Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-05 / 237. szám, péntek

Magasabbra a mércét

Szlovákia fővárosában ma kezdi munkáját a Polgári Honvédelmi Szövetség (ZVÄZARM) második szlovákiai kongresszusa. A küldőitek — akik 3278 alapszervezetet képviselnek —, amikor útnak indultak, bizonyára arra gondoltak, hogy e nagy eseményről gazdag élménnyel és tapasztalatokkal térnek haza, amelyeket majd a jövőben munkájukban kamatoztathatnak.

A PHSZ honvédelmi jellegű önkéntes tömegszervezet, több mint húszéves múltra tekint vissza. Fő feladatai közé tartozik a fiatalok hazafias nevelése, a lakosság bonvédelmi előkészítése, a honvédelem és a műszaki tömegsport szervezése és irányítása. Az 1969. június 10. és 11-én megtartott első szlovákiai kongresszus óta a szövetség az említettek terén lényeges minőségi javulást ért el. Tagjainak létszáma 29 ÍJOO-rel gyarapodott. Ez azonban nem adhat elégedettségre okot, mivel a szervezettség aránya Szlovákiában 3,9 százalékot tesz ki. Az sem kielégítő, hogy a taglétszám csupán 9,2 százaléka nő.

A CSKP XIV. kongresszusa határozatának alapján ez év március 30-án a CSKP KB Elnöksége elemezte a Polgári Honvédelmi Szövetség munkáját és kitűzte a további feladatokat. Ebben többek között arról is sző van, bogy a szövetségnek nagyobb tömegbázisra kell támaszkodnia. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki a tagja legyen, hanem azt, hogy a szövetség honvédelmi nevelőmunkájában a lehető legszélesebb rétegekre, főleg a fiatalokra hasson.

Közismert tény, hogy a kritikus években a jobboldali erők igyekeztek a szövetség tekintélyét aláásni, egységét megbontani. Ez nem sikerült, de ez az időszak mély nyomot hagyott a szövetség munkájában. A CSKP KB áprilisi plenáris ülése után a szervezeti élet stabilizálódott. Az idén megtartott évzáró gyűlések, járási konferenciák — amelyeken a CSKP KB Elnökségének március 30-i határozata szolgált alapul — igazolták ezt. Megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy az alapszervezetek funkcionáriusainak 26,5 százaléka párttag, ami kezesség arra, bogy az elkövetkező időben javul az ideológiai munka, amely a múltban a szövetség gyönge pontjai közé tartozott.

A lakosság egységes honvédelmi nevelése áll a kongresszusi beszámoló központjában. Nem véletlenül. A tényleges katonai szolgálat előtt álló fiatalok kiképzése, a lakosság honvédelmi előkészítése nem könnyű, de elsőrendű feladat. A legtöbb nehézséget a kiképzők, az előadók hiánya okozza. Ezek leküzdésében ki segíthetne, ha nein a pártszervezetek, a kommunisták. Ehhez persze az szükséges, hogy a CSKP KB Elnökségének határozatából kiindulva helyi és járási viszonylatban is a pártszervek és -szervezetek foglalkozzanak a szövetség munkájával, ellenőrizzék a határozat teljesítését és így juttassák érvényre pártunk honvédelmi politikáját. A szövetségnek viszont a jövőben jobban el kell mélyítenie kapcsolatait a többi tömegszervezettei, elsősorban is a szovjet testvérszervezettel, a DOSZAAF-fal.

A Bolgár Honvédelmi Szövetség életében méltó helyet foglalnak el a honvédelmi és a műszaki sportok. Soraikból nem egy élversenyző került már ki, akik hazánk színeit külföldön is képviselték és képviselik. Itt van pl. Jozef Gábris érdemes sportmester, háromszoros világbajnok, vagy Vladimír Plevka, Mikulás Vasiiko, Libuša Bnrešová stb. A szövetségben kezdték el ténykedésüket és ennek keretében kerültek a dobogóra. Ám, amint a szóban forgó párthatározat is leszögezi, a szövetségnek ténykedését tömegalapokra kell helyeznie és nem szabad csupán azzal megelégednie, hogy kiváló élsportolói vannak.

A ma kezdődő második szlovákiai kongresszus minden bizonnyal megvitatja majd ezeket a problémákat, az autóiskolák helyzetét, az egységes alapszabályzat tervezetét, egyszóval a szövetség két kongresszus közötti tevékenységét és a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak szellemében kijelöli a jövőbeni feladatokat.

N. J.

Megvalósítják az ötleteket

LÁTTUK —HALLOTTUK

Korán reggel Indultunk útnak, mert sok mindent meg akartunk nézni abból, amit a „Jó ötlet aranyat ér“ mozgalom keretében a nitrai járásban megvalósítottak. Marta Korbe- fová elvtársnő, a Nőszövetség Központi Bizottságának dolgozója már előre bejelentette érkezésünket, ezért egy percei sem kellett az illetékesek keresésével töl lenünk. Mária Vafc- ková, a női szervezet járási bizottságának a titkárnője és Vladimir Cemes, a jnb dolgozója — mindketten a „Jó ötlet aranyat ér“ mozgalom járási irányító szervének tagjai — már vártak bennünket. Ha meg is akarjuk nézni, hogy ebben az évben milyen munkát végeztek, „akkor felesleges a bővebb magyarázat“ — mondották, s csak felsorolták, liol létesült óvoda, üzlet, hol bővítették a szolgáltatásokat stb., s már indultunk is Mojmíroveére.

— Nagy község — állapítottuk meg, amikor a házsorok között vezető úton a hnb felé haladtunk. A „községháza“ mellett nagy áruház és szolgáltatások háza áll. A jnb-n azt mondták, hogy itt is figyelemreméltó ötleteket valósítottak meg. Vajon milyeneket? Üzlet- hálózatra, a. szolgáltatásuk bővítéséire itt nem volt szükség, mert nagy beruházással ezt a problémát még a mozgalom

Mojtnírovce községben autójavító-műhelyt létesítettek a „Jó ötlet aranyat ér" mozgalom keretében.

műn Kvašnovský elvtárs, a Moj- mírovcei Helyi Nemzeti Bizottság elnöke az autóműhelyként szolgáló nagy helyiségben, ahol egymás mellett sorakoznak a javításra váró személygépkocsik. Egyiket baleset érte, a másiknak a motorja hibás... — Talán ma is kihasználatlan lenne — vallja be, ha nem kapjuk meg akkor azt a (elhívást... „Lehetőleg kis befektetéssel minden üres helyiséget 'ét; veuíik használ hatóvá“.

Fényképészünk a vieskai óvodában készítette ezt a felvételt.

(Ladislav Lisi e k ý felvételei

meghirdetése előtt: megoldották. De autójavító-műhely még nem volt a faluban. Azt létesítettek.

— Ez az épület már régóta üresen állt — néz körül Kolo

Közös úton akarunk haladni...

1973.

X. 5.

A férj sovány, barna a haja, és szemüveget visel. Húszon négy éves. A feleség egy évvel fiatalabb, alacsony termetű, karcsú, szinte bakfisnak lát szik. Barna haját simára fésüli. Keveset beszél. Talán azért, mert olykor a férje megelőzi a válaszolásban. Szinte minden kérdésemre bármelyikük tud válaszolni. Méghozzá úgy, hogy azzal a másik is egyetért. Mind egyikük tudja, amit a másik tuď, még egymás gondolatával is tisztában vannak. A,szó szoros értelmében kiegészítik egy mást. Házastársak. Es egyben munkatársak is. Mindketten a levicei (lévai) textilgyárban dolgoznak.

Nemrég újabb közös vonással gazdagodott az életük: mindkettőjüket felvették a kommunista párt tag fel ölt felnek a sorába. Ugyanazon a taggyűlésen előlegezték nekik a bizalmat — a vállalat l. alapszervezetében.

— Vajon minek köszönhetik a nagy megtiszteltetést? — kérdeztem a rokonszenves házaspártól. A férj válaszolt:

— Ogy vélem, a munkánk alapján javasoltak bennünket felvételre. A vállalatnál 1968 tói, az üzemben pedig 1971-től dolgozom. A textilipart szakközépiskolát RuŽomberokban végeztem el. Egyébként a Nové Žámky-i (érsekúfvári) járásból, Koltáról származom.

A fiatalasszony Humenné (HomonnaJ mellett született, s a gyárban betanított munkásként dolgozik. Az édesapja is tagja a kommunista pártnak.

Hazulról mindketten végleg

elszakadtak, hiszen Léván telepedtek le már egy éve: háromszobás állami lakásban lak nak.

— Léva a jövő városa — mondja R a j n oh a Milan, a férj. — Ezt főleg az új textil- gyárnak köszönheti. Nekünk nagyon tetszik ez a város.

Elmondják, hogy a szülök anyagi támogatása nélkül is fokozatosan be tudják rendezni a lakásukat.

— Ebben nagy segítségünkre volt. az újházasoknak járó, igen kedvezményes kölcsön — szól Milan.

Hálószobabútort és ebédlőbe- rendezést vettünk a kölcsönből

— veszi át a szót A n n a, a feleség. — Már az egész lakást berendeztük, mivel az új bútort szétraktuk, s néhány bútordarabunk eddig is volt.

Ugyancsak volt már porszívógépünk, hűtőszekrényünk, mosógépünk, rádiónk és tv-nk. Már csak a gyerek hiányzik a házunkból. Most már semmi akadálya nincs, hogy legyen. Két három gyereket szeretnénk.

— Autóra nincs szükségünk

— veszi át a szót ismét a férj.

— Kirándulásokra járhatunk az üzem autóbuszával, farunk is. Például legutóbb Paton voltunk. Üzemünknek külföldön is vannak üdülőhelyei.

— Én Olomoucban is voltam üzemi kiránduláson — mondja Anna. — Ezt a kirándulást a Nőszövetség üzemi szervezete rendezte, melynek tagja vagyok. Ezenkívül a Vöröskeresztnek és a SZISZ üzemi szervezetének vagyok a tagja.

Az utóbbi szervezetben Milan is tevékenykedik. Sőt, az elnöki tisztséget látja el. Ezenkívül egy, a „Szocialista munkabrigád“ címért versenyző, 41 tagú kollektíva vezetője. Ebben a közösségben ő az egyetlen párttagjelölt. Ez pedig igen nagy felelősséget ró rá. Ügy érzi, ezután még nagyobb bizalommal lesznek iránta a kollektíva tagjai.

A különféle tisztségeket Anna szerint a nők is éppen úgy be tölthetik, mint a férfiak. Éppen úgy találhatnak időt az aktivitásra, ha akarnak. Ez szerintem még a gyermekes anyákra is vonatkozik.

— Mi minden tekintetben közös úton akarunk haladni — mondja elgondolkozva Anna. — A pártmunkában is mindig együtt leszünk. A taggyűléseken is. Odahaza mindig mindent megbeszélünk. így sokkal köny- nyebben megy a nehézségek, a bosszúságok leküzdése, a prob lémák megoldása.

— Szabad idejüket mivel töltik a legszívesebben? — érdek lődöm.

Szinte egyszerre válaszolnak:

— Sokat olvasunk.

Ahogy hallgatom őket, egyre inkább arra gondolok, hogy Milan és Anna megtalálta azt az utat, amelyen haladva biztosan elérnek céljukhoz. Ezt az szavatolja, hogy olyan célt választottak, melyhez mindanynian elérhetünk, ha tántoríthatatlanul haladunk előre. És mindig derűlátóan, mint ezek a bátor és boldog emberek.

FÜLÜP IMRE

Az autószervizzel jól járt a hnb is, mert több lett a jó bevételi forrást jelentő helyi gazdálkodási üzeme, és jól jártak az autótulajdonosok is, akiknek most már nem kell messzire vinniük javíttatni a kocsijukat.

Az autójavító-műhelyt megtekintve azt hittük, azonnal tovább megyünk egy másik községbe, de a falu vezetői még más valamivel is el akartak dicsekedni, ezért egy — a múltból örökölt — grófi kastély felé kalauzoltak bennünket. A kastélyt kihasználják, de a mellette álló, jó állapotban levő gazdasági épületeknek eddig nem sok hasznát vették. A helyi bútorüzlet vezetőjének sem jutott eddig eszébe, hogy esetleg ott raktározná a bútorokat. Pedig sokat bosszankodott amiatt, hogy kicsi az üzlet forgalma, mert csak kevés bútort tud benne elhelyezni... A falusiak is mondották: — „Minek van bútorüzlet a faluban, ha nem kapni ott semmit?“ Most már más a helyzet. Kiszemelték az egyik melléképületet és már hordták is az autók a bútort a központi raktárból. Húsz szobányi is elfér benne . ..

Délután volt már, amikor- Vieska nad Zitavou felé folytattuk utunkat. Az alig 500 lelket számláló faluban tavaly még nem volt óvoda. Az egykori iskolaépület pedig az amúgy is csendes kis falunak a legcsendesebb pontján üres volt. Üzlet, vagy ruhatisztító legyen benne? Óvoda! Az lett.

Amikor hozzáfogtak az épület óvodává való átalakításához; újravakolásához, a vízve*- zeték bevezetéséhez, úgy tervezték, hogy a nőnapon adjak át. De mivel ezután a férfiak munkából jövet nem a kocsma* ba jártak, hanem ide jöttek segíteni, s az asszonyok sem húzódoztak a malterkeveréstől, már január végén elkészültek az átépítési munkálatokkal és február elsején átadták rendeltetésének az épületet.

Harmincnyolc vieskai gyerek aludta délutáni álmát az óvodában ottjártunkkor. Megnéztük az egyes helyiségeket: « játszótermet, az ebédlőt, a konyhát, majd a fűvel sűrűn benőtt udvaron a fák között Ifrissített játszóteret.

S mivel közben beesteledett, más községbe már nem mehettünk. Pedig a járás falvaiban volna elég látnivaló. Hájskéban egy régi épületből klubot csináltak. Vinodol községben az eddiginél jobban kihasználják az óvoda épületét, bevezették » gyermekek étkeztetését, Volkov- cén két öregebb helyiséget ötletesen újszerűvé varázsoltak, s férfi és női fodrászüzletet nyitottak bennük. A vráblei Au- tobrzdy üzemben e mozgalom keretében létesítettek üzemi konyhát, Zlaté Moravcén pedig a Calex üzemben élelmiszerfé- lék árusítását kezdték meg, ahol a női alkalmazottak mind* járt a munkaidő letelte után bevásárolhatnak. Annak alapján, amit hallottunk és amit késő estig sikerült megnéznünk, elmondhatjuk; a jó ötlet való ban aranyat ér, de csak akkor, ha megvalósítják.

(kovács J

25 ÉVES k KELET SZLOVÁKIAI TÉGLAGYÁR

A Kelet-szlovákiai Téglagyár nemzeti vállalat vezetősége Košicén a vállalat fennállásának 25. évfordulója alkalmából sajtóértekezleten ismertette a negyedszázad alatt elért eredményeiket és az építőipar számára nyújtott segítségüket.

Amint azt Štefan Takáč mérnök, vezérigazgató elmondotta, üzemeik az eltelt 25 év alatt óriási fejlődésen mentek keresztül. A kelet-szlovákiai kerület 16 téglagyárában 1902-től kezdve — az építőipar fejlődését figyelembe véve — nagyszabású modernizálást hajtottak végre. A munkafolyamatokat a lehetőségekhez mérten automatizálták, s a klasszikus építőipari anyagokon, téglákon kívül megkezdték az előre gyártott elemek, a kerámiai termékek gyártását is. Napjainkban, amikor mezőgazdasági üzemeink, ben is nagyszabású építkezésekhez kezdenek, óriási jelentősége van az előre gyártott elemek alkalmazásának. A kelet-: szlovákiai kerületben ez év folyamán 25 tehénistállót építe^ nek fel előre gyártott elemekből.

Újdonságnak számít a „pa* nel-garázsok“ építése, melyeknek elsősorban a városokban van jelentőségük. Kelet-Szlövá-* kiában ez év folyamán 200 ilyen garázs felépítéséhez gyárai tanak paneleket. A jövőben tér-* mészetesen tovább növelik a termelést. Az ötéves tervidőszak végéig 30 000 köbméter előre gyártott elem gyártására számítanak, emellett továbbra is gyártani fogják a klasz- szikus téglafajtákat.

—szák