Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-07 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó
A CÉL ÉRDEKEBEN Ladányi Rozália elvtársnő mindenütt ott van, ahol társadalmi munkát végeznek. Felvételünkön jobbról az első. (Puskás Lajos felvétele) KÖTELESSÉGTUDÓAN j Apró, vékony termetű asszonyka. Hatvanéves, de mozdulatai, cselekedetei másról árulkodnak. Lélekben fiatal raa- fadt. Olyan, aki az életet nem tudja elképzelni társadalmi inunka nélkül. Hogy kiről van szó? Ladányi Rozáliáról, a dia- ícovcei (deáki) jednota Fogyasztási Szövetkezet elnökéről. f>assan már 20 éve lesz, hogy rábízták ezt a funkciót. Neve ?zóta elválaszthatatlan a fogyasztási szövetkezet helyi szerkezetének tevékenységétől. Rózsi néni — mindenki úgy isme0 őt a faluban — örökké járja a falut, brigádokat, gyűlésedet, beteglátogatásokat szervez, vagy éppen új tagot toboroz k Jednota Fogyasztási Szövetkezet nagy táborába. Nem kis érdeme van abban, hogy a jednota-tagok száma a faluban 20 év alatt 300-ról csaknem ezer főre növekedett. 1 Beszélgetésünk közben fényképek, kitüntetések, elismerő oklevelek kerültek elő. Ezeket a helyi fogyasztási szövetkezet, vagy személy szerint Ladányi Rozália kapta. A legelső elismerő oklevelet, amely már megsárgult, még 1956-ban kapta becsületesen és példásan végzett munkájáért. Utána alig volt plyan év, hogy ne részesült volna nyilvános elismerésben. Egyszer a szocialista kötelezettségvállalásuk sikeres teljesítéséért, máskor a tojásfelvásárlásban elért szép eredményeikért, vagy a jednota mellett működő helyi felügyelő bizottság példamutató, alapos munkájáért kapott megérdemelt dicséretet és jutalmat. A legfrissebbet szerényen, de örömtől csillogó szemmel mutatja Rózsi néni. Nem csoda, ha örül, mert a kitüntetést a Szövetkezetek Központi Tanácsától kapta hatvanadik születésnapja alkalmából. Mellette fekszik a Fogyasztási Szövetkezetek járási Bizottságának a levele is, amelyben — szintén születésnapja alkalmából — jókívánságaikat és köszö- netüket fejezik ki a sokéves és fáradhatatlan munkájáért, amelyet tisztségéből eredően a szövetkezeti mozgalomért tett, š azért, hogy a vállalt kötelezettségeket mindig maradéktalanul teljesítette. ^ <— Sokat éjszakáztam — mondotta, hogy egy-egy járási vagy kerületi gyűlésre alaposan felkészüljek. Mindig meghallgattam a tagok és az emberek véleményét vagy kívánságát, s az illetékes helyeken már konkrét javaslatokkal álltam ©lő. A faluban a felszabadulás után sok minden kellett. Ezt az összefogás és a közös munka nélkül nem lehetett volna Előteremteni. A fogyasztási szövetkezetek tagjai soha nem tanakodtak és most sem vonakodnak, ha valamilyen brigád- jcnunkáról van szó. Ott vagyunk mindenütt. A Jednota faluban jevő üzleteit és vendéglőit minden évben kifestjük. A felfigyelő bizottság tagjai pedig rendszeresen ellenőrzik az üzletvezetőket, hogy megtartják-e az előírt egészségügyi szabályokat, pontosan mérik-e az árut stb. Munka van elég, csak jjegyen, aki elvégezze. Nálunk még nem volt arra példa, hogyha /alamibe belekezdtünk, ne fejeztük volna be. Persze vannak akadályok is, de egy kis akarattal mindent el lehet intézni. Az évek során kialakult, a helyi fogyasztási szövetkezet yezetőgárdája — folytatja Rózsi néni a beszélgetést —, amelynek tagjai Csicsola Gizella, Raska Irén, Grédi Gizella, Danada Zsófia, Kriška Mária és én. Ök, velem együtt, már mind idősebbek, ezért a fiatalokat is beszerveztük sorainkba, hogy legyen kinek átadni a stafétabotot. Szerencsére a fiatalok között is akadnak olyanok, akik nem sajnálják az időt és velünk együtt részt vesznek minden akcióban. Elismerésre méltó Cserge Mária, Kukučku Michal, Hora Erzsébet neve, akikre mindig számíthatunk. Számomra és a vezetőség többi tagja számára jő érzés az, hogy nem vagyunk egyedül. Mert iha egyelőre nincs is szándékunkban abbahagyni a munkát, egyszer majd át kell adni a helyünket. t Ladányi Rózsi nénit azzal a szándékkal kerestük fel, hogy véletéről beszélgessünk. Mégis több szó esett eddig a Fogyasztási Szövetkezet deáki szervezetének munkájáról, mint róla. jDe ez a kettő elválaszthatatlan egymástól. Rózsi néni azonban ^nemcsak a fogyasztási szövetkezetben tevékenykedik, egy- ;időben. mint a kerületi nemzeti bizottság képviselője is dolgozott. li Több fénykép kerül elő az ötvenes és a hatvanas évekből. Mind egy-egy dokumentum Rózsi néni munkásságáról, életéiről. Az egyiken kitüntetést vesz át, a másikon egy ajándékot ad át egy idős Jednota-tagnak, a következőn éppen faluszépítési akció közben örökítette meg a fényképész. A kitüntetések, az elismerő oklevelek és a fényképek nézegetése közben Rózsi néni elmondja, hogy életének egyik legszebb élménye az volt, amikor tavaly a Jednota révén tíznapos szovjetunióbeli kiránduláson vehetett részt. „Ezzel régi álmom és vágyam teljesült. Soha nem reméltem, hogy eljutok a Szovjetunióba és élvezhetem a szovjet emberek vendégszeretetét.“ t Családi életéről kevés szó esett, pedig otthon is volt minidig tennivalója. Mint kétgyermekes családanyának otthon is volt dolga. — Fiam is, lányom is pedagógus lett. ^ Emberszeretetre, becsületességre, önzetlenségre nevelni őket éppen úgy kötelességének tartotta, mint a társadalmi munka végzését. PÄK0ZDI GERTRÚD Három éve Lavrinec Erzsébet a Nőszövetség komáromi járási bizottságának a titkára. Ez alatt az idő alatt személyében nagyszerű szervezőt ismertünk meg. Ő irányítja a járásban levő 58 alapszervezet vezetőinek a munkáját. Az alapszervezeteknek jelenleg 5046 tagjuk van. A titkárnő és a titkárság dolgozói ezekben a napokban a szervezet járási konferenciájának az előkészítésén dolgoznak. Az alapszervezetekben már folynak az évzáró taggyűlések. A járási konferencián értékelik az eddig elvégzett munkát és kitűzik a jövőre vonatkozó feladatokat. — Legfontosabb feladataink egyike a tagok létszámának növelése lesz — mondja Lavrinec elvtársnő. A járás női lakosainak száma 54 000. Ebből 15 000 van munkaviszonyban. Ha csak az utóbbiakat sikerül bevonnunk a szövetség munkájába, a tagok száma tízezerrel megszaporodik. Hogy a nőket megnyerjék a szervezetben való tevékenységre, egy kiállítás keretében ízelítőt adnak a szervezetben végzett munkáról. A kiállításon bemutatják a Nőszövetség helyi szervezete tagjainak kézimunkáit. „Az élet szépsége“ címmel a járási nemzeti bizottság művelődésügyi osztályával együtt kulturális rendezvényt szerveznek, melyen a járás népművészeti együttesei lépnek fel. Ezeket a rendezvényeket megtekintve bizonyára több nő kap majd kedvet a Nőszövetségben való tevékenységre. Azt már elértük, hogy egyes foglalkozási ágakban — melyek sokáig kimondottan férfiak számára voltak fenntartva — egyre szaporodik a női munkaerők száma. Vezető beosztásban azonban továbbra is többnyire férfiak dolgoznak. — Járásunkban egy község helyi nemzeti bizottságának van női elnöke. S mindössze két községben tölti be nő a titkári funkciót — jegyzi meg ezzel kapcsolatban Lavrinec elvtársnő. Majd hozzáteszi, hogy az iparban sem kedvezőbb a helyzet. Vegyük például a hajógyárat, ahol a dolgozók egynegyede nő, de közülük vezető beosztásban csak egy nő dolgozik a személyzeti osztályon. Helytelen mindezért a fér-'' fiakat felelőssé tenni. Másutt kell keresni a megoldást. Fel kell a nőket „szabadítani" a második műszak terhe alól, s 1 gondoskodni kell az iskoláztatásukról és az arra rátermetteket komolyabb, felelősségteljesebb munkakör betöltésére előkészíteni. A Nőszövetség a jövőben is fontos feladatának tekinti a politikai iskoláztatások szerve, zését, a nők ideológiai nevelését, mert ettől nagyban függ, hogy otthon milyen szellemben nevelik gyermekeiket... A szervezetek keretében tartott politikai iskolázásokon készítik elő a legjobb fiatal dolgozó nőket a pártba való felvételre. Itt jegyezzük meg, hogy a XIV. pártkongresszus óta eltelt időszakban a komáromi járási pártalapszervezetekben megnőtt a női párttagok száma. S ez a Nőszövetség ez irányú céltudatos munkájának is az eredménye. A Nőszövetség funkcionáriusai amellett, hogy felhívják az illetékesek figyelmét arra,' hogy milyen konkrét Intézkedésekre lenne szükség a női egyenjogúság gyakorlati érvényesítéséhez, maguk is hozzájárnak a cél mielőbbi eléréséhez. Bekapcsolódtak például „A jó ötlet aranyat ér“ mozgalomba, melyet a Nőszövetség Központi Bizottsága hirdetett meg. Az akció keretében az óvodák, bölcsődék és az üzlet- hálózat bővítése szintén a nők helyzetének további javítását szolgálja. KOLOZSI ERNŐ KÖZVETLENÜL ÉS KÖZVETVE EGY KLUB MUINKÄJÄRÖL Klubok, érdekkörök munkájára jellemző, hogy egyfajta tevékenységet folytatnak. Dolné Saliby (Álsószelif községben a Nőszövetség helyi szervezete keretében működő Barátnők klubjának tagjai kultúrmunkával jegyezték el magukat. Női énekkart alakítottak, műsoros esteket rendeznek, bővítik a tagok öltözködésről, táplálkozásról szerzett ismereteit, kirándulásokat szerveznek. A Barátnők Klubjának énekkara legelőször három évvel ezelőtt a „Tavaszi szél vizet áraszt“ címmel Bratislavában megrendezett népdalversenyen mutatkozott be. Díjat ekkor nem nyertek, de már az is nagy dolog, hogy bejutottak az országos döntőbe. Ugyanis csak kevés idejük volt a felkészülésre, mert az énekkart röviddel a rendezvény előtt alakították meg. A tavalyi versenyen már nagyobb sikerrel szerepeltek, ők nyerték el a közönség díját. A két verseny között és azóta is többször felléptek. Galántán egy járási népünnepély alkalmával, otthon a nőnapi ünnepségeken, a februári győzelem évfordulóján és más alkalmakkor. Ezekről a fellépésekről nincs írásos emlék — oklevél —, mint a két országosról, de Mészáros Gizella elvtársnő, a Barátnők Klubjának vezetője valamennyi fellépésükre nagyon jól emlékszik. Már hogyne emlékezne, hiszen fő irányítója az énekkar munkájának és fő szervezője minden egyes műsoros estnek, amelyet a klub tagjai rendeznek. Egyik ilyen rendezvény a „Szól a nóta“-est volt. Ez alkalomból a női énekkaron kívül szólóénekesek, férfiak is felléptek. Az énekkar tagjai ekkor is megtartották ama jó szokásukat, hogy nem mű, hanem népdalokat énekeltek. — így kívánja néphagyományunk ápolása — jegyzi meg Mészáros elvtársnő. — Kivételt csak abban az esetben teszünk, ha polgári temetésen énekelünk. Ilyenkor az alkalomhoz illő énekszámokat adunk elő. Az énekkarnak az énekszámok betanulásában nagy segítséget nyújt Szabados László, a helybeli iskola igazgatója. Most, amikor a „papucskultúra“ ápolását mindenütt előnyben részesítik, hiszen kényelmesebb a jó műsort jó színészek előadásában karosszékből végignézni, nagy látogatottságnak örvend a Barátnők Klubja egy-egy rendezvénye. — Ha végigmegyek a falun, lépten-nyomon megszólítanak: „Lesz-e az idén is, „Szól a nóta“-est?“, „Ugye, a farsangon megint rendeztek fánkbált?“ — mondja a klub vezetője. A többi rendezvényünk nem annyira nyilvános, mint azok, amelyekről az előbbiekben szó volt. A főző-, a varró-, a kézimunka-tanfolyamon csak a klubtagok vesznek részt, amelyeken az öltözködés-, a táplálkozás-, a lakáskultúráról szerzett ismereteiket fejlesztik. A tanfolyamokon tanultak azonban közvetve a falu többi lakosának is a „birtokába jutnak“, hiszen a részvevők szomszédasszonyaiknak, sógornőiknek, barátnőiknek szívesen elárulják a szabásvarrás titkát, egy-egy jó étel receptjét, díszpárna készítési módját... A Barátnők Klubja 1969-ben alakult. Megalakulásakor 56 tagja volt, a tagok létszáma ma 135, vagyis a Nőszövetség helyi szervezete 18U tagjának több mint háromnegyed része érdeklődést tanúsít a klub munkája iránt. Munkájára a Nőszövetség járási bizottságának vezetői is felfigyeltek és példaképül állították más szervezetek elé. KOVÁCS ELVIRA Gondoljunk a télre Az emelkedő életszínvonalat tükrözi az a tény, hogy napjainkban egyre több családi ház épül. Nagyon sok házban az évszázadok 5ta nagyon jól bevált és ma ismét divatos cserépkályhát használják fűtésre. Azoknak, akik új cserépkályhát készíttetnek vagy a régit szeretnék átrakatni, azt ajánljuk, tekintsék meg a képünkön bemutatott, sarokra épített kályhát. Nagyon sok helyet takaríthatunk meg a szobában ezzel a megoldással. Ugyanis az ablak melletti keskenyebb falrészt általában nemigen tudjuk gazdaságosan kihasználni, mivel nagyobb bútorokat itt nem helyezhetünk el. A sarokra épített cserépkályha mutatós és célszerű. P. 1973. X. 7 [ESMlHim - THRSnDHIDN
