gondozását, józanul meg­fontolt nevelését? Vagy talán úgy vélik, hogy „Ki korán kel, aranyat lel?“ Ha nem másként, akkor az aranyló borban? Mi lesz a gyermekükből? Fenegye­rek? Megint csak kérdések válasz nélkül... ■ * En pedig elszontyolodva kér­dem? Miért így, ha másképpen is lehetne? KOLÁR MARCELL Eladó Moszkvics 408. Bratislava Rača, Čachtická 9 0—1150 Terézia Výhonská, Detské jasle — Plešivec. A drága édesanyának és nagy­mamának sok-sok, szívből jövő jó kívánságainkat küldjük ezúton is és szeretettel köszöntjük 41. szü­letésnapja alkalmából. Lánya, Dá sa, veje, Iván, unokái: Ivanka és Romanko 0 — 1158 Ezúton is köszönetét mondunk minden rokonunknak, az ismerő­söknek és a Dam3scli Efsz veze­tőinek, akik szeptember 26-án el­kísérték utolsó útjára a hronov- cei temetőbe drága halottunkat Mágyel Józsefet és • részvétükkel enyhítették mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0—1160 MULTISERVIS TEStA ADÁSVÉTEL ■ - . Miéirt •fül ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom