Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-06 / 238. szám, szombat
DUKLA-az örök barátság jelképe (Folytatás a 4. oldalról) keznek. Ebből kiindulva tehát nem szabad alábbhagynunk a politikai tömegmunka hatékonyságára és tökéletesítésére irányuló igyekezetünkben. Türelmesen, következetesen és céltudatosan kell lelepleznünk a burzsoázia és bérencei, a különböző opportunisták és revi- zionisták ármánykodását. Konkrét példákon kell ismertetnünk, hogy a burzsoázia mennyire képes elvetni, eltiporni az összes értékeket, a demokratikus és az alkotmányjogokat, amint ezek megszűnnek szolgálni osztályérdekeit, amint veszélybe kerül a hatalma. A burzsoá propaganda minden szemrebbenés, minden szégyen nélkül a legfinomabban be tudja burkolni még a legnagyobb hazugságot is. Ki tudja forgatni az igazságot, a történelmi tényeket, és ahol nincs, ott kiagyalja őket. Ne feledjük, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése ideológiai téren nem jelenthet és a jövőben sem jelent megalkuvást. A burzsoázia egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy hazug vádakat ne szítson a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa ellen, hogy támadja a marxizmus-^leniniZmust. Időnként változtatja ellenünk vívott harcának taktikáját és formáját, ám célja változatlan. Ahol a nép a szocializmus ügyét magáévá tette, ott nem lép fel nyíltan a szocializmus ellen, hanem a szocializmus hamis mintáit igyekszik támogatni és propagálni, különféle opportunista revizionista segítséggel, a szocializmus úgynevezett „újítóival“ igyekszik félrevezetni a dolgozó tömegeket. Kihasználja a nacionalizmust, az anti- kommunizmús legvisszataszí- tóbb formájaként nyíltan támogatja az antiszovjetizmust. Csehszlovákia is szüntelenül a burzsoá propaganda és a támadások célpontja. Bennünket ez azonban nem lep meg túlságosan. Sajnáljuk, hogy szomszédunk — a semleges Ausztria — ennek az uszításnak szolgálatálja állt. Azt hangoztatja, hogy szomszédi kapcsolatokat akar velünk fenntartani. Ám maga Bécs kürtöli a leggalá- dabb hazugságokat, gyalázza a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot gyalázza és uszító kampányt folytat. Amikor határvadászunk egy provokátor üldözésekor néhány méternyire átlépett a határvonalon, és ezéirt a tettért elnézést kértünk, bősz kampányt indítottak ellenünk. Kioktattak bennünket az állam szuverenitásáról, a nemzetközi jog megtartásáról stb. Baumann udvari tanácsos, az osztrák vámszolgálat személyzeti főnöke a Die Presse lap szerkesztőjének adott interjújában többek között a következőket mondotta: „Az én embereim egész biztosan a fegyverhez nyúltak volna, ha az osztrák területen csehszlovák katonákat találtak volna“. Amikor azonban az osztrák repülőgépek mélyen behatoltak hazánk légiterébe és veszélyeztették a légi közlekedés biztonságát, károkat okoztak, és ezenfelül nem vetették alá magukat a nemzetközileg elismeri normáknak, nem vették figyelembe a leszállásra szólító felhívást, aminek következtében szerencsétlenség történt, az illetékes helyek ahelyett, hogy elnézést kértek volna, tiltakoztak, és Csehszlovákia újra a támadások és az uszítások colpontja lett. Minden józanul gondolkodó ember felteszi a kérdést: Előfordulhat-e, hogy a repülőgép pilótája elveszíti tájékozódó képességét és átrepüli egy idegen állam határát? Igen. Ilyen helyzetben a pilóta köteles eleget tenni a felszólításnak és köteles leszállni? Igen. Hiszen ez nemzetközileg elismert szabály. Miért repültek el azonban az osztrák repülőgépek, amikor légiterünkben felfedezték őket, amikor leszállásra szólították fel őket? Ha valaki szomszédjának az udvarába téved és ott megfogják, akkor az legalábbis sza badkozik. Ha azonban kereket old, akkor inkább tolvajnak tartják, nem pedig becsületes szándékú embernek. Úgy tűnik, hogy bizonyos osztrák körök, az ismert közmondás szerint nagy lármával akarják vétküket túlkiabálni — amikor is a tolvaj kiáltja, hogy „Fogják meg, tolvaj“. Mi valóban őszintén igyekeztünk megtartani Ausztriával a jószomszédi kapcsolatokat, minden vitás probléma megoldására törekedtünk. Eddig azonban, mint látható, nincs meg az érdeklődés a másik fél részéről. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ellen intézett kirohanások nem szolgálják az osztrák nép érdekeit. Őszintén törekszünk a békés egymás mellett élésre és a nemzetközi feszültség enyhítésére 1973. x. 6. TiszteltJSlvtársak! A békés egymás mellett, élésre törekvő politikánk becsületes és őszinte. Emellett nem feledkezhetünk meg arról — amint azt a XIV . kongresszus hangsúlyozta —, hogy az imperialista világ határán élünk, és hogy ezt a tényt egy percre sem téveszthetjük szem elől. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a szocialista állam éppen ezért nagy figyelmet szentel és a jövőben is szentel majd államunk védelmi képességének megszilárdítására, csehszlovák néphadseregünk fegyveres alakulatai harcképességének fokozására, amely a munkásosztály hatalmi eszköze, amely a nép része és a nép érdekeit védelmezi. Minél nagyobb lesz hadseregünk politikai és harci felkészültsége, annál erősebb, harc- képesebb lesz a Varsói Szerződés hadseregeinek a köteléke. Ez szavatolja, bizonyítja a szocialista közösség országainak együttes és külön-külön való fejlődéséi. Az igények és a feladatok növekednek az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban, a közlekedésben, a közoktatásban és az egészségügyben, a kultúrában és a művészetben is, tehát nem elégedhetünk meg az elért eredményekkel. Ugyanígy van ez a hadseregben is. Az új technika, az új harci módszerek megkövetelik a felkészültség, a szak- képzettség és a politikai színvonal emelését. A tényleges katonai szolgálat váljék a politikai nevelés, a fizikai rátermettség, a hadászati mesteri teljesítmény és a fegyelem iskolájává. Nagy gondot fordítunk a politikai-nevelő munkára, mert ez a hadsereg erejének és harcképességének alapvető és legfontosabb feltétele. A fegyvernemnek egyik fajtája, amelynek bizonyos körülmények közepette döntő jelentősége van. Csakis a hazáját szerető, a dolgozó népet tisztelő, a szocializmus ügyéhez hűséges katona teljesítheti egész meggyőződéssel a katonai fogadalomtétel szavait. Csak ilyen katona tudatosítja, hogy a tényleges katonai szolgálat nem kárba veszett idő, hanem a szocialista hazája iránti legbecsületesebb kötelességének a teljesítésére, a haza további békés fejlődésének a biztosítására való előkészület. Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a köztársaság kormányának nevében tolmácsoljam őszinte elvtársi üdvözletünket Önöknek — a hadsereg parancsnokainak, politikai dolgozóinak, hogy további sok sikert kívánjak az idei év valamennyi feladatának teljesítésében, ami betetőzi a csehszlovák néphadsereg megalakulásának 30. évfordulóját. Ez az évforduló váljék néphadseregünk sikereinek a seregszemléjévé, legyen annak újabb bizonyítéka, hogy a Varsói Szerződés hadseregei kötelékének szilárd, megbonthatatlan része vagyunk — valóságos pajzsa, amely megbízhatóan védelmezi a nép építőmunkáját, amely a tartós világbéke szavatolója. HÁRMAN A SOK KÖZÜL Jó két évtizede annak, hogy a Sajó mentén is összeszántották a keskeny parcellákat, és a föld művelői rátértek a nálunk akkor még kitaposatlan útra, a szocialista, nagyüzemi gazdálkodásra. Külön kezdte ezt az utat az a négy szövetkezet, amely Győzelmes Február Efsz néven már több éve egy erős közös gazdaságban egyesült. A kráľi (sajókirályi) és a Safa- rikovói (tornaijai) szövetkezet már több mint egy évtizede együtt gazdálkodik, 1971-ben pedig csatlakozott hozzájuk a szárnyai meg a bejei szövetkezet is. Az 1791. hektáros gazdaság több száz dolgozója közül néhánnyal elbeszélgettünk életükről, munkájukról. Az elnök Bató János szövetkezeti elnök hatvanadik évében jár, de külseje jóval fiatalabbnak mutatja. Nagy termetű ember, mellette kicsinek tűnik az íróasztal, hatalmas tenyerében elvész a ceruza. Könnyen elképzelhető, hogy keze nem a ceruzától nőtt Ilyen nagyra. Juhászember népes családjából származik, itt született Sa- jókirályiban, ahol most az egyesített szövetkezet központja van. Öt testvér között egyedüli fiúként igen korán részt kellett vennie a kenyérkeresésben. Néhány darabka földet, két hektárt, üsszekuporgattak az évek folyamán, béréit földön is gazdálkodtak, meg egy kis daráló üzemeltetése is hozzájárult a család megélhetéséhez. Amikor az ötvenes évek elején a Sajó mentén is megkezdődött a szocialista gazdálkodás szervezése, Bató János az elsők egyikeként írta alá a belépési nyilatkozatot. Elhatározása mellett becsülettel kitartott minden nehézség ellenére, amiből náluk sem volt hiány. Akkor sem ingott meg a bizalma a közös gazdaság jövőjében, amikor 1953-ban szinte járványként terjedve léptek ki a szövetkezetekből az emberek, s vitték magukkal ingó és ingatlan vagyonukat. Tudta, hogy az ingadozók és a megtévesztettek hamarosan visszatalálnak a közösbe. Annak idején, az alakuló közgyűlésen titkos szavazással Öt javasolták elnöknek, de 6 csak a zootechnikusi tisztséget vállalta. Azt Is csak nagy rábeszélésre, hiszen valójában azt sem ludta, mi fán terem ez a funkció. Megnyugtatták, hogy semmiség a/, egész, hiszen ért az állatok gondozáséhoz, segít majd az ellésnél, esetleg a megbetegedett állatok gyógyításánál. — No de megismertem és hamarosan, hogy mi is a zootechnikusi munka — emlékezik vissza Bató János. — Takarmány alig volt, az összpontosított szarvasmarha-állományt hat istállóban helyeztük el a volt gazdák portáján. Hajnalban én ébresztettem a gondozókat, kiadtam az abrakot az állatok számára; elegendő szálas takarmány híján főképpen ez tartotta a lelket az állatokban, de el nem mozdulhattam az istállóból addig, amíg az állatok el nem fogyasztották, mert olyan volt akkor a helyzet, hogy a jászolból is kilopták az abrakot. Szecskát senki sem akart vágni, mert a gépet kézzel kellett etetni, a szalma meg teli volt mindenféle szúrós gazzal. A zootechnikus sokszor maga vágta a szecskát, és legfeljebb a hozzátartozói segítettek neki. Ünnepnap meg a szarvasmarhák és a sertések körül kellett ellátnia a munkát, mert a gondozók legtöbbször „beteget“ jelentettek. Persze, másfajta példák is akadtak. Fizetést akkoriban szinte alig kaptak a szövetkezetiek, a legtöbb ember mégis becsülettel dolgozott. Az állat- gondozók tehenenként elérték a 3760 literes fejési átlagot. Amikor Bató János megkérte az embereket, hogy a gabonabeadás mielőbbi teljesítése érdekében a cséplésnél a nappalt toldják meg az éjszakával is, gondolkodás nélkül vállalták a megerőltető munkát. Bató János ugyanis a zootechnikusi tisztség mellett valójában a szövetkezetei vezette, mivel akkor az elnökök szinte egymásnak adták a kilincset. Nem csoda, hogy amikor a királyi szövetkezethez csatolták a tornaijai szövetkezetet, elnökké Bató Jánost választották. S hogy nem választottak rosszul, azt a fejlődés bizonyítja. A növekvő gazdasági eredmények alapján megizmosodott a szövetkezet és biztos megélhetést nyújt tagjainak. 1U66 óta bevetették a szilárd jutalmazást, és azóta minden évben részesedést is fizetnek a tagoknak. Szabadság ugyanúgy jár a szövetkezeti dolgozóknak, mint az üzemekben, azonfelül sok más szociális kedvezményt élveznek. Az eredmények ' elérésében benne van az elnök igyekezete is, aki nemcsak mint szövetkezeti tisztségviselő, hanem mint kommunista is fokozott felelősséget érez a szövetkezet gazdálkodásáért. „Életem nagy részét itt töltöttem a szövetkezetben — vall magáról az elnök —, ahol rendszerint én voltam az első érkező, meg az utolsó távozó. Nagyon nehéz funkció ez, de jól megértettük egymást az emberekkel, akik feladatuk teljesítésénél mindig megtették a magukét. Bató Jánost jó munkája elismeréseképpen néhány évvel ezelőtt Munkaérdemrenddel tüntették ki. Ezzel kajjcsolatban ennyit mond: „Arra törekszem, hogy ezt az elismerést továbbra is kiérdemeljem!“ A pártelnök Bíijo Viktor ezt a tisztséget egyéb elfoglaltsága mellett látja el. Azelőtt főagronómus volt, nemrégen főgépésztechnikussá nevezték ki. Zemplénből került a Sajó menti városba 1960-ban, miután Leleszen elvégezte a mezőgazdasági technikumot. A CSKP- be is abban az esztendőben lépett be. 1965-től á népi milícia tagja. Minden tisztségét kötelességtudó, áldozatkész kommunistaként teljesíti. A tavalyi télutón a milícia tagjai gyakorlatot tartottak, nagy területen kigyulladt az erdő. A miljcisták gondolkodás nélkül a tűzvész oltására siettek. Erős szél fújt, a milicis- ták igyekeztek elvágni a tovaterjedő lángok útját. Sűrű füst vette körül a pusztító elemmel harcoló embereket. Oltás közben Bajo elvtárs egy- szercsak észrevette, hogy valami, valószínűleg egy faág erősen a szemébe csapott. Erős fájdalmat érzett, ködbe borult előtte minden. Társai kórházba vitték, ahol megállapították, hogy az egyik szemlencséje kifolyt. „Ha nem sikerült volna eloltani a tüzet, mintegy száz hektárnyi erdőség ment volna veszendőbe“ — mondja a fiatal ^kommunista. A harmincegy éves pártelnök most is ilyen magától értetődő áldozatkészséggel végzi munkáját. Az alapszervezetnek három részlegszervezete van. A tagsági és a bizottsági gyűléseken a politikai kérdéseken és feladatokon kívül behatóan foglalkoznak a gazdasági eredményekkel is, és az esetleges problémák megoldása, a fogyatékosságok leküzdése érdekében azonnal intézkednek, pártfeladatokkal bízzák meg a kommunistákat. A taggyűléseken jó a megjelenés, és a jelenlevőknek több mint a fele rendszerint felszólal a vitában. Szem előtt tartják a párt- szervezet sorainak állandó erősítését is. Jelenleg nyolc tagjelöltje van a szervezetnek, s az idén még két tagjelölt felvételére számítanak. A tagjelölteket a Szocialista Ifjúsági Szövetség legaktívabb tagjai közül választják ki. „A kiválasztásnál a politikai állásfoglaláson kívül az. illető munkaerkölcsét és termelési eredményeit is figyelembe vesszük“ — hangsúlyozta a pártelnök. A sertésgondozó A szövetkezeti elnök meg Krokovai László zootechnikus beszélgetés közben sok kiváló állatgondozó nevét említette, akik nagyban hozzájárulnak ezen a munkaszakaszon a kitűzött feladatok túlszárnyalásához. A sertéstenyésztésben, a malacelválasztásban Csák József ér el nagyon szép eredményeket. A kocákat, szám szerint 45 állatot, a szárnyai gazdaságban helyezték el. A bejáratnál álló kis irodahelyiségbe invitáljuk Csák Lászlót. A sertésgondozó a délutáni időszakban nem szívesen szakítja félbe a munkáját. Az újságíróra való tekintettel végül is helyet foglal. Ráncos, bőrostás arca felett feljebb tolja a sapkáját és rám néz, hogy hát mit is kívánnék tőle. Elmondja, hogy régi kondáscsaládból származik, az állatokkal való bánásmódot már gyermekkorában elsajátította. Az élete mégis úgy alakult, hogy negyvenévesen az állami gazdaság alkalmazottja lett és húszévi becsületes munka után onnan is ment nyugdíjba. Jó egészségnek örvend, nem ízlett neki a tétlenség, így rendszeres foglalatoskodás után nézett és táléit is a szövetkezetben. Kilencedik éve gondozza a kocákat. „Azóta szépek az eredmények“ — jegyzi meg a gazdaság vezetője. Csák bácsi erre csak annyit szól: „Igyekszem, hogy minden rendben legyen, mert csak úgy megy a dolog, ha az ember szereti a munkáját.“ Érti a dolgát. Tavaly átlagosan húsz malacot választott el kocánként. Az eredmény az idén sem lesz kevesebb. A terv egyébként kocánként tizenhét malac elválasztására számít. Az irodában levők mondják el, hogy amikor fialás előtt áll a koca, ott alszik az ólban, hogy kéznél legyen és segítsen az ellő állatnak. „Az it előfordul, hogy délben megyek haza früstökre“ — veti közbe Csák József. Az első, amit elles után elvégez, a kismalacok farkasío- gának eltávolítása. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kocát szoptatás közben nem nyugtalanítják kicsinyei, ritkábban mozdul meg és nem nyomja agyon malacát. Arra is kiterjed a gondozó figyelme, hogy a gyengébb vagy a sok malacot ellő kocák néhány malacát az erősebb anyák tejével neveltesse fel. Az ólban minden tekintetben rendnek kell lennie! Ez olyan alapelv, amire Csák bácsi féltő gonddal ügyel. Pedig öreg az istálló, ráférne már az alapos javítás. A gondozó azonban minden nap gondosan megszögelgeti, rendbe hozza a javítani való dolgokat. Nem szereti, ha a dolgába beleszólnak. Tudja ő, mi a teendője. Akkor szóljanak, ha nem megy rendben a dolog. Valamikor, még urasági cselédkedése idején, a földbirtokosnak is megmondta, amikor dirigálni kezdett neki: „Vagy maga lesz a kondás, vagy én!“ „Tessék már sietni, mert sok a dolgom“ — sürget a gondozó és közben hátra, az ól felé tekint. Nem tartóztatjuk tovább. Az elnök a sietős léptekkel távolodó alakja után tekintve csendesen megjegyzi: „Ilyen dolgozót nem találunk többet négy faluban sem!“ GÁL LÁSZLÓ
