Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-07 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

építészeti műemlékiről neve­zetes örmény Szovjet Szo­cialista Köztársaság archi­tektúrája napjainkban űj vi­rágkorát éli. Az út, amely ide vezetett, 1920-szal kezdődik, ugyan­is ebben az évben veszi át Örményország­ban is saját kezébe a dolgozó nép a ha­talmat. Az azóta eltelt 53 év Örményor­szág gazdasági és kulturális felvirágzá­sát eredményezte. A kis Örményország valamikor a cári Oroszország egyik elhanyagolt és mel­lőzött tartománya volt, a birodalom peri­fériája. A hajdan, a középkor évszáza­daiban gazdag Örményország és örmény nép gazdasági és szellemi lezüllését eredményezte a több évszázados, előbb tö­rök majd cári uralom. Az 1920-as év, a szovjet Örményország megalakulása hozta meg a kis, de dol­gos nép számára a gazdasági és szellemi felemelkedés lehetőségét. És azóta ei munkaszerető nép szinte csodákat mű­velt. Az ország kopár földjét termésre kényszerítette, hatalmas ipari létesítmé­nyeket hozott létre, a kultúra, a tudo­mányok és művészetek terén egyedülálló eredményekkel dicsekedhet. Ennek a sokoldalú és hatalmas fejlődésnek egyik legszebb és legértékesebb láncszemét az örmény építészet és urbanisztika képezi. parkok, fásított terek és bulvárok fog­lalják él. A monumentális, de ízléses középületek harmonikusan illeszkednek bele az új, érdekes városképbe. Tamanian akadémikus kezdetben az orosz klasszicizmus stílusában dolgozott, de tanulmányozni kezdte az örmény nem­zeti építészet lényegét, amelynek hala­dó hagyományait továbbfejlesztve és a modern kor kívánalmainak megfelelően módosítva biztosította az örmény építé­szet nemzeti kontinuitását. A jereváni építészeti főiskola — alakítása szintén Tamanian akadémikus nevéhez fűződik — már ebben az új felfogásban képezte és képezi a jövő építésznemzedékét. A Nagy Honvédő Háború után az épí­tészeti kultúrának is új fejezete kezdő­dik. (Nem beszélünk itt az építészeti technika, a kivitelezés korszerűsítéséről, azt magától értetődőnek tekintjük.) A vá­rosépítészet egyik tipikus új jellemzőjévé a monumentális emlékművek, emlékmű- csoportok gyakori és közkedvelt alkalma­zása lett. Ezek az emlékművek a szov­jet hazafiság, az önfeláldozás szimbólu­mai. Több ilyen található Jerevánban is. Jereván központja a hatalmas Lenin tér. Építése és rendezése még a harmin­lített jereváni stadion a kaukázusi szov­Í 'et szocialista köztársaságok (Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán Köztársa­ság) legnagyobb és legmodernebb sport­kombinátja. Érdekessége, hogy a főlelátó fokozatosan emelkedő széksorai egy, köz­vetlenül a stadion tőszomszédságában le­vő domb lejtőjén nyertek elhelyezést. A város stílusos modern középületei közül első helyen említhetjük a Szundu- kian Színház 1966-ban elkészült új ott­honát. A színház nézőtere 1140 néző szá­mára készült. A színházat nagyszerűen egészíti ki a mellette épült és vele ösz- szekötött üvegfalú és tetejű télikert. A • nézőtér falának és mennyezetének eredeti, Örményország természeti szép­ségét bemutató díszítései Martirosznak, a Szovjetunió nemzeti művészének talá­lékonyságát és művészi érzékét dicsérik. E díszítések gazdagságáról és sokoldalú­ságáról híres épületben díszítőelemként egyaránt használtak fát, üveget, színes kőzetet, fémet, üveget, műanyagot, va­lamint többfajta márványt is. Az örmény tervezők és műépítészek figyelme azonban nemcsak a középületek, emlékművek és lakóházak körére terjed ki. Sőt, azok csak szerves részét képezik Ml A modern örmény építészet remekművei Az Örmény Szovjet Szocialista Köztár­saság építészete speciálisan örmény nem­zeti sajátosságai mellett is mélyen szo­cialista tartalmú művészetté vált. A hazai adottságokból nőtt ki, felhasználta a ha­zai természetes és hagyományos építő­anyagokat, hű maradt a népi, nemzeti hagyományokhoz, sőt ezekből indult ki. E hagyományok nemzeti jellege és ezek­nek mai modern viszonyok közt valő al­kalmazása Örményország mai városainak is sajátos örmény nemzeti színt kölcsö­nöz. Az örmény építészet tanulmányozásá­nak legklasszikusabb példatára az ország fővárosa, Jereván. A Szovjetunió legősibb városai közé tartozik. (Itt mellesleg meg­említhetjük, hogy Jereván Rómánál is ősibb város, nemrégen ünnepelte fennál­lásának 2750-ik évfordulóját.) A régi építészeti műremekek mellett az utolsó ötven év, az új szocialista korszak urba­nisztikája valóban — ahogy az örmények mondják — a kő harmóniájává varázsol­ta ezt a várost. Jereván modern, széles utcákkal, terekkel, parkokkal és zöld­övezetekkel rendelkező várossá vált, azonban anélkül, hogy a sablonos uni- formizálódásnak modern városaink urba­nisztikájában oly gyakran felkísérő hi­bájába esett volna. Az örmény építészet majdnem vala­mennyi jelentősebb eredménye A. Tama­nian akadémikus nevéhez fűződik. Ő volt a modern örmény építészeti iskola kidol­gozója és megalapítója, az ő nevéhez kap­csolódik az ország fővárosának, Jereván­nak 1924-ben kidolgozott rekonstrukciós és .fejlesztési terve. Az 1924-ben kidolgozott terv megvaló­sításához az örmény építészek még abban az évben hozzáláttak, és amit alkottak, méltán nevezhető a szovjet városépíté­szet remekének. A terv egyik érdekessé­ge, hogy Jerevánt valóságos kertvárossá tette. A város területének körülbelül 15 százalékát a lakosság közkincsét képező cas években kezdődött, akkor kapta mai arculatát. Ezen a téren áll V. I. Lenin emlékműve, mintegy a tér kompozíciós központját alkotva. Szóljunk néhány szót e térről és szo­borról. Az említett Lenin tér Lenin szobra — Jereván legmonumentálisabb műemléke — kovácsolt rézből készült. A merészen égbe törő szoboralakzat a hatalmas, 3,5 hektárnyi területű tér közepén elra­gadó látvány. A szobor 18,2 méter magas, gránitból és bazaltból készült talapzata 42 méter széles. A talapzat terjedelmes grénit- és bazalfalai gazdagon díszítet­tek; a szembe néző oldalán egy kibon­tott, széltől duzzadó vörös zászló dom­borműve látható. A jereváni Lenin tér Szovjetunió leg­nagyobb és legszebb terei közé tarto­zik. A hatalmas térség valamilyen belső mély emberiességet sugároz ki magából, megnyugtató harmóniát, amely a tér esz­tétikai szépségének kihatása. És itt va­lóban minden, de minden nagyon szép és felemelő. A tér városképe — tervek és kivitelezés egyaránt — nemcsak az örmény, de az egész szovjet urbanisztika nívóját fémjelzi. Az ötvenes és hatvanas évek az ör­mény építészet további művészi és épí­téstechnikai fejlődését hozzák. Ennek a periódusnak legjelentősebb újdonságát az előregyártott épületelemek alkalmazá­sa, és az addigiaknál jóval magasabb, sokszor 10—14 emeletes épületek építé­se jelenti. Az építészeti technika roha­mos .fejlődése új lehetőségeket nyit a tervezők előtt. A jereváni városnéző autóbuszok egyik gyakori állomása az 1970 ben elkészült modern sportstadión. A stadion lelátóiról 70 ezer szurkoló bíztathatja kedvenc fut­ballcsapatát, az Ararát Jereván-t. Az em­az általános urbanisztikai elképzelések realizálásának. Urbanisztikai elképzelés­ről, irányzatról lévén sző, idézzük fel te­hát az örmény építészek városfejlesztési programjának egyik sarkalatos tételét: a városok zöldövezetekkel, parkokkal, díszkertekkel stb. való minél alaposabb ellátását, vagy ahogy népiesen mondják, a városok „kizöldítését“. A városfejlesz­tési programnak megfelelően nemcsak a főváros, Jereván kap új, zöld köntöst, hanem .fokozatosan az ország többi vá­rosa és városkája is. A fásításra eddig főleg különböző díszfákat, dísznövénye­ket használtak, utóbbi időben azonban egvre nagyobb tért hódít a gyümölcs­fák, a szőlő és más kúszónövényzet ül­tetése. Ma már nem ritkaság Örményor­szág városainak utcáin, beleértve a leg­forgalmasabb, széles főutcákat is, meggy-, cseresznye-, alma-, körte- és más gyümölcsfákat látni. A többemeletes lakóházak falait pedig nem egy helyen szőlő és más kúszó növényzet díszíti, amin az idegen látogatók, bizony, sok­szor alaposan elcsodálkoznak. Az örmény nemzet a szovjethatalom ötven éve alatt virágzó kertté változtatta országát. E változás városban és falun egyaránt érezhető és érzékelhető. Ten­nivaló azonban még akad mindig bőven. A várostervezők és építészek jövőbeli tervei egyre merészebbek, az esztétikai és technikai fejlődés lehetőségei pedig szinte beláthatatlanok és végtelenek. A korszerű lakóházak mellett tágas, mo­dern és barátságos kulturális otthonok, színházak, mozik, sportlétesítmények és más nyilvános, a dolgozók testi és szel­lemi felfrissülését és szórakozását kielé­gítő középületek garmada van születőben. így válik az örmény Szovjet Szocialis­ta Köztársaság a gyönyörű és mindenki által megcsodált műemlékei mellett fo­kozatosan a modern építészetnek is ott­honává. 6. MELIKIAN kandidátus Hírek EURÖPA iskoláiból □ A Szovjetunióban jelenleg 6 millió kisdiák jár egésznapos is­kolába. A tervek szerint ez a szám a 9. ötéves terv végére meghaladja a 7 milliót. Az általánossá válás­nak egyelőre mind az anyagi, mind az elvi-módszertani alapok hiá­nya útjában áll. □ A szocialista országokban a gazdasági integráció hasonló tech­nikai és technológiai eljárások bevezetését teszi lehetővé. Ennek megfelelően a KGST-országok munkásifjuságának és a már dol­gozó munkásságának képzése és továbbképzése is hasonló feladato­kat ró a szakoktatás Irányítóira. Moszkvában, a Szovjetunió Szak- oktatási Bizottságának szervezésé­ben értekezleten vettek részt Bul­gária, Kuba, Magyarország, Mongó­lia, a Német Demokratikus Köz­társaság, Lengyelország, Románia, Korea és Csehszlovákia szakokta­tásának képviselői. Az értekezleten a többi között határozatot fogad­tak el, hogy a jövőben az érde­kelt szocialista országok tudósai és szakemberei bevonásával kutató- csoportokat hoznak létre, s az eredmények és problémák további megtárgyalására — a részt vevő országokban felváltva — rendsze­res konzultációkat tartanak. □ Spanyolországban az illetékes minisztérium által közzé tett ada­tok szerint több mint egymillió tanuló számára nincs iskolai fé­rőhely. Jellemző továbbá, hogy bár a 6 éves gyerekek beiskolá­zása 94 százalékos, a 14 évesek­nek mégiscsak 47 százaléka végzi el a kötelező osztályokat. Q A lengyel Oktatásügyi Mi­nisztérium elégedetlen az ország­ban folyó zenei oktatással. Az ilyen témájú cikkek és tanulmá­nyok egyértelműen a magyaror­szági zenei nevelést tekintik kö­vetendő példának. □ Olaszországban száz 14—19 év közötti fiatalból mindössze 38 jár középiskolába. Jelenleg 1700 000 tanuló áll érettségi előtt Az olasz középiskolai helyzet zűrzavarára jellemző, hogy még a mostani tan­évben is mintegy 70 féle érettségi szabályzat van érvényben az or­szágban. Ennek oka elsősorban a kormány által erősen támogatott egyházi és magániskolák burjánzá­sa. Az Olasz Kommunista Párt re­formterve követeli az egységesítést: az érettségivel kapcsolatban pél­dául azt, hogy a nem állami is­kolában végzők is állami vizsga- bizottság előtt érettségizzenek, s a bizonyítványban részletesen indo­kolt értékelést kapjanak. □ A bolgár oktatási rendszer a felszabadulás óta dinamikus idő­szakát éli. 1959-ben született meg az iskola és az élet összekapcso­lásáról szóló új oktatási törvény, mely a népgazdaság szempontjá­ból hasznos munkát a fiatal bolgár nemzedék oktatásával kapcsolta össze. Nagy gondot fordítanak a matematika, fizika, kémia, automa­tika, elektronika oktatásának ma­gas fokú tudományos-műszaki szín­vonalára. A bolgár oktatásügy szerkezete eltér a miénktől. Bulgá­riában egységes iskola van, mely a szovjet iskolarendszerre emlé'- keztet. Az egységes bolgár iskola 11 osztályos. A 11. utolsó osztály megfelel a mi gimnáziumunk 4. osztályának. (A tanulók eredmé­nyeit 2—6-ig terjedő osztályzattal mérik.) A főiskolákra, egyetemek­re való beiskolázás száma — Bul­gária méreteihez képest — kima­gasló. □ A Szovjetunióban széles kör­ben vizsgálják és vitatják az esti oktatás pedagógiáját. Növekszik az esti-levelező tagozaton az olyan fiatal hallgatók száma, akiktől a nappali iskola szívesen megszaba­dult. Ez a helyzet új feladatokat jelent: mindenekelőtt azt, hogy a jövőben ezeknek a hallgatóknak nem csupán az iskolai munkáját, hanem a munkahelyi magatartását, tevékenységét is figyelemmel kell kísérni. □ Kazahsztán fővárosában, Al­ma-Atában három zeneiskola mű­ködik. A 21. számú tízosztályos iskolában 22 féle hangszeren fo­lyik az oktatás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom